A német Alkotmánybíróságot elárasztják a sürgősségi indítványok Koronavírus

A BVerfG az elmúlt egy évben a COVID válsággal összefüggésben, részben sürgősséggel számos kérdést megválaszolt. De legalább ennyit nyitva is hagyott. Nem csak ezekre kell még választ adnia. Meg kell birkóznia a keresetek újabb áradatával is, amelyek az újabb, november óta tartó lockdown miatt érkeznek Karlsruhéba.


Sürgősségi indítványok cunamija

Bezártatott iskolák, a mozgásszabadság, a mindennapi élet és a gazdasági tevékenységek sokaságának korlátozása – Nyugat-Európában a világháború óta nem volt annyi alapjogkorlátozásra, mint a világjárvány 2020 márciusi kezdete óta. Ezt Németországban sokan nem akarják tudomásul venni és a bíróságok fordulnak. Minthogy alapvető jogaikról van szó, gyors döntést várnak.

A német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) még sosem kapott annyi sürgősségi keresetet (Eilantrag), mint tavaly tavasz óta. 2020-ban rekordszámú, összesen 271 érkezett Karlsruhéba. Döntő többségük, 72 közvetlenül a korona-korlátozásokkal függ össze. Ehhez jött még további 239 COVID-ügyi alapjogi panasz (Verfassungsbeschwerde), amiből 169 azonnal intézkedést indítványozva (einstweilige Verfügung) volt előterjesztve. 2020-ban tehát összesen 480 ügyet kellett a taláros testületnek sürgősséggel elbírálnia. Összehasonlításul: az eddig, 2018-as rekord fele ennyi, 213 sürgősségi ügy volt.

Azonnal intézkedés és sürgősségi kereset

Az azonnal intézkedés (einstweilige Verfügung) ideiglenes döntés. Célja a későbbi, az ügy érdemében hozott döntés végrehajthatóságának biztosítása és megmásíthatatlan körülmények előállításának megakadályozása. Az Alkotmánybíróság működését szabályozó törvény értelmében (§ 32, Bundesverfassungsgerichtsgesetz, BVerfGG) azonnal intézkedés akkor hozható, ha ez „jelentős sérelem, fenyegető veszély elhárításához, vagy más okból, a közjó érdekében elengedhetetlen”. Az azonnal intézkedés meghozatalánál tehát más szempontokat mérlegel a BVerfG, mint az ügy érdemében.

Az azonnal intézkedés bármit előírhat, ami a BVerfG meglátása szerint a § 32 BVerfGG-ben lefektetett célok eléréséhez szükséges. A bírák nincsenek kötve az ügy érdemében előterjesztett indítványhoz.

A BVerfGG nem ad határidőt az azonnal intézkedés meghozatalára. Ugyanakkor előírja, hogy azonnal intézkedés legfeljebb hat hónapra hozható, de a határidő – az ügy érdemében hozott döntésig – korlátlan számban meghosszabbítható.

A sürgősségi kereset (Eilantrag) lényege, hogy az indítványozó, az ügy jellegére tekintettel a keresete, a BVerfG esetében alapjogi panasz (Verfassungsbeschwerde) soron kívüli elbírálását kéri.

Sok hűhó semmiért

Amilyen sok volt a koronával összefüggő sürgősségi kereset, olyan kevés járt sikerrel. A 72 sürgősségi keresetből eddig 66-ot bírált le a BVerfG. Ebből 64 az elutasítottak, illetve okafogyottakká váltak száma. A bírók tehát csak 2 indítványnak adtak helyt. A 169 azonnal intézkedést kérve előterjesztett alapjogi panasz közül eddig 148 került elutasításra, illetve vált okafogyottá. A bírók csak 1 indítványnak adtak helyet eddig. 20 ügyben még nem született döntés.

A további 70, nem sürgősségi COVID-ügyi alapjogi panasz közül 45-ben nem született még döntés. Az elbíráltak 25 közül egy sem járt sikerrel. Szintén sikertelen volt az a további 194 nem sürgősségi COVID-ügyi alapjogi panasz, amelyt vagy okafogyottá válása miatt, vagy nyilvánvalóan megalapozatlannak minősítve rögtön elutasítottak a bírák. Utóbbiakban nem került tehát sor a kerestek érdemének vizsgálatára.

Akinek sikerült

Az egyetlen azonnal intézkedést kérve előterjesztett sikeres alapjogi panasz Gießen Város Közigazgatási Hivatalának határozatát semmisített meg, amely áprilisban megtiltott egy demonstrációt.[1] A BVerfG szerint a határozat a vonatkozó tartományi rendelet helytelen értelmezésén alapult. Ez a Közigazgatási Hivatal értelmezése szerint megtilt minden gyülekezést több, mint két, nem egy háztartásban élő személy részvételével.

Karlsruhe megállapította, hogy Hessen tartomány rendelete általános szabályként valóban gyülekezési tilalmat rendel el, de megengedi, hogy a helyi hatóságok „minden körülmény mérlegelése után, rendszabályok, például távolságtartási és maszk viselési kötelezettség lefektetése mellett kivételt tegyenek a tilalom alól”. BVerfG szerint a demonstrációk kivétel nélküli tilalma nem lenne összeegyeztethető a gyülekezési szabadság alkotmányos jogával (Versammlungsfereiheit, Art. 8 Abs. 1 Grundgesetz, GG). Amikor tehát a Közigazgatási Hivatal mérlegelés nélkül elutasította a demonstráció tudomásul vételét megsértette a tartományi törvényt és az Alaptörvényt is.

Átmeneti sikerek

A BVerfG 2 sürgősségi keresetnek adott helyt az eddig elbírált 64 közül.

A kivétel erősíti a szabályt.  

Az elsőben 2020 áprilisában felfüggesztette Alsó-Szászország tartományi rendeletét, amely a járványra hivatkozva az istentiszteletek általános tilalmát írja elő.[2] A keresetet egy muzulmán vallási egyesület nyújtotta be, amely a tavaly májusra eső ramadán időszakára kivételt akart a tilalom alól.

A BVerfG kimondta, hogy a gyülekezési szabadsághoz hasonlóan a vallásszabadság alkotmányos jogával (Religinsfreiheit, Art. 8 Abs. 1 GG) sem összeegyeztethető egy kivétel nélküli tilalom. A tartományi jogszabály általános szabályként előírhatja a csoportos vallásgyakorlás tilalmát, de lehetőségek kell adnia, hogy az eljáró hatóság az eset minden körülményének mérlegelése után eltérjen a főszabálytól. A bírák lefektették, hogy a kivételnek nem csak elméleti lehetőségnek kell lennie. „Nem elképzelhetetlen, hogy különös méltánylást igénylő esetekben, járványügyi magatartási szabályok előírása mellett az aktuális epidemológiai helyzetre figyelemmel csoportosan is lehessen a vallásszabadságot gyakorolni.” A döntést súlyát növelte, hogy a BVerfG azt minden egyházi felekezetre irányadónak mondta ki, külön kiemelve a keresztény egyházakat és a zsidó hitközségeket.

Egyeztetni kell!

A másik sikeres sürgősségi keresettel összefüggésben a taláros testület hatályon kívül helyzete a Stuttgarti Közigazgatási Hivatal határozatát, amely megtiltott egy demonstrációt.[3] Egy magánszemély 2020 áprilisában egy 50 fős, a korona-jogkorlátozások elleni tüntetést jelentett be a Baden-Württemberg-i főváros illetékes hivatalánál. A tudomásulvételt elutasító határozat indokolás szerint a rossz járványügyi helyzetre való tekintettel nem lehet olyan magatartási szabályokat meghatározni, amelyek mellett nagyobb fertőzésveszély nélkül összegyűlhet a bejelentésben megadott 50 személy.

A BVerfG határozata elismeri, hogy a bejelentést megelőző időszakban megugrott a fertőzöttek száma Stuttgartban. Ezért elképzelhetőnek tartja, hogy valóban túl nagy veszéllyel járna a tüntetés engedélyezése. Karlsruhe mégis nyilvánvalóan megalapozottnak (offensichtlich begründet) minősítette a keresetet, mert a hatóság elutasító határozata „túlságosan általános” és a „hatóság kísérletet sem tett a szervezőkkel egyeztetve olyan járványügyi magatartási szabályok kidolgozására, amelyek mellett a gyülekezés alkotmányos joga gyakorolható lett volna”.

Jogkorlátozások és keresetek széles skálája

A keresetek, ahogy a jogkorlátozások is, széles skálán mozogtak 2020-ban: iskolák, óvodák, éttermek és hotelek bezáratása, COVID-tesztre kötelező előírások, karanténszabályok, a gazdasági tevékenység korlátozása miatti kártérítés. Egy kereset előterjesztője pedig azt akarta elérni, hogy a jogalkotó köteles legyen törvénybe foglalni, hogy az intenzív osztályok ágyainak telítettsége esetén, milyen kritériumok alapján kell eldönteni, ki részesüljön először kezelésben.

Kényszerszünet az oktatási intézményekben

A BVerfG júliusban nem tartotta szükségesnek azonnal intézkedéssel az oktatási intézményeket bezárató bajor tartományi rendelet alkalmazásának felfüggesztését. Egyúttal elutasította egy bajor család alapjogi panaszát a kényszerszünet miatt.[4]

A keresetet elterjesztő két szülő a gyermekeiket megillető, – a BVerfG töretlen joggyakorlata szerint – az emberi méltóság részét képező tanuláshoz és az Alaptörvényben nevesített személyiségük szabad kibontakoztatásához fűződő jogaik aránytalan korlátozását látta a járványhelyzet miatti iskolazárlatban (Menschenwürde, Art. 1 Abs. 1 GG, Rechten auf Bildung; Recht auf die freie Entfaltung der Persönlichkeit, Art.2 Abs. 1 GG). A szülők saját, a vállalkozáshoz és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogukat (Recht auf die freie Berufswahl und auf Berufsfreiheit, Art. 12 GG) is megsértve vélték. Úgy érezték, hogy a közoktatás szünetelése megterheli a családi életüket és munkavégzésüket is ellehetetleníti.

A szülőpár először a Bajor Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságnál (Bayerischer Verwaltungsgerichtshof, BayVGH) nyújtott be keresetet a tartományi rendelet tartományi alkotmánnyal való összeegyeztethetetlensége miatt. Egyúttal a rendelet azonnal hatályon kívül helyezését indítványozták. Utóbbit a bajor bírák elutasították. A szülők rögtön ez után, anélkül, hogy megvárták volna a BayVGH döntését az ügy érdemében, tehát a rendelet alkotmánykonformitásáról, a BVerfG-hez fordultak.

A BVerfG elsőként megállapította, hogy a kereset sérti a szubszidiaritás elvét (§ 90 Abs. 2 S. 2 BVerfGG). Azzal, hogy az indítványozók a rendelet azonnal hatályon kívül helyezésére vonatkozó indítványuk elutasítása után rögtön Karlsruhéhoz fordultak és nem várták meg a bajor bíróság döntését az ügy érdemében, nem merítettek ki rendes jogorvoslati lehetőségek. Márpedig ez az alapjogi panasz benyújtásnak feltétele. A BVerfG továbbá megállapította, hogy az azonnal intézkedés feltétele sem állnak fent, mert „az érintett család tagjainak életét, illetve egészségét nem fenyegeti veszély”.

Az ügy érdemében, az alapjogi panasz elutasításának indokolásból kiderül, hogy az online oktatáson és az interneten hozzáférhető részben állami, részben privát oktatási és nevelési tanácsadáson, segítségnyújtáson és támogatáson keresztül a szülők nem lettek gyermekeik oktatásával és nevelésével magukra hagyva. Ezért a gyerekek otthoni oktatása és nevelése nem lehetetleníti el a családi életet és munkavégzést. A plusz feladat teljesítése a különleges helyzetre való tekintettel elvárható a szülőktől.

A határozat végül felhívja a figyelmet a kereset okafogyottá válására. Ugyanis amikor BVerfG döntött, már elkezdődött a nyári szünet és a bajor tartományi kormány bejelentette az iskolák újranyitását az új tanév kezdetével. Azóta egyébként, a téli szünet kezdetével ismét bezártatták az iskolákat.

Kötelező COVID-teszt

Egy alapjogi panasz azonnali intézkedéséként a Szövetségi Egészségügyi Minisztérium rendelete alkalmazásának felfüggesztését, majd alapjogsértése miatt megsemmisítését indítványozta. A jogszabály COVID-tesztre kötelezi a rizikóövezetből (Risikogebiet) hazatérő német állampolgárokat.[5] A keresetet egy mallorcai nyaralásról Németországba visszatért család nyújtotta be. A spanyol szigetet augusztus közepi kinttartózkodásuk alatt került fel a korona rizikóövezeteket felsoroló listára. A kereset szerint a tesztkényszer kötelező orvosi beavatkozásnak minősül, amely sérti a testi integritáshoz fűződő jogukat (Recht auf Leben und körperliche Unversehrtheit, Art. 2 Abs. 2 S. 1 GG). A szülők a kétéves gyermekük teszt alóli mentesítését a BVerfG azonnali intézkedésével karták elérni.

A BVerfG az azonnal intézkedés iránti kérelmet és az alapjogi panaszt is elutasította.[6] A bírák szerint a járvány terjedésének megállítása nyomós közérdek, amely jóval többet nyom a latban, mint „az egyének kívánsága” (Wunsch von Einzelnen) a teszt mellőzésére. A BVerfG elismeri, hogy a kötelező teszt sérti a testi integritáshoz fűződő jogot, de „csak rövid időre és kis mértékben”. Ez szemben áll viszont emberek sokaságának élethez és testi épséghez fűződő joga, amely a vírus külföldről történő behurcolásával és mások megfertőzésével jelentősen sérülne. A határozat megjegyzi, hogy az indítványozók nem tudták meggyőzően alátámasztani az állításukat, amely szerint az ő, illetve gyermekük esetében minimális a korona vírus behurcolásának valószínűsége.

Kényszerszünet az idegenforgalomban

A BVerfG elutasította azt a keresetet is, amely az elszállásolási tilalmat tartalmazó Schleswig-Holstein-i tartományi rendelet alkalmazásának felfüggesztését, majd alkotmányellenessége miatti megsemmisítését indítványozta.[7]

A kereset dél-német előterjesztője a Schleswig-Holsteinhez tartozó Sylt szigetén tervezett üdülést. A tartományi rendelet a kérdéses időben hatályos változata azonban megtiltotta a turisztikai célú szálláskiadást azoknak, akiknek olyan városban vagy járásban van az állandó lakóhelyük, ahol a 7 napos incidenciasűrűség (az adott időtartam alatt előforduló új megbetegedések gyakorisága) 100.000 lakosonként 50 felett van (§ 17 Abs. 2 der schleswig-holsteinischen Corona-Verordnung). A kérelmező lakóhelye, Tübingen akkor ebbe a kategóriába tartozott. A rendelet meneteséget adott a tilalom alól azok esetében, akik fel tudtak mutatni a hotelben egy 48 óránál nem régebbi negatív PRC-tesztet.

Az azonnal intézkedés iránti kérelmet azzal az indokolással utasított el a BVerfG, hogy egy nyaralás elmaradása nem tekinthető jelentős sérelmek.

Az elszállásolási tilalom valóban jogkorlátozás, így arányosnak kell lennie – fejtették ki a bírák az ügy érdemében, az alapjogi panasszal kapcsolatban. A BVerfG szerint azonban döntő jelentőségű, hogy teszttel mentesülni lehet a tilalom alól. A kérelmezőnek nem sikerült meggyőzően alátámasztania, miért elvárhatatlan megterhelés számára a tesztelés, ahogy ezt a keresetében állította.

A BVerfG a döntés meghozatalakor tekintettel volt a szállásadók méltányolható érdekeire is – áll a határozatban. Az ő vonatkozásukban súlyosabbnak látt a jogkorlátozást, de a vírus terjesztésének utazáson keresztüli fokozott veszélyére tekintettel arányosnak tartotta a nem elengedhetetlen, tehát a turisztikai célú szálláskiadás korlátozását.

A gasztronómia korlátozása

A BVerfG az éttermek, hotelek, mozik, sport, szabadidős, valamint kulturális létesítmények újabb, novemberi, máig tartó bezártatásáról kevesebb, mint két héttel a korlátozás életbe lépése után foglalt állást. Elutasította egy bajor mozit és éttermet is magában foglaló létesítmény tulajdonosának azonnal intézkedés iránti kérelmet.

A határozat lefektette, hogy intenzív alapjogkorlátozásról van szó, ezért az ügy érdemében hozandó döntést alapos mérlegelésnek kell megelőznie. Ezzel együtt a bírák arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a gazdasági érdekekkel szemben elsőbbséget élvez a népesség életének és egészségének védelme, valamint az egészségügyi ellátórendszer teherbíróképességének megőrzése és ez – a járványügyi mutatókra tekintettel – csak a gazdasági élet számottevő korlátozásával lehetséges.[8]

Az alapjogi panasz benyújtója egy éttermet és héttermes mozit üzemeltet. A kereset benyújtásakor csak helységeinek kiadásából volt bevétele, amelyek a szórakoztató komplexum fenntartásának költségeit sem fedezik. Az éttermet a jogszabály által megengedett házhozszállításra és elvitelre nem üzemelteti, mert azok önmagukban, helyben fogyasztó vendégek nélkül nem lennének rentábilisak – adta elő a keresettel élő alapjogi panaszában, amelyben azonnal intézkedésként a vonatkozó bajor rendelet alkalmazásának felfüggesztését kérte.

A bírák a mozi vonatkozásában megállapították, hogy a kereset sérti a szubszidiaritás elvét (§ 90 Abs. 2 S. 2 BVerfGG). Az indítványoz ugyanis rögtön Karlsruhéhoz, nem pedig a rendes jogorvoslati fóromhoz, a Bajor Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz (Bayerischer Verwaltungsgerichtshof, BayVGH) fordult. Ezért a keresetnek ezt a részét érdeme vizsgálat nélkül elutasította a BVerfG.

Nem volt viszont megsértve a szubszidiaritás elve az étterem vonatkozásában. Ezekkel összefüggésben ugyanis a BayVGH hozott már határozatot. Ez pedig akkor is a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítésének számít (Erschöpfung des Rechtswegs), ha mint ebben az esetben, nem az alapjogi panasz benyújtójának ügyében ítélkezett a rendes bírói fórum.

A § 32 BVerfGG alapján az azonnal intézkedés vonatkozásában azt kellett mérlegelnie a BVerfG-nek, minek lenne súlyosabb következménye: Ha hatályon kívül helyezi a rendeletet, aminek következtében megnyithatnának az éttermek, vagy, ha rendelkezés hatályban marad és később, az érdemi döntés meghozatalakor derülne ki, hogy az alkotmányellenes és így semmis?

A bírák lefektették, hogy a bajor rendelet a gazdasági tevékenységet ellehetetleníti és ezzel súlyosan korlátozza a vállalkozáshoz és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot (Recht auf die freie Berufswahl und auf Berufsfreiheit, Art. 12 Abs. 1 GG). Ezen nem változtat az a körülmény se, hogy a rendelet nem tiltja a házhozszállításra és elvitelre történő nyitvatartást. Ennek ellenére nem látták bizonyítottnak, hogy a kereset benyújtójának gazdasági egzisztenciáját fenyegetné a korlátozás. A véleményük alátámasztására négy körülményt hoztak fel a bírák:

1) A gazdasági tevékenység akadályozása időben korlátozott, azt csak novemberre rendelte el a jogszabály. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy amint azt kezdettől fogva sejteni lehetett, a tilalom többször meghosszabbításra került és három hónap eltelése ellenére még mindig hatályban van.

2) A kormány a 2019 novemberi forgalom 75 százalékának megtérítésével ígérte kártalanítani a vállalkozásokat. Ezzel kapcsolatban azt kell tudni, hogy a 75 százalékos támogatásra januárra és februárra már nem jár. A kormány csak a fix, a kényszerszünet alatt is jelentkező költségeket megtérítésére tett ígéretet. A kifizetések pedig jelentősen csúsznak. Az internetes oldal, amelyen keresztül a novemberre megígért támogatásokat lehet igényelni, csak január közepén lett működőképes. A decemberi és a januári pénzeket még igényelni sem lehet.

3) „A járvány miatt megváltoztak a lakosság szabadidő töltési szokásai”, ezért minden bizonnyal a rendelet nélkül is jelentős bevételkiesést szenvedett volna el a kereset benyújtója.

4) A keresettel élő nem támasztotta alá konkrét számokkal, hogy különösen az állami segítségre és az intézkedés átmeneti jellegére való tekintettel, miért lehetetlenítené el tartósan és teljesen jogkorlátozás.

A BVerfG szerint „a járványt nagyon komolyan kell venni”. Ezért annak ellenére arányos a jogkorlátozás, hogy nem állnak rendelkezésre biztos adatok a vírus terjedési okaira vonatkozóan. „Nem bizonyítható, de nem is várható ki, hogy a gasztronómia segíti a pandémiát.” A BVerfG szerint arra is tekintettel kell lenni, hogy a bajor kormány annak érdekében korlátozott vállalkozásokat, hogy más, társadalmilag fontosabb tevékenységek továbbra is folytathatók legyenek. Így például ne kelljen bezárni az oktatási intézményeket. Megjegyzendő, hogy a téli szünet óta ezek is zárva vannak. A jogalkotó tehát széles társadalmi összefüggésbe helyezte a rendeletet – állapították meg a bírák. Ezért az arról hozandó ítéletnek is ezt kell tükröznie. A tilalmak részbeni hatályon kívül helyezésével, például csak a gasztronómia vonatkozásában, figyelmen kívül hagyná a széles társadalmi összefüggéseket és ezzel hozzájárulna az epidemológiai helyzet romlásához. Márpedig ilyen következményekkel járó döntést nem hozhat a BVerfG, mert az egészség és az élet védelme a bíróság határozathozatalánál is a legfontosabb szempont – áll az azonnal intézkedés iránti kérelmet elutasító határozatban. Az ügy érdemében, tehát az alapjogi panasz vonatkozásban még nem született döntés.

Kártalanítás a gazdasági tevékenység korlátozásáért

Négy alapjogi panasszal élő vállalkozó a BVerfG-el kötelezte volna kártérítés fizetésére az államt a gazdasági tevékenysége korlátozása és a cége bevételkiesései miatt.[9]

A német járványügyi törvény (Infektionsschutzgesetz, IfSG) alapján azok kérhetik munkajövedelemük megtérítését, akiket fertőzöttség vagy ennek gyanúja miatt hatósági vagy házi karanténba kényszerül (§ 56 IfSG). Hat hétig a teljes jövedelem, után annak a betegállomány idején is járó 70 százaléka illeti meg őket. Egy március végén, már a korona-járványra tekintettel elfogadott módosítás szerint az egyik szülő jövedelme 67 százalékát is megtéríti az állam, ha az oktatási intézmények járvány miatt elrendelt bezárása miatt otthon kell maradnia gyermekével. A juttatás időben korlátozott: együtt élő szülőknél 10, gyermeküket egyedül nevelőknek 20 hétig jár.

Gazdasági szereplőknek csak két esetben biztosít kártalanítást a törvény, illetve a joggyakorlat:

1) Ha egy járványügyi intézkedés következtében értéktárgyaik megrongálódtak vagy megsemmisültek (§ 65 IfSG).

2) A joggyakorlat szerint a § 56 IfSG alapján a munkavállalókhoz hasonlóan kártérítésre jogosultak az egyéni vállalkozó, ha üzletének vagy vendéglátóipari egységének azért kell zárva maradnia, mert karanténba kényszerült.

„Ügyfeleim önhibáján kívül kerültek kilátástalan gazdasági helyzetbe. Az állam üzletük bezáratásával akarja fékezni a járvány terjedését és védeni az egészségügyi ellátórendszert a túlterhelődéstől” – mondta a károsultak ügyvédje, Wolfgang Schirp az alapjogi panasz benyújtásakor a DPA német hírügynökségnek. A négy kereset mögött álló vállalkozás: egy Rheinland-Pfalz divatüzlet, egy magdeburgi hangszerbolt, egy hamburgi bőrdíszárus és egy szállodalánc. Összesen 15.000 euró gyorssegélyt kaptak a kormánytól. „Csepp a tengerben” – fogalmazott Schirp. A négy vállalkozás kára 205.000 euró, amihez hozzájön a raktárukban őrzött szezonális árú 150.000 értékben, amely a korlátozások feloldásakor eladhatatlan lesz.

Schirp az alapjogi panasz benyújtása előtt az illetékes tartományi bíróságok előtt is keresettel élt. Így akarta biztosítani a szubszidiaritás elvének betartását (§ 90 Abs. 2 S. 2 BVerfGG). A rendes bíróságok döntéseit azonban nem várta meg. „Más ügyekben más tartományi bíróságok az IfSG-re hivatkozva elutasították a kártérítési kereseteket. Ezért fölösleges és nem is elvárható a károsultaktól a rendes bírósági döntésekre várni” – indokolta az eljárást az ügyvéd.

A kereset négy vélt kártérítési jogalapot is megnevezett:

1) az Alaptörvény szerint kisajátítás esetén járó kártalanítás (Art. 14 GG);

2) a tartományi rendészeti törvényeken alapuló jóvátétel;

3) az Alaptörvényben garantált tulajdonhoz fűződő jog (Recht auf Eigemtum, Art. 14 GG) korlátozása miatti kártérítés;

4) a § 56 IfSG analóg alkalmazásával létrejövő kártérítési lehetőség.

„Ha egy hatósági intézkedés miatt – például közveszély elhárítása érdekében – valaki csak korlátozottan tudja használni a tulajdonát, akkor hátrányos helyzetbe kerül a többi tulajdonoshoz képest. ’Különleges áldozatot’ kellett hozni” – állt a keresetben. A kereset ezt egy példával is megvilágította: Ha egy járvány miatt az állategészségügyi hatóság egy gazdálkodónál az állomány megsemmisítését rendeli el, akkor neki különleges áldozatot kell hoznia, hisz versenytársai nem kényszerültek állataik leölésére. Az alapjogi panasszal élők is különleges áldozatot (Sonderopfer) hoztak. Be kellette zárniuk, a járvány leküzdése érdekében, míg más üzletek, például az élelmiszerüzletek nyitva maradhattak. A kereset szerint különleges áldozat esetben analóg módon kellene alkalmazni a § 56 IfSG-t, tehát a munkabér kiesése miatt kártérítés járna a gazdasági tevékenység korlátozásának idejére is.

A BVerfG döntése szerint nem állnak fenn a § 56 IfSG analóg alkalmazásának feltételeit: „Semmi nem utal arra, hogy a jogalkotó nem tudatosan döntött a kártérítési igény korlátozása mellett.” Az ítélet szerint még, ha joghézag is állna fenn, azt bezárta a kormányzat a gazdasági segély-, és élénkítőcsomagokkal. A bírák ennek kapcsán megjegyezték, hogy a felperesek maguk is kaptak vissza nem terítendő támogatást.

Az ítélet szerint a károsultak üzletének helye szerint alkalmazandó tartományi rendészeti törvények sem tartalmaz kártérítési jogalapot. Azok szóba jöhető rendelkezése taxatív felsorolja az eseteket, amikor kártalanítás jár (Például Polizeigesetz von Baden-Württember, § 55BaWüPolG). Ezek között a gazdasági tevékenység korlátozása miatti bevételkiesés nem szerepel.

A döntés szerint a hatósági intézkedés nem tekinthető kisajátításnak sem, amely esetben az alaptörvény biztosít kártalanítást (Art. 14 GG). A gazdasági tevékenység korlátozása ideiglenes, ezért nem szünteti meg a tulajdonhoz fűződő jogot, tehát nem kisajátítás – áll a határozatban.

Triage-szabályok

Háborúkban, természeti katasztrófák, terrortámadások, tömegszerencsétlenségek után előfordul, hogy az orvosnak el kell döntenie, ki részesül először kezelésben. Az orvosetikusok kidolgoztak egy ellátási sorrendet. Ez az u.n. triage (a francia trier, kiválaszt igéből). Napjainkban alkalmazott változata, a STaRT (’Simple Triage and Rapid Treatment’, magyarul ’Egyszerűsített triage és gyors ellátás’) színekkel osztályozza a betegeket: fekete = halott; piros = életveszély, azonnali beavatkozást igényel; narancssárga = kritikus, sürgős beavatkozás igényel; citromsárga = sürgős, nincs életveszélyben, de gyors beavatkozást igényel; zöld = könnyebb eset, nem igényel gyors sürgős beavatkozást; kék = halasztható, nincs sürgős ellátási igénye.

A német Polgári Védelem (Katastrophenschutz, KatS) 2012-ben készült, a kormány által is jóváhagyott járványügyi katasztrófavédelmi tervében mindössze annyi áll, hogy „jelenleg nincs irányelv, ami sajnálatos, mert azt lehetőleg nem az akut krízishelyzetben kellene elkészíteni.” Kidolgozására mégsem került sor. Ezért nem világosok a jogi keretek. A 2020 elején elfogadott Nemzeti Járványügyi Terv (Nationale Pandemieplan für Deutschland) sem tartalmaz szabályokat, elveket. Az orvosoknak a kevés tudományos publikáció, a szervátültetési törvény (Transplantationsgesetz, TPG) és a büntetőjog általános elvei szolgálnak orientációul.

A BVerfG máig irányadó, 2013-as ítéletében kimondta, hogy „minden emberi élet azonos alkotmányos védelmet élvez tekintet nélkül a várható hosszára és minőségére”.[10] A döntés szerint az Alaptörvényben lefektetett élethez való jog (Recht auf Leben, Art. 2 II 1) és a hátrányos diszkrimináció tilalma (Diskriminierungsverbot, Art. 3 I GG) csak olyan kiválasztási eljárást tesz lehetővé, amely alapján mindenkinek esélye van az életmentő beavatkozásra.

A német jogtudomány és az (orvos)etikusok a következő jogkonform és etikailag akceptálható megoldásokat találták:

  • Sürgősség-elve: Aki várni tud, mert nincs közvetlen életveszélyben, annak várnia kell, akkor is, ha ez által romlanak a túlélési esélyei. Ez a megoldás szembe megy a szervátültetési törvény (§ 12 I 3 TPG) által követett sickest-first-elvvel, amely a legrosszabb állapotúnak biztosítja először a szervet. Viszont a sürgősség-elve szerencsés esetben lehetővé teszi az előbb és a később kezelt beteg megmentését is.
  • Véletlenszerű kiválasztás-elve: Ha két azonosan súlyos, életveszélyes állapotú betegnél sorshúzással dőlik el, ki kap először kezelést, garantálva vannak az azonos túlélési esélyek. Szörnyen hangzik, de igazságos, mindkét betegnek 50-50 százalék az esélye a kezelésre.
  • Érkezési sorrend-elve: Aki először kezelésben részesül, illetve kap lélegeztetőgépet, az akkor is tovább élvezheti ezt, ha egy később érkezett betegnek nagyobb túlélési esélyei lennének. Ehhez nagyon hasonló a Müller-elv, amely alapján például a német Polgári Törvénykönyv az uratlan dolgok megszerzését szabályozza (§ 958 I BGB): Aki először birtokba veszi, tulajdont szerez.

A jogászok és (orvos)etikusok összegyűjtötték a további lehetséges, de a német joggal nem összeegyeztethető megoldásokat is:

  • Save the most-elv: Cél a lehető legtöbb ember megmentése. Az részesül először ellátásban, akinek a nagyobb a túlélési esélye. Ezáltal ex-ante, tehát megbetegedése, illetve orvoshoz kerülése előtt mindenkinek nőnek a túlélési esélyei. Az orvos – legalábbis a német jog szerint – mégis kötelezettségszegést követ el, amikor a konkrét esetben, két beteg között meghozza a döntést. Megsérti a rosszabb túlélési sansszal rendelkező beteg élethez (Art. 2 II 1 GG), és az egyenlő elbírásláshoz való jogát (Art. 3 I GG) – mondta ki a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, BGH) egy szervátültetési ügyben.[11] Az elv alkalmazásával elsőbbségben kellene részesíteni azt is, akinek ugyan minimális az esélye a túlélésre, de valamivel mégis nagyobb, mint a vele együtt érkezett betegtársának – hangzik az etikai kifogás. Svájcban ennek ellenére az elv alkalmazásáról döntöttek a korona-járvánnyal összefüggésben.
  • Mentsük a megmentőket-elve: Ennek lényege, hogy az egészségügyi ellátási rendszer szempontjából fontos személyek, tehát az orvosok, ápolók részesülnek elsőbbségben. Ami első látásra státuszprivilégiumnak tűnik, az jobban belegondolva javítja a többség túlélési esélyeit: Lesz, aki ellássa őket. Több ország, így az USA joga is alkalmazza ezt az elvet (US vs. Holmes, 1842). Nem ismeretlen a német jogban sem: Az oltási törvény az influenza elleni védőoltásnál elsőbbséget ad az egészségügyben dolgozóknak (§ 1 I 3 Nr. 3 I SchGKVLV). Közvetlen életveszélyben történő alkalmazása azonban az élethez való abszolút jog (Art. 2 II 1 GG) miatt alkotmányellenes lenen.

A Triage-szabályokkal összefüggésben a korona pandémia kitörése óta egy döntést hoztak Karlsruhéban. A BVerfG elutasított egy azonnal intézkedést kérő indítványt.[12] A kereset benyújtója azt akarta elérni, hogy a jogalkotó köteles legyen törvénybe foglalni, hogy az intenzív osztályok ágyainak telítettsége esetén, milyen kritériumok alapján kell eldönteni, ki részesüljön először kezelésben. A határozat kimondta, hogy az alapjogi panasz nem nyilvánvalóan megalapozatlan. A bírák szerint nehéz kérdéseket vet fel: Hol vannak a jogalkotói mérlegelés határai? Mennyire befolyásolhatja a jogalkotó értékítélete a törvényhozást? Mennyibben szólhat bele a jogalkotó egy orvos munkájába? Mit kell törvényileg szabályozni és mit a kezelőorvos lelkiismeretére bízni? Mikor tesz eleget az állam a fogyatékkal élő emberekkel szembeni védelmi kötelezettségének, amely a GG-ben biztosított élethez és testi integritáshoz való jogon alapul (Recht auf Leben, auf körperliche Unversehrtheit, Art. 2 Abs. 2 GG)? „Megválaszolásuk körültekintő mérlegelést igényel, amely azonnal intézkedés elrendelésre rendelkezésre álló kevés időben nem lehetséges” – állt a határozatban.

A BVerfG tehát az elmúlt egy évben a COVID válsággal összefüggésben, részben sürgősséggel számos kérdést megválaszolt. De legalább ennyit nyitva is hagyott. Nem csak ezekre kell még választ adnia. Meg kell birkóznia a keresetek újabb áradatával is, amelyek az újabb, november óta tartó lockdown miatt érkeznek Karlsruhéba.

[1] BVerfG, Beschl. v. 15.04.2020 Az. 1 BvR 828/20.

[2] Beschl. v. 29.04.2020 Az. 1 BvQ 44/20.

[3] BVerfG, Beschl. v. 17.4.2020, Az. 1 BvQ 37/29.

[4] Beschl. v. 15.07.2020 Az.: 1 BvR 1630/20.

[5] BAnz AT 07.08.2020 V1.

[6] Beschl. v. 25.08.2020, Az. 1 BvR 1981/20.

[7] Beschl. v. 22.10.2020, Az. 1 BvQ 116/20.

[8] Beschl. v. 11.11.2020, Az. 1 BvR 2530/20.

[9] BVerfG – 1 BvR 1726/20.

[10] Beschl. v. 20.03.2013, Az. 2 BvF 1/05.

[11] BGH, Urt. v. 28.06.2017, Az. 5 StR 20/16.

[12] Beschl. v. 16.07.2020, Az. 1 BvR 1541/20.



Kapcsolódó cikkek:


Hatékonyabb eszközök a bántalmazók ellen
2021. március 4.

Hatékonyabb eszközök a bántalmazók ellen

A brit kormány által javasolt módosítások szerint önálló bűncselekmény lesz a fojtogatás, nem kell együttélés a családon belüli bántalmazáshoz és kiterjesztik a bosszúpornó büntetőjogi fogalmát is.

Sértheti az uniós jogot a lengyel bírák kinevezésének szabályozása
2021. március 4.

Sértheti az uniós jogot a lengyel bírák kinevezésének szabályozása

Sérthetik az uniós jogot a lengyel igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény módosításai, amelyek a legfelsőbb bírósági tisztségekre pályázók kinevezését érintik – foglalt állást kedden közzétett ítéletében az Európai Unió luxemburgi székhelyű bírósága, de hozzátette, hogy a jogsértés tényleges fennállásáról a lengyel bíróságoknak kell dönteniük.

A digitális társadalom olvasatai – XV.
2021. március 4.

A digitális társadalom olvasatai – XV.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal a modernitás ezredvégi kritikáit veszi górcső alá.

Sérti az emberi méltóságot a koldulás büntetése
2021. március 2.

Sérti az emberi méltóságot a koldulás büntetése

Az EJEB az emberi méltóság alapvető szempontjait is elemezve egyhangúlag egyezménysértőnek találta az egyedi mérlegelést nélkülöző, általános koldulási tilalmat, amely nincsteleneket kötelez pénzbírság megfizetésére.

A bírák szólásszabadsága korlátozható
2021. február 25.

A bírák szólásszabadsága korlátozható

Az EJEB elé került ügyben a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság bírája az akkori román főbíróval szemben kritikus véleménycikket publikált. Ebben a rendszerváltás előtt betöltött pozíciójára utalva Ügyész Elvtársnak nevezte a Semmítőszék elnökét, aki részt vett “a szocialista rendszer ellenségeinek kigyomlálásában”.