Jogrendszerek a Digitális Társadalomban – VIII.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A technikai, technológiai, informatikai fejlődés mérföldekkel jár a jog által modellezhető helyzetek előtt. Egy, Németországban sokszor idézett bonmot szerint, amíg az ipar 4.0-ás szinten van, az igazságügy 1.5-ös értéken. Bár az igazságügy és a jogrendszer nem azonos, a jogi szabályozás előbbre járhat, elérve a 2.0-ás állapotot.

Szabályok az ismeretlenre

„A reguláció már senkit nem érdekel. Az információs technológia piacán sem az előállítóknak, sem a felhasználóknak nincs sem idejük, sem türelmük a szabályozásokra.”[1]Nem kevésbé kételkedő álláspont olvasható a hazai szakirodalomban.[2] Úgy tűnik, kialakult egy sajátos szabályozási problémahalmaz, amely nem vagy nehezen illeszthető be az uralkodó jogi normák rendjébe. A szerteágazó szegmensekben megtaláljuk a robotokra vonatkozó elképzelések mellett a közösségi oldalakon olvasható sértő megjegyzések és gyűlöletkeltésre alkalmas véleménynyilvánítások kiiktatására megfogalmazott javaslatokat.

A technikai, technológiai, informatikai fejlődés minden kétséget kizáróan felgyorsult, úgy tűnik, mérföldekkel jár a jog által modellezhető helyzetek előtt. Egy, Németországban sokszor idézett bonmot szerint, amíg az ipar 4.0-ás szinten van, az igazságügy 1.5-ös értéken. Tudjuk, az igazságügy és a jogrendszer nem azonos egymással, a jogi szabályozás talán előbbre jár, elérhette már a 2.0-ás állapotot.[3]

A fellendülés élharcosa az európai uniós jogalkotó. Az utóbbi években a digitális társadalom több problémájára hozott valamilyen szabályozási megoldást, a kritikusok szerint több-kevesebb sikerrel.[4] Az uniós bíróságok számos, a digitális korra jellemző jogintézményt értelmeztek, így a Facebook-használat és a fogyasztói státusz kapcsolatát. Az Európai Unió Bírósága (EUB) kifejtette, a Facebook-használó fogyasztó marad akkor is, ha a közösségi oldalon könyvet publikál, előadást tart, web-oldalakat oszt meg, és adományokat gyűjt.[5] Ezért az ebből adódó jogvitáira a közösségi jogot kell alkalmazni. Kizárta a többes, úgynevezett gyűjtő-keresetekre alkalmazandó joghatósági szabályt, így több Facebook-fiókhasználó együttesen már nem részesülhet a pert összefogó, a felhasználó lakóhelyén indítandó peres eljárás joghatósági kedvezményében.

A jogi szabályok és a joggyakorlat jogfejlesztő kettőssége tagállami szinteken is dominál. Németországot tekintve a közvélemény és a szakma legfontosabb jogszabályaként a gyűlöletbeszéd és más nem kívánatos jelenségek felszámolására született törvényt (Netzwerkdurchsetzungsgesetz NetzDG) említenénk meg.[6] A nevében viselt célkitűzés – a közösségi hálózatok jogi ellenőrzésének feljavítása – egy úgynevezett „bejelentési kötelezettség” előírásával valósul meg. Ez – ami nem terheli az újságírók/szerkesztőségek által működtetett vagy szolgálati platformokat – mindazokra az internetes platformokra vonatkozik, melyek nyereségorientált célból azért lettek kialakítva, hogy a hálózat használója a tetszése szerinti tartalmat mással vagy a nyilvánossággal megossza. Éves viszonylatban a száznál több jogellenes tartalmat szóvá tevő panaszok esetén – a panaszokat a szolgáltatónál kell benyújtani –, a szociális hálózat működtetője (Anbieter) köteles a megadott hatósági honlapon – a törvényben meghatározott tartalommal – közzétenni a jogsértésekről szóló beszámolóját. A platform működtetőjének ki kell dolgozni egy hatékony és átlátható eljárást arra nézve, miképpen lehet a panaszokat megelőzni. A törvény ezen kívül pontos határidőket tartalmaz a figyelmeztetés, felhívás, tartalom eltávolítás eseteire, jogszabályi háttérként az uniós jog szolgál.[7]

A rendszer alapvetően az öncenzúrára épül. A hatóságok, amennyiben nem tartja be a szolgáltató a törvényt, bírságot szabhatnak ki, ennek felső határa ötmillió euró.

A szakirodalom a törvényjavaslat nyilvánosságra hozatala óta folyamatosan, részletes és iróniát sem nélkülöző kritikával illette a tervezet, majd a törvény szövegét. Felmerült a német alaptörvénybe (Grundgesetz GG) ütközése[8], mások kivitelezhetetlen és megvalósíthatatlan szabályozásról írtak. Kétségüket fejezték ki, hogy a platform működtetője meg tudná ítélni a büntetőjogi normák szubjektív tényállásának kereteit, avagy a jogos és jogtalan magatartás határait. Vitatták, hogy a bíróság (amelyet a törvény 4. § (5). bekezdése rendel ki a hatósági bírság felülvizsgálatára) szóbeli tárgyalás nélkül képes lenne értelmezni az alaptényállást. A törvényi szabályozás célját és szükségességét nem érte bírálat, inkább annak inhomogén normaszerkezetét, nem kiérlelt szabályait, az önszabályozás szabályozásában rejlő idealizmusát kritizálták.[9]

Találkoztunk olyan véleménnyel, amely a szabályozandó problémát magát emeli ki a véleményszabadság – alkotmányos korlátozás tematikus keretből. Jörn Lüdemann szerint a kérdés nem a véleménykifejezés szabadsága, vagy korlátozottsága, hanem a véleményt alkotó véleménykifejezésének módja. A törvény megváltoztathatja a vélemények megfogalmazásának és terjesztésének korábbi szokásrendjét, kiválthatja az elfogadható „csomagolásmód” terjedését.[10] A gond azonban az, hogy a törvény hatályba lépése (2017. 10. 01.) után nőtt a közösségi hálózatokon olvasható jogsértő és gyűlöletkeltő megnyilvánulások száma. A Die Zeit statisztikája szerint 2018 utolsó hónapjaiban az internetes gyűlöletbeszéd gyakorisága lényegesen magasabb volt, mint az azt megelőző időszakban.[11] Mindez arra késztette a szövetségi kormányt (Bundesregierung), hogy 2020. január 19-én előterjessze a törvény módosítását. A jogszabály – több részletszabályi finomítás és fontos kiegészítés mellett – az automatikus felismerési és törlési eljárásokra, a jogellenes tartalmak (gyűlöletbeszéd) mögött álló csoportok és személyek azonosítására ad majd lehetőséget. A javaslatban megjelent a „szabályozott önszabályozás” fogalma és leírása, s találkozhatunk a lezajlott szakmai vitából átemelt megállapításokkal.[12] Az ellenoldalon a Facebook változatlanul fenntartja a törvény jogállamiságba és a német alaptörvénybe ütközéséről kifejtett véleményét, ám a törvény (és novellájának) rendelkezéseit – ígérik – végre fogják hajtani.[13]

A törvényhozási nagyüzem kapacitását minden bizonnyal le fogja kötni az a törekvés, hogy eleget tegyen a digitális kor jogi szabályozási igényének. Németországban ezek közé sorolják azokat a jog után kiáltó helyzeteket, amikor egy rendszer nem pusztán emberi beavatkozás nélkül cselekszik, hanem ráadásul még előre programozott algoritmusok is stimulálják mozgását.[14] Konkrétan az öntanuló, algoritmusokkal vezérelt, automatikus és autonóm rendszerek szabályozásáról van szó, ennek területe nagyrészt a robotika fel nem fedezett földje. Ide sorolható az ember és a gép közötti kommunikáció elrendezése vagy a „dolgok” (szenzorok) közötti hálózati kommunikáció.

Az ember és az informatikai rendszerek által vezérelt eszközök közötti kommunikációs zavarokról korán és sajnos tragikus módon szerzett tudomást a német jogásztársadalom. Überling felett 2002. július 1-jén összeütközött a baskíriai légitársaság TU 154-es gépe a DHL Boeing 757-es gépével; 75 áldozatról szóltak a hírek, közöttük 52 orosz iskolás gyermekről.[15] A balesetért való felelősséget a légi irányításnál állapították meg, azonban a szakértői vélemények kitértek arra, miszerint az igazi probléma a számítógép és az ember kommunikációja volt. A két gép pilótája ugyanis másképpen értelmezte a helyzetet és a légi irányító parancsát, de nem volt együttműködés sem közöttük. A DHL német pilótája – amint ezt a kiképzésen tanulta – az emberrel szemben a számítógépnek hitt (és ereszkedett), az orosz – ahogy a kiképzésén tanulta – az emberi (téves) parancsnak (és szintén ereszkedett). Az eset óta áll előtérben a gép és az ember kommunikációjának problémája, e kommunikációt körbefogó, determináló kulturális kontextus értelmezési rendszere. Mindez egyre átfogóbb és meghatározóbb szabályozási terület, gondoljunk csak a kedves kis háztartási robotunk, Alexa[16] viselkedésének kommunikatív irányítására.

A szabályozási irány az ismeretlenből a megismert tartományába tartó problémák kezelése. Vannak olyan területek, ahol erre van idő, sőt jut idő a finomításra is. A Digitális Társadalom számos területe azonban nem kerül a jog figyelmének látókörébe, s lehet, e hűvös távolságtartás nem a véletlenek összjátéka.

A cikk első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt, az ötödiket itt, a hatodikat itt, a hetediket pedig itt olvashatja el.

Lábjegyzetek:

[1] David. C. Gompert: Right Makes Might: Freedom and Power in the Information Age. Headline Series, Foreign Policy Association, fall, no. 316.

[2] „… a hatályos jogi szabályok segítségül hívása egy olyan érvelésben, ahol az érveléssel egy új, korábban nem létező jelenség jogi lehetetlenségét igazoljuk, formális, és így kellően nem is meggyőző, különös tekintettel az olyan új technológiákra, amelyeknek korábban semmilyen analógiaként értelmezhető előképe nem volt.”  Technológia jog – Robotjog – Cyberjog. (Szerk.: Klein Tamás – Tóth András. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 214.

[3] Az elhíresült megállapítás Reinhard Gaier-től (a Szövetségi Alkotmánybíróság tagja, egyetemi tanár) származik. Az ipari fejlettséget írják le 4.0 – utalva a WEB 2.0 – 4-0 szakaszaira –, jelzővel, ami ebben az értelemben a fejlődés csúcsát szimbolizálja. NJW 25/ 2015. NJW. Editoral.

[4] Nem sorolva fel valamennyi jogalkotói aktust: Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/302 RENDELETE (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/2120 RENDELETE (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/1953 RENDELETE (2017. október 25.) az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendeletnek az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása tekintetében történő módosításáról. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/770 IRÁNYELVE (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1808 IRÁNYELVE (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról. Részletesen, az uniós jog valamennyi területére: Klein Tamás – Tóth András (Szerk.): Technológia jog – Robotjog – Cyberjog. Wolters Kluwer, Budapest, 2018.

[5] C-498/16. Facebook Ireland Ltd. contra Maximilian Schrems.

[6] Gesetz zur Verbesserung der Rechtsdurchsetzung in sozialen Netzwerken (Netzwerkdurchsetzungsgesetz – NetzDG) Ausfertigungsdatum: 01.09.2017

[7] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv). Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv).

[8] Prof. Dr. Dr. h.c. Karl-Heinz Ladeur, Prof. Dr. Tobias Gostomzyk, Zur Verfassungsmäßigkeit des „Netzwerkdurchsetzungsgesetzes“ Ergebnisse eines Gutachtens. Zusammenfassung der Ergebnisse eines Gutachtens im Auftrag des Bitkom. Die Vollversion des Gutachtens erschien 2017.

[9] Joerg Heidrich, Brian Scheuch: Das Netzwerkdurchsetzungsgesetz: Anatomie eines gefährlichen Gesetzes. in: Jürgen Taeger (Hrsg.): Recht 4.0 – Innovation aus den rechtswissenschaftlichen Labore. OLWIR Verlag, Oldenburg. Sonderdruck, 2018.

[10] Jörn Lüdemann: Grundrechtliche Vorgaben für die Löschung von Beiträgen in sozialen Netzwerken. Private Ordnung digitaler Kommunikation unter dem Grundgesetz, MMR 2019, 279. http://beck- online.beck.de/Print/CurrentMagazine? 04 .06. 2019.

[11] https://www.zeit.de/digital/internet/2018-07/hate-speech-internet-soziale-medien-hasskommentare-studie. 2020. 03. 07. letöltés.

[12] A javaslat a törvény tárgyi hatályát kiterjeszti a médiaszolgáltatókra, és egy egyeztetési (peren kívüli megállapodási) folyamatot teremt. Az anonimitás feltárása érdekes kérdés, mivel az anonimitás csak a felhasználók egymás közötti kapcsolataiban valósul meg, az IP címek és a digitális adatok alapján bárki bármikor beazonosítható az Interneten. Bővebben: Klein Tamás: Az online nyilvánosság alkotmányjogi vonatkozásai. Im.: Klein Tamás – Tóth András (Szerk.): Technológia jog – Robotjog – Cyberjog. Id.mű. 225.

[13] Referentenentwurf des Bundesministeriums der Justiz und für Verbraucherschutz. Entwurf eines Gesetzes zur Änderung des Netzwerkdurchsetzungsge-setzes.

https://www.bmjv.de/SharedDocs/Gesetzgebungsverfahren/DE/NetzDGAendG.html?nn=6712350

Facebook Stellungnahme zum Referentenentwurf eines Gesetzes zur Änderung des Netzwerkdurchsetzungsgesetzes. https://www.bmjv.de/SharedDocs/Gesetzgebungsverfahren/Stellungnahmen/2020/Downloads/021720_Stellungnahme_Facebook_RefE_NetzDG.html?nn=6712350. 2020. március. 08-ai letöltések

A törvény a jobboldali szélsőséges politikai mozgalmak és a gyűlöletbűncselekmények megfékezésére irányuló törvénnyel együtt fut a törvényhozásban. Az már csak a digitális társadalom érdekessége, hogy a harmadik párhuzamosan futó jogszabály a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság e-akta vezetésének jogi szabályozása

[14] Zwischenbericht zum Projekt ZivilRiT. Intelligente Techniksysteme – Ausgewählte zivilrechtliche Fragen, und Abschlussbericht zum Projekt ZivilRit. 9. Oktober 2017. Manuskripte. Forschungsgruppe ZivilRiT. UNI Bielefeld. 2017.

[15]https://de.wikipedia.org/wiki/Flugzeugkollision_von_Überlingen, https://www.focus.de/panorama/welt/katastrophen-der-vergangenheit-ueberlingen-1-juli-2002_id_4589947.html, illetve https://www.origo.hu/nagyvilag/20040520elismerte.html. 2020. március 08-ai letöltések. A héttérinformációk Prof. Ansgar Staudinger (UNI Bielefeld) személyes közlései

[16] https://en.wikipedia.org/wiki/Amazon_Alexa. 2020. március.8-ai letöltés

---