Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Más ingatlanán álló épülethez történő hozzáépítés a törvény erejénél fogva csak akkor keletkeztet közös tulajdont, ha az építkező bár jogosulatlanul építkezett, de jóhiszeműnek minősül. A tulajdonossal közös összefogással végzett építkezés a nem tulajdonos építkező részéről nem minősül jogosulatlan építkezésnek, de ezzel tulajdoni hányadot az ingatlanban csak akkor szerez, ha abban a felek kifejezetten megállapodtak – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a peres felek testvérek, akik édesanyjuk halálát követően 50-50%-os arányban megörökölték a korábban édesanyjuk tulajdonában álló házat. Még 1988-ban az örökhagyó az ingatlan bővítése mellett döntött, amihez 150 000 forint banki hitelt vett fel, amelynél a felperes készfizető kezességet vállalt. Az építkezés hatására az épület például kamrával, két szobával, külső bejárati helyiséggel bővült, alatta pincét alakítottak ki és új melléképület létesült, de átépítették a tetőszerkezetet is. A felújítás zömében házilagos kivitelezésben készült, abban részt vett a felperes volt férje, a peres felek édesapja és az alperes férje is. A használatbavételi engedélyt az építésügyi hatóság az örökhagyó részére adta ki.
Keresetében a felperes azt állította, ráépítés címén megszerezte az ingatlan 74/200 tulajdoni hányadát, így a tulajdoni hányada 137/200-ra nőtt, míg az alperes tulajdoni hányada 63/200-ra csökkent.
Az elsőfokú bíróság eljárása
A bíróság helyt adott a felperes keresetének. Nem volt vitás, hogy a használatbavételi engedély az örökhagyó nevére került kiállításra, a banki hitelt is ő vette fel, a számlák is az ő nevére szóltak, ugyanakkor ez meglátása szerint nem támasztja alá az alperes azon kijelentését, hogy kizárólag az örökhagyó finanszírozta az építkezést. Az eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és volt férje az építkezés költségét 90%-ban viselték, az örökhagyó csak 10%-ban járult hozzá az építkezéshez. Megállapította, hogy hogy a banki kölcsön részleteit a felperes fizette meg annak ellenére, hogy a szerződést az örökhagyó kötötte meg, valamint hogy az építkezésen részt vevő rokonok, valamint a felperes ismerősei a felperesre és az örökhagyóra tekintettel végeztek munkákat. Mindezek alapján a tulajdoni hányad megállapítása során figyelembe vette a bíróság a felperes ráfordításait, ezért ítélt a felperes javára.
A másodfokú bíróság eljárása
A bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a keresetet teljes egészében elutasította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, hiszen mivel a felperesnek állt érdekében, hogy a bíróság valós tényként fogadja el, hogy az örökhagyó tulajdonában álló lakóház bővítését 90%-ban ő finanszírozta, ezért őt terhelte a bizonyítási kötelezettség. Így nem lehetett az alperes hátrányára értékelni, hogy állításait nem bizonyította. A felperesnek kellett volna igazolni, hogy az örökhagyó tulajdonában álló lakóház bővítését 90%-ban ő finanszírozta (személyes közreműködés, anyagi hozzájárulás bizonyítása).
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
Hibásnak találta az elsőfok segítőkre vonatkozó érvelését is, mivel a rokonság egy része nem a felperesnek, hanem az örökhagyónak kívánt segítséget nyújtani a munkájával, ezt pedig nem lehet kizárólag a felperes javára értékelni. Meglátása szerint a felperes az anyagi ráfordításra vonatkozóan hiányos a tényállás, sok pontos részlet hiányzik, amelyek egyszerűen nem pótolhatóak tanúvallomással.
Főként, figyelembe véve azt, hogy a kihallgatott tanúk egyike sem tudott nyilatkozni arról, hogy az építkezés milyen anyagi forrásokból valósult meg és ahhoz milyen nagyságrendben járult hozzá a felperes.
Mindezek alapján a bíróság alaptalannak tartotta azt, hogy az elsőfokú bíróság az építési munkák teljes költségét a felperes javára vette figyelembe. Azzal kapcsolatban, hogy az örökhagyó által felvett kölcsön részben a felperes fizette vissza, a bíróság kiemelte, hogy mindez a felperes részéről tulajdoni igényt nem alapoz meg, azzal kapcsolatban legfeljebb kötelmi igénye keletkezik.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Kérelmében a felperes jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalát kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság döntésével. Megjegyezte, hogy az ügyben a bizonyítási teher a felperesre hárult, ennek a kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni, ezért nem tulajdonítható jelentőség annak, hogy az alperes saját állításait nem bizonyította, hiszen őt ilyen kötelezettség nem is terhelte.
A tanúknak semmilyen konkrét észlelésük nem volt arról, hogy a felperes bármilyen anyagot vásárolt volna, valamilyen számlát ő fizetett ki, vagy valakivel valamilyen munkára szerződött volna. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint nem okszerűtlen a másodfokú bíróság azon következtetése, miszerint a felperes az elsőfokú eljárás során nem bizonyította, hogy az építkezéshez milyen mértékben járult hozzá.
A korábbi Legfelsőbb Bírósági gyakorlatra hivatkozva a Kúria megállapította, hogy azokban az esetekben, amikor a családi házban az önállósuló gyermekek vagy más leszármazók lakhatását a szülő a ház családi összefogásból történő bővítéssel oldja meg, általában az a szándék érvényesül, hogy a teljes összefogással megvalósult bővítmény a szülők tulajdonában marad, de annak tényleges használata arra a hozzátartozóra száll át, akinek a lakhatását az építkezéssel biztosítani kívánták. Ilyenkor a bővítmény létrehozásának időpontjában a felek egyező akaratelhatározása az, hogy a családtagok a szülőkkel közös beruházásaik alapján a szülői tulajdonból ráépítésre alapított szerzésre hivatkozással igényérvényesítéssel nem lépnek fel. A hozzáépítéssel megvalósult ráépítés esetén csak akkor keletkezik a törvény erejénél fogva közös tulajdon, ha a ráépítő az építkezésre nem volt jogosult, de jóhiszeműen járt el. Ha az építkezéshez való jogosultság a felek megállapodásán alapul, akkor a tulajdonszerzésre a megállapodásban foglaltak az irányadóak, érvelt a Kúria. Tehát ha nincsen a tulajdonszerzésre kifejezett megállapodás, akkor törvény alapján nem szerezhető tulajdoni hányad, maximum kötelmi igény érvényesíthető.
Az ismertetett döntés (Kúria, Pfv. I. 20.142/2015.) a Kúriai Döntések 2016/4. számában 81. szám alatt jelent meg.
