Ténybeli javítás jogerő után – 2. rész

A Kúria joggyakorlat-elemzés keretében megállapította, hogy a bíróságok döntő többségében, a kialakult gyakorlatnak megfelelően csak olyan új bizonyíték alapján rendelkeznek a perújításról, amely alapján a jogerős határozat megváltoztatása várható.


Az új bizonyíték vizsgálata

A Kúria a gyakorlatot összegezve leszögezte, hogy a perújítás megengedhetősége kérdésében való döntéskor nincs helye a bizonyítékok mérlegelésének és értékelésének.

Mindez azt jelenti, hogy a perújítás megengedhetőségének eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán az vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére.

A fentiekben megjelölt döntések lényege tehát az, hogy a perújítás megengedhetőségének vizsgálatakor mind formai, mind tartalmi kérdésekben a fellebbviteli bíróságnak állást kell foglalnia, így döntenie kell arról, hogy a felajánlott bizonyíték újnak tekinthető-e, ha igen, valószínűsíthetően alkalmas-e a perújítási cél elérésére. A vizsgálandó körülmények azt jelentik, hogy a perújítási indítványban megjelölt új bizonyíték az alapügy lényeges adataira vonatkozik-e, illetve ellentétben áll-e a jogerős ügydöntő határozatban foglalt megállapításokkal. Ha igen, akkor sor kerül a perújítás elrendelésére, ha nem, akkor a bíróság a perújítási indítványt elutasítja.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint ugyan a perújítás megengedhetőségének a tisztázása körében a bizonyítékok mérlegelésének nincs helye, azonban a bizonyítékok pontos tartalmának az ismerete nélkül a perújítás elrendelésének kérdésében állást foglalni megalapozottan nem lehet.

Novumra alapozva a perújítás akkor rendelhető el, vagyis a jogerős ügydöntő határozattal szemben a tényállás vitatásának akkor van helye, ha

  • új bizonyítékot hoznak fel; a bejelentett bizonyíték pedig akkor új, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de az eljárt bíróság nem értékelte;
  • az ekként újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik és alkalmas ilyen tény jogerős határozattól eltérő, vagy abból hiányzó megállapítására;
  • az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására alkalmassága folytán perdöntő jellegű, egyben valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.

A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell –egyenként és minden új bizonyítékként felhozott körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. A három feltétel konjunktív, csak együttes fennállásuk esetén rendelhető el a perújítás.

A perújítási indítvány alapja olyan tényre vonatkozó új bizonyíték lehet, amely a bűncselekmény elkövetésének befejezése előtt következett be.

A bíróság perújítási eljárást hivatalból nem folytathat le. Ha a hivatali hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, melynek alapján perújítást lehet elrendelni, úgy köteles erről a perújítás megengedhetőségének kérdésében jogosult bíróság területén működő ügyészt vagy ügyészséget értesíteni.

Az elutasított bizonyítási indítvány ismételt előterjesztése nem perújítási ok.

A joggyakorlat-elemző csoport által lefolytatott vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy a fellebbviteli bíróságok a döntés meghozatala során első lépésben azt vizsgálták, hogy a perújítási indítvány hivatkozik-e bizonyítási eszközre, illetve az újnak tekinthető-e.

Ezt követően értékelték, hogy a formálisan újnak minősülő bizonyítási eszköz tartalmaz-e olyan új bizonyító tényt, amely az alapügyben eljárt bíróságok előtt nem volt ismert.

A fenti kérdés eldöntését követően második lépésben kerül sor a perújítási cél elérésére való alkalmasság elbírálására.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapítása szerint a bíróságok mindezt–helyesen –az új bizonyíték bizonyító erejének mérlegelését, illetve az alapeljárásban felmerült bizonyítékokkal történő egybevetését mellőzve végezték el.

A Kúria tapasztalatai alapján a terheltek, illetve a védők sok esetben a perújítási indítványban alapvetően olyan tényekre, bizonyítékokra hivatkoztak, amelyet már az alapeljárásban is előterjesztettek. Több megyében volt észlelhető, hogy a perújítási indítványban az alapeljárásban előterjesztett védekezés megismétlésére került sor és olyan bizonyítékokra hivatkoztak, amelyet a bíróságok már érdemben vizsgáltak és értékeltek az ügydöntő határozat meghozatala során.

A joggyakorlat-elemzés megállapította, hogy számos esetben a védelmi oldalról benyújtott perújítási indítványban az alapügyben eljárt bíróságok bizonyító-értékelő tevékenységét támadták. Vagyis a perújítás az alapeljárásban értékelt bizonyítékok felülmérlegelésére irányult.

A joggyakorlat-elemző csoport véleményéből látható, hogy egy megyében több esetben is előfordult, hogy a terhelt nem új bizonyítékra, hanem időközben bekövetkezett jogszabály változásra hivatkozott indítványában. A legtöbb megyében az ügyek mintegy felében hivatkoztak olyan, a perújítás alapjául szolgáló körülményre, amely már az alapeljárásban is a bizonyítás tárgyát képezte, vagyis az indítványok mintegy felében a megjelölt bizonyíték nem volt új.

Az ügyek többségében ezért a bíróságnak meg kellett állapítania, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan új bizonyítékot, amely egyébként alkalmas lenne perújítási cél elérésére.

Több megyét illetően észlelte a vizsgálat, hogy egyébként az alapügyben már ismert bizonyítékra vonatkozó másik bizonyítási eszközt ajánlottak fel. Sok esetben pedig a terhelt saját korábban előadott vallomására hivatkozva, annak alátámasztására ajánlott fel olyan bizonyítási eszközt, amely lényegében új bizonyítékot nem tartalmazott.

Az egyik ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a terheltek egy része egyre inkább egy újabb jogorvoslati fórumként tekint a perújításra, amelyet azonban az indítványokat elbíráló fellebbviteli bíróságok következetesen elutasítanak.

A bűncselekményi egység értékelése

A Legfőbb Ügyészség képviselője által előterjesztett indítvány kiemelt jelentőséget tulajdonít a bűncselekményi egységnek, amelynek vizsgálata a perújítás kapcsán sem hagyható figyelmen kívül.

Az új bizonyítékok körén belül különös okként jelentkezik a jogerősen elbírált cselekmény újabb részcselekményeinek ismertté válása. Arra már a Legfőbb Ügyészség vizsgálati anyaga is rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bíróságok az ilyen ügyben benyújtott, újabb vádiratot perújítási indítványnak tekintik és továbbítják az indítvány benyújtására illetékes ügyészhez. Probléma legfeljebb akkor jelentkezhet, amikor a perújítási indítvány benyújtására vádemelés nélkül kerül sor. A bíróságok többsége ilyenkor úgy foglal állást, hogy a perújítási indítványban megjelölt részcselekményt illetően, amennyiben az ügyész még nem emelt vádat, a perújítás elrendelésére nem kerül sor. A perújítási indítvány ugyanis a vádemelést nem pótolhatja.

Abban a tekintetben is egységes a gyakorlat, hogy az utóbb ismertté vált cselekmények az alapítéletben megállapított tényálláshoz képest olyan új ténynek minősülnek, amelyek alapjául szolgálhatnak a perújítás kezdeményezésének, illetve elrendelésének. Amennyiben a perújítási indítványt az ügyész terjeszti elő, nincs szükség az új tények miatt a vádirat benyújtására sem. Ennek ellenére, amennyiben az utóbb felderített részcselekmény miatt vádemelés történik, a vádirat közvetlenül nem tekinthető perújítási indítványnak. A helyes gyakorlat ilyen esetben az, hogy a bíróság megküldi a perújítás megengedhetősége kérdésében jogosult bíróság területén működő ügyésznek a vádiratot.A Legfőbb Ügyészség vizsgálati anyaga arra is okszerűen mutat rá, hogy ilyen esetben körültekintően kell vizsgálni, hogy az utóbb ismerté vált újabb részcselekmény valószínűsíti-e lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását. E körülmény hiányában az eljárás megszüntetésére kerülhet sor.

A 6/2009. BJE határozat szerint, ha a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata a bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Nincs helye ezért újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ilyen esetben új bizonyítékra hivatkozással perújításnak lehet helye. A jogegységi döntés indokolása pedig nem hagy kétséget afelől, hogy ha az ítélethozatalt követően derül ki, hogy a terhelt azt megelőzően további olyan cselekményeket követett el, amelyet a már elbírált bűncselekményi egységbe tartoznak, azok –tettazonosság folytán –ítélt dolognak minősülnek. Ez pedig a bűncselekmény egység valamennyi esetére vonatkozik, függetlenül attól, hogy az természetes, vagy törvényi egység (pl. folytatólagosság).

Bizonyítási eszköz és bizonyíték

A Kúria megállapítása szerint, a perújítás esetében nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie, ehhez képest ugyanaz a bizonyíték, de más forrásból, más bizonyítási eszköz lévén: nem új bizonyíték. Az alapeljárásban értékelt bizonyítékra vonatkozó új bizonyítási eszközre való hivatkozás nem perújítási ok.

A joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálata során megállapította, hogy a törvényszékek és az ítélőtáblák minden felmerülő esetben különbséget tettek a bizonyítási eszköz és bizonyítás között. Figyelemmel voltak a megjelölt eseti döntések által irányított és kialakult gyakorlatra, olyan esetben is, amikor a BH-ra történő hivatkozás egyébként a határozatban nem történt meg.

Rendkívül kis mértékben volt megállapítható, hogy helytelenül összemosták a bizonyítási eszköz és a bizonyíték fogalmát. Többségében azonban helyesen értelmezték és magyarázták a két fogalom közötti különbséget a perújítás megengedhetősége kérdésében való döntéshozatal során.

Összességében ezért megállapítható, hogy az ország bíróságai túlnyomó részben követik a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria fentiekben megjelölt iránymutatásait, illetve alapvetően érvényesül a megengedhetőség körében történő döntések meghozatala során az az eseti döntésekben megfogalmazott elv, miszerint a bizonyítéknak és nem a bizonyítási eszköznek kell újnak lennie.

A megismételt eljárás tapasztalatai

Eszerint a megismételt eljárásban a bíróság a perújítási indítványban meg nem jelölt perújítási ok tekintetében nem hozhat döntést. Nincs tehát lehetősége arra, hogy hivatalból vizsgálja valamely további perújítási ok esetleges fennállását.

A Kúria idézte a BH 2004.228. számú határozatot, amely kimondja, hogy a perújítási indítvány elutasítása miatt előterjesztett fellebbezés elbírálása kapcsán a másodfokú eljárásban a fellebbezésben megjelölt újabb perújítási okok nem bírálhatók el. gyakorlat számára ezért továbbra is irányadó, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az elsőfokú bíróság eljárását és határozatát bírálhatja felül, nincs azonban lehetősége a másodfokú eljárás során arra, hogy a fellebbezésben megjelölt új perújítási okot, vagy okokat értékelje.

A joggyakorlat-elemzés megállapítása szerint a korábbi Be. hatálya alatt a terhelt javára felmerült új bizonyíték alapján elrendelt perújításokban a perújítási okhoz kötöttség teljes mértékben érvényesült, a megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítást, annak terjedelmét és irányát az indítványban foglalt új bizonyíték határozta meg.

Általánosságként szögezte le a Kúria, hogy a perújítási eljárásban eljáró elsőfokú bíróságok csak a megengedhetőség körében meghozott végzés keretei között folytatták le a bizonyítási eljárást, vagyis nem terjeszkedtek túl a perújítási okokon.

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet, hogy az új Be. alapján a perújítás lefolytatása során a bizonyítás terjedelemét kizárólag az a perújítási jog határozza meg, amely miatt a perújítást elrendelték, ugyanakkor nem rendelhető el olyan bizonyítás, amely a terhelt terhére szóló változást eredményezne, amennyiben a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő.

(kuria-birosag.hu)



Kapcsolódó cikkek: