A sajtó hozzáférése a titkosszolgálati iratokhoz


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Bild újságírója az ügynök múlttal hírbehozott Schleswig-Holstein tartomány már elhunyt miniszterelnökének aktáit szerette volna kikérni a német titkosszolgálattól. Hosszas huzavona után végül az iratokhoz nem férhetett hozzá, viszont annak tartalmáról összefoglaló jelleggel kapott tájékoztatást, ami alapján két cikket is írt. Az akták kiadása érdekében azonban a Strasbourgi bírósághoz fordult.

A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.

1. Az alapügy

Hans-Wilhelm Saure, a Bild újságírója 2012-ben kérelmet nyújtott be a Német Szövetségi Hírszerző Szolgálathoz (Bundesnachrichtendienst, BND), aziránt, hogy személyesen hozzáférjen az U.B., Schleswig-Holstein tartomány korábbi miniszterelnökéről készült iratokhoz, és azokról másolatot készítsen. A kérelmező elsősorban U.B. halálának körülményeiről szóló hírszerzési megállapításokra és a nyomozásra volt kíváncsi, valamint arra a pletykára vonatkozóan akart információhoz jutni, miszerint U.B. egy Kelet-Európai ország ügynöke volt. A hírszerzésnek benyújtott kérelmet az újságíró nem indokolta meg.

A BND elutasította a kérelmet arra hivatkozással, hogy az érintett dokumentumokat nem adhatják ki, mert azok 30 éves titkosítási ideje még nem telt el. Ezt követően a titkosszolgálat az újságíró fellebbezését is elutasította.

A kérelmező a közigazgatási döntéssel szemben bírósághoz fordult és továbbra is fenntartotta, hogy joga van az iratokhoz személyesen hozzáférni. Azzal érvelt, hogy a sajtó, valamint a köz érdeklődése U.B. halálának körülményei iránt felülírják U.B. magánélethez való jogát, amit a 30 éves titkosítás véd. A Szövetségi Közigazgatási Bíróság azonban egyetértett a BND-vel és elutasította a kérelmét. A kérelmező ezt követően a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordult, ami érdemi vizsgálat nélkül szintén elutasította a panaszát.

A bírósági eljárással párhuzamosan 2013-ban Saure egy másik kérelemmel fordult a BND-hez, amiben kérte a hírszerzést, hogy szolgáltassanak neki információt az U.B.-re vonatkozó iratok terjedelméről, azok elkészítésének okáról és tartalmáról. A felek között született megállapodás eredményeként 2013. decemberében a hírszerzés összefoglaló jelleggel tájékoztatta a kérelmezőt az U.B. halálának körülményeiről szóló titkosított iratok tartalmáról. Az így megszerzett információk birtokában az újságíró 2016-ban az U.B. haláláról szóló titkosszolgálati iratokról két cikket is publikált a Bild-ben.

2016 februárjában Saure a Strasbourgi Bírósághoz fordult és kérte a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga sérelmének megállapítását (10. cikk), tekintettel arra, hogy nem tudott fizikailag hozzáférni a titkosszolgálati iratokhoz. Továbbá azt állította, hogy az eljárás hossza és a felgyorsításának hiánya sérti az észszerű időn belüli eljáráshoz való jogát (6. cikk (1) bekezdés).

2. Az EJEB döntése

Az ügy középpontjában az a jogi kérdés állt, hogy megsértette-e a német titkosszolgálat a kérelmező véleménynyilvánításának szabadságát azzal, hogy nem engedélyezte a fizikai hozzáférést a titkosszolgálati dokumentumokhoz.

A Bíróság a Nagykamara által a Magyar Helsinki Bizottság-ügyben lefektetett elvekre utalva elöljáróban rögzítette, hogy, a 10-es cikk nem ruházza fel általános és abszolút értelemben az egyént egy állami szerv birtokában lévő információhoz való hozzáférés jogával, illetve nem is kötelezi az államot arra, hogy az egyén számára az információt elérhetővé tegye. Ugyanakkor felmerülhet ilyen jog és kötelezettség többek között akkor, amikor az információhoz való hozzáférés elősegíti az érintett számára a véleménynyilvánítás szabadságához való jogának gyakorlását (ideértve különösen az információk megismerésének és közlésének szabadságát).

A Bíróság fontosnak találta kiemelni azt a körülményt, hogy a BND nem utasította el egy az egyben az újságíró kérelmét, hanem összefoglaló jelleggel adott információt a dokumentumok tartalmáról. Következésképpen a kérelmet az állami szerv részben teljesítette.

A Bíróság indokolásában megállapította, hogy a döntésre a német joggal összhangban került sor. Elfogadta a német kormány által megjelölt indokokat (a nemzetbiztonság védelmét és a bizalmas értesülés közlésének megakadályozását) a korlátozás legitim céljaként, és leszögezte, hogy a beavatkozásra szükség volt egy demokratikus társadalomban. Ennek hiányában ugyanis a védett jogokba való beavatkozás sérti az Egyezményt.

Miért fogadta el a Bíróság, hogy a titkosszolgálati iratokhoz való fizikai hozzáférés megtagadására szükség volt Saure ügyében?

A Bíróság ítélete lényegében ezt a kérdést elemezte részletesen. A nemzetközi testület mindenekelőtt kiemelte, hogy nemzetbiztonsági ügyekben az államoknak széles mozgásterük van. Hangsúlyozta, hogy a hírszerzés titkosított irataihoz való hozzáférést korlátozni lehet tekintettel arra, hogy a fizikai hozzáféréssel a kérelmező a titkosszolgálatok belső működésére és munkamódszereire vonatkozó információkra tehet szert. Mindemellett, a Bíróság azt is kiemelte, hogy a nemzetbiztonság és a közbiztonság fogalmakat korlátozásokkal kell alkalmazni, azokat megszorítóan kell értelmezni és csak akkor szabad rá hivatkozni, ha az információ kiadásának megtagadását csak a nemzetbiztonság vagy a közbiztonság védelmének érdekében lehet elrendelni.

A nemzetközi testület leszögezte, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy felülvizsgálja a nemzetbiztonsági kockázat fennállását, viszont mivel az arra való hivatkozás emberi jogokat korlátozó döntést eredményezett, a Bíróság megvizsgálta a német döntéshozatali eljárást. Ekörben az képezte a vizsgálat tárgyát, hogy az eljárás tartalmazott-e megfelelő garanciákat az érintett személy érdekeinek védelmében. Hiszen a Nagykamara által tárgyalt Baka-ügyben a Strasbourgi testület már kimondta, hogy az eljárás tisztességes voltát és az érintett személynek nyújtott eljárási garanciák meglétét figyelembe kell venni a 10-es cikkbe történő beavatkozás arányosságának vizsgálatakor. Különösképpen a Bíróság rámutatott, hogy egy demokratikus társadalomban a törvényesség fogalma és a jogállamiság megkövetelik, hogy az alapvető jogokat érintő intézkedések kontradiktórius eljárás tárgyát képezzék egy olyan független testület előtt, ami képes felülvizsgálni a döntés indokait. A Šeks-ügyre utalással a Bíróság megállapította, hogy máskülönben, amennyiben a végrehajtó szerv nemzetbiztonsági veszélyre vonatkozó megállapításának hatékony megtámadására nem lenne lehetőség, úgy az állami hatóságok önkényesen bármikor megsérthetnék az Egyezmény által védett jogokat.

Az általános elveket a jelen ügyben alkalmazva, a Bíróság megállapította, hogy a kérelmező rendelkezésére állt a kontradiktórius eljárás mind a BND, mind a Szövetségi Közigazgatási Bíróság előtt. A döntéshozatali eljárás kapcsán a Strasbourgi testület aláhúzta, hogy amennyiben a hazai hatóságok kötelesek a hozzáférés megtagadásának arányosságát a rendelkezésükre bocsátott elemek alapján értékelni, a kérelmezőnek ennek megfelelően kell alátámasztania a nemzeti hatóságokhoz benyújtott kérelme célját. A Saure által megjelölt absztrakt vagy túl általános érveket a Bíróság korábbi joggyakorlatából következően nem tartotta elfogadhatónak.

Mivel a hatóságok a kérelmező rendelkezésére bocsátották a szóbanforgó iratok tartalmát, ezért a kérelmezőt terhelte annak kötelezettsége, hogy megindokolja miért volt szüksége az iratokhoz személyesen is hozzáférnie ahhoz, hogy gyakorolni tudja a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. A Bíróság megállapította azonban, hogy ennek a kérelmező nem tett eleget a hazai eljárásban, ugyanis pusztán olyan általános hivatkozásokat tett a hozzáférés szükségességének indokaként, mint a sajtó őrkutya szerepe, U.B. halálának körülményeire vonatkozó közérdeklődés, valamint az iratok nagy terjedelme. Sőt annak ellenére, hogy a BND elismerte a bírósági eljárás során, hogy a sajtó joga az információk megismeréséhez kivételesen az iratokhoz való hozzáférés jogává válhat, a kérelmező egyik eljárásban sem hivatkozott ilyen kivételes körülményre. Felidézte, hogy az absztrakt vagy túl általános indokok a strasbourgi joggyakorlatban, így például a Centre for Democracy-ügyben, a Studio Monitori-ügyben, valamint a Georgian Young Lawyers’ Association-ügyben is a 10. cikk alkalmazhatatlanságához vezetett. Ezt követően megállapította, a fortiori, hogy ez Saure ügyére is igaz.

Következésképpen, a német bíróságok nem vonhatók felelősségre azért, mert nem mérlegelték, hogy a kérelmezőnek az iratokhoz való fizikai hozzáféréshez fűződő érdeke felülmúlja-e a hírszerzési hatóság titkosításhoz fűződő nemzetbiztonsági érdekét. Mindezekre tekintettel a Bíróság nem juthatott arra a következtetésre, hogy a német hatóságok eljárása alapvetően hibás volt, vagy hogy az nélkülözte volna az eljárási biztosítékokat.

A Bíróság végezetül megállapította, hogy a német hatóságok a mérlegelési mozgásterükön belül jártak el, amikor elutasították Saure kérelmét, és így a kérelmező 10. cikk által védett jogainak sérelme nem valósult meg.

A Bíróság az eljárás elhúzódása körében tett panaszt (6. cikk sérelme) nem vizsgálta érdemben, mivel a kérelmező nem merítette ki e tekintetben a rendelkezésére álló hazai jogorvoslatot.
A Bíróság a döntését 7-tagú tanácsban hozta meg. Az ítélethez az albán bíró különvéleményt csatolt, amelyhez a luxemburgi és a svájci bíró is csatlakozott. Nem értettek egyet azzal a Német Kormány által hivatkozott és a testület többsége által tényként elfogadott állítással, miszerint a kérelmező hozzáfért a kért információhoz. A bírók ugyanis a titkosszolgálatok által Saure-nak átadott információt elégtelennek tartották és ahhoz hasonlították, mint amikor valaki egy könyvet kér kölcsön és annak a tartalomjegyzékét kapja csak meg. Álláspontjuk szerint a hatóságok megsértették a 10-es cikket azzal, hogy nem mérlegelték az egymással szemben álló érdekeket.

A ciprusi bíró részleges különvéleményében kifejtette, hogy ő a bírók többségével ellentétben a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására szavazott. Véleménye szerint a kérelmező félrevezette a Bíróságot azzal, hogy kérelmében nem tüntette fel sehol azt a fontos körülményt, miszerint kapott információt a BND-től az iratok tartalmáról. A bíró szerint tehát a hatékonyság elvéből következően Saure visszaélt az Egyezmény által biztosított kérelmezés jogával (35. cikk (3) bekezdés (a) pontja).

(ejeb.atlatszo.hu)


Kapcsolódó cikkek