Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az osztrák Standard médiavállalkozást arra kötelezte a nemzeti bíróság, hogy adja ki a politikai vita keretében internetes hírportálján közzétett sértő kommentek névtelen szerzőinek adatait. Ugyan a Bíróság kimondta, hogy az online kommentek szerzői nem minősülnek újságírói forrásnak, valamint, hogy nincs abszolút jog az online anonimitáshoz, azonban megállapította, hogy a 10. cikk hatálya alá tartozó szabad eszme- és információcsere elősegítése, valamint a hozzászólások szerzőinek személyes adatai védelme tekintetében a névtelenség megszüntetése Egyezménysértő volt.
A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.
Az alapügy
Az ügy kérelmezője a bécsi székhelyű Standard Verlagsgesellschaft mbH, aki tulajdonosa és kiadója a nyomtatott, illetve online változatban megjelenő Der Standard című újságnak, valamint a derStandard.at oldalon cikkeket és vitafórumokat tartalmazó online hírportált üzemeltet. A kérelmező szerkesztősége nem tesz különbséget a nyomtatott és a digitális médium között. A társaság által üzemeltetett online hírportál a szerkesztőség által hozzá rendelt cikkeket és az e cikkekkel kapcsolatos vitafórumokat közöl, és minden egyes cikk végén a regisztrált felhasználókat hozzászólásra hívja fel.
A weboldalon történő regisztráció során a felhasználóknak meg kellett adniuk nevüket és e-mail címüket, valamint opcionálisan postai címüket. A weboldal ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ezek az információk nem kerülnek nyilvánosságra, illetve a kérelmező vállalat csak akkor adja ki azokat, ha azt törvény írja elő. A portál a leírás szerint platformot biztosít az élénk, érdekes és hívogató párbeszédhez, ugyanakkor figyelmezteti a felhasználókat arra, hogy saját maguk felelősek a hozzászólásaikért, és felelősségre vonhatók azokért. A vitafórumokat a portál saját „Közösségi Irányelvei” alapján részben moderálja. Az eljárás során egy automatikus kulcsszó-ellenőrző rendszer minden felhasználói hozzászólást átvizsgál a problémás tartalom szempontjából, mielőtt a portálon közzéteszik. Abban az esetben, ha a rendszer problémás megjegyzést jelöl meg, a megjegyzés közzététele manuális előzetes felülvizsgálat tárgyát képezi. A kérelmező vállalat szerint a moderátorok naponta akár 6000 felhasználói hozzászólást is felülvizsgálnak, és a törlési kérelmeket nagyvonalúan teljesítik.
2012-ben megjelent egy cikk a portálon, amely többek között a Die Freiheitlichen in Kärnten (FPK) regionális politikai párt egyik vezetőjéről szólt, amelyhez több mint 1600 felhasználói hozzászólás érkezett. Néhány komment kapcsán az FPK vezetője kérte a Standardtől a hozzászólások törlését és a felhasználók adatait. A kérelmező vállalat törölte a megjegyzéseket, de az adatok közlését megtagadta.
2013-ban Freiheitliche Partei Österreichs (FPÖ) főtitkárával jelent meg egy interjú a weboldalon, ami következtében ismét a kommentek eltávolítását és a felhasználói adatok közzétételét követelték a kérelmezőtől, aki ez utóbbit ebben az esetben is megtagadta.
A két politikus külön eljárásban kezdeményezte a társaság kötelezését a felhasználói adatok nyilvánosságra hozatalára annak érdekében, hogy polgári és büntetőeljárást indíthasson a kommentelők ellen. ellenük. A nemzeti bíróság mindkét ügyben végül elrendelte a felhasználói adatok átadását a felpereseknek, megállapítva, hogy nem állt fenn újságírói tevékenységgel való összefüggés, így nem történt jogellenes beavatkozás a kérelmező társaság sajtószabadsághoz való jogába.
A Standard végül az Egyezmény 10. cikkére hivatkozva az EJEB-hez fordult a hírportál felhasználói személyes adatainak közzétételére vonatkozó döntések ellen.
Az EJEB döntése
A kérelmező társaság azzal érvelt, hogy a szóban forgó felhasználói adatok újságírói forrásnak minősülnek, így ugyanúgy a szerkesztési titoktartás védelme alatt állnak, mint az olvasói levelek szerzőinek adatai esetében. A Standard azt is állította, hogy a nemzeti bíróságok nem vették figyelembe a megjegyzések sajátos körülményeit és azokat így tévesen rágalmazásnak minősítették, pedig azok valójában megengedett értékítéleteknek minősülnek. Ezen túlmenően a bíróságok nem mérlegelték az egymással versengő jogokat sem, ahogyan azt az EJEB ítélkezési gyakorlata megkövetelte volna.
A kormány álláspontja szerint ugyanakkor nem állt fenn kellő kapcsolat a megjegyzések közzététele és a kérelmező társaság újságírói tevékenysége között, ezért a társaság a jelen esetben nem hivatkozhatott a szerkesztési titoktartáshoz való jogára. Az a tény, hogy a tárhelyszolgáltató a hozzászólásokat egy szoftverprogramon keresztül kulcsszavak alapján szűrte, majd ezeket a hozzászólásokat kézzel felülvizsgálta, nem jelentette azt, hogy a tárhelyszolgáltató tevékenysége újságírói jellegű volt. A Standard a honlapján vitafórumot kínáló tárhelyszolgáltatóként betöltött szerepe különbözött a cikkek kiadójaként betöltött szerepétől. Kiadóként a kérelmező társaságnak teljes felelősséget kellett vállalnia a cikkeiért, ezzel szemben tárhelyszolgáltatóként élvezte felelősségmentességet.
Az EJEB az ügy vizsgálata során megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára és az újságírói források védelmére vonatkozó alapelvek már jól kirajzolódnak ítélkezési gyakorlatában is, mint például a Sanoma Uitgevers B.V. vagy a Goodwin ügyekben. Az EJEB értelmezésében az újságírói “forrás” fogalmának megfelel “minden olyan személyt, aki információt szolgáltat egy újságírónak”. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy mivel jelen ügyben a hozzászólók a nyilvánossághoz szóltak, és nem egy újságíróhoz, így azok nem tekinthetők újságírói “forrásnak”, azonban a kérelmező társaság által közzétett cikkek és az e cikkekhez fűzött kommentárok vitathatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A Bíróság szerint a Standard általános funkciója a sajtószabadság által védett, közérdekű témákról szóló nyílt vita előmozdítása és gondolatok terjesztése volt akárcsak a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Index.hu Zrt ügyben is.
A felhasználói adatok felfedésére vonatkozó kötelezettség a vitához való hozzájárulásra gyakorolt visszatartó hatással bírna, így ez közvetve érinti a kérelmező társaságnak, mint médiavállalatnak a sajtószabadsághoz való jogát is. Megismételte, hogy az Egyezmény nem biztosít abszolút jogot az online anonimitáshoz, azonban már régóta a megtorlások vagy a nem kívánt figyelem elkerülésének eszköze. Mint ilyen, alkalmas a vélemények, eszmék és információk szabad áramlásának előmozdítására, többek között az interneten is. Az EJEB megjegyezte, hogy ez az anonimitás nem lenne hatékony, ha a kérelmező társaság nem tudná azt saját eszközeivel megvédeni, így annak feloldása tehát beavatkozott a kérelmező sajtószabadsághoz való jogába.
Az EJEB rámutatott, hogy a szóban forgó megjegyzések nem minősültek sem gyűlöletbeszédnek, sem erőszakra való felbujtásnak, csupán két politikusról és politikai pártjaikról szóltak egy közérdekű politikai vitában. Ebből adódóan a nemzeti bíróságok feladata az lett volna, hogy az egymással versengő érdekeket kiegyensúlyozza, és az EJEB gyakorlatában is gyakran hivatkozott, a Von Hannover és az Axel Springer AG ügyekben is vizsgált szempontokat mérlegelje. Ez azonban a jelen ügyben nem valósult meg, mivel az osztrák Legfelsőbb Bíróság nem indokolta meg, hogy a politikusok érdekei miért lennének fontosabbak, mint a kérelmező a felhasználók személyazonosságának titokban tartásához fűződő érdekei. Az EJEB többször megállapította, hogy a sajtószabadság a nyilvánosság számára az egyik legjobb eszközt biztosítja arra, hogy megismerje és véleményt formáljon a politikai vezetők eszméiről és hozzáállásáról. Az elfogadható kritika határai ennek megfelelően értelemszerűen tágabbak egy politikus tekintetében, mint egy magánszemély esetében. Az EJEB ezért összességében úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságok elmulasztották a szóban forgó jogok mérlegelését, illetve nem indokolták kellőképpen a Standard jogaiba való beavatkozást sem, így a bírósági döntések nem feleltek meg a szükségesség követelményének, ezzel pedig megsértették az Egyezmény 10. cikkét.
Az ügy kapcsán az EJEB elutasította ugyanakkor a Standard vagyoni kárra vonatkozó keresetét, és úgy ítélte meg, hogy hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent a társaságot esetlegesen ért nem-vagyoni kárért. Megállapította továbbá, hogy Ausztria köteles 17 000 euró (EUR) költségtérítést fizetni a felperes társaságnak.
