Interferenciák az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Európai Jog – Az Európai Unió közjoga című kötet bemutatja az Unió közjogának alapvető kérdéseit, intézményeit, jogalkotását, ezek szervező elveit; ismerteti a legújabb uniós jogi fejleményeket, a megvalósítandó célkitűzéseket és alapértékeket, az uniós polgárság és az alapjogvédelem legfrissebb történéseit. A könyv a Wolters Kluwer Kiadónál 2019-ben megjelent Európai jog – Az Európai Unió jogrendszere című kötettel ad naprakész, átfogó képet az uniós jog minden szegmenséről. Az alábbiakban a mű „Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága alapjogi joggyakorlatának kapcsolódási pontjai” című részéből olvashatnak egy részletet.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az alapvető jogok az uniós jog általános elveinek szerves részét képezik. Ennek során a Bíróság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi szerződések nyújtotta iránymutatásokból merít, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak.^[1] Az már eddig is kiderült, hogy bizonyos értelemben az Európai Unió Bírósága sokban hasonló, mondhatnánk párhuzamos gyakorlatot folytat az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján egyéni panaszokat elbíráló Emberi Jogok Európai Bíróságával, azonban a jogvédelem célja nem mindig azonos.

a) Elsőként modellezhetjük ezt az alaphelyzetet: a jogvédelem céljának eltérései miatt mást vizsgál a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanannak az ügynek eléjük került „szeletei” kapcsán. Erre láthatunk példát a C-159/90. Grogan-ügyben. A konkrét ügyben a szolgáltatások szabadságának és az információterjesztés szabadságának elvi kérdései merültek fel olyan összefüggésben, hogy Írországban, ahol tilos a terhesség művi megszakítása, van-e lehetőség arra, hogy diákszervezetek angol klinikákon elvégzett művi abortuszok lehetőségéről és a klinikák helyzetéről terjesszenek információkat. A Bíróság az ügyben felmerült kérdést a szolgáltatás nyújtásának szabadsága oldaláról közelítette, és e területen nem talált jogsértést.^[2] Az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanakkor az élethez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága jogi kérdéseit vizsgálva megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének sérelmét.^[3] A két bíróság eltérő szerepére mutatott rá a Kremzow C-299/95. ügy is. A Bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a belföldi törvények olyan helyzetre vonatkoznak, amely nem esik az uniós jog alkalmazási területére, akkor a Bíróság az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatára hivatkozással nem adhatja meg az értelmező jellegű útmutatást a tagállami bíróság számára annak eldöntéséhez, hogy egy adott belföldi törvény összhangban van-e az Emberi Jogok Európai Egyezményéből származó alapvető jogokkal.^[4]

b) Második alaphelyzetnek tekinthetjük, amikor a két bíróság előtt párhuzamos jogvédelemre kerül sor. Az eltérő célú megközelítések ellenére ugyanis sokszor találkozhatunk alapvetően párhuzamos jogvédelmi megoldásokkal a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseiben. Amikor a más országokban legálisan forgalmazott könyvek állítólagos pornográf tartalma miatt alkalmaztak szankciókat a hatóságok, az Emberi Jogok Európai Bírósága nem látott jogsértést.^[5] Ehhez hasonlóan a Bíróság is megállapította, hogy ilyen esetekben a közerkölcsre hivatkozással az áruk szabad áramlása korlátozható, és az adott ügyben rejtett diszkrimináció nem valósult meg.^[6]

c) Harmadikként említhető az a helyzet, amelyben lehetséges (valóságos vagy látszólagos) ütközési pontok mutathatók ki az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. Ilyenkor a két bíróság egymáshoz való viszonyát illetően adódhatnak szükségképpen problémás kérdések. Lehetséges ütközési pont adódhat a sui generis önálló uniós jogrendszer sajátosságaiból. Vannak egyértelmű határvonalak és megítéléstől függő esetek. Az M. and Co.-ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította hatáskörének hiányát egy olyan helyzetben, amikor egy közösségi rendelet tagállami alkalmazásáról volt szó.^[7] Irányelv implementációjával kapcsolatban azonban lehetőséget látott az Emberi Jogok Európai Bírósága hatáskörének megállapítására akkor, ha az irányelv célkitűzéseinek tagállami jogba való beillesztése alapjogi problémákat eredményezett. Itt ugyanis tagállami szabályt kellett értékelnie alapjogi szűrőn keresztül, és nem volt feladata e tagállami rendelkezések közösségi szabályozási célnak való megfelelőségéről dönteni.^[8]

A tagállamok uniós jogi relevancia nélküli, tisztán tagállami jogi aktusainak alapjogi kontrollja esetén nyilvánvalóan elfogadhatóak az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti panaszok, és az is egyértelmű, hogy az Unió intézményeivel, azok aktusaival szemben közvetlenül benyújtott kérelmek főszabály szerint nem elfogadhatóak az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a személyi hatály hiánya miatt. A problémát az jelenti, hogy amennyiben a tagállamok aktusaival függ össze az alapjogi panasz, úgy bizonyos feltételek mellett a kérelmek elfogadhatóak akkor is, ha azok egyébként az uniós jog alkalmazási körébe esnek.

Ez utóbbi tekintetében gyakran merülnek fel a tagállami végrehajtási kötelezettség körébe eső problémák. A tagállami mérlegelési jogkör függvényében jelenleg kétféle megoldás lehetséges. Ha a tagállamnak van mérlegelési jogköre – tipikusan irányelv esetén –, az Emberi Jogok Európai Bírósága az alapjogi kontrollt elvégzi azon a dogmatikai alapon, hogy a helyzetet úgy tekinti, mintha a szabály tisztán belső jogi aktus volna.^[9] Az irányelv ugyanis az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a tagállami hatóságokra hagyja (EUMSZ 288. cikk). E jogforrás meghatározó funkciója a tagállami jogrendszerek, jogi regulációk közelítése, a jogok harmonizációja. E kötelezettség annyit jelent, hogy a tagállamnak nem az irányelvet kell átvennie, hanem az abban foglalt célokat köteles megvalósítani, miközben a célhoz vezető eszközöket és módszereket illetően szabad mozgástere van.

Ha a tagállamnak az uniós jogforrás alkalmazása tekintetében nincs mérlegelési jogköre – tipikusan ez a helyzet rendelet esetén –, más megoldást lehet csak alkalmazni. A rendelet általános hatállyal bír.^[10] Teljes egészében, minden elemében kötelező^[11] és közvetlenül alkalmazandó^[12] valamennyi tagállamban (EUMSZ 288. cikk).^[13] A rendelet a legfontosabb és legteljesebb uniós aktus. A rendelet jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg nemcsak tagállamok, hanem egyének számára is, tagállami bíróságok előtt rájuk tipikusan közvetlenül is alapítható igény.^[14] Az Emberi Jogok Európai Bírósága eddigi gyakorlata során többféle megoldást alkalmazott. 2005-ig az uniós jogi relevanciával bíró tagállami aktus alapjogi kontrollját nem végezte el akkor, ha a tagállamnak érdemben mérlegelési joga nem volt. Így az Emberi Jogok Európai Bírósága – különféle okok miatt ugyan – elfogadhatatlannak ítélte az ilyen típusú kérelmeket.^[15] Ez a megoldás csak ideig-óráig tette lehetővé a tagállam passzív legitimációja kérdésében való dogmatikai alapú állásfoglalást.

2005 után az Emberi Jogok Európai Bírósága a probléma rendezésére kialakította a Bosphorus-formulát. Ennek jelentése röviden úgy összegezhető, hogy mindaddig, amíg az Európai Unió anyagi és eljárásjogi szempontból is egyenértékű alapjogvédelmet képes felmutatni, az Emberi Jogok Európai Bírósága nem végez alapjogi kontrollt az adott tényállás kapcsán. Az elv ugyanakkor egy megdönthető vélelem is egyben, az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanis lefolytatja az alapjogi kontrollt, ha a tényállásból az Emberi Jogok Európai Egyezménye nyilvánvaló sérelmére lehet következtetni.

A formula alapja a Bosphorus kontra Írország-ügy^[16] volt, amelyben az 1998–2005 közötti ENSZ Biztonsági Tanács által elrendelt szankciók és egy EK tanácsi rendelet konkurálása folytán lefoglalt repülőgépek ügyében fordult az előterjesztő ír bíróság előzetes döntéshozatali kérelemmel a Bírósághoz, majd a panaszos a foglalás miatt a tulajdonhoz való joga sérelmére hivatkozással az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Az Emberi Jogok Európai Bírósága mérlegelte az ütköző érdekeket – a tulajdonjoghoz fűződő közérdeket és a nemzetközi együttműködések fontosságát –, majd a vélelem felállítása után elutasította a kérelmet. Megállapította ugyanakkor, hogy a jogszerűség addig vélelmezett, amíg a konkrét ügyben be nem bizonyosodik az Emberi Jogok Európai Egyezménye nyilvánvaló sérelme.

A formula felállítását követően az Emberi Jogok Európai Bírósága az N. Kokkelvisserij-ügyben^[17] az érvelésben először alapozta a döntését a korábban megfogalmazott Bosphorus-formulára. Kimondta, hogy nem jelenti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog sérelmét az, hogy a Kokkelvisserij UA főtanácsnoki indítvány alapján írásbeli észrevételek előterjesztésére irányuló kérelmét a Bíróság elutasította.^[18] A Bíróság előtt az előzetes döntéshozatal iránti eljárás a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-ei 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének értelmezésére vonatkozott. A kérelmet a Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee (Nemzeti Egyesület a Watt-tenger Megóvásáért), a Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels (Holland Madárvédelmi Egyesület) és a Staatssecretaris van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij (a mezőgazdaságért, a természeti örökségért és a halászatért felelős államtitkár) között folyamatban levő jogvitában terjesztették elő az államtitkár által a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-ai 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikke alapján a Coöperatieve Producentenorganisatie van de Nederlandse Kokkelvisserij UA (a Holland Szívkagyló-halászati Termelőszövetkezet) részére a Watt-tenger különleges védelmi területté nyilvánított részén a szívkagylók gépi úton történő halászatára kiadott engedélyével kapcsolatban. A Bíróság 2004. április 28-ai végzésével elutasította a Kokkelvisserij UA arra irányuló kérelmét, hogy a főtanácsnok indítványa alapján írásbeli észrevételeket terjeszthessen elő, vagy az indítványra más módon válaszolhasson.^[19]

d) Ebből az ügyből már látszik lehetséges ütközési pont az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Bíróság döntései kapcsán, azonban tételezhetünk egy negyedik, olyan esetet is, amikor még ennél is nyilvánvalóbb módon, egyfajta Simmenthal-elvhez hasonló módszerrel szükségessé válhat az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának félre tétele. Erre szolgáltatott példát a Bíróság a C-924/19. PPU és C-925/19. PPU FMS és társai egyesített ügyben.^[20] Ennek kiindulópontjaként rögzíthető, hogy a menedékjogi kérdések tekintetében az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikke megfelel az Alapjogi Charta 6. cikkének, és nem vitásan az Alapjogi Charta 52. cikk (3) bekezdése szerint e jogot úgy szükséges értelmezni, hogy a jogok tartalma és terjedelme megegyezzen az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított jogok tartalmával és terjedelmével.

Ahogyan azonban arra a főtanácsnok indítványának 148. pontjaiban is rámutatott, az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem minősül az uniós jogrendbe szervesen beépülő jogforrásnak mindaddig, amíg az Unió nem csatlakozott hozzá,^[21] így az Alapjogi Charta 52. cikk (3) bekezdése által elérni kívánt koherencia nem befolyásolhatja hátrányosan az uniós jognak és az Európai Unió Bíróságának az autonómiáját.^[22] Az uniós jogrendszer autonómiájából viszont az következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Alapjogi Charta rendelkezéseit önállóan értelmezze. A Bíróság mellőzheti az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatát, és lefolytathatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálatát az Alapjogi Chartára tekintettel, mert a Bíróság által adott értelmezés az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosítottnál magasabb szintű védelmet eredményez.^[23] Így annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján nem talált alapjogi jogsértést egy előtte kezdeményezett hasonló^[24] ügyben,^[25] a Bíróság az Alapjogi Charta értelmezése körében juthatott ezzel ellentétes következtetésre.^[26] Érdekessége az ügynek, hogy a Bíróság erről az érvről nem tett említést az ítéletében, azonban az alapjogi jogsérelmet megállapította.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

^[1] Lásd: Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-11/70. Internationale Handelsgesellschaft mbH kontra Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel ügyben 1970. december 17-én hozott ítélet, ECLI: EU:C:1970:114, 4. pont; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-4/73. J. J. Nold, Kohlen- und Baustoffgroßhandlung kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1974. május 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1974:51, 13. pont

^[2] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-159/90. The Society for the Protection of Unborn Children Ireland Ltd kontra Stephen Grogan és társai ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1991:378.

^[3] EJEB, 1992. október 29., Open Door and Dublin Well Women kontra Ireland, ítélet, ECLI:CE:ECHR:1992:1029JUD001423488.

^[4] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-299/95. Friedrich Kremzow kontra Republik Österreich ügyben 1997. május 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1997:254.

^[5] EJEB, 1976. december 7., Handyside kontra the United Kingdom, ítélet, ECLI:CE:ECHR:1976:1207JUD000549372.

^[6] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-34/79. Regina kontra Maurice Donald Henn és John Frederick Ernest Darby ügyben 1979. december 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1979:295.

^[7]. EJEB, 1990. február 9., M and Co. kontra Német Szövetségi Köztársaság (decision), ECLI:CE:ECHR:1990:0209DEC001325887.

^[8] EJEB, 1996. november 15., Cantoni kontra franciaország, ítélet, ECLI:CE:ECHR:1996:1115JUD001786291.

^[9] EJEB, 1996. november 15., Cantoni kontra Franciaország, ítélet, ECLI:CE:ECHR:1996:1115JUD001786291; valamint EJEB, 1999. február 18., Matthews kontra Egyesült Királyság, ítélet, ECLI:CE:ECHR:1999:0218JUD002483394.

^[10] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-10/95 P. Asociación Española de Empresas de la Carne (Asocarne) kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 1995. november 23-án hozott végzés, ECLI:EU:C:1995:406.

^[11] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-804/79. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága ügyben 1981. május 5-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1981:93.

^[12]Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-31/78. Francesco Bussone kontra Ministro dell’agricoltura e foreste ügyben 1978. november 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1978:217; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-326/88. Anklagemyndigheden kontra Hansen & Soen I/S ügyben 1990. július 10-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1990:291; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-34/73. Fratelli Variola Spa. kontra Amministrazione delle finanze dello Stato ügyben 1973. október 10-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1973:101.

^[13] EUMSZ 288. cikk

^[14] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-43/71. Politi s.a.s. kontra Ministero delle Finanze della Repubblica italiana ügyben 1971. december 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1971:122.

^[15] Lásd pl.: EJEB, 2002. február 1., Segi and others & Gestoras Ppo-Amnistia and others kontra Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxembourg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Egyesült Királyság, határozat, ECLI:CE:ECHR:2002:0523DEC000642202.; EJEB, 2004. március 10., Senator Lines GmbH kontra Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxembourg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Egyesült Királyság, határozat, ECLI:CE:ECHR:2004:0310DEC005667200.

[16] EJEB, 2005. június 30., Bosphorus Yava Yollari Turizm Ve Ticaret Aninim Sirketi kontra Írország, ítélet, ECLI:CE:ECHR:2005:0630JUD004503698.

^[17] EJEB, 2009. január 20., Cooperatieve Producentenorganisatie van de Nederlandse Kokkelvisserij kontra Hollandia, határozat, ECLI:CE:ECHR:2009:0120DEC001364505. A 2005–2009 között zajló ügyben a holland Watt-tengerben szívkagylók gépi halászatával összefüggésben merült fel az Európai Bíróság előtt már lezárult előzetes döntéshozatali eljárást követően az alapjogok sérelmének kérdése

^[18] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-127/02. Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee és Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels kontra Staatssecretaris van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2004:482.

^[19] Hasonló típusú jogi probléma merül fel az Európai Bíróság Ebert ügyben hozott döntését követően a kérelmező alapjogi panasza ügyében, ahol a panaszos az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt azt sérelmezte, hogy az Európai Bíróság a szóbeli tárgyaláson nem vette kellő súllyal figyelembe érveit azzal kapcsolatosan, hogy téves az előterjesztő bíróság által feltett kérdés, a nemzeti eljárás során a felperes ténylegesen más tartalmú kérdés feltevését indítványozta a bíróság előtt. Az Európai Bíróság előtt az ügy lezárult (Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-359/09. Donat Cornelius Ebert kontra Budapesti Ügyvédi Kamara ügyben 2011. február 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2011:44)

[20] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-924/19. PPU és C-925/19. PPU FMS és társai kontra Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság és Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság egyesített ügyekben 2020. május 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:367.

[21] A menekültügy területén lásd: Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-601/15 PPU J. N. kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie ügyben 2016. február 15-én hozott ítélet, ECLI: EU:C:2016:84, 45. pont; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-18/16. K. kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie ügyben 2017. szeptember 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:680, 32. pont

[22] Európai Unió Bírósága – Bíróság: Priit Pikamäe C-924/19. PPU és C-925/19. PPU FMS és társai kontra Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság és Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság egyesített ügyekben 2020. április 23-án ismertetett indítványa. ECLI:EU:C:2020:294, 148. pont.

[23] Európai Unió Bírósága – Bíróság: Priit Pikamäe C-924/19. PPU és C-925/19. PPU FMS és társai kontra Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság és Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság egyesített ügyekben 2020. április 23-án ismertetett indítványa. ECLI:EU:C:2020:294., 149. pont.

[24] Meg kell jegyezni azonban, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Bíróság előtti ügyek tényállása több eltérést is mutatott. Ez önmagában indokolhatta eltérő döntések meghozatalát

[25] EJEB, 2019. december 21., Ilias és Ahmed kontra Magyarország, ítélet, ECLI:CE:ECHR:2019:1121JUD004728715.

[26] Az ügyek összehasonlító elemzésére lásd részletesebben: Gombos Katalin – Lehóczki Balázs: Transit zones in Hungary: the ECJ defies the ECtHR on freedom of movement (megjelenés alatt).

---