Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió Törvényszéke megállapította, hogy a felperesnek a jogtalan bírság megfizetésének időpontjától jár a késedelmi kamat.
Az Európai Bizottság 2014-ben kelt határozatában megállapította, hogy a Deutsche Telekom AG és a Slovak Telekom a.s. által alkotott vállalkozás az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértést követett el. A jogsértés 2005. augusztus 12‑től 2010. december 31‑ig tartott, és a következő magatartásokból állt:
a) a hálózatra vonatkozó, a helyi hurkok átengedéséhez szükséges információk eltitkolása az alternatív szolgáltatókkal szemben;
b) a helyi hurkok átengedésével kapcsolatos kötelezettségei terjedelmének leszűkítése;
c) az átengedésre vonatkozó referenciaajánlatában a helymegosztást, a minősítést, az előrejelzéseket, a javításokat és a bankgaranciát illetően tisztességtelen szabályok és feltételek rögzítése;
d) olyan tisztességtelen díjak alkalmazása, amelyek valamely megegyező hatékonyságú szolgáltató számára nem tették lehetővé, hogy a Slovak Telekom a.s. átengedett helyi hurokjaihoz való nagykereskedelmi hozzáférés révén veszteségek nélkül tudja kínálni a Slovak Telekom a.s. által nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatásokat.
A fenti jogsértések miatt az Európai Bizottság 38 838 000 EUR bírságot szabott ki a Deutsche Telekom AG‑vel és a Slovak Telekom a.s.‑szel szemben egyetemlegesen, valamint további 31 070 000 EUR bírságot a Deutsche Telekom AG‑vel szemben.
A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom az Európai Unió Törvényszékéhez fordult a határozattal szemben.
A Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) megállapította, hogy a Bizottság a 2014. évi határozatban elmulasztotta bizonyítani, hogy a Slovak Telekom a.s. által alkalmazott, az említett határozat 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett díjszabási gyakorlat 2006. január 1‑je előtt kiszorító hatásokat eredményezett volna. Egyébiránt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes forgalma nem volt alkalmas arra, hogy tükrözze a felperes által a szóban forgó jogsértés megvalósításában tanúsított egyéni magatartást, vagyis az említett forgalom nem szolgálhatott olyan kiegészítő bírság kiszámításának alapjául, amelyet kizárólag a felperessel szemben, elrettentés címén szabtak ki.
Másodszor, a Törvényszék megsemmisítette a 2014. évi határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 38 838 000 euróban állapította meg, valamint annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 31 070 000 euróban állapította meg.
Harmadszor, a Törvényszék egyrészt azon bírság összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 776 037 euróval csökkentette, és ezt az összeget 38 061 963 euróban állapította meg. Másrészt, a Törvényszék azon bírság összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 12 039 019 euróval csökkentette, és ezt az összeget 19 030 981 euróban állapította meg.
A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom fellebbezett az ítélet ellen.
A kereseti kérelmében a felperes elsődlegesen azon elmaradt haszon megtérítését kéri, amely annak következtében keletkezett, hogy megfosztották őt a bírság azon összegével járó előnyök élvezetétől, amelyet a 2015. január 15‑től 2019. február 19‑ig terjedő időszakban jogalap nélkül fizetett meg. További kereseti kérelmében másodlagosan azon kár megtérítését kéri, amely ugyanezen időszakban annak következtében érte őt, hogy a Bizottság az EUMSZ 266. cikk első bekezdésével ellentétes módon megtagadta, hogy az EKB által a fő refinanszírozási műveleteire alkalmazott kamatláb szerint, azt 3,5 százalékponttal növelve késedelmi kamatokat fizessen a felperes részére. Negyedik kereseti kérelmében harmadlagosan, a Törvényszék által megfelelőnek ítélt késedelmi kamatláb szerint azon kár megtérítését kéri, amely a meg nem fizetett késedelmi kamatok következtében érte őt. Ötödik kereseti kérelmében azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a meghozandó ítélet kihirdetésétől számított késedelmi kamatok megfizetésére.
A Törvényszék arra a döntésre jutott, hogy a jelen ügyben a felperest megillető főkövetelés fennállt, a legmagasabb összege tekintetében pedig egyértelmű volt, vagy legalábbis előre megállapított objektív körülmények alapján meghatározható volt akkor, amikor a felperes ideiglenesen megfizette a bírságot, vagyis 2015. január 16‑án.
Másrészt, a Bizottság az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján köteles volt késedelmi kamatot fizetni a bírságösszeg azon része után, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) jogalap nélkülinek ítélt; e kamatot arra az időszakra kell megfizetni, amely a bírság ideiglenes megfizetésének időpontja és a bírságösszeg jogalap nélkülinek ítélt részének visszatérítése között telt el.
Az EUB kiemelte, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyedi határozattal megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett késedelmi kamatot fog fizetni azon határozat megsemmisítése esetén, amely bírságot szabott ki, valamint azon bírságösszeg csökkentése esetén, amelyről e határozat rendelkezik, és amelyet ideiglenesen megfizettek (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i Bizottság kontra Printeos ítélet, C‑301/19 P, EU:C:2021:39, 95. pont).
A fentiekből következik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 266. cikk első bekezdését, amikor megtagadta, hogy a bírságösszeg azon része után, amelyet jogalap nélkül szedett be, késedelmi kamatokat fizessen a felperes részére a 2015. január 16., vagyis a bírság megfizetésének időpontja és 2019. február 19., vagyis a bírságösszeg azon része visszatérítésének időpontja közötti időszak vonatkozásában, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) végül jogalap nélkülinek nyilvánított.
