Jogszabályfigyelő 2022 – 11. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2022/50–53. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a Kúria honlapján közzétett szakmai anyagok közül válogattunk.

E heti összeállításunkban az atipikus foglalkoztatási formák bírói gyakorlatáról szóló, a Kúriai joggyakorlat-elemző csoportja által készített összefoglaló véleményről olvashatnak. 

Tartalom:

1. Az atipikus foglalkoztatási formák bírói gyakorlata

Az atipikus foglalkoztatási formák bírói gyakorlata

A Kúria elnöke által meghatározott, az atipikus foglalkoztatási formák bírói gyakorlata vizsgálati tárgykörben 2021. novemberében készült el a kúriai joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye. Ennek összegző megállapításait tekintjük át a továbbiakban.

A részmunkaidős foglalkoztatást érintően az összefoglaló vélemény rögzíti:

• Ha teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részmunkaidős munkaszerződése, mint színlelt megállapodás semmis, akkor azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. A tényleges napi munkavégzés időtartamát ebben az esetben a peres eljárásban a munkavállaló érdekében áll bizonyítani (bizonyítási érdek).
• Ha a munkavállalót részmunkaidős munkaszerződés ellenére teljes munkaidőben foglalkoztatják, akkor – a tényállástól függően – a teljes munkaidős foglalkoztatása megállapítása és az elmaradt munkabére megfizetése mellett vagylagosan kérheti a munkavállaló  rendkívüli munkaidőnek minősülő munkaórákra bérpótlék megállapítását is.
• A munkáltató az Mt. 61. § (3) bekezdése alapján csak az általános teljes napi munkaidő felére vonatkozó munkavállalói ajánlat elfogadására köteles, egyéb esetekben a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják.

A határozott idejű munkaviszony kapcsán az alábbi megállapítások születtek:

• A munkaviszony határozott idejére vonatkozó „más alkalmas módon” történő kikötés időhatározásnak minősül, amelynek „[…] a felek akaratától függetlennek, bizonyosan bekövetkezőnek és kalkulálhatónak kell lennie.”
• A munkaviszony fennállása alatt megállapítási keresetettel kérhető a határozott idő kikötésére vonatkozó érvénytelenség megállapítása. „A gyakorlatban ugyanakkor ilyen tartalmú keresetet a munkavállaló általában csak a munkaviszony megszűnését követően terjeszt elő, amelyben a határozott idő kikötésének érvénytelensége mellett a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit érvényesíti.” A keresetlevelet ebben az esetben [a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított] 30 napon belül kell előterjeszteni, így az eljáró bíróságnak lehetősége van mindkét kereseti kérelem vizsgálatára.”
• A határozott idejű munkaviszony létesítésének nem előfeltétele a munkáltatói érdek fennállása, a munkaviszony meghosszabbítására vagy hat hónapon belül határozott idejű munkaviszony ismételt létesítésére csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén van jogi lehetőség. „A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. Azt, hogy a határozott idejű munkaszerződés meghosszabbítása a munkáltató jogos érdeke a munkáltató, azt pedig, hogy a hosszabbítás a munkavállaló jogos érdekét csorbítja a munkavállaló érdekében áll bizonyítani.”
• Amennyiben a munkaszerződés határozott időre vonatkozó kikötése érvénytelen, a munkaviszonyt határozatlan időre létrejött munkaviszonynak kell tekinteni, így „[…] az érvénytelenül kikötött határozott idő lejártakor a munkáltató a munkavállalót nem foglalkoztatja tovább, jogellenesen jár el. A munkavállaló ilyen esetben a jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén járó jogkövetkezmények iránt pert indíthat.”
• Határozott idejű munkaszerződésnél is lehet próbaidőt kikötni, de a próbaidő időtartama nem lehet azonos a munkaviszony időtartamával. Ebben az esetben „[…] a próbaidő kikötése az általános magatartási követelményekbe ütközik.”
• „A próbaidőt követően, a próbaidő célját szolgáló okból megkötött határozott idejű munkaviszony nem felel meg törvénynek, nem tekinthető az Mt. 192. § (4) bekezdése szerinti munkáltatói jogos érdeknek.”
• A munkavállaló a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti, ha annak fenntartását valamely ok lehetetlenné tenné, vagy a körülményeire tekintettel mindez aránytalan sérelemmel járna. A felsorolt okok között nem szerepel azonban a munkáltató kötelezettségszegése, magatartása, „[…] így a felmondási jog lehetőség a munkavállaló számára, hogy pl. egészségi állapotára, személyi vagy családi körülményeiben bekövetkezett változásra tekintettel határozott idő lejártát megelőzően megszüntesse a munkaviszonyát. A jogalkotó a munkavállaló felmondásához külön jogkövetkezményt nem fűz, ezért saját jognyilatkozatára alapítottan a munkavállaló általában nem alapíthat igényt. A munkavállaló felmondásának azonnali hatályú felmondássá való átminősítésére pedig nincs jogszerű lehetőség.”
• Határozott idejű munkaviszony munkavállalói felmondása esetén a munkáltatónak jogában áll a felmondás jogszerűségét vitatni, és a hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjjal megegyező összegű igényét érvényesíteni. Ebben az esetben a munkavállaló érdekében áll bizonyítani, hogy a felmondás okaként megjelölt ok „[…] olyan súlyú, amely a jogviszony fenntarthatatlanságát vagy ennek aránytalan elnehezülését eredményezi.”
• A „vis maior” helyzet „[…] csak a munkáltató működésére és az adott munkavállaló munkaviszonyára gyakorolt hatásával együttesen adhat alapot a határozott időre kötött munkaviszony megszüntetésére.”

A munkaerő-kölcsönzés témakörében megállapította a joggyakorlat-elemző csoport: ha a kölcsönzött munkavállaló a károkozásért vagy személyiség jogsértéséért csak a kölcsönvevővel szemben érvényesíti az igényét, célszerű a kölcsönbeadó perbevonása is.

Az összefoglaló vélemény teljes terjedelemben elérhető itt.

• Joganyag: –
• Módosította: –
• Megjelent: kuria-birosag.hu
• Hatályos: –
• Megjegyzés: joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye 

---