Tinibetegségek és a munkajog

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kamasz gyermeket nevelő szülők már maguk mögött hagyták az óvodai életre jellemző életritmust, melyben kivételes az a hónap, amikor a kicsi egyáltalán nem beteg. Ám egy tizenévesnél is adódhat olyan egészségügyi probléma, amely esetén a szülőnek mellette kell lennie. Mit kínál erre az élethelyzetre a munkajog?

Köztudomású, hogy munkajogi értelemben a szülő akkor minősül keresőképtelennek, tehát akkor mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól a beteg gyermek jogán, ha az még nem töltötte be a 12. életévét. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy 12 éven aluli gyermek esetén a szülő korlátlan ideig mentesül a munka alól az igazolt betegség idejére. Csupán a gyermekbetegség idejére járó táppénzfizetés időtartama csökken a gyermek életkorának előrehaladtával. Ha a gyermek még nincs egyéves, otthoni ápolásának vagy kórházi kezelésének teljes idejére jár a gyermekápolási táppénz, majd egyre idősebb gyermek esetén egyre kevesebb táppénzes nap jár, 6-11 évesek esetén pedig már csak évi 14 (egyedülálló szülő esetén 28) napig igényelhető táppénz.

Egy tizenkét éves, vagy annál idősebb gyermeket a szülők többsége enyhébb gyengélkedés, fej- vagy hasfájás, nátha, hőemelkedés esetén már otthon mer hagyni, ha dolgozni kell menni. Ám joggal vethető fel, hogy ilyen korú fiatal sem feltétlenül hagyható otthon egy súlyosabb, intenzívebb ápolást, gyógyszerezést, felügyeletet igénylő betegség esetén. A serdülő, kamasz gyermek még általában szintén segítségre szorul valamilyen járóbeteg-szakellátás igénybevételénél, illetve fontos támaszt jelent számára, ha kórházi kezelése idején mellette van a szülő. Ilyenkor méltányossági alapon lehet táppénzt igényelni, egészen a gyermek 18. életévének betöltéséig arra az időre, amikor a szülő otthon ápolja a beteg tinédzsert, vagy bent tartózkodik vele a kórházban. Ennek megadásáról az egészségbiztosítási pénztári feladatkörükben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal dönt. A kormányhivatal a méltányossági táppénz idejét és összegét a táppénzre vonatkozó általános szabályoktól eltérően is meghatározhatja (a törvény megadja a mérlegelés szempontjait és korlátait). Ha a szülőnek méltányossági alapon gyermekápolási táppénzt biztosítanak, akkor erre az időre szintén keresőképtelennek minősül, akárcsak ha beteg kisgyermekét ápolná. A keresőképtelenség alapján pedig a szülő mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól a munkahelyén. A méltányossági táppénz iránti kérelmet a foglalkoztatónál kell benyújtani, amely azt 5 napon belül továbbítja az elbírálásra illetékes kormányhivatalhoz. Így tehát a méltányossági táppénzről való döntés nem azonnal születik meg, és a szülő az igényléskor nem tudhatja biztosan, hogy megkapja-e, vagyis – ha azonnal meg kellene kezdenie a távollétet – igazolt lesz-e távolléte.

További megoldásként kínálkozik, ha a szülő fizetés nélküli szabadságot igényel. Utóbbi a munkavállaló hozzátartozójának – így a nagyobb gyermek – tartós, vagyis előreláthatólag 30 napot meghaladó otthoni ápolása céljából alanyi jogon jár az ápolás idejére, de legfeljebb két évig. A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja. Ezt tehát, ha a munkavállaló legalább 15 nappal a megkezdést megelőzően, írásban kéri, a munkáltató köteles biztosítani. Olyan esetben lehet élni tehát ezzel a lehetőséggel, ha a fiatal beteg előre tervezett módon, hosszasan szorul majd otthoni ápolásra, gondozásra (pl. műtét utáni lábadozás, hosszasabb rehabilitáció idejére). A fizetés nélküli szabadság megszüntetését legalább 30 nappal a kívánt időpont előtt kell bejelenteni a munkáltatónak.

Persze az sem kizárt, hogy a munkáltató a fentiektől eltérő feltételek mellett – tehát rövidebb időre, a megkezdésre és megszakításra vonatkozó rövidebb bejelentési határidőkkel – biztosítson fizetés nélküli szabadságot. Ez azonban már alanyi jogon nem jár a munkavállaló részére, hanem a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy hozzájárul-e adott körülmények között a fizetés nélküli szabadsághoz. Döntése során figyelemmel kell lennie a munkajogi alapelvek között szereplő méltányos mérlegelés elvére, mely szerint a munkáltató a munkavállaló méltányos (magán-)érdekeit is köteles figyelembe venni, és a munkaviszony teljesítésének meghatározása során a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.

Az sem kizárt, hogy a munkavállaló szabadságot vegyen ki gyermeke betegségének idejére. Ennek során az a szabály jöhet segítségére, miszerint a munkáltató – a munkaviszony első három hónapját kivéve – évente hét munkanapot, legfeljebb két részletben köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni. A munkavállalónak eme igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Ahogy a fizetés nélküli szabadságnál, úgy itt is érvényes, hogy a munkáltató ennél kedvezőbb feltételek mellett is adhat szabadságot a munkavállalónak (pl. a 15 napos előzetes bejelentési időtől eltekintve, vagy évente 7 munkanapnál több szabadságos napra vonatkozóan), azonban ez már nem jár alanyi jogon a munkavállalónak, hanem a munkáltató szabadon mérlegeli ez esetben a szabadság kiadását (a méltányosság elvének fényében).

Mit lehet tehát tenni, ha például egy hirtelen kitörő influenza, vakbélgyulladás, baleset miatt sürgősen a serdülő gyermek mellett kell lenni, de nem oldható meg a távollét igazolása szabadság, fizetés nélküli szabadság útján, és a méltányossági táppénzzel járó bizonytalanságot sem akarja vállalni a szülő? A munka törvénykönyvének rendelkezése szerint „különös méltánylást érdemlő családi ok” fennállása szintén mentesít az indokolt távollét idejére a rendelkezésre állás és a munkavégzés alól. Hogy mi számít ilyen, különös méltánylást érdemlő családi oknak, azt a törvény pontosabban nem határozza meg, ez esetről-esetre eldöntendő kérdés. Vélhetően azonban az olyan élethelyzet, amelyben nem várható el, hogy egy tizenéves fiatal a saját egészségéről megfelelően gondoskodjon, mindenképpen ilyennek számít. A munkavállaló ekkor tehát igazoltan lehet távol a munkahelyéről. Fontos azonban, hogy – az általános együttműködési kötelezettség keretében – a távollétet haladéktalanul be kell jelenteni a munkáltató részére. Mivel a távollétre ilyenkor alanyi joga van a munkavállalónak, a munkáltató nem tilthatja meg az eltávozást. Később azonban a megkövetelheti, hogy a távollét indokoltságát a munkavállaló igazolja. Ha a távollétet a gyermek súlyos egészségügyi problémája indokolja, úgy e célból megfelel a háziorvos, szakorvos, a fekvőbeteg-intézet stb. által kiadott igazolás is. Ez azonban önmagában csupán a távollét igazolását jelenti, távolléti díj erre az időre nem jár. (A feltételek fennállása esetén méltányossági táppénz igényelhető az érintett időszakra.)

---