Módosul a Ptk.: zálogjogi pontosítások, építményi jog 

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A parlament tavaszi ülésszakának véghajrájában egy salátatörvényben több fontos dologi és kötelmi jogi szabály is módosult a csaknem tíz éve hatályos új Polgári Törvénykönyvünkben. Emellett a jogalkotó a jogi személyek szétválása körében a kiválás altípusaként új jogintézményként a leválást is lehetővé teszi. 

---

Releváns jogszabály: 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

---

Dologi jogi változások: zálogjog, alzálogjog, építményi jog 

A törvény indokolása szerint a zálogjogi szabályozásnak a módosítása – egyebek között – azért vált szükségessé, mert a jelzálogjog alapítására irányuló zálogszerződés kötelező tartalmi elemei körében a hatályos szabályozás olyan rést hagyott, ami miatt e szerződések alapján alapított jelzálogjogok tekintetében a zálogtárgyakkal való helytállási kötelezettség terjedelmét a nyilvántartott adatokból adott esetben nem lehet megállapítani, így harmadik személyek számára legfeljebb az elzálogosítás ténye ismerhető meg, de a terhelés mértéke nem. Ezért a Ptk. 5:89. § (5) bekezdése így módosult: „a zálogjoggal biztosított követelést – ideértve az olyan követelést is, amely még nem jött létre – annak azonosítására alkalmas módon, az alapjául szolgáló egy vagy több jogviszonyra és a követelés összegére utalással vagy az alapul szolgáló egy vagy több jogviszonyra utalással és annak az összegnek a megjelölésével kell meghatározni, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.” 

Az alzálogjog intézményének – főként a pénzügyi intézmények refinanszírozása tekintetében – egyre jelentősebb szerep jut a gazdasági életben. A módosítás különösen az alzálogjog érvényesítésére irányadó szabályok részbeni felülvizsgálatát, és e rendelkezéseknek a gazdasági viszonyok felmerülő igényeihez való hozzáigazítását tartotta szem előtt. 

Az indokolás azt is kifejti, hogy a megfelelő gazdasági növekedés gátját képezi, hogy a különféle épületek, építmények, műtárgyak, műszaki berendezések létesítésére irányuló beruházások finanszírozása megfelelő hitelbiztosíték hiányában nehézségekbe ütközik. A problémát az okozza, hogy a jövőben létesítendő épület, építmény, műtárgy nem terhelhető jelzálogjoggal, illetve azt ilyen joggal terhelhető hitelfedezetként nem fogadják el, egyfelől azért, mert a finanszírozni tervezett beruházás értékéhez viszonyítva a meglévő és fedezetül leköthető telek-ingatlan értéke nem jelent elegendő fedezetet, vagy ezzel a hitelt igénybe venni kívánó építtető nem rendelkezik, így a beruházás finanszírozási igényének kielégítéséhez szükséges megfelelő hitelbiztosíték nem áll a rendelkezésére. A jogalkotói indokolás szerint az építményi jog magyar jogba történő ismételt bevezetésével – ugyanis a XX. század első felében már a törvényi szabályozás része volt – az ilyen beruházások finanszírozása megoldható, illetve elősegíthető lesz. A jelzálogjoggal megterhelhető építményi jog hitelbiztosítékként jelentős nemzetgazdasági igényt tud majd kielégíteni a közterületeket érintő építési koncessziók, a közterületeken megvalósuló, azok alatt, illetve felett tervezett építési beruházások (pl. autópálya, alagút, híd, mélygarázs stb.) finanszírozása esetén is az erre vonatkozó speciális jogi szabályozás mellett.  

Az építményi jog újbóli bevezetése a hatályos dologi jogi szabályozás mellett opcionálisan, vagylagosan választható jogi konstrukció. Az építményi jog alapítása azt azonban kizárja, hogy vele párhuzamosan a Ptk. 5:145. §-a szerinti földhasználati jog is létrejöhessen, hiszen az építményi jog az általa érintett földre vonatkozóan maga is biztosít használati jogot, sőt ennél többet, a föld és a földön emelt épületek hasznosítási jogát is. 

Az építményi jog ingatlanra vonatkozó, átruházható, jogutódlás tárgyát képező és megterhelhető korlátolt dologi jog, amely az ingatlan tulajdonosa és az építményi jog jogosultja (építményi jogosult) megállapodása alapján, az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, és azt az ingatlant terheli, amelyre nézve ezt a jogot bejegyezték. Az építményi jog a használati, hasznosítási jogosultságon túlmenő, annál erőteljesebb jogot ad az építményi jogosultnak, ugyanis e joga alapján – a tulajdonossal kötött megállapodás keretei között – szabad rendelkezési jogot is biztosít mindazon építményre és azok alkotórészeire, amelyeket az építményi jogát gyakorolva és annak körében létrehoz, illetve létrehozott. Az építményi jog – ellentétben a haszonélvezeti joggal – átruházható, megterhelhető és jogutódlás tárgya lehet.  

A Ptk. 5:159/A. §-a az építményi jog fogalmát így definiálja: “Az építményi jogánál fogva a jogosult az ingatlanon vagy annak felszíne alatt épületet létesíthet, illetve hasznosíthat. Ennek során jogosult az épület építésére vagy építtetésére, és ennek érdekében az ingatlan igénybevételére, jogosult továbbá a felépült vagy az ingatlanon már fennálló épület birtoklására, használatára és hasznainak szedésére.” 

Kötelmi jogi változások – engedményezés 

A törvénymódosítás meghatározza a követeléshez kapcsolódóan átszálló jogok körét, kiszámíthatóbbá és egyértelműbbé téve ezáltal a követelésvásárlási piac szereplőinek jogi helyzetét. A módosítás értelmében az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is. Az engedményes követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását. 

Társasági jog: új lehetőség a kiválásra – a leválás

2024. január 1-től kezdődően a társasági szétválás körében a kiválás aleseteként lehetőség lesz leválásra is. A hatályos szabályozás szerint egy jogi személy különválás vagy kiválás útján válhat szét több jogi személlyé. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, vagyonának egy része pedig a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át. Ez egészül ki a leválás jogintézményével (Ptk. 3: 45 §) – „a kiválás történhet úgy is, hogy a szétváló jogi személy fennmarad, és vagyonának egy részével úgy hozza létre a jogutód jogi személyt, hogy annak egyedüli tagja lesz.” 

---