Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió luxemburgi bíróságának döntése értelmében a felejtéshez való jog nem terjed ki az egész világra, kizárólag az Európai Unió valamennyi tagállamára.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2019. szeptember 24-én döntést hozott a Google javára az ő és a CNIL, azaz a francia adatvédelmi hatóság között folyamatban lévő jogvitában. Az alapügy tárgya, hogy a CNIL 2015. május 21-én hozott határozatában arra kötelezte a Google-t, hogy magánszemély adattörlési kérelme esetén ne csak a weboldalakra mutató linkeket, hanem a keresőmotor domain-nevének valamennyi kiterjesztésén is alkalmazza a törléseket. Azonban a Google és a CNIL nem értett egyet abban, hogy jelen törléseket milyen területi hatállyal kell véghez vinni.
Az előzmények visszanyúlnak egészen a 2014. május 13-ai Google Spain és Google-ítéletig, melyben egy spanyol állampolgár panaszt nyújtott be a spanyol adatvédelmi hatósághoz a La Vanguardia Ediciones SL és a Google Spain és Google Inc. ellen. A panasz lényege az volt, hogy ha egy internethasználó beírta a Costeja González nevet a Google keresőmotorjába, akkor a La Vanguardia napilap két oldalára mutató linket kapott, melyben társadalombiztosítási tartozás behajtására irányuló lefoglalással kapcsolatos ingatlanárverési közleményt talált. Panaszában azt kérte, kötelezzék a La Vanguardiát, hogy törölje vagy módosítsa a közleményt oly módon, hogy személyes adatai ne jelenjenek meg, továbbá a Google Spaint is kötelezzék személyes adatai törlésére vagy felismerhetetlenné tételére úgy, hogy ezek ne legyenek a keresőmotor találatai között, illetve ne mutasson a La Vanguardia linkjére, hiszen az őt érintő lefoglalás már több éve teljesen rendeződött. Az ügyben végül az EUB döntött, melyben kimondta, a 95/46/EK irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a keresőmotor működtetője köteles törölni egy személy nevére való keresés nyomán megjelenő találati listáról azokat a találatokat, melyeket harmadik fél tett közé, illetve minden olyan linket mely a személlyel kapcsolatos információkat tartalmazó weboldalakra mutat. Még abban az esetben is, ha ezt a nevet korábban vagy egyidejűleg nem törölték ezekről a weboldalakról, valamint akkor is, ha az említett oldalakon történő közzététel önmagában jogszerű.
A döntés oka, hogy jogosan tiltakozhat a magánszemély személyes adatainak keresőmotor által történő indexálása ellen, ha adatainak a keresőmotor által történő közvetítése kárt okozhat számára. A magánélet tiszteletben tartása olyan alapvető jog, mely kiterjed a tárolás megszüntetésére, azaz internet „felejtéséhez” való jogra is. Ugyanis ezek fontosabbak, mint a keresőmotor működtetőjének jogos érdekei, illetve mint az információ szabadsághoz fűződő általános érdek.
Az ügyben tehát kimondták a „felejtés jogát”, mely hatására a Google egy űrlapot is bevezetett, melyben bárki kérheti a keresőmotor indexéből való törlést. Ilyen előzmények mentén jutunk el, a mostani jogvitához, melyben a Google végrehajtotta a törlést az Európai Unió minden tagállamában, azonban megtagadta, hogy eleget tegyen a francia adatvédelmi hatóság határozatában foglaltaknak, azaz az Európai Unión kívül domain-néven ezeket nem törölte. A francia adatvédelmi hatóság így elégtelennek ítélte meg a Google által tett, „területi alapú tartalomkorlátozást”, amely kizárja annak lehetőségét, hogy az érintett lakóhelye szerinti államban találhatónak minősített IP-címről (Internet Protocol) hozzáférjenek az érintett neve alapján végzett keresés eredményeként megjelenített vitatott találatokhoz, függetlenül attól, hogy az internethasználó a keresőmotor melyik változatát vette igénybe.
Az adatvédelmi hatóság így 2016. március 10-én hozott határozatában 100 ezer euróra büntette a Googlet, mely a francia Államtanácshoz fordult és annak megsemmisítését kérte. A kérdés vizsgálata során az Államtanács rámutatott arra, hogy a Google által működtetett keresőmotor különböző földrajzi kiterjesztéseknek megfelelő különböző domain-nevek alatt működik annak érdekében, hogy a megjelenített találatok megfeleljenek azon különböző államok sajátosságainak, amelyekben a társaság a tevékenységét gyakorolja. Amennyiben a keresést a „google.com” címről indítják, a Google főszabály szerint a keresést automatikusan átirányítja az államnak megfelelő domain-név felé, ahonnan a keresést az internethasználó IP‑címe alapján megindította. Az internethasználó ugyanakkor földrajzi helyzetétől függetlenül elvégezheti a keresést a keresőmotor más domain-nevein is, bár a találatok eltérőek lehetnek attól a domain-névtől függően, ahonnan a keresőmotorral a keresést végezték. Azonban nem vitatott, hogy a keresés eredményeként megjelenített linkek közös adatbázisokból származnak és közös indexációs munka eredményei.
Fentiekre tekintettel az Államtanács úgy ítélte meg, hogy a Google keresőmotorjának valamennyi domain-neve elérhető Franciaország területéről, másrészt pedig arra, hogy léteznek átjárók e különböző domain-nevek között, amint azt többek között az automatikus átirányítás, illetve az is bizonyítja, hogy a keresőmotor más kiterjesztésein is jelen vannak a cookie-k, mint amelyen azokat eredetileg elhelyezték, így egységes személyesadat-kezelést valósít meg. A Google szerint azonban a „linkek közüli törléshez való jog” fennállása nem követeli meg szükségképpen, hogy a vitatott linkeket földrajzi terület figyelmen kívül hagyásával kelljen törölni, hisz ez a nemzetközi közjog által elismert udvariasság és be nem avatkozás elvét aránytalanul megsértetné, továbbá nem lenne összhangban a Charta által garantált véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságával sem.
Az Államtanács úgy ítélte meg, hogy a kérdés eldöntéséhez a 95/46/EK irányelv értelmezése szükséges, ezért az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatal céljával az alábbi kérdések tekintetében:
– „A »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy a keresőmotor üzemeltetője, amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, akkor e törlést keresőmotorja valamennyi domain-nevén el kell végeznie, oly módon, hogy a vitatott linkek ne jelenjenek meg, függetlenül attól, hogy honnan végezték a kérelmező neve kapcsán kezdeményezett keresést, beleértve azt is, ha ez [a 95/46/EK] irányelv területi hatályán kívül eső hely?
– Amennyiben az első kérdésre nemleges a válasz, akkor a »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, a keresőmotor üzemeltetője az azon államnak megfelelő domain-néven köteles a törölni a vitatott linkeket, amelyből a kérelem benyújtottnak tekintendő, vagy szélesebb körben, a keresőmotor azon domain-nevein is, amelyek megfelelnek e keresőmotor valamennyi tagállamra vonatkozó földrajzi kiterjesztéseinek?
– Ezenkívül, kötelezettség kiegészítéseként a »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, a keresőmotor üzemeltetője köteles a »területi alapú tartalomkorlátozás« elnevezésű technológia segítségével megakadályozni, hogy a »törléshez való jog« jogosultjának lakóhelye szerinti államban találhatónak minősített IP-címről hozzáférjenek a jogosult neve alapján végzett keresés eredményeként előálló találatok között megjelenő vitatott linkekhez, vagy pedig általánosabban úgy, hogy ezt [a 95/46/EK] irányelv hatálya alá tartozó valamelyik tagállamban találhatónak minősített IP-cím vonatkozásában kell biztosítani, függetlenül a keresést végző internet-felhasználó által igénybe vett domain-névtől?”
Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárás során elsőként megállapította, hogy bár a kérelem benyújtásának időpontjában a 95/46/EK irányelv volt alkalmazandó, azonban ezen irányelv 2018. május 25-ével hatályát vesztette, és már az Európai Parlament és Tanács 2016/679 számú rendelete (Rendelet) alkalmazandó. Azonban a kérdés megválaszolásához az EUB mind az irányelvet, mind pedig a Rendeletet felhasználja.
Az eljárás során a Google kihangsúlyozta, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését követően létrehozta a keresőmotorja nemzeti változatainak új megjelenését, amelynek keretében már nem az internethasználó által bevitt domain-név határozza meg a keresőmotor ama nemzeti változatát, melyhez az internethasználó hozzáfér. Így az internethasználót ezentúl automatikusan a Google keresőmotorjának a feltételezett keresési hely szerinti nemzeti változatára irányítja át, a keresés eredményeit pedig e helynek megfelelően jeleníti meg. Ennek függvényében a kérdés, hogy a keresőmotor működtetője a link törlése iránti kérelem teljesítésekor a törlést a keresőmotor valamennyi változatán köteles elvégezni, vagy ellenkezőleg, csupán a keresőmotor tagállamok szerinti változataira, vagy kizárólag a törlés iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban.
A kérdés vizsgálata során az EUB külön kiemeli, hogy a Rendelet alkalmazandó, melynek 17. Cikke kifejezetten szabályozza a „törléshez való jogot”, vagy más néven „az elfeledtetéshez való jogot”, amely alapján az érintett jogosult arra, hogy kérésére az adatkezelő indokolatlan késedelem nélkül törölje a rá vonatkozó személyes adatokat. Azonban az Államtanács kérdése annak meghatározására irányult, hogy ilyen helyzetben meddig terjed a link törlésének területi hatálya.
A globalizált világban az internethasználók hozzáférnek olyan személyekre vonatkozó információkra mutató linkekhez, akik érdekeltségeinek központja az Európai Unióban található, így az Európai Unión belül is közvetlen és jelentős hatásokat gyakorolhat ez a személyekre. E megfontolások alkalmasak az uniós jogalkotó azon hatáskörének igazolására, hogy a keresőmotor működtetésével szemben előírja azt a kötelezettséget, hogy az ilyen személy törlés iránti kérelmének teljesítésekor e törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezze. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy számos harmadik állam nem ismeri a linkek közüli törléshez való jogot, illetve eltérő megközelítést alkalmaz e joggal kapcsolatban. Ennek fényében az EUB megállapította, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, függ a társadalomban betöltött szerepétől, másrészt az arányosság elvével összhangban kell alkalmazni, hogy egyensúlyban legyen más alapvető jogokkal. Ezzel összhangban felhívja a figyelmet, hogy a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jognak, illetve az internethasználók tájékozódási szabadságának egymással szembeni mérlegelése a világ különböző részein, kultúránként jelentősen eltérhet.
További értékelése során az EUB kiemeli, hogy az uniós jogalkotó elvégezte e jog és e szabadság egymással szembeni mérlegelését, azonban mind ez idáig nem végezte el ezt a mérlegelést a találati listáról való törlés Európai Unión kívüli hatályára vonatkozóan. A Rendelet biztosítja a tagállamok felügyelő hatóságai számára a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a különböző tagállamok információkhoz való hozzáféréshez fűződő közérdek közötti egyensúly megteremtéséhez szükséges eszközöket és mechanizmusokat. Azonban eme együttműködési mechanizmusok nem rendelkeznek a link törlésének Európai Unión kívüli hatálya tekintetében, így a keresőmotor működtetőjét sem terheli kötelezettség, hogy link törlése iránt benyújtott kérelem teljesítésekor e törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezze.
Ami azt a kérdést illeti, hogy az ilyen törlést a keresőmotor tagállamoknak megfelelő változatain kell-e elvégezni, vagy e keresőmotornak csupán a törlést kérő személy lakóhelye szerinti tagállamnak megfelelő változatán, arra egyértelmű a válasz, ugyanis a személyes adatok következetes és magas szintű védelme érdekében, a szóban forgó törlést főszabály szerint valamennyi tagállam tekintetében el kell végezni, ezáltal biztosítva az egységet is.
Összegezve az EUB döntését, a keresőmotor működtetője a link törlése iránti kérelem teljesítésekor a törlést nem köteles a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezni, csupán a keresőmotor tagállamok szerinti változataira köteles alkalmazni azt. Szükség esetén azonban olyan intézkedéseket kell alkalmaznia a keresőmotor működtetőjének, amelyek megfelelnek valamennyi jogszabályi előírásnak, és amelyek révén ténylegesen megakadályozhatók a tagállamok internethasználói abban, vagy legalábbis határozottan eltántoríthatók attól, hogy az érintett személy neve alapján a tagállamok valamelyikében végzett keresés eredményeként megjelenített találati lista révén hozzáférjenek a kérelem tárgyát képező linkekhez.
A mostani döntés így nem tágítja ki a felejtéshez való jogot az egész világra, kizárólag az Európai Unió berkein belül marad alkalmazandó.
Forrás:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A62012CJ0131
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!