Versenytilalom a munkajogban-I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria elnöke a joggyakorlat egységesítő tevékenység keretében a munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodásokra vonatkozó bírósági gyakorlat vizsgálatát írta elő a joggyakorlat-elemző csoport számára, amely ezen belül is a versenytilalmi megállapodás és a tanulmányi szerződés intézményét vette górcső alá.

A joggyakorlat-elemző csoport munkájában a Kúria munkaügyi szakágának valamennyi bírája mellett, a Kúria polgári kollégiuma, a regionális közigazgatási- és munkaügyi bíróságok egy-egy tagja, illetve egyetemi tanárok, ügyvédek és kúriai főtanácsadók is részt vettek.
Versenytilalmi megállapodás

A versenytilalmi megállapodást a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. §-a szabályozza. A jogintézmény lényege, hogy a munkáltatóval kötött munkaviszony megszüntetését
követően a munkavállaló bizonyos ideig nem helyezkedik el a megszüntetett munkaviszonyban betöltött munkakörével megegyező munkakörben, mert ez a munkáltatónak versenyhátrányt okozhat.

A munkavállalót ezen kötelezettségvállalásért minden esetben valamilyen juttatás illeti meg, amelyet lehet a munkabérrel együtt, havonta, elkülönítetten fizetni, vagy a munkaviszony megszüntetésekor egy összegben is kifizetésre kerülhet.

Az Mt. 228. § előírja, hogy a megállapodás ellenértékének meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.

Az akadályozás mértékét az elhelyezkedési tilalom időtartamára (hónapok, évek) és a betöltött munkakör speciális jellegére tekintettel kell meghatározni.

Az Mt. előírja, hogy a megállapodás ellenérték a megállapodás tartamára el kell érnie az azonos időszakra járó alapbér egyharmadát, azaz a munkabér legalább egyharmadát pluszban ki kell fizetni a munkavállalónak, ha a felek versenytilalmi megállapodást kötnek.

A Kúria kiemelte, hogy a munkavállaló az Mt. 8. § (4) bekezdése alapján, a munkaviszony bármely okból történő megszűnését követően is köteles a munkavégzése során tudomására jutott,
munkáltatóra vonatkozó titkok megtartására, ezért a titoktartást el kell határolni a versenytilalmi megállapodástól.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint a versenytilalmi megállapodás a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmét célozza, amelyre a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követően kizárólag akkor köteles tekintettel lenni, ha a felek versenytilalmi megállapodást kötöttek.

Mivel az Mt. nem írja elő, hogy a felek miben állapodhatnak meg, ezért a Kúria a gyakorlatból kiindulva rögzítette, hogy a megállapodások főképp a más munkáltatónál történő elhelyezkedésre, egyéni vagy társas vállalkozás alapítására, illetve a munkáltató munkavállalóinak elcsábítására vonatkoznak.

A kereseti kérelmeket áttekintve a joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy a vizsgált ügyek kétharmadát a munkáltatók, egyharmadát a munkavállalók terjesztették elő.

A munkáltatók keresetükben kérték a munkáltató jogos gazdasági érdeket sértő magatartása megvalósulásának megállapítását, illetve kártérítés és kötbér fizetésére kötelezést, legtöbbször azért, mert a munkavállalók a versenytilalmi megállapodás ellenére a munkáltató piaci versenytársnál helyezkedtek el.

A megállapodástól való elállás vonatkozásában a munkáltatói elállás jogszerűségének, vagy a munkavállalói elállás jogszerűtlenségének megállapítását igényelték.

A munkáltatók sokszor saját nyilatkozatukat megtámadva sérelmezték a versenytilalomért fizetett ellenérték mértékét, de olyan esetre is fény derült, amikor a munkáltató arra hivatkozott, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértékét természetben fizette meg, és annak ellentértékét követelte vissza volt munkavállalójától.

A munkáltatók ezenkívül hivatkoztak a megállapodás érvénytelenségére, semmisségre is.

A munkavállalók ezzel szemben a kereseti kérelemben azért pereltek, mert nem helyezkedtek el versenytársnál, így megillette őket az ellentételezés, azonban ezt a munkáltató nem fizette meg.
Gyakori volt, hogy a versenytilalmi megállapodás megtartásáért további járandóságot követeltek a volt munkáltatótól, illetve annak megállapítását kérték, hogy a munkabérben feltüntetett összeg nem
tekinthető a versenytilalmi kikötés ellentételezésének, vagy a megállapodástól való elállásuk jogszerű volt.

A Kúria problémásnak ítélte a megvizsgált bírói ítéleteket, azok a joggyakorlat-elemző csoport szerint a versenytilalom körében nem voltak kellően kidolgozottak. Ez a Kúria szerint arra vezethető vissza, hogy a felek más igényeket (jogviszony jogellenes megszüntetése, elmaradt munkabér), terjesztettek elő és a versenytilalmi megállapodás csak, mintegy „járulékos” követelés jelent meg a perben.

A megvizsgált ügyek között volt olyan is, amelyben a felek közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyt, de abban már nem értettek egyet, hogy a megszüntetés hogyan hatott ki a versenytilalmi megállapodásra.

A Kúria az ítéletekben jelentkező problémákat külön-külön, témakörönként csoportosítva vizsgálta.

A munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartás, a versenytárs fogalma

A joggyakorlat-elemző csoport a munkáltató jogos gazdasági érdekének vizsgálatakor, a munkáltató versenytársának minősülő, a munkaviszony megszüntetését követően alapított saját vállalkozást
vizsgálta.

A bírói ítéletekből az tükröződik, hogy a bíróságok elsősorban a cégjegyzék adatait felhasználva döntöttek az ügyekben. A bírósági gyakorlat alapján egymagában nem jelentős az, hogy az új vállalkozás, vagy az amelynél a munkavállaló elhelyezkedett, a cégjegyzékben megjelölt tevékenységi körbe tartozó valamennyi tevékenységet ténylegesen folytatja-e (EBH1999.134.). A munkáltató jogos gazdasági érdekének sérelme a bíróság szerint akkor is megvalósul, ha a munkavállaló olyan cégnél helyezkedik el, amely azonos jellegű, de eltérő típusú terméket forgalmaz (BH2007.26.).

Egy másik döntés szerint a munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történő megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése (BH2008.342.).

Ettől eltérő megállapításra jutott a bíróság az EBD2014.M.15. számon közzétett munkaügyi elvi döntésben, amikor kimondta, hogy a gazdasági élet szereplőinek a cégjegyzékben lévő azonos tevékenységi köre mellett sem kizárt, hogy a volt munkavállaló nem veszélyezteti a volt munkáltató gazdasági érdekeit. A versenytilalmi megállapodás megszegését a munkáltatónak úgy kell bizonyítania, hogy a tényállás egyedi sajátosságai alapján kétséget kizáróan megállapítható legyen a gazdasági érdekeinek tényleges megsértése, vagy ennek valós veszélye.

A polgári jogi gyakorlat inkább a második esetkört támasztja alá, mert a cégjegyzékadatok ugyan elvi lehetőséget biztosítanak a tevékenység folytatására, ugyanakkor a főtevékenység kivételével azt a cégek nem biztos, hogy ténylegesen is folytatják, illetve egy új tevékenységi kör bármikor felvehető.

A polgári gyakorlat szerint a cégjegyzékadatokból ki lehet indulni, de minden kétséget kizáróan nem bizonyítják a munkáltató jogos gazdasági érdekének sérelmét.

A joggyakorlat-elemző csoport a szakirodalmat is megvizsgálta és a Nádas-Rab-Sipka-Zaccaria -féle kommentár, illetve Prugberger Tamás és Zaccaria Márton Jogtudományi Közlönyben megjelent
tanulmánya alapján megállapítható, hogy a szakirodalom is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az azonos TEÁOR feltüntetése nem képez automatikusan versenytársi szerepet és az ilyen munkáltatónál való elhelyezkedést önmagában nem lehet a versenytilalmi megállapodás megszegéseként értékelni.

A vizsgált ítéletek alapján a bíróságok többek között az alapján döntöttek, hogy hány tevékenységi kör van a cégjegyzékben feltüntetve és abból mennyi egyezik meg, illetve a főtevékenységük azonos-e, továbbá, hogy a munkavállaló az esetleges versenytársnál milyen pozícióban helyezkedett el. Ha nem a közvetlen versenytársi tevékenységet végző munkakörben, akkor a megállapodás megszegését nem tartotta megalapozottnak a bíróság.

Az joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet arra is, hogy a versenytilalmi megállapodásban célszerű írásban, pontosan meghatározni a tiltott munkavállalói tevékenységi kört, a szakterületet, és azt, hogy a tilalom konkrétan mely földrajzi helyre vonatkozik, mert ezzel a szerződés megszegésének megállapíthatósága könnyebbé válik.

A Kúria kiemelte, hogy a tiltott tevékenységi körnek megfelelően körülírtnak kell lennie ahhoz, hogy a munkáltató gazdasági érdekeit védje, de nem korlátozhatja a munkavállaló megélhetését és általában a tisztességes versenyt.

A munkáltató jogos gazdasági érdekének védelme a megállapodásban foglaltaktól függ. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint, amennyiben csak a munkáltató jogos gazdasági
érdekét veszélyeztető általános tilalom van a megállapodásban, akkor a munkáltatónak kell bizonyítania jogos gazdasági érdekének sérelmét, ha azonban konkrét magatartások tilalma szerepel a megállapodásban, a munkáltatónak már csak azok bekövetkezését kell bizonyítania.

Ellenérték, arányosság

Ahogy a fentiekben már említettük az Mt. előírja a versenytilalmi megállapodás ellenértékének minimumát, ugyanakkor annak érvényességi feltétele a megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabad piaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása.

A Kúria a vizsgált ítéletekben problémaként azonosította, a versenytilalmi megállapodás a munkaszerződés részét képezheti-e, illetve hogy az ellenérték az alapbér részeként meghatározható-
e.

Az egyik vizsgált esetben a megállapodást munkaszerződésbe foglalták, amelyet a munkáltató később azonnali hatállyal megszüntetett. A munkavállaló kérte megítélni a versenytilalmi megállapodás ellenértékét. A munkáltató ezt vitatta, mivel álláspontja szerint a munkaszerződés megszüntetésével a szerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás is megszűnt. A munkáltató álláspontjával az eljáró bíróság és a joggyakorlat-elemző csoport sem értett egyet, mert arra a következtetésre jutottak, hogy a versenytilalmi megállapodás munkaszerződésbe foglalása esetén is megőrzi sui generis jellegét, ezért azt külön, akár szóban is meg lehet szüntetni.

Gyakori, hogy a versenytilalmi megállapodásban „x” havi átlagkeresetet kötnek ki a felek. Ezt egyes bíróságok a munkavállaló alapbérével, míg mások a távolléti díjával azonosították. A joggyakorlat-elemző csoport szerint ilyenkor a felek szerződéskötés-kori akarata az irányadó, ha azonban nincs egyetértés, akkor az alapbért kell figyelembe venni.

Az egyik vizsgált ügyben a felek abban állapodtak meg, hogy a munkavállaló személyi alapbérének egyharmada a versenytilalmi megállapodás ellenértéke.

A joggyakorlat-elemző csoport vélemény szerint az ellenérték ilyen módon nem köthető ki sem a régi Mt., sem az Mt. alapján. Ezt a Kúria EBH2015.M.7. számú döntése is alátámasztja, amely azt mondta ki, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére kifizetett munkabért egységesen kezelte és abból nem különítette el a szerződésben kikötött egyharmad részt, úgy a felek között tényleges ellenérték fizetés hiányában a megállapodás érvényesen nem jött létre.

A versenytilalmi megállapodás ellenértékének visszafizetésénél a visszafizetendő összeg nettó vagy bruttó jellege jelentett bizonytalanságot. A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a munkavállaló nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg és fizette be az adót, akkor a munkáltató a nettó összeget igényelheti a megállapodást megszegő munkavállalótól, de lehetősége van a befizetett adó- és járulékok NAV-tól történő visszakövetelésére. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza.

Kérdésként vetődött fel, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértéke lehet-e természetbeni juttatás. A joggyakorlat-elemző csoport szerint a versenytilalmi megállapodás ellenértéke rendeltetése miatt csak pénz lehet, mivel az ellenérték rendeltetése, hogy az elhelyezkedés lehetőségét megfelelő pénzösszeg megfizetésével korlátozza, vagyis a megélhetés költségét legalább
részben biztosítsa arra az időtartamra, amíg az elhelyezkedési tilalom fennáll.

Kapcsolódó cikkek:


Ki felel a nyilvános helyen bekövetkezett kárért?
2020. október 20.

Ki felel a nyilvános helyen bekövetkezett kárért?

A belföldi kikapcsolódásaink során érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a szállodák, éttermek, szórakozóhelyek, sportlétesítmények és hasonló intézmények hogyan felelnek az általunk elszenvedett kárért.

Összefoglaló a MÜK küldöttgyűléséről
2020. október 19.

Összefoglaló a MÜK küldöttgyűléséről

A Magyar Ügyvédi Kamara küldöttgyűlése 2020. szeptember 14-i ülését a járványhelyzetre tekintettel sajnos el kellett halasztani. A napirenden szereplő kérdések azonban részben olyanok voltak, amelyek nem tűrtek halasztást, és mert a küldöttgyűlés ülésére 2020. szeptember 1. napján kiküldött napirendek tekintetében előzetesen egyetlen érdemi észrevétel sem érkezett, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége 33 igen szavazat és 3 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy az előterjesztéseket – a szabályzattervezetek ismételt, e-mailes egyeztetésre bocsátását követően – a Küldöttgyűlés ülés tartása nélküli döntéshozatalára utalja.

Az egyszerű okiratok bizonyító ereje
2020. október 16.

Az egyszerű okiratok bizonyító ereje

Az egyszerű okiratnak törvényben meghatározott alaki bizonyító ereje nincs, anyagi bizonyító ereje a bíróság mérlegelésétől függ. Ha az eredeti okirat az annak becsatolására köteles fél érdekkörében megsemmisült, annak hiányát a bizonyító fél terhére kell értékelni – a Kúria eseti döntése.