Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az, hogy egy írás mit sugall, sajtó-helyreigazítás tárgya nem lehet, mivel nem felel meg a sajtó-helyreigazítást megalapozó valótlan tényközlés, illetve a való tény hamis színben való feltüntetése kritériumának.
A tényállás
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperesi szerkesztőséget, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 8 napon belül a 2013. december hó 12. napján megjelent „Erzsébetváros: milliós kár” című cikkel azonos formában jelentesse meg a következő helyreigazítást: „A 2013. december hó 12. napján megjelent „Erzsébetváros: milliós kár” című cikkben azt a hamis látszatot keltettük, hogy a Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata a cikkben érintett megállapodást a H.-perben is érintett ügyvéd érdekeltségébe tartozó céggel kötötte meg.” Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 79. §-át, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdését és a Legfelsőbb Bíróság PK 12. állásfoglalását. „A történet a H.-perben is érintett ügyvéd érdekeltségébe tartozó cég körül forog” kitétel tekintetében elsődlegesen azt állapította meg, hogy a felperes kereshetőségi joga fennáll, mivel a közlés érintette a személyét az általa kötött megállapodással összefüggésben. Arra következtetett, hogy az alperes a sérelmezett cikkben azt a hamis látszatot keltette, mintha a H.-ügyben is érintett ügyvéd érdekeltségébe tartozó céggel került volna megkötésre a helyiségbérlettel kapcsolatos, hivatkozott megállapodás. Nem ítélte szükségesnek a való tényeknek a helyreigazító közleményben való feltüntetését, mivel a valóság felfogásához a helyreigazítás olvasóinak nem szükséges a való tények megismerése. Rámutatott, hogy a felperes a helyreigazítási kérelmében a cikk címében foglaltakat nem kifogásolta, ezért a sajtó-helyreigazítási perben ezzel kapcsolatos igényt már nem támaszthatott. A cikk címe a sajtóközlemény teljes megismerését követően a vagyoncsökkenés vonatkozásában hamis látszatot nem keltett. A „szövevényes” kifejezés használatára vonatkozóan azt állapította meg, hogy ez a cikk írójának véleményét tükrözi. Kiemelte, hogy helyreigazításnak csak valótlan vagy valóságot hamis színben feltüntető tényállítás esetén van helye, véleménynyilvánítás és minősítés esetén azonban nincsen. Az alperes által megfogalmazott vélemény nem ellentétes a sajtóra vonatkozó szabályokkal, ezért ebben a tekintetben a felperesi keresetet elutasította. Elutasította azt a keresetrészt is, mely szerint az alperes valótlanul állította, hogy az önkormányzat 2004 óta kivétel nélkül megnyerte a helyiségek bérlőivel szemben a bérleti díjhátralék miatt indított pereket. Ezt pontatlan tényállításnak minősítette, mely a cikk egészéhez képest nem teszi szükségessé a helyreigazítást.
|
KOMMENTÁR AKCIÓ! Kettőt fizet, hármat kap! |
|---|
|
Rendeljen 2015. január 31-ig legnépszerűbb kommentárjaink közül hármat és a legolcsóbbat ingyen adjuk! Kommentár a munka törvénykönyvéhez 2014 Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez Nagykommentár a tőkepiaci törvényhez Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz Nagykommentár a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényhez Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz |
A fellebbezés tartalma
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság határozatának részbeni megváltoztatását és a keresetnek teljes egészében helyt adó döntés meghozatalát. Előadta, hogy az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben az eredeti helyreigazítási kérelmében egyértelműen kérte a milliós kárra vonatkozó állítás helyreigazítását. Ez nem csak a sérelmezett cikk címében, hanem a szövegében is szerepel, melyet a sajtó-helyreigazítási kérelemben idézett. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozatlanul nem vizsgálta az ezzel kapcsolatos kérelmét. Nem értett egyet az ítélet azon utalásával, hogy a cikk egésze szempontjából az alperes nem keltett hamis látszatot a vagyoncsökkenés vonatkozásában. Az alperes egyértelműen azt állította, hogy a megállapodás, amelyről a cikk szól, az önkormányzat számára több tízmilliós kárt okozhat, ezen állítás valóságát azonban nem tudta bizonyítani. Az a körülmény, hogy az alperes feltételes módban fogalmazott, az állítást nem minősíti véleménynek. A kárra való utalás lényege, hogy az önkormányzat valamilyen jogellenes magatartást tanúsított, hiszen a kár lényegi eleme a jogellenes magatartás. Álláspontja szerint a „szövevényes” kifejezés használata nem véleményt tükröz, hanem az ügylet túlzott bonyolultságát, követhetetlenségét kifejezni célzó megállapítás. A kifejezés alkalmazása a szövegösszefüggés alapján az olvasó számára egyértelműen azt a hamis látszatot kelti, hogy az ügylet szálai a H.-perhez is elvezetnek. A „kivétel nélküli pernyertességre” utaló állítás nem tekinthető irrelevánsnak a cikk egészének szempontjából. A cikk központi témája az volt, hogy a helyiségbérletre vonatkozó, a díjtartozást is érintő, annak egy részét elengedő perbeli megállapodás az önkormányzat részére káros, ezért nem lehet jelentéktelennek nevezni egy olyan valótlan állítást, amellyel az alperes éppen a megállapodás kárt okozó jellegét kívánja erősíteni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását indítványozta. Továbbra is azon az állásponton volt, hogy a felperes a milliós károkozással kapcsolatos kitétel miatt nem érvényesíthet igényt, mert az nem volt tárgya az eredeti kérelemnek. Megjegyezte azonban, hogy egy 38 millió forintos bérleti díjtartozási tétel elengedése olyan esemény, melyről a véleménynyilvánítás szintjén szó ejthető. Az ügyletkötéssel kapcsolatosan használt, szövevényes jelző kizárólag értékítéletet fejez ki, mely miatt helyreigazítás nem kérhető.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát kizárólag a fellebbezéssel érintett részben bírálhatta felül a Pp. 253. § (3) bekezdése szerint. A másodfokú bíróság e körben az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályokat teljes körűen ismertette, azokra a másodfokú bíróság csak visszautal. Az ítélőtábla egyetértett a felperes fellebbezésében kifejtett azon állásponttal, mely szerint a felperes a milliós kárra vonatkozó közlés helyreigazítását az eredeti helyreigazítási kérelmében és a keresetlevélben is indítványozta. A cikk szövegének első mondatában feltételes módban az alperes írt a károkozás lehetőségéről, és ezt a felperes a helyreigazításban kifogásolta is. Az elsőfokú bíróság ezért helytelenül járt el, amikor arra hivatkozással utasította el az erre vonatkozó kereseti kérelmet, hogy a felperes eredendően nem kérte az ezzel kapcsolatos helyreigazítást. E tekintetben a döntés indokolása téves volt, a keresetrész elutasítása azonban helyes. Az alperes arról értekezett, hogy a felperes eljárása kárt okozhat az önkormányzatnak, és ezt a rendelkezésre álló tényekből levont következtetés módszerével tárta a nyilvánosság elé. A kár fogalma ebben az esetben nem elsősorban polgári jogi értelemben vizsgálható, hanem alapvetően köznyelvi szempontból, mely alapján a kár valamely hátrány bekövetkezését jelenti nem feltétlenül jogellenes magatartás megvalósításával.
Az alperes cikkében egy ügyletet minősített szövevényesnek, és ez a minősítés egyértelműen véleménynyilvánító tartalmú volt, melyre a sajtó-helyreigazítás nem terjedhetett ki. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen foglalt állást, amikor ebben a tekintetben is elutasította a keresetet.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
A felperes kifogásolta a cikk azon közlését is, hogy a bérleti díjtartozással kapcsolatos pereket az önkormányzat kivétel nélkül megnyerte a bérlőkkel szemben. Ugyanakkor a felperes helyreigazítási kérelme nem valótlan tényállítás miatt került előterjesztésre, hanem azért, mert álláspontja szerint az írás azt sugallta, hogy az önkormányzat nem a kerület anyagi érdekeit szem előtt tartva járt el. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a „sugallat” helyreigazítás tárgya nem lehet, mivel az alapvetően egy egyéni tudattartalom, nem pedig a sajtó-helyreigazítási eljárás jogszabály által megkívánt valótlan tényközlés, illetőleg való tény hamis színben való feltüntetése. Arra nézve valóban nem terjesztett elő bizonyítást az alperes, hogy valamennyi ilyen típusú pert a felperes megnyerte, de a felperes valótlan tényállításra egyáltalán nem hivatkozott e tekintetben, ezért a helyreigazítás közlésének elutasítása helyes volt az elsőfokú bíróság részéről.
Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20 516/2014/3.) a Bírósági Döntések Tára című folyóirat 2014/10. számában 154. szám alatt jelent meg.
