Új Pp. a bírói gyakorlatban

A Civilisztikai Kollégiumvezetők új állásfoglalásai egyértelművé teszik a Pp. érintett rendelkezéseinek értelmezését és segítik a feleket a bíróságok álláspontjának megismerésében.

1.
A felperes a bíróság illetékességét tévesen jelöli meg, ez azonban a keresetlevélből és mellékleteiből nem állapítható meg olyan perben, amelyben kizárt bírósági meghagyás kibocsátása, a bíróság felhívására az alperes nem terjeszt elő írásbeli ellenkérelmet, a perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézésre nem jelenik meg. A perfelvételi tárgyaláson a felperes előadásából kiderül, hogy sem az általános, sem a vagylagos illetékességi ok a nem áll fenn. Rendelkezhet-e ilyenkor a bíróság a keresetlevél áttételéről vagy az illetékesség a Pp. 30. § (2) bekezdése alapján rögzült? [30. § (2) bek., 174. §, 190. § (2) bek.]

Ha azokban a perekben, amelyekben kizárt bírósági meghagyás kibocsátása, és a felperes a bíróság illetékességét tévesen jelöli meg, ez azonban a keresetlevélből és mellékleteiből nem állapítható meg, az alperes nem terjeszt elő írásbeli ellenkérelmet, a perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézésre nem jelenik meg – akkor arra tekintettel, hogy az alperes részére az ellenkérelem előterjesztésére biztosított határidő eltelt – annak ellenére, hogy ellenkérelmet nem terjesztett elő -, az illetékesség nem kizárólagos, a bíróság a Pp. 30. § (2) bekezdése és 190. § (2) bekezdése alapján a keresetlevél áttételéről már nem rendelkezhet, az illetékesség rögzült.

2.
A törvényszéken indult perekben, amennyiben az elsőfokú bíróság hatásköre vagy illetékessége hiánya miatt a keresetlevél járásbírósághoz való áttételéről rendelkezik, úgy joghatályosan előterjeszthető-e fellebbezés jogi képviselő igénybevétele nélkül, a fél által személyesen előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság érdemben elbírálhatja-e- vagy ebben az esetben a fellebbezés visszautasításának van helye? [74. § (2) bek.]

A törvényszéken indult perekben, amennyiben az elsőfokú bíróság hatásköre vagy illetékessége hiánya miatt a keresetlevél járásbírósághoz való áttételéről rendelkezik, úgy – a kötelező jogi képviselet miatt – a jogi képviselő igénybevétele nélkül előterjesztett fellebbezést, a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés után, vissza kell utasítani.

3.
Ha a másodfokú bíróság a keresetlevelet / a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet visszautasító végzést megalapozatlannak tartja és az elsőfokú végzést megváltoztatva a visszautasítást mellőzi, a fellebbező fél másodfokú perköltségéről kell-e rendelkeznie, ha igen, miként: megállapítani vagy kötelezni a fellebbező ellenfelét? [389. §, 383. § (5) bek.]

Amennyiben a másodfokú bíróság a keresetlevelet / a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet visszautasító végzést a felperes eredményes fellebbezése alapján megváltoztatja, úgy a perköltség felszámítása esetén sincs helye másodfokú perköltségről rendelkezésnek.

4.
A másodfokon eljáró bíróság kiegészítheti-e a tényállást, ha a fél a Kmtv. 5. § (2) bekezdésére is hivatkozva kér teljes személyes költségmentességet, az azt megalapozó tényelőadásait, ahhoz kapcsolódó bizonyítékait azonban fellebbezésében adja elő? Vissza kell-e adni az elsőfokú bíróságnak hiánypótlásra a fél részére a hiányosan kitöltött nyomtatványt, kérelmet ilyen esetben? (Pp. 115. §; 2017. évi CXXVIII. törvény 5. §)

Ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél költségkedvezmény iránti kérelmét hiányosan terjeszti elő, az elsőfokú bíróságnak a hiányosan kitöltött nyomtatványt hiánypótlásra kell visszaadni, illetve fel kell hívni a hiányzó iratok teljeskörűen kitöltött formában való benyújtására.

Ha a hiánypótlási felhívás ellenére a fél csak fellebbezésében pótolja a hiányokat, az a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján hatálytalan, a másodfokú bíróság sem veheti figyelembe a fellebbezés és a kérelem elbírálása körében. Ha a hiánypótlási felhívást az elsőfokú bíróság elmulasztotta, de a fél azokat fellebbezésében pótolja, a mulasztás következményei a Pp. 149. § (2) bekezdése alapján nem állnak be, azt a másodfokú bíróság figyelembe veszi. Ha a hiánypótlási felhívást az elsőfokú bíróság elmulasztotta és a fél a hiányokat a fellebbezésben sem pótolja, a hiánypótlást vagy el kell rendelnie a másodfokú bíróságnak, vagy a felülbírálati jogkör korlátai között a végzést eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül kell helyeznie a Pp. 381. §-a alapján.

Ha a jogi képviselővel eljáró fél a keresetlevelében előterjesztett költségkedvezmény iránti kérelméhez – a Pp. 171. § (1) bekezdés c) pontjában írt kötelezettsége ellenére – nem csatolja a jogszabályban előírt valamennyi iratot, hiánypótlásnak nincs helye, a keresetlevelet vissza kell utasítani a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján. Ha a jogi képviselővel eljáró fél nem a keresetlevélben, hanem az eljárás során később terjeszti elő hiányosan a kérelmét, minden esetben a hiánypótlásnak van helye a Pp. 115. §- a alapján.

5.
Ha a járásbíróságon jogi képviselő nélkül eljáró fél a perfelvétel során a bíróság felhívására benyújtott perfelvételi iratban (pl. válaszirat) vagy a perfelvételi tárgyaláson kíván szóban, eshetőlegesen (másodlagosan) keresetet előterjeszteni, szükség van-e formanyomtatványra? [185. §, 246. §]

A perfelvétel során írásbeli (perfelvételi iratban) keresetváltoztatás benyújtásához nem szükséges formanyomtatvány és az szóban perfelvételi tárgyaláson is előterjeszthető; függetlenül attól, hogy az eredeti kereset kerül megváltoztatásra vagy amellett valódi/eshetőleges halmazatban álló további kereset kerül előterjesztésre.

6.
A perfelvételi szakban a fél keresetváltoztatást csak a törvényben nevesített [Pp. 7. § (1) bekezdés 16. pont, 203. § (1) bekezdés] perfelvételi iratban terjesztheti-e elő?

A keresetváltoztatás nem perfelvételi irat, a perfelvételi szakban a fél akár bírói felhívás nélkül írásban benyújthatja, vagy szóban perfelvételi tárgyaláson terjeszthet elő.

7.
Szükséges-e a féltől a Pp. 203. § (4) bekezdése alapján külön íven szövegezett beadvány – vagy nyomtatvány – ellenkérelem, viszontkereset-levél, vagy beszámítást tartalmazó irat egymással egyidőben történő előterjesztése esetén? Pl. viszontkereset benyújtása esetén kell-e külön ellenkérelem nyomtatványt is kitöltenie? (Utóbbi panasznapon felmerült probléma is, az ellenkérelemben kérje-e a fél a kereset elutasítását azért, mert a gyermek kedvezőbb fejlődése az alperesnél biztosított, és egyidejűleg egy külön nyomtatványon ugyanezen okból kérje-e viszontkeresetben a gyermek feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlására történő feljogosítását, vagy ehhez egy – az egyik – nyomtatvány, perfelvételi irat is elegendő? [203. § (4 bek., 246.§]

Nincs olyan esetkör, ahol ne külön iratban kellene az eltérő perfelvételi nyilatkozatokat előterjeszteni, minden nyilatkozatot külön nyomtatványon kell előterjeszteni.

E körben irányadó a CKOT 2017. július 7-én elfogadott 13. számú állásfoglalása.

8.
Van-e helye fellebbezésnek a társasházi határozat végrehajtásának felfüggesztését elrendelő végzés ellen? [Pp.129. §, 365. § (2) bekezdés b) pont, 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1), 4/A. §, Ptk. 3: 3:3. § (3), 3: 36. §]

A társasházi közgyűlés határozata végrehajtásának felfüggesztését elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

A Ptk. 3:36. §-a rendelkezik általános jelleggel a jogi személy tagja, alapítója, vagy a jogi személy szerve által meghozott határozat bírósági felülvizsgálatának részletszabályairól.

A Ptk. 3:36. § (4) bekezdése szerint a határozat hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs. A bíróság indokolt esetben a felperes kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

A Ptk. 3:3. § (3) bekezdése szerint ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A Ptk.-nak a jogi személyre vonatkozó általános szabályait a jogi személyek mellett azokra a szervezetekre is alkalmazni kell, melyek nem jogi személyek, ugyanakkor más jogszabály azokat polgári jogi jogalanyisággal ruházza fel.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 3. § (1) bekezdése szerint a társasház tulajdonostársainak közössége (a továbbiakban: közösség) az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan.

A Ttv. 4/A. §-a szerint a társasháztulajdonnal kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit az e törvényben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni. A társasház nem jogi személy, de a Ttv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott ügyek intézésében „korlátozott” jogképességgel rendelkezik. Ebből, továbbá a Ttv. 4/A.§-ának rendelkezéseiből az következik, hogy a Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezéseit a társasház esetében is megfelelően alkalmazni kell. A Ttv. 42. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a közgyűlés határozata jogszabályba, az alapító okiratba vagy a szervezeti-működési szabályzatba ütközik vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül. Ha a határozat bírósági felülvizsgálatát a jegyző a 27/A. § (4) bekezdése szerinti keresetében kérte, a kereseteket bíróság a perek egyesítésével bírálja el. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a kereset a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban a végrehajtást indokolt esetben felfüggesztheti. A Ttv. 42. § (2) bekezdése a társasházi közgyűlési határozat végrehajtásának felfüggesztéséről hozott bírósági határozattal szembeni fellebbezési jogról nem rendelkezik.

Ezért erre a bírósági határozatra a Ptk. 3:36. § (4) bekezdése szerinti általános jogszabályi rendelkezések alkalmazandóak, nevezetesen a bíróságnak a társasház közgyűlési határozata végrehajtásának felfüggesztését elrendelő végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.

A Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja a végzések esetén akkor biztosít fellebbezési jogot, ha azt a Pp. külön megengedi. A társasházi határozat végrehajtásának felfüggesztésével kapcsolatos eljárási rendről, továbbá a bírósági határozattal szembeni perorvoslat lehetőségének kizárásáról nem a Pp., hanem a Ptk. rendelkezik, erre tekintettel a Pp. 129. §-ában meghatározott, a végrehajtás felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezések a társasházi közgyűlési határozat végrehajtásának felfüggesztéséről rendelkező bírósági határozatra nem alkalmazhatóak.

9.
A perfelvétel során megengedett keresetváltoztatás-e, ha a felperes – perfelvételi iratban vagy perfelvételi tárgyaláson szóban – az eredeti, szerződés teljesítésére irányuló keresete mellett másodlagosan – ugyanazon tényállásra alapítottan – jogalap nélküli gazdagodás címén terjeszt elő keresetet? A megengedett keresetváltoztatásról kell-e alakszerű határozatot hozni. (173. §, 185. §)

A perfelvétel során megengedett keresetváltoztatás, ha a felperes az eredeti, szerződés teljesítésére irányuló keresete mellett másodlagosan – ugyanazon tényállásra alapítottan – jogalap nélküli gazdagodás címén terjeszt elő keresetet, erről a bíróságnak külön alakszerű határozatot nem kell hoznia. Az alperest fel kell hívni perfelvételi nyilatkozata megtételére, az alperes távollétében tárgyaláson előterjesztett ilyen tárgyú keresetváltoztatás esetén a tárgyalást a Pp. 192. § (1) bekezdés a) pontja alapján el kell halasztani.

A perfelvétel során történő keresetváltoztatás anyagi jogi jellegű korlátja a Pp. 185. § (1) bekezdése alapján az, hogy a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból eredjen, mint a korábbi kereset. További, eljárásjogi jellegű korlát, hogy egyrészt a Pp. 185. § (2) bekezdése alapján a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozat tartalmi szempontból a keresetlevél kellékeinek (170.§) megfeleljen, valamint a Pp. 185. § (3) bekezdés 1. mondta alapján a megváltoztatott kereset vonatkozásában keresetlevél visszautasítási ok, azaz perakadály (176.§) ne álljon fenn. A bíróságnak ezért a kertesetváltoztatás előterjesztésekor először meg kell vizsgálni, hogy e feltételek teljesülnek-e. Ha nem, a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot a Pp. 185. § (3) bekezdés 1. vagy 2. mondata alapján vissza- vagy el kell utasítania nem fellebbezhető, de nyomban indokolandó végzéssel. Ha megfelel e feltételeknek, a bíróságnak (szemben az érdemi tárgyalási szak szabályaival) nem kell azt engedélyezni és nem kell semmilyen alakszerű határozatot hoznia, hanem fel kell hívnia az alperest a megváltoztatott keresetre vonatkozó perfelvételi nyilatkozatai megtételére.

A Pp. 173. § (1) bekezdése a) és b) pontja alapján az eshetőleges kereset előterjeszthetőségének feltétele, hogy valamennyi kereset ugyanabból a jogviszonyból eredjen és mindegyikre legyen a bíróságnak hatásköre, illetve egyik se tartozzon más bíróság kizárólagos illetékességébe. Amennyiben a felperes a perfelvétel során meg nem engedett keresethalmazatot keletkeztető keresetváltoztatást terjeszt elő (pl. másodlagos keresete nem ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti vagy a másodlagos keresetre a bíróságnak nincs hatásköre, esetleg más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik), ez a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti visszautasítási ok, ezért eredménytelen hiánypótlás esetén a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot a Pp. 185. § (3) bekezdés 1. mondata alapján vissza kell utasítani. Ugyanez a helyzet, ha egyéb visszautasítási okban szenved a megváltoztatott kereset (pl. perindítási határidő elmulasztása), függetlenül attól, hogy a keresetváltoztatás az eredeti kereset mellett további (valódi vagy látszólagos halmazatban álló) kereset előterjesztésével történik vagy az eredeti kereset helyébe lép a korábbitól eltérő kereset. Ebből következően visszautasítás esetén a bíróság az eredeti keresetet tárgyalja tovább.

A kérdésben szereplő esetben tehát először azt kell eldönteni, hogy a másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereset a Pp. 173. § (1) bekezdés a) pontjának megfelel-e, azaz ugyanabból a jogviszonyból ered-e, mint az elsődleges. Amennyiben ugyanis nem, akkor az meg nem engedett keresethalmazat, mely nem fogadható be, eredménytelen hiánypótlási felhívás esetén a keresetváltoztatás visszautasításának lenne helye.

A Pp. 173. (2) bekezdése – és a Pp. más rendelkezése sem – nem határozza meg a jogviszony fogalmát, ezért a keresethalmazat megengedhetőségénél az anyagi jogszabályból, a Ptk. rendelkezéseiből kell kiindulni. A Ptk. 6:2. § (1) bekezdése alapján a jogalap nélküli gazdagodás is kötelem keletkeztető tény. A Ptk. 6:579. §-ához fűzött magyarázat szerint „Ugyanakkor a szubszidiaritás elvét is rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kell felfogni. Ez azt jelenti, hogy olyan esetekben, amikor az elsődleges igény keretében nem lehet helyreállítani a felek közötti vagyoni egyensúlyt, kiegészítő jelleggel a jogalap nélküli gazdagodás szabályait is alkalmazni lehet.[BH2010.333, BH2004.461] A Ptk. szemléletében is az a korábbi bírói gyakorlat tekinthető helyesnek, amely szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felek között más (rendszerint szerződéses) jogviszony állt fenn. Ha ugyanis a vagyoneltolódás orvoslására a szerződéses kapcsolat nem ad megfelelő alapot, és az alaptalan gazdagodás szerződésszegés jogcímén nem orvosolható, az indokolatlan vagyoneltolódást a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kell rendezni. Az 1959-es Ptk. bírói gyakorlatában is megjelent, a Ptk. alapján is követendő felfogás szerint más – szerződéses vagy deliktuális kártérítési felelősségi – jogviszony fennállta csak azzal a következménnyel jár, hogy a felek közötti indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az e jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell megítélni, és adott esetben kiegyenlítéséről gondoskodni. Ha azonban a fennálló jogviszony szabályainak alkalmazása után a vagyoni egyensúly nem áll helyre, nincs elvi akadálya az indokolatlan előny jogalap nélküli gazdagodás címén történő visszatéríttetésének.”

A jogviszony fogalmát sem a régi, sem az új Pp. nem definiálja és a jogirodalomban sincs általánosan elfogadott meghatározása. Az általános egyetértés szerint a jogviszony alatt egy a jog által szabályozott konkrét élethelyzetet, életviszonyt kell érteni, azaz egy olyan konkrét élethelyzetet, amely az abban részes személyek (esetleg személy és tárgy) között jogilag szabályozott kapcsolatot teremt. Az, hogy a felperes által előadott tényállás egyes elemeit a bíróság jogilag miként minősíti, illetve megvalósulását bizonyított látja-e (pl. ráutaló magatartásként a szerződés létrejöttét állapítja meg vagy azt nem találja megállapíthatónak), csupán a jogviszony minősítését jelenti, de nem változtat azon, hogy ugyanazon jogviszonyból eredő jogvitáról van szó a szerződés teljesítése és a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett mindkét kereset esetében.

10.
Kell-e, ha igen milyen határozatot hozni, ha a perfelvétel során előterjesztett keresetváltoztatást a bíróság befogadta, de
‒    az alperes alaptalanul kifogásolja, hogy a keresetváltoztatás nem megengedett,
‒    az alperes alappal kifogásolja, vagy a bíró utóbb észleli, hogy nem lett volna megengedhető?
[185. § (1) és (3) bek. 199. § (2) bek. a) pont, 240. § (1) bek. a) alpont, 242. §]

A perfelvétel során befogadott keresetváltoztatás esetén az alperesnek a megengedhetőség körében tett alaptalan kifogását nem fellebbezhető végzéssel el kell utasítani. Ha a kifogása alapos vagy a bíróság utóbb észleli a keresetváltoztatás meg nem engedhetőségét, a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig azt visszautasítja/elutasítja, azt követően a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont szerinti perakadály esetén az eljárást meg kell szüntetni, egyéb okból megszüntetésnek nincs helye.

11.
A keresetváltoztatásra irányadó szabályok értelmezhetőek-e oly módon, hogy csak a releváns, elsődleges tények megváltoztatása vagy ilyen tények előadása minősül keresetváltoztatásnak?
Ettől eltérő értelmezés esetén a fél előadásában folyamatosan felmerülő, sok esetben nem releváns, de korábban elő nem adott tény szükségessé tenné a keresetváltoztatás iránti kérelem megkövetelését és elbírálását. (185. § 215. §)

Csak a releváns, elsődleges tények megváltoztatása vagy ilyen tények előadása minősül keresetváltoztatásnak, a nem releváns tények előadása nem keresetváltoztatás. Ha a felperes a perfelvétel során foganatosított [Pp. 253. § a) pont] személyes meghallgatása során ad elő olyan további releváns tényt, amelyet a kereseti tényelőadása nem tartalmazott, akkor a bíróságnak anyagi pervezetést kell alkalmaznia, és a felperes ezt követően eldöntheti, hogy a Pp. 237. § (5) bekezdése alapján ezt felhasználva keresetváltoztatást terjeszt-e elő.

12.
Keresetváltoztatás esetén, ha a felperes nem csak a tényállításait, de kereseti kérelmét, annak fajtáját, vagy a követelése összegét megváltoztatja, a bíróságnak fel kell-e hívnia az alperest új ellenkérelem 45 napon belüli előterjesztésére, figyelemmel arra, hogy a Pp. 185. § (4) bekezdése alapján a keresetváltoztatás előtti nyilatkozathoz kötődő keresetlevél előterjesztési, illetve perindítási joghatások a perfelvételt lezáró végzés meghozatalával elenyésznek? (185. §)

Az alperessel minden esetben közölni kell a keresetváltoztatást, ezzel együtt fel kell hívni a megváltoztatott keresettel szembeni védekezés előterjesztésére. Ez azért is elengedhetetlen, mert a keresetváltoztatás újabb alaki védekezés lehetőségét teremtheti meg, továbbá újra megnyitja a viszontkereset előterjesztésének lehetőségét is, különösen, ha annak feltételei az eredetileg előterjesztett kereset alapján nem álltak fenn.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keresetváltoztatással szemben előterjesztendő ellenkérelem-változtatás az első írásbeli ellenkérelem státuszába kerül, azaz nem vonatkozik rá a törvényben foglalt 45 napos határidő, a formakényszer (nyomtatvány), mint ahogy elmulasztása sem jár azzal az eredménnyel, hogy a bíróság a megváltoztatott kereset tartalmának megfelelő bírósági meghagyást bocsáthat ki.
Az ellenkérelem-változtatást az alperes a bíróság felhívásának megfelelően a megadott határidőn belül viszontválaszban, előkészítő iratban, vagy a perfelvételi tárgyaláson szóban terjesztheti elő.
Mulasztás esetén a 203. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, melyről a bíróságnak az alperest a felhívással együtt tájékoztatni kell.

13.
A Pp. 190. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, ha a perfelvételi tárgyalás a jelen lévő fél kérelmére megtartásra kerül, úgy kell tekintetni, hogy a mulasztó fél a megjelent fél […] tárgyaláson előterjesztett jogállítását nem vitatja, […] kivéve, ha korábban ezekkel ellentétes nyilatkozatot tett.
A Pp. 192. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a felperes megváltoztatta a jogállítását – és az alperes elmulasztotta a perfelvételi tárgyalást – úgy minden esetben el kell halasztani a perfelvételi tárgyalást.
A két rendelkezés között ellentét áll fent, hiszen a Pp. 190. § (2) bekezdés a) pontja szerint úgy kell tekinteni, hogy az alperes a tárgyaláson megtett jogállítást nem vitatja, ezzel szemben a Pp. 192. § (1) bekezdés a) pontja erre az esetre kötelező halasztást rendel.   [190. § (2) a) pont, 192. § (1) a) pont]

A Pp. 190. § (2) bekezdés a) pontja, illetve a 192. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezései a helyes együttes értelmezésük szerint nem ellentétesek. A Pp. 190. § (2) bekezdés a) pontja a főszabály, a Pp. 192. § (1) bekezdés a) pontja a főszabály alóli kivétel. A 190. § (2) bekezdésében írt jogkövetkezmények a perfelvételi tárgyalást elmulasztó féllel szemben a 192. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott perfelvételi nyilatkozat-változtatás eseteiben nem alkalmazhatók, a perfelvételi tárgyalást – függetlenül a mulasztás okától – el kell halasztani. Amennyiben a fél a keresetet tartalmazó iratra vonatkozó ellenkérelmében nem ismétli meg az Fmh. ellenni ellentmondásában előadott releváns indokait, úgy azok ennek hiányában is figyelembe vehetők.

14.
El kell-e halasztani a perfelvételi tárgyalást, ha a perfelvételi tárgyaláson az ellenfél azt követően változtatja meg a jogállítását, hogy a fél jogi képviselője elhagyta a tárgyalótermet?  [192. § (2) bek.]

A Pp. 192. § (1) bekezdés a) pontja alapján a perfelvételi tárgyalást az ellenfél kereseti, viszontkereseti kérelme fajtája, vagy jogállításának megváltoztatása, továbbá kereseti, viszontkereseti kérelme, beszámítás útján érvényesített követelése felemelése miatt akkor is el kell halasztani, ha erre azt követően került sor, hogy a fél jogi képviselője elhagyta a tárgyalótermet.

15.
Mi a teendő, ha az alperes nem terjeszt elő írásbeli ellenkérelmet, kizárólag a keresetet ki nem záró, Pp. 204. § (1) bekezdése szerinti azonos, vagy a keresettel függő viszonyban lévő viszontkeresetet? Kibocsátható-e ilyen esetben a kereset alapján a bírósági meghagyás?
(181. §, 204. §)

Ha az alperes a keresettel szemben nem terjeszt elő sem írásbeli ellenkérelmet, sem beszámítást, hanem csak a keresetet ki nem záró viszontkeresetet, és az eljárás megszüntetésének sincs helye, a kereset vonatkozásában a bírósági meghagyást ki kell kibocsátani, a viszontkereset alapján pedig le kell folytatni az eljárást.

16.
Mi a jogkövetkezménye annak, ha a megváltoztatott keresetre nem nyújt be ellenkérelmet, nem terjeszt elő ellenkérelem változtatás iránti kérelmet az alperes? Lehet-e bírósági meghagyást kibocsátani keresetváltoztatás esetén ilyen esetben?

A megváltoztatott kereset tekintetében nincs helye a bírósági meghagyás kibocsátásának, ha az alperes nem nyújt be erre vonatkozó ellenkérelmet. Az alperessel már közölt kereset későbbi megváltoztatása esetén – ha arra a perfelvételi tárgyaláson nyomban, vagy ezt követően a bíróság által adott megfelelő határidőben – az alperes nem nyilatkozik és ellenkérelmet sem terjeszt elő, a Pp. 183. § (6) bekezdése vagy a 203. § (2) bekezdése alkalmazandó.

17.
A bírósági meghagyással szembeni ellentmondás, mint kezdőirat
‒    automatikusan új számra kerül, vagy
‒    utóirat és bírói utasításra kerül új számra, vagy
‒    csak a szabályos ellentmondás kerül új számra és a szabálytalant a régi ügyszámon kell visszautasítani? [182. § (3) bek.]

A bírósági meghagyással szembeni szabályos ellentmondás folytán az ügyet új számra kell lajstromozni és azon folytatni. A szabálytalan ellentmondást a régi ügyszámon kell visszautasítani vagy a szükséges egyéb intézkedéseket megtenni.

18.
Lehet-e a perfelvételi tárgyalás elhalasztását követően, a folytatólagos perfelvételi tárgyalás megtartását megelőzően, a törvénynek megfelelő bizonyítási indítvány alapján az érvényesített jog alapjául szolgáló tény bizonyítására a szakértőt kirendelni és abban a szakértőt a szakvélemény írásbeli előterjesztésére felhívni? [183. § (3) bek.]

A Pp. 183. § (3) bekezdése a perfelvételi szakban – ha törvény eltérően nem rendelkezik [Pp. 300. § (1) bek., 322. § (8) bek., 334. §] – a bizonyítás lefolytatását tiltja, különbséget tesz azonban a bizonyítás elrendelése és lefolytatása [Pp. 292. §] valamint a bizonyítási cselekmények között. A Pp. 194. § (1) bekezdése nem teszi a perfelvételt lezáró végzés tartalmi elemévé a bizonyítás elrendelését, az alaki pervezetés körében sem ír elő kötelező rendelkezést a bizonyítás elrendelésének időpontjára. A szakértő kirendelésére nincs lehetőség, az ugyanis már a bizonyítási eljárás lefolytatásának minősül.

19.
Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson sor kerül sor a 237. § (2) bekezdés szerinti anyagi pervezetésre és a fél nem tud rögtön bizonyítási indítványt tenni, lehetőség van-e a perfelvételi tárgyalás elhalasztására? [Pp. 192. § (1) bek. c) pont]

Ha a fél a perfelvételi tárgyaláson a bíróságnak a 237. § (2) bekezdése szerinti anyagi pervezetése miatt szükséges bizonyítást indítványozni nem tud, a Pp. 192. § (1) bekezdés c) pont alkalmazásával lehetőség van a perfelvételi tárgyalás elhalasztására. A bíróságnak azonban ilyenkor is figyelemmel kell lennie a Pp. 189. § (6) bekezdés és a 192. § (2) bekezdés rendelkezéseire.

20.
Amennyiben érdemi tárgyaláson kerül sor a Pp. 237. § (2) bekezdése szerinti anyagi pervezetésre és a fél nem tud rögtön bizonyítási indítványt tenni, az utólagos bizonyítás lehetősége miatt van-e helye halasztásnak? [223. § (1) bek.]

Ha a fél az érdemi tárgyaláson a bíróságnak a 237. § (2) bekezdése szerinti anyagi pervezetése miatt szükséges bizonyítást indítványozni nem tud, az utólagos bizonyítás lehetősége miatt ez okból a tárgyalás elhalasztható, azonban ebben az esetben is irányadó a Pp. 220. § (5) bekezdése szerinti 15 napos határidő.
A Pp. 223. § (1) bekezdése szerint az érdemi tárgyalás elhalasztható, ha a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság a felet csak utóbb, a tárgyalásnak csak ebben a szakaszában tájékoztatta az őt terhelő bizonyításról. Ilyenkor a Pp. 220. § (5) bekezdése szerint a fél a bizonyítási indítványát vagy bizonyítékát a bíróság anyagi pervezetési cselekményének közlésétől számított 15 napos határidőn belül terjesztheti elő hatályosan.

21.
Ha a bíróság a perfelvételi tárgyaláson a perfelvétel lezárását követően nyomban áttér az érdemi tárgyalásra, kell-e erről végzést hozni vagy hogyan kell a jegyzőkönyvben ezt feltüntetni? (196. §)
Ha a bíróság a perfelvételi tárgyaláson a perfelvétel lezárását követően nyomban áttér az érdemi tárgyalásra, erről nem kell végzést hoznia, elegendő a feleket az áttérésről tájékoztatni és a tájékoztatást jegyzőkönyvbe foglalni.

22.
Hatálytalannak minősül-e a törvény rendelkezéseinek megfelelő írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően, de annak elintézését és a negyvenöt napos határidő lejártát megelőzően előterjesztett újabb, tartalmában kiegészített írásbeli ellenkérelem? (199. §)

Nem hatálytalan az újabb, tartalmában kiegészített írásbeli ellenkérelem, amelyet a fél a törvénynek megfelelő írásbeli ellenkérelem előterjesztése után, de annak elintézése és a negyvenöt napos határidő lejárta előtt terjesztett elő.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az írásbeli ellenkérelemnek a speciális tartalmi elemeken [Pp. 199. §] túl meg kell felelnie a valamennyi beadványra irányadó követelményeknek is [Pp. 114. §]. Az írásbeli ellenkérelemre mint beadványra is vonatkoznak a beadványokra alkalmazandó hiánypótlási szabályok [Pp. 115. §] ha a Pp. eltérően nem rendelkezik [Pp. 115. § (1) bekezdés]. Az általános szabályoktól eltérő rendelkezésnek minősül a Pp. 181. § (2) – (3) bekezdése, a 203. § (2) bekezdése és a 237. §-a, ezeket azonban a perindítási szakban még nem kell alkalmazni. Egyéb eltérő rendelkezés hiányában, ha az írásbeli ellenkérelem nem felel meg a valamennyi beadványra irányadó alaki kellékeknek [Pp. 114. §] vagy nem tartalmazza – az érdemi részen [Pp. 199. § (2) bekezdés] kívül – az írásbeli ellenkérelemre kötelezően előírt speciális elemeket [Pp. 199. § (1) és (3) bekezdés], helye van hiánypótlási felhívásnak is [Pp. 115. § (1) bekezdés].
A Pp.-nek ezek a rendelkezései is alátámasztják, hogy ha az alperes a bíróság hiánypótló felhívására is kiegészítheti – tiltó rendelkezés hiányában – az írásbeli ellenkérelmét, ennek „önként” is eleget tehet annak elintézése és a 45 napos határidő lejártát megelőzően [pl. ha korábban csak alaki védekezést terjesztett elő, a bíróság intézkedését megelőzően 45 napon belül az érdemi védekezését is előterjessze]

23.
Fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban van-e helye a Pp. 259. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás megszüntetésének abban az esetben, ha a keresetet tartalmazó irat nem foglalja magában a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont szerinti tartalmi követelményeket (például kamatfizetés kezdő időpontja, mértéke), a hiányzó adatok azonban a fizetési meghagyás adatai alapján megállapíthatóak?
Mi a helyes eljárás abban az esetben, ha a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerinti egyes tartalmi elemek nem a keresetet tartalmazó irat érdemi részében szerepelnek, hanem más helyütt, illetőleg mi a követendő gyakorlat abban az esetben, ha a keresetet tartalmazó iratban szereplő adatok eltérnek a fizetési meghagyásban foglaltaktól?
[259. § (1) bek. b) pont]

Pp. 170. § a) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet. Amennyiben a keresetet tartalmazó irat „rendezetlenül”, de tartalmazza a hiányzó adatokat, az eljárás megszüntetésének nincs helye.
Nincs helye az eljárás megszüntetésének abban az esetben sem, ha a kereseti kérelem hiányzó adatai a kibocsátott fizetési meghagyásból, a közjegyzői iratanyag tartalmából egyértelműen megállapíthatóak.
Abban az esetben, ha a közjegyzői iratanyag tartalma és a keresetet tartalmazó irat tartalma egymástól eltérnek, az eljárást az eltérő kereseti kérelem tárgyában kell folytatni.

24.
A keresethez csatlakozó alperes érvényesíthet-e igényt az alperessel szemben?
A gyámhatóság a szülők ellen szülői felügyeleti jog gyakorlása iránt indított perben kérheti-e az egyik alperest a másik alperes javára kiskorú gyermek tartására kötelezését? [Pp. 40. §, 432. (1) bek. b) pont, Pp. 476.§, Ptk. 4:208. §, 4:171. § (2) bek.]

A Pp. – az általános rendelkezések körében – csak a költségek és a bizonyításra vonatkozó rendelkezések alkalmazása során helyezi az alperest – egy fikcióval – felperesi pozícióba, ezért a keresethez csatlakozó alperes nem érvényesíthet igényt- sem kereset, sem viszontkereset, sem beszámítás útján – a keresethez nem csatlakozott alperessel szemben.
A Pp. 432. §-a (1) bekezdésének b) pontja a személyi állapotot érintő perekben kizárja a keresethez való csatlakozást.
A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt a gyámhatóság által a Ptk. 4:171. § (2) bekezdése alapján indított perben a keresetet nem ellenző alperes nem terjeszthet elő viszontkeresetet a kiskorú gyermek tartása iránt a másik alperessel szemben. A Pp. 476. §-a alapján a kiskorú gyermek tartása iránti kereset azonban összekapcsolható a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított perrel, ezért a gyámhatóság [felperes] a Ptk. 4:171. § (2) bekezdése alapján indított perben – figyelemmel a Ptk. 4:208. § (1) bekezdésére is – kérheti a kiskorú gyermek tartása iránti keresetében az egyik alperes másik javára történő marasztalását is.

25.
a) Mi a jogkövetkezménye, ha az ügygondnok elmulasztja a perfelvételi és/vagy az érdemi tárgyalást? [Pp. 76. §, 77. § (7) bek., 227. § (3) bek.]

Gondnoksági perben az ügygondnok nem az általa képviselt alperes helyett, hanem mellette jár el. Erre tekintettel az ügygondnoki képviselet olyan kényszerképviselet, amely nem azonos sem a jogi képviselővel történő eljárás választásával, sem a kötelező jogi képviselettel, ezért a perfelvételi vagy érdemi tárgyaláson való megjelenés az ügygondnoki feladatkör ellátása miatt szükséges. A tárgyalás elmulasztása szempontjából azonban a fél megjelenése az ügygondnok mulasztását pótolja.
Más a megítélése a Pp. A Pp. 76. § a)-d) pontja alapján kirendelt ügygondnok mulasztásának, aki vagy a fél képviseletében vesz részt az eljárásban, azaz a fél képviselőjét, többnyire a törvényes képviselőt pótolja vagy a fél pozícióját tölti be az eljárásban [pl. Ctv. 65.§]. Az ügygondnoki képviseletet esetén az Üttv. szerint a kirendelés a meghatalmazást pótolja [Üttv. 36. § (7)], az ügygondnokot a Pp. 77. § (3) bekezdése alapján a perben – a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel – a per vitelére meghatalmazott jogállása illeti meg azzal az eltéréssel, hogy a meghatalmazására nem a képviselt fél akaratából került sor, hanem a Pp. 76. § -ának a) – d) pontjában megjelölt okok miatt.
Ha a Pp. 76. §-a alapján rendelt ügygondnok mulasztja el a tárgyalást, a fél vagy a képviselőjének a perfelvételi és az érdemi tárgyalás elmulasztása miatti jogkövetkezményeket attól függően kell alkalmazni, hogy a perben kötelező-e a jogi képviselet.
Kötelező jogi képviselet esetén a Pp. 227. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket az ügygondnok esetén is alkalmazni kell, mivel a Pp. 77. § (2) bekezdése alapján a bíróság kizárólag ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendelhet ki ügygondnokként.

b) A gondnoksági perben meg kell-e követelni az ügygondnoktól költségjegyzék csatolását a díja megállapításához?

Gondnoksági perben az ügygondnok díját mindig az állam viseli, ezért az nem tartozik a Pp. 80.§-ában meghatározott perköltség fogalmába. A Pp. 81.§ (5) bekezdésének a perköltség felszámítását előíró rendelkezése az ügygondnok díjának megállapítására nem alkalmazandó. A pártfogó ügyvéd, ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII.27.) IM rendelet [Vhr.] 6.§ (1) bekezdése szerint az ügygondnoknak az eljárás során felmerült készkiadásait a bíróság kérelemre, az ügygondnok által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg, ez alatt nem a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletben meghatározott költségjegyzéket kell érteni. A Vhr. 6. § (2) bekezdése a kimutatás csatolásának elmulasztására speciális jogkövetkezményt határoz meg. Ha az ügygondnok a bíróság által megszabott határidőn belül a készkiadásait nem részletezi és nem igazolja, a bíróság a készkiadásokról a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.

26.
a) A felperest megillető tárgyi vagy személyes költségkedvezmény kiterjed-e a Pp. 79. § (3) bekezdése szerinti, a kirendelt fordítónak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával járó költség (pl. a keresetlevél és a bíróságnak a keresetlevél kézbesítéséhez szükséges felhívó végzésének a fordításával felmerülő költség), valamint az ugyanezen § (4) bekezdése szerinti, a bizonyítással nem összefüggő külföldi kézbesítés költségének előlegezésére is?

b) A bíróságnak az általa hozott határozatokat minden esetben fordítással együtt kell-e megküldenie a külföldi peres félnek?

c) A bizonyítással összefüggésben alkalmazott fordító illetőleg tolmács díját (pl. a külföldi megkeresett bíróság által foganatosítandó tanúmeghallgatással összefüggésben felmerült fordítói díj) minden esetben az állam által előlegezendő költségnek kell-e tekinteni, és így annak viseléséről az eljárást befejező határozatban a perköltségre vonatkozó szabályok szerint kell-e rendelkezni? [79. §. 94-95. § 113. §]

a) A tárgyi és személyes költségmentesség és költségfeljegyzési jog kiterjed a Pp. 79. § (3) és (4) bekezdése szerinti, a kirendelt fordítónak a bizonyítással össze nem függő alkalmazásával járó költségek előlegezésére, illetve a bírósági iratnak a bizonyítással össze nem függő külföldi kézbesítése költségének az előlegezésére.

A Pp. 94. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti költségkedvezmény érinti az eljárási költségek körét. A Pp. 95. § (1) bekezdés b) pontja és a 95. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a költségmentesség illetve a költségfeljegyzési jog alapján a fél mentes – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – a per során felmerülő költségek előlegezése alól. A költségkedvezménnyel érintett költségekbe tartoznak a fordítással és az iratok kézbesítéssel kapcsolatos költségek is, ezért ezek fordítási díjára is kiterjed a költségkedvezmény.
A Pp. 113. § (3) bekezdése kizárólag az anyanyelv, nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetiségi, vagy regionális nyelv használatának szóban való jogosultságot rögzíti, a tolmácsolás díjának előlegezésről és a viselésről nem rendelkezik. A Pp. 102. § (6) bekezdése alapján a Magyar Állam terhén a horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén nyelvek, valamint a romani és beás regionális és kisebbségi nyelvek esetén felmerülő költség marad figyelemmel a Pp. 79. § (2) bekezdés 1. fordulatában írt eltérő rendelkezésre.
Az egyéb esetekben az előlegezés és viselés attól függ, hogy bizonyítással összefüggésben vagy bizonyítással nem összefüggően merül fel a költség. A bizonyítással összefüggő költség esetén a Pp. 79. § (1) bekezdése alapján az előlegezés a bizonyító fél kötelezettsége, míg a bizonyítással nem összefüggően felmerülő költséget annak a félnek kell előlegeznie, akinek személye miatt a tolmács/fordító alkalmazása szükségessé vált a Pp. 79. § (2) bekezdés alapján.
A bizonyítással járó költség viselése főszabály szerint a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felet terheli. A bizonyítással nem összefüggő tolmácsolási költség nem tartozik a Pp. 102. § (2)-(5) bekezdésében foglalt kivételek körébe, ezért az a Pp. 102. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabály hatálya alá tartozik.

b) A bíróságnak a Pp. 113. § (2) bekezdése alapján akkor kell az általa hozott határozatokat fordítással együtt megküldenie a külföldi peres félnek, ha ezt törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény írja elő.

A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007/EK Európai Parlamenti és Tanácsi Rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint a fél megtagadhatja az irat átvételét, ha fordítást ahhoz nem csatoltak, ebből azonban az nem következik, hogy minden esetben kötelező a bíróság számára a határozatok külföldi kézbesítése előtt azok lefordíttatása. A fél részére szabályszerűen akkor kézbesíthető az irat fordítás nélkül, ha átveszi, ebben az esetben nyilvánvalóan szükségtelen a fordítás, és az ezzel kapcsolatos költség viselése. Amennyiben a fél a hivatkozott EK rendeletben foglalt jogával élve megtagadja az irat átvételét, úgy a kézbesítés nem szabályszerű, az erről szóló tudomásszerzést követően a bíróságnak intézkednie kell a fordítás beszerzése, majd a kézbesítés megismétlése érdekében. Keresetlevél külföldre történő kézbesítése esetén – az ügyben hozott határozat végrehajthatósága érdekében – azonban minden esetben célszerű már az első alkalommal fordítással kézbesíteni az iratot.
A Pp. 142. § (6) bekezdése alapján EU tagállamába történő kézbesítés kivételével a felperesnek a kézbesítési megbízottat már a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg meg kell jelölnie, emiatt nem merülhet fel a neki kézbesítendő iratok fordításának szükségessége. Az alperest a keresetlevél kézbesítésével kell felhívni erre, így csak a keresetlevél és mellékletei lefordításának szükségessége merülhet fel, a további iratok kézbesítési megbízott hiányában hirdetményi úton kézbesítendők a Pp. 142.§ (4) bekezdése alapján, fordítás nélkül

c) A bizonyítással összefüggésben alkalmazott fordító, illetőleg tolmács díját, mint a bizonyítással járó költséget eltérő törvényi rendelkezés hiányában a bizonyító félnek kell előlegezni. Ezt a költséget abban az esetben kell állam által előlegezett költségnek tekinteni, ha a bizonyító fél költségkedvezményben részesül.

27.
Ha a Vht-ban meghatározott törvényi határidőn túl terjeszti elő az adós a lefoglalt gépjármű árverésig történő használatának engedélyezése, a kiköltözési kötelezettség elhalasztása iránti kérelmet, vagy a zálogjogosult a bekapcsolódási kérelmét, akkor a bíróság csupán értesíti az elkésett eljárásjogi cselekmény hatálytalanságáról vagy visszautasítható fellebbezhető végzéssel a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján? [Pp. 149. § (1) bek., Vht. 103. § (8) bek., Vht. 140. § (4) bek.]

Ha az adós a Vht-ban meghatározott törvényi határidőn túl terjeszti elő a lefoglalt gépjármű árverésig történő használatának engedélyezése [Vht. 103. § 8) bek.], a kiköltözési kötelezettség elhalasztása iránti kérelmet [Vht.140. § (4) bek.], vagy a zálogjogosult a bekapcsolódási kérelmét [Vht. 114. § (2) bek.], a bíróság fellebbezhető végzéssel a Vht. 9.§ -a alapján alkalmazandó Pp. 176. § (1) bekezdésének i) pontja megfelelő alkalmazásával visszautasítja az elkésett kérelmet.
A Vht. 9. § alapján a végrehajtási eljárásban a Pp. csak a nemperes eljárások sajátosságaiból eredő eltérésekkel alkalmazható. A zálogjogosult bekapcsolódásának engedélyezése iránti kérelem a Vüsz 2. § b) pontja szerint végrehajtás elrendelésére irányuló kezdőirat, mellyel kapcsolatosan – annak elkésett előterjesztése esetén – nem merülhet a Pp. 149. § (1) bekezdésének alkalmazása, a kezdőirat elkésettsége miatt az a Pp. 176. § (1) bekezdésének i) pontja szerint visszautasítandó.
A lefoglalt gépjármű árverésig történő használatának engedélyezése és a kiköltözési kötelezettség elhalasztása iránti kérelem a végrehajtási eljárás sajátossága miatt az eljárás befejezését (végrehajtási lap kibocsátását, záradék kiállítását) követően eshetőlegesen, egymástól lényegében függetlenül induló „részeljárás”, a kérelemről való döntés azonban ezeket véglegesen eldönti, lezárja, ezért a Vht. utaló rendelkezése miatt a Pp. megfelelően történő alkalmazása alapján a bíróságnak az elkésetten előterjesztett kérelmet vissza kell utasítania.

28.
A személyi állapotot érintő perben a perfelvételi tárgyalás előtt a jogi képviselő nélkül eljáró fél bírói felhívás nélkül beadott, a keresetlevélben előadott tényállást kiegészítő tényállítását tartalmazó beadvány perfelvételi iratnak minősül-e? Mivel a fél felhívás nélkül adta be, hatálytalannak kell-e tekinteni?
Perfelvételi nyilatkozat tehető-e írásban úgy, hogy az nem minősül perfelvételi iratnak, vagy csak a perfelvételi tárgyaláson szóban? [110. § (3) bek.,185. §, 203. §, 434-435. §]

A beadványokat a Pp. 110. § (3) bekezdése értelmében tartalmuk szerint kell megítélni. A fél az állított tények új tényekkel történő kiegészítésére a perfelvételi szakban külön felhívás nélkül is jogosult. Az ilyen beadványt a Pp. nem nevesíti, így nem is tiltja. Mivel ez a beadvány nem perfelvételi irat, a Pp. 203. § (1) bekezdése alapján nem hatálytalan. Az ilyen beadvány alapján az abban foglalt új tényeket a perfelvételi tárgyaláson indokolt tisztázni.

A személyi állapotot érintő perekben a Pp. 434. §-a biztosítja, hogy a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelje, tekintettel arra, hogy fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróság a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettségének elmulasztása, vagy nem elégséges teljesítés esetén is megfelelően fel tudja deríteni a tényállást, és megalapozottan dönteni tudjon a személyi állapottal összefüggő kérdésekben. Ehhez esetlegesen olyan tanúk kihallgatása, szakértő kirendelése is szükségessé válhat, amelyre a felek nem tettek bizonyítási indítványt.
Mivel a bíróságnak hivatalból kell eljárnia a bizonyítás, az ideiglenes intézkedés elrendelése tárgyában (Pp. 435. §), a bíróság hivatalbóli eljárását érintő, felhívás nélküli bejelentés tartalmára a hatálytalanság nem alkalmazható.

29.
Beszámíthatóak-e egymásba a követelések kereseti és viszontkereseti marasztalás esetén külön kérelem nélkül? (Pp. 204. §)

A beszámításra alkalmas viszontkereset magában foglalja a beszámítási kérelmet. A beszámítás anyagi jogi feltételeinek fennállása esetén – mivel a Pp.-nek ezt kifejezetten kizáró rendelkezése nincs – külön erre irányuló kérelem nélkül is lehetőség van a követelések beszámítására az ítélet rendelkező részében. Csak így biztosítható az ítélet világos, könnyen érthető és egyértelműen végrehajtható szövegezésének követelménye is.

30.
Gondnokság alá helyezési perben kell-e keresetváltoztatás iránti kérelmet benyújtania a gyámhivatalnak, ha az érdemi tárgyalási szakban a szakértő szakvéleménye alapján a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság helyett a cselekvőképesség teljes korlátozását kéri? (Pp. 215. §, 217-219. §)

Gondnokság alá helyezési perben is keresetváltoztatás iránti kérelmet kell előterjeszteni a felperesnek, ha az érdemi tárgyalási szakban a szakértő szakvéleménye alapján a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság helyett a cselekvőképesség teljes korlátozását kéri. Az érdemi döntés Pp. 342.§ (1) bekezdés szerinti korlátai – a Pp. 445. § a)-c) pontjában foglaltakon túlmenően – ezekben a perekben is érvényesülnek.
Az érdemi tárgyalási szakban elkészült szakértői vélemény megállapításai tekinthetőek olyan tényeknek, amelyek a perfelvétel lezárását követően jutottak a fél tudomására, ezért az alapján helye lehet kereset-változtatásnak. A gondnoksági perekre vonatkozó különös szabályok nem tartalmaznak e körben az általános szabályoktól eltérő rendelkezést, ezért a gyámhivatal kereset-változtatására is az általános szabályok irányadóak. Gondnoksági perben is lehetőség a keresetváltoztatásra, ha a gyámhivatal önhibáján kívül, a perfelvétel lezárását követően – a szakértői véleményből – tudta meg azt a tényt, hogy az alperes súlyosabb mentális zavarban szenved [Pp. 215. § (1) bekezdés aa) alpont].
Ugyanígy a cselekvőképesség teljes korlátozására vagy újabb/más ügycsoportra irányuló kereset is megváltoztatható a szakértői vélemény alapján részlegesen korlátozóra vagy kevesebb ügycsoportra.
Amennyiben a cselekvőképesség részleges korlátozására irányuló kereset helyett a felperes a cselekvőképesség teljes korlátozását kéri, erre vonatkozó kereset-változtatási kérelmet kell benyújtani, mivel a bíróság kötve van a keresethez. Amennyiben azonban a teljes korlátozás helyett részleges korlátozást kér, nem kell kereset-változtatást előterjesztenie, mert a bíróság „kevesebbet” megítélhet, mint amire a kereset irányul.
Ha a bíróság engedélyezi a felperes keresetváltoztatását, a változtatással érintett részben elrendeli a perfelvétel kiegészítését, és egyúttal a keresetváltoztatás iránti kérelem kézbesítését az alperes részére. A végzésben rövid határidővel felhívja az alperest az ellenkérelem körében perfelvételi nyilatkozat előterjesztésére azzal, hogy azt a kiegészítő perfelvételi tárgyaláson szóban is előadhatja (Pp. 440. §).

31.
Többlethasználati /lakáshasználati díj iráni igény előterjeszthető-e a házassági bontóperben, vagy az a Pp. 462. §-a szerinti vagyonjogi keresetnek minősül? Amennyiben előterjeszthető, és az alperes ellenkérelmében annak összegszerűségét is vitatja, indítványoznia kell-e e körben igazságügyi szakértői vélemény beszerzését az ellenkérelemben? [Pp. 455. § (1) bek., 462. §, Ptk. 4:80-84. §]

A házassági bontóperben nem terjeszthető elő a házastársi közös lakáshoz kapcsolódóan többlethasználati, használati díj megfizetésére irányuló kereset (viszontkereset). Ezek az igények házassági vagyonjogi perben érvényesíthetőek.
A Pp. 455. § (1) bekezdése és a Pp. 462. §-a alapján a házassági perrel a házastársi közös lakás használatának rendezése iránti kereset kapcsolható össze. A lakás használatának rendezésével szorosan összefügg a lakáshasználati jog ellenértéke, amelyről a házassági bontóperben hozott döntés a Ptk. 4:80-4:84. §-ának rendelkezésein alapul.
A lakáshasználati jog ellenértékétől elkülönítendő igény a lakáshasználati, többlethasználati díj iránti igény, ezek nem kifejezetten a lakás használatának rendezéséhez, hanem a fennálló tulajdoni viszonyokhoz kapcsolódó igények. A Pp. 462. §-ában írt összekapcsolási tilalom miatt a házassági bontóperrel nem kapcsolhatók össze, csak a vagyonjogi perben (Pp. 7. § 18. pont) érvényesíthetőek.

32.

Végrehajtási perben az írásbeli ellenkérelem beérkezésétől vagy az arra rendelkezésre álló 15 nap elteltétől számít-e a Pp. 536. §-a szerinti egy hónapos határidő a tárgyalás kitűzésére? (Pp. 536. §, 226. §)

A végrehajtás megszüntetése és korlátozás iránt indított perekben a Pp. 527. §-a alapján az általános szabályokat a Pp. 527.§-a alapján a 140. alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 226. §-ában foglalt általános szabály, amely szerint a kitűzésre okot adó perbeli cselekménytől számít a kitűzés határideje – eltérő rendelkezés hiányában- e perekben is alkalmazandó, azonban a Pp. 226. §-ában meghatározott négy hónap helyett a Pp. 536. §-ában írt egy hónap az irányadó. Ezt a határidőt az írásbeli ellenkérelem, illetve a viszontkereset-levél előterjesztésétől kell számítani. A tárgyalás kitűzéséhez nem kell megvárni a 15 napos határidő leteltét, továbbá az írásbeli ellenkérelem benyújtására előírt határidő meghosszabbítására vonatkozó legfeljebb 15 napos határidőt sem.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Őszi Könyvszüret az NKE-n
2019. december 5.

Őszi Könyvszüret az NKE-n

A könyvmustrán évről-évre bemutatják a tanszéki oktatók részvételével készült publikációkat, és önálló írásokat, amelyek közvetve közvetlenül kapcsolódnak az EU-hoz.

Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység
2019. december 5.

Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység

Az ügyész a bíróság előtti eljárásban közhatalmi tevékenységet folytat; közhatalmi szerv hatáskörében eljárva ügyészi szolgálati viszonya alapján gyakorolja az ügyészt megillető jogokat és tesz eleget az ügyészt terhelő kötelezettségeknek – a Kúria eseti döntése.