Képmás felhasználása engedély nélkül
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A képmás felhasználásához a hozzájárulás szükségességének vizsgálata során nem annak van jelentősége, hogy a közszereplőről a fénykép közszereplés alkalmával készült-e. Helyette azt kell vizsgálni, hogy a cikk tárgyát képező témával összefüggésben álló fénykép került-e közzétételre, és a közzététel módja valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza-e – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes ügyvédként járt el a közelmúltban közéleti vita célkeresztjében szereplő, a büntetés-végrehajtási intézményekkel szembeni fogvatartotti kártérítési ügyekben, és nagy számban látta el a fogvatartottak képviseletét. A közvélemény egy része kifogásolta a fogvatartottak kártérítési igényeinek megalapozottságát. Az alperes a „Jó lövés, bedobás: koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertese, F. G.” című cikkében nyilvánosságra hozott egy, a felperesről készült portréfelvételt, képaláírásként a felperes neve és a kép forrásaként egy internetes sajtótermék feltüntetésével. A cikk részletesen taglalja a felperes jogi képviselőként kifejtett tevékenységét, megemlítve, hogy akik a fogvatartottak jogi képviseletét látják el ezekben az ügyekben, mintegy „bizniszt” alapítottak a fogvatartottak kártérítési igényeire, és ebből rövid idő alatt meggazdagodtak. A cikk kitér a felperes által többek között az alperes ellen indított sikertelen perre is.
A felperes a képmáshoz való jogának megsértésének megállapítását, az alperesnek a jogsértés abbahagyására, a sérelmes helyzet megszüntetésére, valamint elégtétel adására kötelezését kérte. Kifogásolta, hogy a képmását az alperes engedély nélküli vette át. Önmagában az, hogy a képmását a közösségi oldalon, a személyes profilján nyilvánosságra hozta, továbbá engedélyt adott annak egy egyesület honlapján történő megjelenítéséhez, nem értelmezhető mások részére korlátlan felhasználáshoz adott hozzájárulásként. Az alperes szerint a felperes az említett témában való véleménynyilvánítás során, közéleti szereplőként személyiségi jogainak szükséges és arányos mértékű, az emberi méltóságát tiszteletben tartó korlátozását tűrni köteles, és ez a tűrési kötelezettség a képmásának felhasználására is kiterjed. Hivatkozott arra, hogy a felperes képmása és a szöveges tartalom között szoros kapcsolat áll fenn, a képmás bemutatása ezért nem öncélú.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát, döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § g) pontjára és 2:48. § (1) bekezdésére alapította. A bíróság szerint a felperes a közéleti vita központjában álló ügyvédi tevékenysége miatt közszereplőnek nem tekinthető, és a közszereplői minőségét az az alperes által hivatkozott tény sem alapozhatja meg, hogy újságcikket írt a fogvatartottak kártérítési igényeivel kapcsolatban. Mivel a felperes kétségtelenül érintettje a közéleti vitának, hiszen az a fogvatartottak jogi képviseletét ellátó ügyvédek e tevékenységéből származó jövedelmére is kiterjed, ezért vizsgálata a Ptk. 2:44. §-ának (közéleti szereplő személyiségi jogának védelme) alkalmazhatóságát.
A bíróság szerint a felperes képmásának a hozzájárulásának mellőzésével történt nyilvánosságra hozatala nem volt szükséges, a felperes személyének bemutatása ugyanis a cikkben nevének és életútjának ismertetésével már eleve megtörtént. Azt, hogy a felperes magánélete körében készített (az ügyvédi mivoltát semmilyen módon nem láttató) képmásának bemutatásával a széles nyilvánosság számára azonosíthatóvá vált, a tartalom szempontjából indokolatlannak és szükségtelennek tartotta. Emellett a képmás bemutatását aránytalannak is minősítette, mivel az a felperest közvetlen közelről, portrészerűen ábrázolja, s így az kifejezetten a magánéletére tartozó fényképfelvételnek tekinthető.
A bíróság leszögezte, hogy a képmás nyilvánosságra hozatalára vonatkozó engedélyt kiterjesztően értelmezni nem lehet, ezért a felperes által adott engedély kizárólag a nevezett egyesület részére szólt, és az engedély által megcélzott nyilvánosság jelentősen szűkebb az országos ismertségű alperes nyilvánossági körénél.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kifejtette, hogy a fényképfelvétel nem csupán portréfelvétel, hanem egyúttal a kiránduló, szabadidejét töltő magánszemély élethelyzetét bemutató felvétel és ekként a felperes ábrázolása nem függ össze a kártérítési perekben ügyvédként kifejtett tevékenységével. A magánéleti eseményen készült fényképfelvételnek a közlése a hitelesség alátámasztását nem szolgálta. Hangsúlyozta továbbá, hogy a magánéleti élethelyzet ábrázolása szétválaszthatatlan, és ezért a közéleti vitával össze nem függő, a felperes közéleti vitához nem kapcsolódó élethelyzetében készült fényképfelvétel bemutatása alkalmas a képmáshoz való jog megsértésére. Megállapította továbbá azt is, hogy a felperes feljelentőként nem minősült közéleti szereplőnek.
A felülvizsgálati eljárás tartalma
Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem adta érdemi indokát annak a megállapításának, hogy ha a felperest a jogi képviselőként tett esetleges sajtónyilatkozatai kapcsán közéleti szereplőnek lehet tekinteni, akkor feljelentői mivoltában miért nem, még akkor sem, ha a feljelentés közérdeklődésre számot tartó eseményekhez kapcsolódik. Meglátása szerint a bíróságok túlságosan mereven, kategorikusan ítélték meg, hogy a felperes mely tevékenysége minősül közéleti szereplésnek, és ezzel túlléptek a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének értelmezési keretein. A felperes azzal, hogy a kártalanítási eljárások szabályozásával kapcsolatos közéleti vitába aktívan belépett, abban a témának szentelt publicisztikájával részt vett, e körben közéleti szereplői státuszba került. Emiatt pedig az e témával összefüggő megszólalások kapcsán a felperes személyiségi jogainak védelme szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozható volt.
Mivel a felperes a kártalanítási eljárásokkal kapcsolatos társadalmi vita vonatkozásában a jogerős ítélet indokolása szerint is közéleti szereplőnek minősül, és az ahhoz kapcsolódó tevékenységével összefüggésben fokozott tűrési kötelezettség terheli, ezért az alperes szerint a felperes közéleti szereplői tevékenységével kapcsolatos büntetőeljárásról, annak eredményéről akár a felperes képmásának az engedély nélküli közzétételével is tudósíthat. Mindezekhez képest közömbösnek tartotta, hogy a felvétel a felperest miféle háttér előtt ábrázolja.
A Kúria megállapításai
A Kúria helytállónak találta a másodfok azon következtetését, hogy a felperes ügyvédi tevékenységen keresztül kapcsolódik a cikkben érintett közéleti vitához. A Ptk. 2:44. § (1) bekezdésére értelmében a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplők személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A Ptk. 2:44. § (2) bekezdése szerint a közéleti szereplőt a közügyek vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg. Ennek kapcsán elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az alperes által közölt cikk és az annak illusztrálására felhasznált fénykép közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló beszámolónak minősíthető-e, kapcsolatos-e közéleti vitával, és így kiterjed-e rá a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem. A cikk a fogvatartottak elhelyezésének körülményei miatt indult kártérítési perek által kiváltott széles körű közéleti vitához kapcsolódott, mivel a felperesnek az e perekben ügyvédként kifejtett jogi képviseleti tevékenysége mellett a felperes feljelentése alapján az alperes újságírójával, főszerkesztőjével és az igazságügyi államtitkárral szemben indult büntetőeljárás megszüntetéséről számolt be.
A Kúria hangsúlyozta, hogy míg a kialakult bírói gyakorlat szerint a közhatalmat gyakorló személyek és a politikusok közszereplők, addig ezen kívül mindig a konkrét ügyben, az érintett személy közéleti vitában betöltött szerepe alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy közéleti szereplőnek minősül-e. Ennek megállapításához nélkülözhetetlen feltételnek tartotta, hogy az érintett személy egy közéleti vita aktív alakítójaként lépjen fel, vagy a közvélemény formálásában bármilyen módon részt vegyen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság által a felperes közéleti szereplői minőségének vizsgálatakor alkalmazott különbségtételnek, a kártérítési perekben kifejtett ügyvédi tevékenység és a feljelentés eltérő megítélésének sem lehetett helye. A felperes a cikkben megjelenített közéleti vitában nemcsak a fogvatartottak jogi képviseletének ellátásával, hanem az adott témában újságíróként történt véleménynyilvánításával is aktív szerepet vállalt. Mivel pedig az alperes által bemutatott, eredménytelen kimenetelű büntetőeljárás a felperesnek a szóban forgó ügyvédi tevékenységével összefüggésben megfogalmazott kijelentés miatti feljelentése alapján indult, s így az nem kétségesen a vizsgált közéleti vitához kapcsolódott, ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes feljelentőként nem minősült közéleti szereplőnek.
Mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban általánosságban jelentette ki, hogy a hozzájárulás alóli kivétel akkor igazolható, ha a felvétel és a közszereplés között kapcsolat teremthető, és mind a felvétel készítése, mind nyilvánosságra hozatala összefügg a közszerepléssel. További szempont, hogy amennyiben a sajtó közügyek vitatásával kapcsolatos ügyben, közszerepléssel összefüggésben tesz közzé képmást, a „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza. Ilyen esetekben kell a konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a sajtószabadság és a képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét.
A kérdéskört illetően az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is több döntésében kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke nemcsak a gondolatot és az információt védi, hanem azt a formát is, amelyekben az megjelenik, így kiterjed a fényképek közlésére is, azaz a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a fényképek közzétételét is. A jogsértés megítélése során vizsgálni kell, hogy a közlés mennyiben járul hozzá a közéleti vitához, mennyire ismert az érintett személy, és mi a sajtóközlemény témája, milyen volt az érintett személy korábbi magatartása, továbbá a képfelvétel milyen körülmények között készült, mi a közlemény tartalma, formája és következményei. A vizsgálandó elemek között szerepel az is, hogy a cikk és a bemutatott kép között legyen kapcsolat, ez utóbbihoz kapcsolódjon a cikk tartalma.
A Kúria véleménye szerint a hozzájárulás szükségességének vizsgálata során nem annak van jelentősége, hogy a közszereplőről a fénykép közszereplés alkalmával készült-e. Helyette azt kell vizsgálni, hogy a cikk tárgyát képező témával összefüggésben álló fénykép került-e közzétételre, és a közzététel módja – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza-e.
A Kúria szerint a cikk tartalma és a fényképfelvétel közötti kapcsolat annak ellenére is megállapítható volt, hogy a fényképfelvétel a felperest nem a közéleti szereplői minőségét megalapozó közszereplés alkalmával ábrázolja. A fényképfelvétel ugyanis csupán a felperes személyének beazonosítását szolgálja, és annak közzététele nem haladja meg a cikkben bemutatott közéleti vita illusztrálásához szükségesen tartozó tartalmat. Az az ábrázolás módját, a felperes mögött látható hátteret is figyelembe véve a felperes magánéletére vonatkozóan semmiféle többletinformációt nem nyújt. Ezt erősíti, hogy a felperes ugyanezen fényképfelvétel felhasználásához az egyesület honlapján, az ügyvédi kamarai tisztújításon jelöltként való bemutatása érdekében hozzájárult; ami azt támasztotta alá, hogy a megjelenített képi tartalmat maga sem tekintette magánszférájának a nyilvánosságra nem tartozó részének. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a cikkben a felperes képmásának a hozzájárulása nélkül történt bemutatása nem járt a képmáshoz való jogának aránytalan sérelmével a szólás- és sajtószabadság mint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlásával szemben, így a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.IV.20.290/2022./6.) a Kúriai Döntések 2023/1. számában 10. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:43. § g) pont, 2:44. § (1) bekezdés, 2:48. § (1) bekezdés.
