Az objektív felelősség nem ismer határokat

Az EUB döntése szerint a jogorvoslat, ill. a fikció megdöntésének lehetőségével kellő mértékben érvényesülnek a büntetőjog alkotmányos elvei, így az objektív felelősség elve összhangban áll az Európai Alapjogi Chartával, ezért az azon alapuló határozatokat végre kell hajtani.

Holland határozat, lengyel végrehajtás

Bűnösség nélkül nincs büntetés – a német jogelmélet és -gyakorlat nagyon komolyan veszi a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvekből levezetett és a német Alaptörvényben (Grundgesetz, GG) is lefektetett jogelvet. Nem csak a büntetőjogban érvényesül. Közlekedési szabálysértéséért csak az felel, aki tényleg elkövette azt. A magyar mellett azonban több más európai jogrend is ismeri az objektív felelősség elvét. A fikciót szerint az üzembentartó, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítja az autó vezetőjének számít és így felel minden, a gépjárművével elkövetett szabálysértésért.

Nemrégiben a holland szabálysértési törvényben lefektetett objektív felelősség került az Európai Bíróság (EUB) asztalára (EUB ítélet, 05.12.2019, Az. C-671-18). Egy lengyel bíróság előzetes döntéshozatali eljárást indított annak tisztázására, hogy végre kell-e hajtani egy erre az elvre alapított holland szabálysértési bírságot egy lengyel üzembetartó ellen, annak ellenére, hogy a lengyel jog nem ismeri az objektív felelősséget.

A külföldi szabálysértési határozatok végrehajtásának jogalapja a 2005/214/JI kerethatározat a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról és a 2014/41/EU irányelve a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról.

A holland szabálysértési törvény értelmében a szabálysértési felelősség automatikusan az üzembentartó terheli. Lehetősége van azonban a jogorvoslatra, ill. ellenbizonyításra. Az ügyben értintett lengyel üzembentartó ezzel nem élt, így a döntés jogerőre emelkedett. Később az üzembentartó a holland határozatot végrehajtó lengyel eljárásban előadta, hogy a kérdéses időpontban nem vezette az autót, azt korábban eladta, az átírásra azonban még nem került sor, de az autó már nem volt a birtokában, így nem tudja megnevezni a tényleges elkövetőt. Az eljáró lengyel bíróság – az objektív felelősség elvét nem ismerő – hazai és a holland jog kollíziója miatt indított előzetes döntéshozatali eljárást az EUB-nál.

Az EUB döntése szerint a jogorvoslat, ill. a fikció megdöntésének lehetőségével kellő mértékben érvényesülnek a büntetőjog alkotmányos elvei, így az objektív felelősség elve összhangban áll az Európai Alapjogi Chartával, ezért az azon alapuló határozatokat végre kell hajtani. A bírák nem találták meggyőzőnek az üzembentartó lengyel bíróság előtti védekezését, mi szerint kellő idő hiányában nem élt fellebbezéssel a holland határozat ellen. Az EUB szerint a hollandok által biztosított hat hét elegendő idő a védekezésre.

Német ellenállás

Németország közvetlenül nem érintett az ügyben, mégis nagy port kavart a luxemburgi döntés. Egy hasonló szabálysértési bírság németországi végrehajtása alkotmányossági problémákat vetne fel.

A német autósoknak az EUB döntése ellenére sem kell kifizetniük a külföldi bírságokat, ha más vezette az autójukat – foglalható össze Gerhard Hillebrand, a Német Ügyvédi Kamara Közlekedésijogi szakosztályvezetőjének álláspontja. Ekként értelmezi a Nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény (Gesetz über die internationale Rechtshilfe in Strafsachen, IRG) § 87b III Nr. 9-ben lefektetett végrehajtási akadályt. A helyzet azonban nem egyértelmű. A hivatkozott szabályi pont csak azt rögzíti, hogy meg kell tagadni a végrehajtást, ha „a terheltnek nem volt lehetősége bizonyítani, hogy nem ő felel a cselkényért”.[1] Ha a német hatóságok a § 87b III Nr. 9 IRG-re hivatkozva megtagadnák egy objektív felelősségen alapuló bírságok végrehajtását, valószínűleg uniós kötelezettségszegési eljárást indítana az Európai Bizottság (EB) – ismeri el Hillebrand.

A kérdés, hogy a német hatóságok, miként értelmeznék a hivatkozott rendelkezést. Az EUB a német szabálytól függetlenül, de azzal is összefüggésbe hozhatóan kifejtette, hogy a szabálysértési határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának célja, az autósok elriassza a külföldi szabálysértésektől. Ennek érdekében az európai jogalkotó hatékony eljárást vezetett be a bírságok gyors külföldi végrehajtására. „A hatékonyság biztosítása csak az európai jogot implementáló nemzeti jogszabályokban meghatározott megtagadási okokat szűk értelmezésével lehetséges” – áll az ítéletben.

A számok igazolják az európai szabályok létjogosultságát. A halálesetek háromnegyede a négy legjelentősebb közlekedési vétséghez köthető: gyorshajtáshoz (30%), ittas vezetéshez (25%), a biztonsági öv használatának mellőzéséhez (17%), a piros jelzés figyelmen kívül hagyásához (4%). Míg az EU egészét tekintve átlagosan 5% körüli a renitens vezetők aránya, addig a külföldiek 15%-a szegi meg a fent felsorolt szabályok valamelyikét.

Nem árt tudni

A gyakorlatban fontos, hogy minden hatóság jogosult, ill. köteles érvényre juttatni nemzeti jogát a külföldi állampolgárokkal szemben is. Így, az eltérő hazai szabályok sem jelenthetnek kibúvót az objektív felelősségen alapuló helyszíni bírság megfizetése alól, ill. újbóli beutazásánál a hatóságok érvényt szerezhetnek a korábban kiszabott, de a másik tagállamban végre nem hajtott határozatoknak. Több tagállamban a gépjármű lefoglalására is lehetőség van súlyosabb szabálysértés esetén.

Jogi helyzet Németországban

Németországban de jure a kerethatározat implementálása előtt is lehetőség volt a külföldi határozatok végrehajtására. A bürokratikus eljárás miatt azonban erre de facto alig került sor. Kivétel az osztrák döntések képeztek a két ország közötti bilaterális szerződés okán.

A német jogalkotó az IRG kibővítésével vette át az uniós jogszabályokat (§§ 86 ff. IRG). Kölcsönösen végre kell hajtani minden szabálysértési ügyben hozott tagállami bírósági határozatokat és egyéb hatósági döntéseket is, ha azok ellen bírósági jogorvoslattal lehetett élni. A szankcióval sújtott lehet természetes és jogi személy is. A végrehajtás a Szövetségi Igazságügyi Hivatal (Bundesamt für Justiz, BfJ) feladata.

A § 87b III IRG – az uniós jogszabályokat adta mozgástérrel élve – nyolc okot nevesít, amelyekre hivatkozva a BfJ megtagadhatja a végrehajtást:

  • a kiszabott bírság nem éri el a 70 eurót;
  • a kettős büntetés, ill. eljárás tilalma (ne bis in idem);
  • a német jog szerint elévült a cselekmény, feltéve, hogy német joghatóság is fennállt;
  • német jog szerinti immunitás;
  • a terhelt a cselekmény elkövetésekor nem töltötte be a 14. életévét (Strafmündigkeit);
  • a határozat ellen nem volt helye fellebbezésnek, ill. erről a külföldi hatóság nem informálta kellő időben a terheltet;
  • a határozat a terhelt távollétében született és nem kérhette meghallgatását;
  • a terheltnek nem volt lehetősége a külföldi eljárásban igazolni, hogy nem felelős a szabálysértésért, feltéve, hogy a német eljárásban előadta a mentő körülményeket (objektív felelősség elve).

Utóbbival összefüggésben a BfJ jogszabályértelmezésében kifejezetten felhívja a figyelmet, hogy az objektív felelősség nem oka a határozat megtagadásnak, ha a végrehajtást kérő ország hatósága tájékoztatta a terheltet, hogy kimentheti magát, amennyiben előadja, miért nem felelős a terhére rótt cselekményért, a terhelt azonban ezt elmulasztotta. A BfJ tehát a szóban forgó ügyben nem tagadta volna meg a végrehajtást, hisz a holland jogszabály hat hetet biztosít a mentő körülmények előadására és erről a lehetőségről a holland szabálysértési hatóság tájékoztatta a terheltet, aki azonban nem élt a lehetőséggel. A BfJ arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a terhelt az objektív felelősségre, ill. a kimentés hiányára hivatkozva akarja megakadályozni a határozat németországi végrehajtását, már a bonni hivatal előtti eljárásban elő kell adnia a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy nem ő felelős a szabálysértésért. Amennyiben ezt csak a bírósági jogorvoslatban teszi, ahogy a konkrét ügyben érintett lengyel személy, azt elkésettnek kell tekinteni.

A végrehajtásnak nem akadálya, ha a terhelt csak a végrehajtást kérő ország hivatalos nyelvén kapott tájékoztatást a szabálysértési bírságról és a jogorvoslati lehetőségekről.

A BfJ döntése ellen minden esetben lehetőség van jogorvoslatra. Másodfokon az érintett lakóhelye szerinti helyi bíróság (Amtsgericht) jár el. A formahibás, ill. elkésett fellebbezéseket határozatban utasítja el a BfJ, amely ellen nincs helye további jogorvoslatnak. A bíróság a kölcsönös elismerés elvét követve tartalmilag nem vizsgálja a külföldi határozatot, csak azt, hogy a BfJ a IRG-konform döntést hozott-e a BfJ a végrehajtásról. A nem formai okokból elutasított bírósági határozat ellen fellebbezéssel lehet élni a Tartományi Fellebbviteli Bíróságnál (Oberlandesgericht).

Jogi helyzet Magyarországon

A magyar jogalkotó a szabálysértési jogsegélyről szóló 2007. évi XXXVI. törvénnyel tett eleget implementációs kötelezettségének. A külföldi határozatok végrehajtása a ORFK feladata, amely ennek a határozat illetékes általános szabálysértési hatóságnak, tehát a terhelt lakóhelye szerinti Járási Hivatalnak történő továbbítással tesz eleget. Utóbbi az adók módjára történő behajtás előtt 30 napos határidőt biztosít a fizetésre, egyúttal tájékoztatja az elkövetőt a pénzbírság közérdekű munkával történő megváltásának lehetőségéről.

A 29. § Szjst. a némethez hasonló megtagadási okokat nevesít. A különbségek:

  • az elévülés akkor is végrehajtási akadály, ha az alapügyben nem állt volna fent magyar joghatóság;
  • a végrehajtást meg kell tagadni, ha a külföldi határozat jogerőre emelkedése után több, mint 1 év elteltével érkezett meg a magyar hatósághoz;
  • nem hajtható végre az 1 éven belül megérkezett külföldi határozat sem, ha az átvétele óta 2 év eltelt; ebben az esetben tehát a magyar hatóság késedelme miatt hiúsul meg a külföldi határozat végrehajtása.

További érdekes megszorítás, hogy a 31. § (1) Szjst. szerint, ha az azonos típusú közúti közlekedési szabályok megsértése esetén a külföldön kiszabott pénzbírság összege a Magyarországon kiszabható bírság legmagasabb összegét meghaladja, a végrehajtás csak a magyar jogszabályok szerinti legmagasabb összegre terjed ki. A német BfJ ezzel összefüggésben kifejezetten felhívja a figyelmet, hogy a szankció meghatározása a külföldi hatóság feladata, annak németországi végrehajtását nem akadályozza, ha összege jóval meghaladja a német jogszabályi fenyegetés mértékét. A külföldi szankció német jogi szintre igazítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a cselekményt nem a végrehajtást kérő ország felségterületén követték el és fennáll a német joghatóság. Ez tipikusan környezetvédelmi szabálysértések esetében fordul elő. Például egy határ közeli gyár Németországban a holland határértéket meghaladó káros anyagot bocsájtott ki, ami miatt a holland hatóságok bírsággal éltek.

[1] „[…] die betroffene Person in dem ausländischen Verfahren keine Gelegenheit hatte einzuwenden, für die der Entscheidung zugrunde liegende Handlung nicht verantwortlich zu sein, und sie dies gegenüber der Bewilligungsbehörde geltend macht.”

Kapcsolódó cikkek:


Határvita Európa közepén
2020. január 21.

Határvita Európa közepén

Várhatóan az Európai Unió Bírósága sem fog pontot tenni a Horvátország és Szlovénia közötti évtizedes határvita végére. A bíróság főtanácsnoka szerint hiányzik az uniós hatáskör.

Turisztikai létesítmények a görögországi Iosz szigetén?
2020. január 14.

Turisztikai létesítmények a görögországi Iosz szigetén?

A szerző alábbi cikkében a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételét elemzi a projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata kapcsán. Mindezt az Európai Unió Bíróságának az Alain Flausch és társai kontra Ypourgos Perivallontos kai Energeias és társai ügyében[1] született ítélete alapján.