Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Európai Jog – Az Európai Unió közjoga című kötet bemutatja az unió közjogának alapvető kérdéseit, intézményeit, jogalkotását, ezek szervező elveit; ismerteti a legújabb uniós jogi fejleményeket, a megvalósítandó célkitűzéseket és alapértékeket, az uniós polgárság és az alapjogvédelem legfrissebb történéseit. A könyv a Wolters Kluwer Kiadónál 2019-ben megjelent Európai jog – Az Európai Unió jogrendszere című kötettel ad naprakész, átfogó képet az uniós jog minden szegmenséről. Az alábbiakban a mű európai uniós tagság megszűnésével és a Brexittel foglalkozó részletét olvashatják.
A kilépés
A tagság megszűnésére a Lisszaboni Szerződésig nem volt szabály. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta kilépési formula került a Szerződésekbe, azaz a módosítások révén lehetőség van a tagsági jog tagállam önkéntes elhatározásával való megszüntetésének kezdeményezésére, ami az alapító szerződések szemszögéből nézve a Szerződések sajátos felmondását jelenti.[1] Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 50. cikke képezi ennek a jogalapját, de igen szűkszavúan szól a kilépés feltételeiről. A kilépést egy tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban határozhatja el [EUSZ 50. cikk (1) bekezdés]. A kilépést elhatározó tagállam kilépésre vonatkozó szándékát az Európai Tanácsnak köteles bejelenteni. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Európai Unió tárgyalásokat folytat ezzel az állammal, amelynek eredményeként egy olyan megállapodást szükséges kötni, amelyben meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait, figyelemmel az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira is [EUSZ 50. cikk (2) bekezdés]. A megkötendő megállapodás tárgyalásaival kapcsolatos utalószabály, az EUSZ 50. cikk (2) bekezdése szerint a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el, amelyben a Tanács kijelöli az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét [az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 218. cikk (3) bekezdés]. A tárgyalások lebonyolítását követően a megállapodást az Európai Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően [EUSZ 50. cikk (2) bekezdés].
A kilépés bejelentésétől számított kétéves határidő alatt szükséges lebonyolítani a kilépési tárgyalásokat, a főszabály ugyanis az, hogy a kilépéssel kapcsolatos bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók. Ez alól kivételt csak az jelenthet, ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz [EUSZ 50. cikk (3) bekezdés].[2] A tárgyalások korábbi befejezése esetén már a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától alkalmazhatatlanok a Szerződések rendelkezései a kilépő tagállamra [EUSZ 50. cikk (3) bekezdés]. A kilépés bejelentésétől az érintett tagállamot az egyhangú és minősített többségi döntés meghozatala során figyelmen kívül kell hagyni, azaz az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vehet részt [EUSZ 50. cikk (4) bekezdés]. A minősített többséghez ebben az esetben a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok legalább 72%-ának a szavazata szükséges, akik egyben e tagállamok népességének legalább 65%-át képviselik.[3]
A kilépés esetén sem kizárt, hogy e tagállam később ismét az Európai Unió tagja legyen, ha később újra felvételét kéri, kérelmére a klasszikus csatlakozási eljárást (EUSZ 49. cikk) kell alkalmazni [EUSZ 50. cikk (5) bekezdés].
A Brexit
2016. június 23-án az Egyesült Királyságban népszavazást tartottak. A népszavazás során kis többséggel ugyan, de arról döntöttek, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. A kilépési szándék bejelentésére és az 50. cikk aktiválására azonban később került sor. Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én jelentette be hivatalosan kilépési szándékát az Európai Tanács felé. Az Európai Tanács 2017. április 29-én EU27 formációban rendkívüli ülést tartott, amelyen elfogadta a brexittárgyalásokra vonatkozó iránymutatásokat.[4] 2017. május 3-án az Európai Bizottság benyújtotta a Tanácsnak (a Coreper szintjén) a brexittárgyalásokról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlását,[5] amely a konkrét tárgyalásokhoz szükséges tárgyalási irányelvek tervezetét is tartalmazta. Az Általános Ügyek Tanácsa 2017. május 22-én felhatalmazta a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, kijelölte a Bizottságot az Unió főtárgyalójának[6] és elfogadta a tárgyalási irányelveket. A tényleges brexittárgyalások 2017. június 19-én kezdődtek meg. A tárgyalások során már 2017. június 22-én döntés született az Egyesült Királyságban található uniós ügynökségek áthelyezésére vonatkozó eljárás megindításáról. Ennek eredményeként az Európai Gyógyszerügynökség és az Európai Bankhatóság székhelyének áthelyezése indult meg. Az eljárás eredményeként az Európai Gyógyszerügynökség új székhelye Amszterdam, az Európai Bankhatóság új székhelye pedig Párizs lett. A kilépési tárgyalások több fordulóban zajlottak, amelynek eredményeként véglegesítették a kilépési szerződés tervezetét, majd az Európai Bizottság 2018. december 5-én elindította az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről szóló megállapodás aláírására és megkötésére irányuló eljárást. 2019. január 11-én megszületett a Tanács határozata a kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról[7] és megkötéséről.[8]
A megállapodás aláírására nem került sor, 2019. március 20-án a brit miniszterelnök az 50. cikk szerinti határidő meghosszabbítását kérte. A meghosszabbított határidő végét[9] 2019. május 22-ében, illetve április 12-ében[10] határozták meg. Miután a brit alsóházban a megállapodás jóváhagyására nem került sor, az Európai Tanács végül 2019. április 10-én jóváhagyta a határidő 2019. október 31-éig történő további meghosszabbítását[11] annak érdekében, hogy mindkét fél meg tudja erősíteni a kilépésről rendelkező megállapodást. A tovább folytatódó tárgyalások eredményeként a kilépési megállapodás kiigazítására is sor került.
A kilépésről rendelkező megállapodás módosított változatát és a módosított politikai nyilatkozatot 2019. október 17-én elfogadta az Európai Tanács, a Tanács pedig 2019. október 21-én elfogadta a kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról szóló (EU) 2019/274 határozatot módosító (EU) 2019/1750 határozatot.[12] Az Egyesült Királyság kérelme alapján az 50. cikk szerinti határidő újabb, 2020. január 31-ig történő módosítására is sor került. 2020. január 24-én az Európai Unió és az Egyesült Királyság képviselői aláírták a kilépési megállapodást, amelyet az Európai Parlament 2020. január 29-én megerősített és az Egyesült Királyság is értesítette az Európai Uniót, hogy lezárultak a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső eljárásai. A Tanács ezt követően elfogadta a kilépésről rendelkező megállapodásnak az EU nevében történő megkötéséről szóló határozatot.
A kilépésről rendelkező megállapodás 2020. január 31-én éjfélkor lépett hatályba. Ettől az időponttól kezdődően az Egyesült Királyság már nem az Európai Unió tagállama, hanem harmadik országnak tekintendő. A kilépési megállapodás hatálybalépésével kezdetét vette a 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszak, amelynek az volt a célja, hogy egyrészt alkalmazkodási és felkészülési idő keletkezzen a kilépés utáni viszonyokra, másrészt lehetőség legyen a kilépést követő jövőbeli kapcsolatok kérdésében rendezett körülmények között megállapodni.
2020. február 25-én a Tanács határozatot fogadott el, melyben felhatalmazást adott az Egyesült Királysággal való új partnerségről szóló tárgyalások megkezdésére, valamint hivatalosan kinevezte a Bizottságot az Unió főtárgyalójává. A Tanács emellett tárgyalási irányelveket fogadott el, amelyek a Bizottság tárgyalási megbízását képezték.[13] A tárgyalások több tárgyalási fordulón keresztül, vegyes bizottságok közreműködésével sikeresen lezajlottak, 2020. december 24-én az Egyesült Királyság és az EU megállapodásra jutott a kilépés utáni egymáshoz fűződő kapcsolatuk rendezéséről. Ennek eredményeként december 30-án aláírásra, 2020. december 31-én pedig publikálásra került az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás.[14] Ez a megállapodás részletesen rendezi az EU és az Egyesült Királyság egymáshoz fűződő viszonyait.
Lábjegyzetek:
[1] E kilépési jognyilatkozat jogi természetét vizsgálta az Európai Unió Bírósága. Lásd: Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-621/18. Andy Wightman és társai kontra Secretary of State for Exiting the European Union ügyben 2018. december 10-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:999.
[2] Ennek a szabálynak a gyakorlati érvényesülésére már sor került. Az Egyesült Királyság a kilépési tárgyalások lebonyolítására több ízben is halasztást kapott
[3] Az EUMSZ 238. cikk (3) bekezdés b) pontjának megfelelően
[4] Elérhető: https://www.consilium.europa.eu/media/21750/29-euco-art50-guidelines-hu.pdf. Letöltés dátuma: 2021. január 13.
[5] Ajánlás a Tanács határozatához a Bizottságnak a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával az állam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról. Brüsszel, 2017.5.3.COM(2017) 218 final
[6] Michel Barnier volt az uniós tárgyalóküldöttség vezetője
[7] A Tanács 2019. január 11-ei (EU) 2019/274 határozata a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról (HL L 47I., 2019.2.19., 1. o.)
[8] A kilépésről rendelkező megállapodás szövegét csatolták az (EU) 2019/274 határozathoz, és az Európai Unió Hivatalos Lapjának C 66I. számában hirdették ki (HL C 66I., 2019.2.19., 1. o.)
[9] Az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben hozott 2019. március 22-ei (EU) 2019/476 határozata az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése szerinti határidő meghosszabbításáról (HL L 80I., 2019.3.22., 1. o.)
[10] Amennyiben az alsóház legkésőbb 2019. március 29-éig nem hagyja jóvá a kilépésről rendelkező megállapodást, az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő 2019. április 12-éig kerül meghosszabbításra, jóváhagyás esetén pedig május 22-éig
[11] Az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben hozott 2019. április 11-ei (EU) 2019/584 határozata az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése szerinti határidő meghosszabbításáról (HL L 101., 2019.4.11., 1. o.)
[12] A Tanács 2019. október 21-ei (EU) 2019/1750 határozata a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról szóló (EU) 2019/274 határozat módosításáról (HL L 274I., 2019.11.28., 1. o.)
[13] Elérhető: https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/terms-of-reference-eu-uk-future-relationship.pdf. Letöltés dátuma: 2021. január 12.
[14] Kereskedelmi és együttműködési megállapodás egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között (HL L 444., 2020.12.31., 14–1462. o.)
