Menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtása hontalan személy részére


Az EUB egy menekültügyben úgy foglalt állást, hogy nem szűnt meg a menekültként való védelem, ha a kérelmező az UNRWA területét azért hagyta el, mert élete vagy személyi biztonsága súlyos veszélyben volt.


Az Európai Bíróság ítélete a Bundesrepublik Deutschland és XT ügyben[1]

I. Bevezetés

A Bundesrepublik Deutschland és XT közti jogvitában a németországi szövetségi közigazgatási bíróság, a Bundesverwaltungsgericht előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) elé, amelynek tárgya az XT által a menekült jogállás megszerzése céljából nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelem elutasítása, a kérelem a 2011/95/EU irányelv[2] az értelmezésére vonatkozik.

A jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében németországi szövetségi közigazgatási bíróság, arra kérte az EUB-ot hogy pontosítsa a 2011/95/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának bizonyos szempontjait.

Az ügy egy palesztin menekültnek a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján „menekültkénti elismerésből való kizártságára” vagy ténylegesen menekültkénti elismerésére, valamint közelebbről arra vonatkozik, hogy milyen jelentőséggel bírhat e minősítése tekintetében az, hogy a kérelmező egy európai uniós tagállamba való utazását megelőzően megváltoztatta tartózkodási helyét két különböző UNRWA[3] „műveleti terület” között. Konkrétabban, a kérelmező először Szíriában tartózkodott, ezt követően hosszabb időre Libanonba költözött, majd nagyon rövid időre visszatért Szíriába, mielőtt szárazföldön Németországba utazott volna.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen azon földrajzi területet tekintetében kért iránymutatást, amelyet a kérelmező ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogállásának vizsgálata során kell figyelembe vennie[4].

Az ügyben az EUB előzetesen leszögezte, hogy a Genfi Egyezmény a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokköve, és azért fogadták el az irányelvnek a menekült jogállás nyújtásának feltételeire, valamint e jogállás tartalmára vonatkozó rendelkezéseit, hogy közös fogalmakra és feltételekre támaszkodva segítsék a tagállamok illetékes hatóságait ezen egyezmény alkalmazása során[5].

A 2011/95 irányelv rendelkezéseit tehát az irányelv általános rendszerének és céljának fényében kell értelmezni, tiszteletben tartva a Genfi Egyezményt és az EUMSZ 78. cikk (1) bekezdésében említett egyéb vonatkozó szerződéseket. Ezen értelmezés során, tiszteletben kell tartani az Alapjogi Charta által elismert jogokat is[6]. Megállapítása szerint a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja lényegében megfelel a 2004/83 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának, ezért az utóbbi rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata az előbbi rendelkezés értelmezése szempontjából releváns.

2011/95 irányelv 12. cikk

Kizáró okok

(1)   A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben az érintett személy(t):

a) a genfi egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül. Amennyiben e védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ténylegesen megilletik az ezen irányelv által biztosított ellátások;

EU Jog online

II. A tényállás

XT 1991‑ben Szíriában, Damaszkuszban született, palesztin származású hontalan személy, aki a Damaszkusz déli részén található Jarmukban létesített menekülttábor tagjaként az UNRWA‑tól származó regisztrációs kártyával rendelkezett.

2013 októbere és 2015. november 20. között alkalmi állásokat töltött be Libanonban, amely a tartózkodási helye volt. Mivel ebben az országban nem szerzett tartózkodási engedélyt, és attól tartott, hogy a libanoni biztonsági erők kitoloncolják, 2015. november végén úgy határozott, hogy visszatér a Damaszkusz nyugati részén található Qudsaya városába, ahol családtagjai tartózkodtak.

A háború és a Szíriában uralkodó rendkívül rossz életkörülmények miatt XT néhány nappal később elhagyta ezt az országot, ahol a visszatérése esetén letartóztatástól kell tartania, azonban már a Jordán Hásimita Királyság és a Libanoni Köztársaság a Szíriában tartózkodó palesztin menekültek előtt már lezárta a határait.

XT 2015 decemberében érkezett Németországba, ahol 2016 februárjában nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge a 2016. augusztus 29‑i határozatával elutasította XT menekült jogállás iránti kérelmét, de kiegészítő védelmi jogállást biztosított számára.

A  németországi közigazgatási bíróság, Verwaltungsgericht a 2016. november 24‑i ítéletében helyt adott XT fellebbezésének, és arra kötelezte a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatalt, hogy biztosítson XT számára menekült jogállást, mivel a jelenlegi szíriai helyzetből mindenfajta korábbi üldöztetéstől függetlenül az következik, hogy XT a Szíria területének általa történő elhagyását követően – az ebben az országban felmerült, és nem csupán az ezen ország elhagyásához kapcsolódó, hanem a nemzetközi védelem iránti kérelmének előterjesztésével és a külföldi tartózkodásával is összefüggő komoly okok miatt – üldöztetés veszélyének van kitéve.

A közigazgatási felsőbíróság, az Oberverwaltungsgericht 2017. december 18‑i ítéletében elutasította a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal által képviselt Németország részéről a közigazgatási bíróság ítéletével szemben előterjesztett keresetet, lényegében megállapítva, hogy XT‑t amiatt, hogy palesztin származású hontalan, – akit a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontját átültető német jogszabály[7] rendelkezése értelmében -menekültnek kell tekinteni. E bíróság álláspontja szerint ugyanis XT az UNRWA védelmében részesült, amely az akaratától független okokból megszűnt. XT személyes biztonsága Szíria területének elhagyásakor súlyos veszélyben volt, így a Szíriából való távozása nem volt szándékos, amit a kiegészítő védelem megszerzése is megerősít. E bíróság megállapítása szerint, XT a távozásakor nem részesülhetett az UNRWA védelmében e szerv működési területének más szektoraiban, és azt megelőzően, hogy elhagyta Szíriát, a környező államok már lezárták a határaikat a Szíriában tartózkodó palesztin menekültek előtt.

A Németország képviseletében eljáró szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő szövetségi közigazgatási bírósághoz.

E bíróság megállapítása szerint,  először is, XT esetére a menekült jogállásról szóló, a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 12. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett kizárási okok egyike sem alkalmazható [8], Másrészt XT megfelel az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában foglalt feltételeknek, amelyek szerint lényegében minden palesztin származású hontalan ki van zárva a menekült jogállásból, ha az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesül. Először is ugyanis az UNRWA mandátumát 2020. június 30‑ig meghosszabbították, másodszor XT‑t az UNRWA‑nál regisztrálták, ami elegendő bizonyíték arra, hogy ténylegesen részesült e szerv védelmében vagy támogatásában, és harmadszor XT e védelemben vagy támogatásban rövid idővel azt megelőzően részesült, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmét előterjesztette, mivel őt az UNRWA jarmuki táborában családtagként regisztrálták.

Ezzel szemben kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy XT teljesíti‑e az említett kizárás alkalmazásának megszűnését érintő okra vonatkozóan a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában előírt feltételt, amelynek értelmében lényegében, abban az esetben, ha az UNRWA védelme vagy támogatása bármely okból anélkül szűnt meg, hogy az e védelemben részesülő személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket az ezen irányelv által biztosított előnyök ténylegesen megilletik.

Továbbá kérte, hogy az EUB tegye egyértelművé a „szokásos tartózkodási hely”- többek között a 2011/95 irányelv 2. cikkének d) és n) pontja értelmében vett – fogalmát[9], amely meghatározó lehet annak megállapítása szempontjából, hogy az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában foglalt kizáró ok alkalmazandó‑e.

E körülményekre tekintettel a szövetségi közigazgatási bíróság eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

Az előterjesztő bíróság kérdéseit abból a kettős előfeltevésből kiindulva tette fel, hogy az EUB-nak nem kell vizsgálnia, hogy XT egyrészt a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata szerint részesült‑e az UNRWA védelmében vagy támogatásában mielőtt Németországba utazott, másrészt, hogy a Szíriában uralkodó háborús körülmények miatt távozott‑e ebből az országból.

III. Az EUB értékelése és ítélete

Az EUB az előterjesztő bíróság első négy kérdésében foglaltakat megválaszolta, az ötödik kérdésre az előző kérdésekre adott válaszaira tekintettel a külön válaszadást nem tartotta szükségesnek.

III. 1. Az EUB által  együttesen vizsgált első, második és negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság arra  keresett választ, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy megszűnt‑e az UNRWA védelme vagy támogatása, kizárólag az UNRWA működési területének azon szektorát kell figyelembe venni, amelyben a palesztin származású hontalan az említett működési terület elhagyásakor ténylegesen tartózkodási hellyel rendelkezett, vagy az e működési területhez tartozó egyéb szektorokat is, és ha igen, melyek ezek a  szektorok.

A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt rögzítette, hogy e rendelkezés első mondata értelmében a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, – amennyiben az érintett „a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja szerint nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervének vagy ügynökségének védelmében vagy támogatásában részesül.”

Az UNRWA‑t, amely az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságától eltérő szerv, a palesztinok „palesztin menekültekként” való védelme és támogatása érdekében hozták létre. Mandátuma, amelyet 2023. június 30‑ig meghosszabbítottak, a működési területére terjed ki, amely öt szektorból áll, a Gázai övezetből, Ciszjordániából (ideértve Kelet‑Jeruzsálemet is), Jordániából, Libanonból és Szíriából.

Így minden olyan személyt, mint XT, akit az UNRWA‑nál regisztráltak, meg kell hogy illesse az e szerv által a menekültek jólétének szolgálata érdekében nyújtott védelem és támogatás[10].

A Közel‑Kelet e területein a palesztinok számára létrehozott, különleges menekült jogállásnak köszönhetően az UNRWA‑nál regisztrált személyek főszabály szerint az Unió területén nem ismerhetők el menekültként az irányelv e rendelkezése értelmében, amely rendelkezés egyébként megfelel a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontja első bekezdésének.  Amennyiben azonban az Unióban nemzetközi védelmet kérelmező személy már nem részesül az UNRWA védelmében vagy támogatásában, e kizáró ok nem alkalmazható[11].

E rendelkezés második mondata alkalmazandó abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy a palesztin származású hontalan személyes biztonsága komoly veszélyben van, és az UNRWA, -amelynek támogatását kérte, – nem képes biztosítani számára azokat az életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak, és e hontalan így rajta kívül álló körülmények miatt kénytelen elhagyni az UNRWA működési területét. Ebben az esetben a hontalan, ha az irányelvben meghatározott kizáró okok valamelyike nem vonatkozik rá, e tényéből fakadóan hivatkozhat az irányelvre, anélkül, hogy szükségszerűen bizonyítania kellene, hogy az üldöztetéstől való félelme megalapozott[12].

Ugyanakkor, – miként a főtanácsnok indítványában hangsúlyozta, – sem az irányelv e rendelkezése, sem a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja nem hivatkozik az érintett tartózkodási helyére, e rendelkezések csupán arra a körülményre vonatkoznak, hogy e személy az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesül, vagy hogy ez a védelem vagy támogatás megszűnt[13].      Következésképpen, az érintett az UNRWA védelmét vagy támogatását annak mandátuma teljes területén igénybe veheti.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak értékelése, hogy valamely személy a 12. cikk e rendelkezésének első vagy második mondata, illetve mindkettő hatálya alá tartozik‑e, egyedi alapon, nem pedig a palesztin vagy palesztinai menekültek általánosan, csoportként való megítélése alapján történik[14]. Ezt az értékelést eseti alapon kell elvégezni, vagyis kizárólag azon további műveleti területeken nyújtott védelem vagy támogatás számít, amelyhez a kérelmező hozzáfért vagy ténylegesen hozzáfér[15].

Ezt az értelmezést erősíti meg az EUB korábbi ítélete, mely szerint abban az esetben, ha az UNRWA működési területét elhagyó, és az Unióban nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személy az e területen az UNRWA részéről tényleges védelmet vagy támogatást élvez, amely lehetővé teszi számára a biztonságos és méltó életfeltételek közötti ott‑tartózkodást, a szokásos tartózkodási helye szerinti területre való visszaküldés veszélye nélkül, mindaddig, amíg nem tud oda biztonságban visszatérni. Az e kérelemről döntő hatóság e személyt nem tekintheti olyannak, aki rajta kívül álló körülmények miatt volt kénytelen elhagyni az UNRWA működési területét. E személy ebben az esetben az Unióban nem ismerhető el menekültként[16].

Azt a kérdést, hogy az UNRWA ténylegesen képtelen‑e biztosítani az érintett személy számára azokat az életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak, és következésképpen az UNRWA védelme vagy támogatása e személy tekintetében megszűnt‑e, valamennyi releváns tényező egyedi számbavételével kell értékelni. Ennek keretében az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak többek között meg kell vizsgálniuk, hogy az érintett személy ténylegesen részesülhet‑e ilyen védelemben vagy támogatásban, amely, nem csupán e szerv azon képességétől függ, hogy e hontalan személy számára a védelmet vagy támogatást a működési területének egy adott szektorában biztosítsa, hanem attól is, hogy a hontalan személynek lehetősége van‑e az e szektor releváns területére való belépésre, vagy akár annak elhagyása esetén az e működési területre való visszatérésre.

Az a körülmény, hogy a palesztin származású hontalanokat az UNRWA‑nál regisztrálták, nem keletkeztet jogot arra vonatkozóan, hogy e szerv működési területére belépjenek vagy azon belül az egyik szektorból a másikba utazva közlekedjenek, mivel az UNRWA nem rendelkezik arra vonatkozó hatáskörrel, hogy a palesztin származású hontalanok számára engedélyezze az terület öt szektorába való belépést, mivel e területek különböző autonóm államokhoz vagy területekhez tartoznak. Ezért, e körülmények között az eljáró hatóságnak ill. bíróságnak, figyelembe kell vennie az adott helyzet minden olyan releváns elemét, amely arra vonatkozik, hogy az érintett palesztin származású hontalan személy az UNRWA működési területe elhagyásának időpontjában rendelkezett‑e konkrét lehetőséggel arra, hogy belépjen az UNRWA működési területe öt szektorának valamelyikébe annak érdekében, hogy igénybe vegye e szerv védelmét vagy támogatását. Az a körülmény, hogy e hontalan személy jogosult arra, hogy tartózkodási engedélyt szerezzen – abban az autonóm államban vagy területen, amelyhez az UNRWA valamelyik szektora tartozik, – olyan tényező, amely tanúsítja annak lehetőségét, hogy e személy az oda történő belépésével az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesülhet, amennyiben e szerv ugyanezen szektorban azt biztosítani tudja a számára.

Ennek hiányában releváns lehet az a körülmény, hogy – e hontalan személy az UNRWA működési területének egy adott szektorában családi kapcsolatokkal rendelkezik, tényleges vagy szokásos tartózkodási helye e szektorban volt, vagy e terület elhagyását megelőzően ott tartózkodott, amennyiben az érintett államok vagy területek úgy vélik, hogy e tényezők elegendőek ahhoz, hogy – e palesztin származású hontalan személyt a tartózkodási engedély kiadásától függetlenül ne akadályozzák abban, hogy a területükre belépjen és ott biztonságos módon tartózkodjon[17].

Továbbá, figyelembe kell venni minden olyan tényezőt – ideértve például az említett államok és területek hatóságainak nyilatkozatait vagy gyakorlatát –, amely a palesztin származású hontalanokkal szembeni hozzáállás megváltozását vonja maga után, különösen akkor, ha e nyilatkozatok és gyakorlatok azt a szándékot fejezik ki, hogy e hontalan személyeknek a területükön való jelenlétét többé nem tolerálják abban az esetben, ha a tartózkodásra nem jogosultak[18].

Bár jelen ügy tényállásából megállapítható, hogy az érintett palesztin származású hontalan személynek konkrét lehetősége volt arra, hogy belépjen az UNRWA működési területének olyan szektorába, ahol e szerv a számára védelmet vagy támogatást tudott nyújtani, valamint arra, hogy ott biztonságban tartózkodjon, nem tekinthető úgy, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása – a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében- megszűnt[19].

Azt a kérdést illetően, hogy az UNRWA működési területének mely szektorát kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása „megszűnt‑e” a nemzeti bíróságoknak vagy az illetékes hatóságoknak az UNRWA mindazon műveleti területeit figyelembe kell venniük, ahol a kérelmező ténylegesen az UNRWA védelméhez vagy támogatásához hozzáférhet.

Az a terület, amelyet alapul kell venni a menekült jogállás iránti kérelemről való határozathozatal időpontjában, annak a területnek felel meg, amelyet annak értékelése céljából kell alapul venni, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása „megszűnt‑e” egy olyan személy tekintetében, korábban már részesült e védelemből vagy támogatásból[20].

Az EUB  fentiekre tekintettel az első, a második és a negyedik kérdésre adott válasza szerint, annak megállapításához, hogy megszűnt‑e az UNRWA védelme vagy támogatása, a szóban forgó helyzet valamennyi releváns tényezőjének egyedi értékelése keretében figyelembe kell venni az UNRWA működési területének valamennyi olyan szektorát, amelyek területe tekintetében az említett működési területet elhagyó, palesztin származású hontalan személy konkrét lehetőséggel rendelkezik arra, hogy oda belépjen, vagy ott biztonságos módon tartózkodjon.

III. 2   A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével arra kereste a választ, hogy a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása megszűnik abban az esetben, ha a palesztin származású hontalan személy az UNRWA működési területét e terület olyan szektorából hagyta el, ahol a személyes biztonsága súlyos veszélyben volt, és ahol e szerv nem volt képes arra, hogy e hontalan személy számára biztosítsa a védelmét vagy a támogatását, jóllehet egyrészt e személy önkéntesen távozott e szektorba az említett működési terület egy másik szektorából, ahol a személyes biztonsága nem volt súlyos veszélyben, és másrészt nem számíthatott sem arra, hogy abban a szektorban, ahová távozott, az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesülhet, sem arra, hogy rövid időn belül visszatérhet abba a szektorba, ahonnan távozott.

A kérdést előterjesztő bíróság annak tisztázását kérte, hogy egy hontalan személy hivatkozhat‑e a személyes biztonságát fenyegető azokra a kockázatokra, amelyeknek az UNRWA biztonságos ,- vagy viszonylag biztonságos – műveleti területéről olyan műveleti területre való átköltözésével önkéntesen kitette magát, ahol személyes biztonsága komoly veszélyben van, valamint hogy ezen önként vállalt kockázat alapján igényelheti‑e, hogy e tényből fakadóan megillessék a menekült jogállás révén a 2011/95 irányelv alapján biztosított előnyök[21].

E kérdés megválaszolása kapcsán, az EUB emlékeztetett arra, hogy az, hogy a Genfi Egyezmény 1. cikkének D. pontja, amelyre a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata hivatkozik, csupán azokat a személyeket zárja ki a hatálya alól, akik „jelenleg” nem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kapnak védelmet vagy támogatást, nem értelmezhető úgy, hogy az UNRWA működési területétől való puszta távollét vagy annak önkéntes elhagyása elég lenne ahhoz, hogy a menekültként való elismerés alól az e rendelkezésben foglalt kizárást megszüntesse [22].

Ha ugyanis így lenne, az irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett azon menedékkérő, aki valamely tagállam területén nyújtja be a kérelmét, és aki tehát fizikailag nincs az UNRWA működési területén, soha nem tartozna a menekültkénti elismerést kizáró ok hatálya alá, ami következésképpen teljesen megfosztaná az ilyen kizáró okot hatékony érvényesülésétől[23].  Másfelől annak elismerése, hogy az UNRWA működési területének önkéntes elhagyása, és következésképpen az UNRWA által nyújtott támogatásról való önkéntes lemondás kiváltja a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontja második mondatának alkalmazását, -miszerint: „Amennyiben e védelem vagy támogatás bármely okból anélkül szűnt meg, hogy e személyek helyzetét az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének megfelelő határozataival összhangban véglegesen rendezték volna, e személyeket ennek tényéből fakadóan megilletik az ezen irányelv által biztosított előnyök”,  ellentétes lenne a Genfi Egyezmény 1. cikke D. pontjának első bekezdése által követett céllal, amely arra irányul, hogy ezen Egyezmény rendszere alól kizárja mindazokat, akik ilyen támogatásban részesülnek[24].

Az EUB ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy az UNRWA működési területének az e terület adott szektorából való elhagyása nem önkéntes, ha az érintett személynek lehetősége volt arra, hogy e terület valamely más szektorába távozzon annak érdekében, hogy konkrétan az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesüljön. Az UNRWA működési területének önkéntes elhagyása nem elég ahhoz, hogy megszüntesse a menekültként való elismerés alól az 1. cikk D. pontjában foglalt kizárást.

A tényállás szerinti olyan palesztin származású hontalan személy esetében, aki úgy dönt, hogy az UNRWA működési területéhez tartozó olyan szektort, amelyben a személyes biztonsága nincs súlyos veszélyben,- és amelyben e szerv védelmében vagy támogatásában részesülhet, – elhagyja annak érdekében, hogy az említett terület más szektorába távozzon, ahol észszerűen, az e szektorral kapcsolatban rendelkezésére álló konkrét információk alapján nem számíthat arra, hogy az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesülhet, és arra sem, hogy rövid időn belül visszatérhet abba a szektorba, amelyből távozott. Az első szektorból a második szektorba való ilyen önkéntes távozás alapján tehát nem állapítható meg, hogy az ilyen hontalan személy kénytelen volt teljes egészében elhagyni az UNRWA működési területét, amikor e második szektort a későbbiekben elhagyta abból a célból, hogy az Unió területére utazzon.

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az ügy tárgyát képező helyzet valamennyi releváns tényezőjének – köztük különösen a szíriai helyzettel kapcsolatban a Libanonból való távozásának időpontjában XT rendelkezésére álló konkrét információknak – az egyedi értékelése keretében megvizsgálja, hogy e távozásra milyen feltételek mellett került‑e sor.  Ha ugyanis ez a helyzet, XT nem tekinthető úgy, mint aki kénytelen volt teljes egészében elhagyni az UNRWA működési területét, amikor a későbbiekben távozott Szíriából.

A jelen ügyben XT azt állította, hogy az érvényes tartózkodási engedély hiánya miatt hagyta el Libanont, valamint az ellenőrzéseknek a libanoni biztonsági erők általi megerősítése miatt, mivel e biztonsági erők az említett engedély hiányában a szíriai határra kísérték az olyan személyeket, mint XT.

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy mennyiben relevánsak az azzal összefüggő tényezők, hogy XT a Libanonból való távozása időpontjában fennálló körülményekre tekintettel számíthatott volna arra, hogy Szíriában nem részesülhet az UNRWA védelmében vagy támogatásában, és nem is térhet vissza rövid időn belül Libanonba, ahol korábban tartózkodott, meg kell állapítani, hogy az ilyen körülményeknek ahhoz, hogy egyedi értékelés keretében relevánssá válhassanak, az említett távozás időpontjában észszerű módon előre láthatóaknak kell lenniük[25].  XT‑nek, vagy a hozzá hasonló személynek így konkrét információkkal kellett rendelkeznie az UNRWA működési területén fennálló helyzetet érintően.

E tekintetben figyelembe kell venni a helyzet tekintetében bekövetkező fejleményeknek – mint például az említett terület szektorai közötti határok lezárása vagy e terület valamelyik szektorában konfliktus kialakulása – a hirtelen és előre nem látható jellegét is.   Amennyiben az állított körülmények helytállóaknak bizonyulnak – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata – nem tűnik úgy, hogy XT‑nek a Libanonból Szíriába történő távozása, így az UNRWA teljes működési területétől való távozása nem volt önkéntes.

Miként a főtanácsnok indítványában rámutatott, „A menekült jogállást kérelmező személy nem hivatkozhat a személyes biztonságát fenyegető azon kockázatokra, amelyeknek az UNRWA egyik biztonságos (vagy viszonylag biztonságos) műveleti területéről olyan műveleti területre való átköltözésével önkéntesen kitette magát, ahol személyes biztonsága komoly veszélyben van, annak igénylése érdekében, hogy ténylegesen megillessék a menekült jogállás révén a 2011/95 irányelv alapján biztosított előnyök”[26].

A fentiekre tekintettel az EUB-nak a harmadik kérdésre adott válasza szerint ,,a 2011/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az UNRWA védelme vagy támogatása nem tekinthető megszűntnek abban az esetben, ha a palesztin származású hontalan személy az UNRWA működési területét e terület olyan szektorából hagyta el, ahol a személyes biztonsága súlyos veszélyben volt, és ahol e szerv nem volt képes arra, hogy e hontalan személy számára biztosítsa a védelmét vagy a támogatását, ha egyrészt e személy önkéntesen távozott e szektorba az említett működési terület egy másik szektorából, ahol a személyes biztonsága nem volt súlyos veszélyben, és ahol e szerv védelmében vagy támogatásában részesülhetett, és ha másrészt a rendelkezésére álló konkrét információk alapján nem számíthatott észszerűen arra, hogy abban a szektorban, ahová távozott, az UNRWA védelmében vagy támogatásában részesülhet, és arra sem, hogy rövid időn belül visszatérhet abba a szektorba, ahonnan távozott, aminek teljesülését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.  Vagyis a menekült jogállást kérelmező nem hivatkozhat a személyes biztonságát fenyegető azon kockázatokra, amelyeknek az UNRWA biztonságos (vagy viszonylag biztonságos) műveleti területéről olyan műveleti területre való átköltözésével önkéntesen kitette magát, ahol személyes biztonsága komoly veszélyben van, annak igénylése érdekében, hogy a menekült jogállás révén a 2011/95 irányelv alapján biztosított előnyök ténylegesen megillessék.

Az EUB a fenti kérdésekre adott válaszára tekintettel az ötödik kérdésre nem tartotta szükségesnek válaszolni.

[1] 2021. január 13-i Bundesrepublik Deutschland és XT C‑507/19. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2021:3 (a továbbiakban: Ítélet)

[2] A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv

[3] Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a palesztin menekültek támogatásáról szóló, 1949. december 8‑i 302. (IV) sz. határozata létrehozta az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Támogató Közel‑Keleti Ügynökségét, United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East  (UNRWA). Az ügynökség mandátumát rendszeresen megújították, a jelenlegi 2023. június 30‑án jár le.(3) Feladata a palesztin menekültek jóllétének, illetve emberi fejlődésének szolgálata. A Közgyűlés által 2019. december 13‑án elfogadott A/RES/74/83. sz. határozat.

[4] Evgeni Tanchev főtanácsnok Bundesrepublik Deutschland kontra XT C‑507/19. sz. ügyben tett indítványa (a továbbiakban: Indítvány) 1. pont.

[5] 2010. június 17‑i Bolbol ítélet C‑31/09, EU:C:2010:351, 37. pont; 2012. december 19‑i Abed El Karem El Kott és társai ítélet, C‑364/11, EU:C:2012:826, 42. pont; 2016. március 1‑jei Alo és Osso ítélet, C‑443/14 és C‑444/14, EU:C:2016:127, 28. pont

[6] Bolbol ítélet, 38. pont; Abed El Karem El Kott és társai ítélet, 43. pont; Alo és Osso ítélet, 29. pont.

[7] A 2011/95 irányelvet a német menedékjogról szóló törvény, az Asylgesetz 2008. szeptember 2‑án kihirdetett változata (a továbbiakban: AsylG) ültette át a német jogba, 3. §‑ának (3) bekezdése lényegében átveszi az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

[8] Az irányelv „Kizáró okok” címet viselő 12. cikk

b)      a tartózkodási helye szerinti ország hatáskörrel rendelkező hatóságai olyan személyként ismerték el, akit az érintett ország állampolgáraiéval megegyező vagy az azokéval egyenértékű jogok és kötelezettségek illetnek meg.

(2)      A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben nyomós okkal feltételezhető, hogy az érintett személy:

a)      béke elleni, háborús, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el;

b)      a menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását – vagyis a menekültként való elismerésen alapuló tartózkodási engedély kiállításának időpontját – megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el; a különösen kegyetlen cselekmények akkor is súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősíthetők, ha azokat állítólagos politikai célból követték el;

c)      az Egyesült Nemzetek – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott – céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös.

(3)      Az (2) bekezdés rendelkezéseit az abban említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell.”

[9]  Az irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke:

d)      »menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy olyan hontalan személy, aki korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva a fenti okoknál fogva nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem akar oda visszatérni, és akire a 12. cikk nem vonatkozik;[…]

n)      »származási ország«: az állampolgárság, illetve hontalan személyek esetében a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti ország vagy országok.”

[10] 2018. július 25‑i Alheto ítélet, C‑585/16, EU:C:2018:584, 84. pont.

[11] Alheto ítélet, 85. pont.

[12] Alheto ítélet, 86. pont.

[13] Indítvány 36. pont.

[14] Bolbol ítélet 53. pont.

[15] Indítvány 37. pont.

[16] Alheto ítélet, 134. pont.

[17] Ítélet 61. pont

[18] Ítélet 62. pont.

[19] Ítélet 63. pont.

[20] Indítvány 65. pont.

[21] Indítvány 53. pont.

[22]  2012. december 19‑i Abed El Karem El Kott és társai ítélet, C‑364/11, EU:C:2012:826, 49. pont.

[23] Abed El Karem El Kott és társai ítélet, 50. pont.

[24] Abed El Karem El Kott és társai ítélet, 51. pont.

[25] Ítélet 78. pont.

[26] Indítvány 59. pont.




Kapcsolódó cikkek

2021. október 14.

Az Amazon sofőrök is munkavállalói jogokat követelnek

Egy brit ügyvédi iroda csoportos pert indított az Amazon ellen, amelyben a cég sofőrjei összesen 140 millió fontot követelnek, mert nem munkavállalóként, hanem önálló vállalkozóként alkalmazták őket.

2021. október 12.

Tényleges tulajdonosi nyilvántartás az USA-ban

A Biden-adminisztráció globális korrupció elleni küzdelemének középpontjában az a pénzügyminisztériumi törekvés áll, amellyel létrehoznák a jogi személyek tényleges tulajdonosi nyilvántartást fogalmazott Scott Rembrandt az USA Pénzügyminisztériumának stratégiai politikáért felelős helyettes államtitkára, a múlt héten nyilatkozott a pénzmosás elleni küzdelemről rendezett konferencián.