Magánszakértői vélemény a büntetőeljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha azt a terhelt, illetve a védő a Be.-ben foglalt feltételeknek megfelelően terjesztette elő. Egyéb esetben a terhelt által a perújítási indítványhoz csatolt magánszakértői vélemény észrevételnek minősül, az nem a Be.-ben felsoroltaknak megfelelő bizonyítási eszköz, így nem alkalmas a perújítás alapjául szolgáló bizonyíték megállapítására – a Kúria eseti döntése.

 

Ami a tényállást illeti, a törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet. A jogerős ítélet ellen a terhelt a védője útján terjesztett elő perújítási indítványt, melyet az ítélőtábla elutasított.

A fellebbezés tartalma

Az elutasító végzés ellen a terhelt fellebbezett. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás megállapítása és így büntetőjogi felelősségének megállapítása vonatkozásában elvitathatatlan szerepe volt a szakértői véleménynek. Úgy vélte, hiába állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szakértők tárgyaláson tett nyilatkozati bizonyítékként értékelhetőek voltak, mivel az általa beszerzett magánszakvéleményben foglaltak aggálytalanul rámutatnak a szakértői kompetenciák hiányára, illetőleg részleges hiányára. A magánszakértői véleményben foglaltak ténybeli alapon cáfolják a becslés alapján történt értékmeghatározást és lehetőséget biztosítanak az elkövetési idő és az elkövetési érték pontos meghatározására. Ez egyben meglátása szerint megalapozza azt, hogy vele szemben enyhébb büntetést kell kiszabni. A bizonyítási eszköz a szakértői vélemény, míg a bizonyíték a szakvélemény tartalma. A magánszakértői vélemény tartalma, az abban foglalt megállapítások magukban hordozzák a perújítás eredményességét, hiszen egyértelműen valószínűsítik azt, hogy a büntetőjogi főkérdésekben az alapügyben hozott ítéletet lényegesen meg kell változtatni. Ezért az ítélőtábla végzésének megváltoztatását és a perújítás elrendelését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja

A Legfőbb Ügyészség szerint az eljáró bíróságok a tényállást nem kizárólag a szakvéleményekre, hanem a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra is alapozták, és a szakértői bizonyítással szembeni aggályokat nem tartották alaposnak (ennek az alapügyben meghozott jogerős ítéletben indokát adták). A csatolt magánszakértő vélemény olyan tényekre vonatkozik, melyeket a bíróság már az alapügyben vizsgált és az erre vonatkozó bizonyítékokat mérlegelte. Így a perújítási indítvány a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, azonban a perújítási indítvány nem alapozható a bizonyítékoknak az alapügyben hozott ítéletben foglaltaktól eltérő értékelésére.

A Kúria meglátásai

A Kúria nem tartotta alaposnak a fellebbezést. Kiemelte, a perújítás rendkívüli jogorvoslat, az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának új bizonyítékon alapuló kiküszöbölésére szolgál. A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén a Be. szerint [637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont] perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni. A bizonyíték akkor tekinthető újnak, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és az újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze. Végül az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy a jogerős ügydöntő határozatot lényegesen meg kell változtatni, és a terheltet fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni. Ha az e sorrendben megvizsgált feltételek közül az egyik nem állapítható meg, akkor a további feltételek meglétének vizsgálatára már nincs törvényes indok. A perújítás alapját nem képezheti az alapügyben már értékelt, a bíróságok által mérlegelt bizonyítékok újraértékelése.

Kiemelte továbbá azt is, hogy a bizonyíték és a bizonyítási eszköz nem azonos jogi fogalom. A bizonyíték a bizonyítandó tény bizonyítója; míg a bizonyíték forrása a bizonyítási eszköz. Az igazságügyi szakértői vélemény bizonyítási eszköz, míg a bizonyíték a szakvéleményben megismerhető tény, amiből következtetés vonható a bizonyítandó tényre. Nem értett ezért egyet az ítélőtáblával abban, hogy a csatolt magánszakértői vélemény bizonyíték, és nem osztotta a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját sem, hogy a magánszakértői vélemény okirati bizonyíték.

A Be. értelmében [198. § (1) bekezdés] az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a Be. alábbi rendelkezéseinek [190. § (2)-(4) bekezdés] megfelelően járt el.

A terhelt és a védő szakértőnek magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást, ha

– a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványukat elutasította, vagy

– az ügyészség vagy a nyomozó hatóság nem az indítványukban megjelölt szakértő kirendeléséről határozott.

Ha a terhelt vagy a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy megítélésére irányul, amelyet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által készített korábbi szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható megbízás, ha a terheltnek vagy a védőnek a Be. 197. § (1)-(2) bekezdés szerinti eljárásra vonatkozó indítványát elutasították (a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, és a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, ezért új szakértő kirendelését kérik). Ha a korábbi szakvéleményt a terhelt vagy a védő indítványában megnevezett szakértő készítette, magánszakértői vélemény elkészítésére megbízás nem adható. Ugyanazon szakkérdésre vonatkozóan a terhelt és a védő egy magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást.

Egyéb esetben a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősül, a szakértő pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki. Mindezek alapján a perújítási indítványhoz csatolt magánszakértői vélemény észrevételnek minősül, így az nem bizonyítási eszköz és tartalma sem alkalmas a perújítás alapjául szolgáló bizonyíték megállapítására.

Ugyanakkor a Be. felhatalmazást ad [641. § (2) bekezdés] a bíróságnak perújítási nyomozás elrendelésére, ha azt az ügyészség nem rendelte el és a perújítási indítvány tartalma azt lehetővé teszi. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az alapügyben eljárt bíróság értékelte a szakértői véleménnyel szemben megfogalmazott aggályokat és azokat elvetette, mely álláspontjának az ítéletben indokát is adta.

Mindezek alapján a Kúria szerint a csatolt magánszakértői véleménynek az alapügyben eljárt szakértők kompetenciáját támadó észrevétele nem tekinthető olyan tényadatnak, amely újnak minősül és ebből eredően perújítási nyomozás elrendelését megalapozná, mert kizárólag az alapügyben már értékelt bizonyítékok újraértékelésére irányul, ami nem képezheti a perújítás alapját, így a Kúria a támadott végzést helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bpkf. I. 1.310/2019.) a Kúriai Döntések 2020/4. számában 99. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2017. évi XC. törvény 190. § (2)-(4) bekezdés, 197. § (1)-(2) bekezdés, 198. § (1) bekezdés, 165. §, 641. § (2) bekezdés

---