Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben[1] született.
Bevezetés
A holland biztonsági és igazságügyi államtitkár, a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai valamennyien harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerészek ügyében az Európai Unió Bíróságához (EUB) a holland államtanács, a Raad van State 2018. május 9-ei határozatával előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő. A felek közti jogvita tárgyát az képezte, hogy a rotterdami (Hollandia) kikötőben hosszú időn át veszteglő hajóra történő szolgálatra jelentkezésükkor J. és társaival szemben megtagadták a schengeni térségből kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányaikban való elhelyezését.
A holland államtanács előzetes döntéshozatal iránti kérelmével jogértelmezést kért a Schengeni határellenőrzési kódex[2] értelmezésére vonatkozóan.
Az ügy tényállása szerinti eljárásban szereplő valamennyi, harmadik országbeli állampolgár tengerészként dolgozott. Légi közlekedéssel érkeztek a schengeni térségbe, majd olyan hajókra szálltak, amelyek személyzetébe már beosztották őket. A hajók a tengerészek megérkezése előtt a kikötőben hosszú időre vesztegeltek.
A megválaszolandó kérdés az volt, hogy a tengerészek kilépnek-e a schengeni térségből abban az időpontban, amelyben személyzetként a hajón szolgálatra (vagy felvételre) jelentkeznek vagy csak akkor lépnek ki onnan, ha a hajó fedélzetén dolgoznak, amikor a hajó elindul a kikötőből.
A kérdést előterjesztő bíróság meg akart bizonyosodni a „kilépés” kifejezés jelentéséről a tagállamok illetékes hatóságait arra vonatkozóan terhelő kötelezettséggel összefüggésben, hogy kiléptetőbélyegző‑lenyomatot helyezzenek el a harmadik országbeli állampolgár úti okmányaiban, amikor azok átlépik a külső határt és elhagyják a schengeni térséget[3].
A Schengeni határellenőrzési kódex a schengeni térség külső határait átlépő bármely személyekre vonatkozóan állapít meg szabályokat. Bulgária, Ciprus, Horvátország és Románia nem teljes jogú tagjai még a schengeni térségnek, de az ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat a külső határaikon be kell tartaniuk. A külső határok átlépésekor a szabad mozgás uniós jogával nem rendelkező, vízumkötelezettség alá tartozó személyeket, az EU-n kívüli országok állampolgárait az adott ország belépési feltételeinek megfelelő beható ellenőrzésnek kell alávetni, amely magában foglalja a vonatkozó adatbázisok szisztematikus lekérdezését, mint a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a Vízuminformációs rendszer (VIS) ellenőrzését. Egy harmadik országbeli – nem schengeni vagy nem uniós országbeli –, a szabad mozgás uniós jogával nem rendelkező állampolgár beléptetése csak a megtagadás indokainak pontos megjelölésével az illetékes nemzeti hatóság határozata útján tagadható meg. Ezek a személyek a hatóság határozatával szemben jogorvoslattal élhetnek[4].
A tengerészekre vonatkozó ellenőrzésekre a rendelet VII. mellékletben megállapított különleges szabályok alkalmazandók.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Schengeni határellenőrzési kódex, az úti okmányok bélyegzéséről szóló 11. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányult, mely szerint:
„A harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. Belépéskor, illetve kilépéskor különösen a következő okmányokat kell bélyegzőlenyomattal ellátni:
a) | érvényes vízumot tartalmazó okmányok, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat határátlépésre jogosítják fel; |
b) | harmadik ország olyan állampolgárának határátlépésre jogosító okmányai, akik valamely tagállam határán kiadott vízummal rendelkeznek; |
c) |
harmadik ország azon állampolgárainak a határátlépésre jogosító okmányai, akikre nem vonatkozik vízumkötelezettség.” A Vízumkódex[5] létrehozta a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket. Alapfogalmai szerint a „vízum” „valamely tagállam által kiadott engedély […] a tagállamok területén való átutazás vagy a tagállamok területén bármely 180 napos időtartamban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodás[ra] [vonatkozóan]”. Kivételes esetben a határátkelőhelyeken is lehet vízumot kiadni. A vízumkódex előírásainak megfelelően az a tengerész, kaphat vízumot a határon való átutazáshoz aki a schengeni térség külső határainak átlépésekor vízummal rendelkezik, ha eleget tesz a kódex alapfeltételeinek[6] , és a határt azért lépi át, hogy fel‑ vagy visszaszálljon arra a hajóra, amelyen tengerészként dolgozni fog, illetve partra szálljon arról a hajóról, amelyen tengerészként dolgozott. Mielőtt a vízumot kiadják, az illetékes nemzeti hatóságoknak eleget kell tenniük a Vízumkódex IX. mellékletében foglalt szabályoknak[7]. |
A tényállás[8]
J. és társai harmadik országok állampolgárságával rendelkező tengerészek, akik a schengeni térségbe az amszterdami Schiphol (Hollandia) nemzetközi repülőtéren át, 2016 január, február és március folyamán léptek be, mielőtt szárazföldi úton a rotterdami kikötőbe mentek volna, hogy az ebben a kikötőben hosszú időn át veszteglő, speciális, önjáró tengeri hajóra jelentkezzenek szolgálatra.
Egyes tengerészek a szerződés teljes időtartama alatt a Rotterdamban kikötve marad hajók fedélzetén –anélkül hogy e hajók elhagynák a kikötőt – különböző feladatokat láttak el. A fedélzeten teljesítendő szolgálatuk befejezését követően – amely esettől függően öt vagy tíz hétig tartott – a Schiphol reptérről induló repülőgéppel elhagyták Hollandiát (ennél fogva a schengeni térséget is).
Más tengerészek – azt követően, hogy egy Rotterdamban kikötő hajó fedélzetén egy ideig munkát végeztek – a fedélzeten maradtak, és Hollandia felségvizeit e hajó személyzetének tagjaként hagyták el.
E tengerészek olyan építőipari szakemberek voltak, akiknek a munkája – többek között – olajplatformok (fúrótornyok) és tömlők tengerben történő elhelyezését foglalta magában. A munkájuk a veszteglő hajók új útra történő előkészítésére is kiterjedt. A munkavégzési idő és a hajó kikötőben való tartózkodásának időtartama a munkák terjedelmétől és az érintett hajótól függött. Ez a fajta munkavégzési és foglalkoztatási gyakorlat nem volt új.
Amikor e tengerészek 2016 januárja és márciusa között különböző időpontokban jelentkeztek a Zeehavenpolitie Rotterdamnál (rotterdami vízirendőrség, Hollandia), a rotterdami kikötőben határellenőrzést végző nemzeti hatóságnál, azzal a szándékkal, hogy az ebben a kikötőben veszteglő valamely hajóra jelentkezzenek szolgálatra, ez a hatóság, a korábbi gyakorlattól eltérve megtagadta a kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányaikban való elhelyezését, azzal az indokkal: nem határozható meg, hogy az érintett hajó ténylegesen mikor hagyja el az említett kikötőt, következésképpen pedig a schengeni térséget.
A tengerészek harmadik országbeli állampolgárokként a Schengeni határellenőrzési kódex alapján 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó ideig tartózkodhattak a schengeni térségben.
J. és társai, valamint egyes hajóüzemeltetők, mégpedig C, illetve H. és társai a bélyegzőlenyomat elhelyezésének e megtagadása miatt jogorvoslati kérelemmel fordult az államtitkárhoz.
Előadták, hogy az új gyakorlat hatásaként a régi gyakorlathoz képest csökkent az engedélyezett tartózkodásuk időtartama, mivel az új gyakorlat szerint az említett 90 napos időszakba beleszámít az az idő, amely alatt a személyzet tagjaként a hajó fedélzetén munkát végeztek. A régi gyakorlat szerint a hajó fedélzetén munkavégzéssel töltött időt nem vették figyelembe, így azt nem vonták le a 90 napos időszakból. Ezen felül, mivel 180 napot kell várniuk ahhoz, hogy visszatérhessenek a schengeni térségbe, kevesebb munkát végeznek, így alacsonyabb jövedelemre tesznek szert.
A 2016. júniusában és júliusában elfogadott határozataival az államtitkár e jogorvoslati kérelmeket egyrészt – amennyiben azokat a hajóüzemeltetők terjesztették elő – mint elfogadhatatlanokat elutasította, másrészt – amennyiben azokat a tengerészek terjesztették elő – mint megalapozatlanokat elutasította, mivel önmagában az a tény, hogy a tengerész egy hajóra jelentkezik szolgálatra, nem jelenti azt, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelmében véve kilép a schengeni térségből. A kilépésre csak akkor kerül sor, ha az érintett tengerész olyan hajóra száll fel vagy olyan hajón tartózkodik, amelynek kapitánya tájékoztatta a rotterdami vízirendőrséget a hajó indulásának időpontjáról, és e hajó a fedélzetén lévő tengerészekkel együtt ezt követően ténylegesen elhagyja a kikötőt.
A hágai elsőfokú bíróság, a rechtbank Den Haag, 2017. május 17-ei négy ítéletével helyt adott az e határozatok ellen J. és társai által indított kereseteknek, mégpedig azzal az indokkal, hogy az érintett tengerészek a szolgálatra jelentkezéskor átlépték a tagállamok valamely külső határát, és a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelmében kiléptek a schengeni térségből. Ugyanis e kódex 11. cikke (3) bekezdésének c) pontjából és a kikötőben tartózkodás során partra szálló tengerészekre vonatkozó szabályokkal foglalkozó VII. mellékletéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó külső határ átlépésének tekinti azt a tényt, hogy a tengerészek valamely kikötőben veszteglő hajóról partra szállnak, vagy a fedélzetre visszatérnek. Ezt a megállapítást a Vízumkódex 36. cikke és IX. mellékletének rendelkezései is alátámasztják, amelyek értelmében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a tengerészek számára átutazóvízumot adhatnak ki a belépés szerinti repülőtér és a szolgálatra jelentkezés szerinti kikötő közötti út megtételének időtartamára.
Az államtitkár ezen ítéletekkel szemben fellebbezést terjesztett az államtanács elé.
Az I. fokú bíróság megjegyzése szerint, a hajók a rotterdami kikötőhöz hasonló tengeri kikötőkben rendszerint több hónapon át vesztegelnek. Egyébiránt az államtitkár által megküldött információk alapján nem lehetett megkérdőjelezni e bíróság előtt előadottakat, amely szerint több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai a tengerészek szolgálatra jelentkezésekor kiléptetőbélyegző-lenyomatot helyeznek el, függetlenül attól, hogy az a hajó, amelyen szolgálatot teljesítenek, rövid határidőn belül elhagyja‑e a kikötőt.
A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy a Schengeni határellenőrzési kódexből nem tűnik ki egyértelműen, hogy úgy kell-e tekinteni, hogy a schengeni térségbe egy repülőtéren át belépő, és szárazföldi úton a rotterdami kikötőhöz hasonló tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajóhoz szolgálatra jelentkezés céljából utazó tengerész kilépett a schengeni térségből. Konkrétan, nem lehet világosan meghatározni, hogy az ilyen kilépés a schengeni térség tényleges elhagyását követeli-e meg. A Schengeni határellenőrzési kódex ugyanis nem határozza meg a „kilépés” e kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát, és azt sem határozza meg, hogy a tagállamok külső határai hol húzódnak, sem pedig azt, hogy mikor történik határátlépés. Bizonytalan tehát annak meghatározása, hogy kell-e bélyegzőlenyomatot elhelyezni, és ha igen, mikor.
Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a Schengeni határellenőrzési kódex alkalmazásában a különböző tagállamok kikötőiben a tengerészek schengeni térségből történő kilépésének időpontját eltérően határozzák meg, torzítják a versenyt az uniós tengeri kitermelési ágazatokban.
E körülményekre tekintettel a holland államtanács eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.
Az EUB értékelése és ítélete
Kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerész a schengeni térség részét képező állam tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajón szolgálatra jelentkezik, hogy a fedélzeten – mielőtt e hajó fedélzetén elhagyná a kikötőt – munkát végezzen, e tengerész úti okmányain kiléptetőbélyegző-lenyomatot kell elhelyezni, amennyiben a bélyegzőlenyomat elhelyezését e kódex előírja, mégpedig a szolgálatra jelentkezés alkalmával, még abban az esetben is, ha a hajó nem hagyja el az említett kikötőt rövid időn belül, vagy pedig azt a szolgálatra jelentkezést követő későbbi időpontban kell megtenni, és ha igen, mely időpontban[9].
A kérdés megválaszolásához az EUB elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 1. cikke szerint a kódex tárgya az, illetve az alapelvei azt szolgálják, hogy az uniót a szabad mozgás belső határok nélküli térségévé fejlessze, és e célból meghatározza a schengeni térség államainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályokat[10].
E kódex rendelkezései értelmében a „külső határok” fogalma többek között a szárazföldi határokra és a tagállamok tengeri határaira, „és repülőterek[re], [illetve] kikötők[re]” vonatkozik, amennyiben azok nem minősülnek az ugyanezen kódex értelmében vett „belső határoknak”. A belső határok többek között a tagállamok belső légi járatok indítására és fogadására szolgáló repülőtereire, és a tagállamok tengeri, folyami és tavi kikötőire vonatkozik, amelyek rendszeres belső kompjárat céljára szolgálnak.
A Schengeni határellenőrzési kódex értelmében vett „külső határokat” főszabály szerint csak a határátkelőhelyeken lehet átlépni, amelyekről a tagállamoknak értesítést kell küldeniük a Bizottságnak. A „határátkelőhely” kifejezés bármely, az illetékes hatóságok által e külső határok átlépése céljára engedélyezett átkelőhelyet jelenti[11].
A kódex szerint a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a schengeni térségbe történő „belépés”, mind pedig az onnan történő „kilépés” alkalmával rendszeresen bélyegezni kell[12]. Az EUB korábbi ítéletének pontosítása szerint, az ilyen bélyegző belépésre vagy kilépésre jogosító engedélyt testesít meg[13].
A tényállás szerint az ügyben nem volt vitatott, hogy a tengerészek az amszterdami Schiphol nemzetközi repülőtéren át léptek a schengeni térségbe, amikor is az illetékes holland hatóságok az úti okmányaikat a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex szerinti bélyegzőlenyomattal ellátták, és hogy e tengerészek ezt követően szárazföldi úton a rotterdami tengeri kikötőbe utaztak, hogy az e kikötőben hosszú időn át veszteglő azon hajón jelentkezzenek szolgálatra, amelyen a munkájukat végezték, anélkül hogy a hajó e kikötőt elhagyta volna. Azt sem vitatták a felek, hogy a fedélzeten munkavégzéssel töltött időszak végén a tengerészek vagy szárazföldi úton az amszterdami Schiphol nemzetközi repülőtérre visszatértek, vagy az érintett hajó fedélzetén elhagyták a kikötőt.
Ebben az összefüggésben merült fel a kérdés, hogy a második helyzetben mely időpontban kell a kiléptetőbélyegző-lenyomatot e tengerészek úti okmányain elhelyezni.
J. és társai, valamint a görög kormány szerint, a tengerészek abban a pillanatban lépnek ki a schengeni térségből, amikor a rotterdami tengeri kikötőben veszteglő valamely hajón szolgálatra jelentkeznek, mivel ebben az időpontban lépik át az e kikötőben található határt azáltal, hogy a határátkelőhelyen megjelennek. Következésképpen, az előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot szolgálatra jelentkezésük időpontjában kell elhelyezni a tengerészek úti okmányain, függetlenül attól, hogy az érintett hajó mikor indul el.
Ezzel szemben a holland és a német kormány, valamint a Bizottság állítása szerint, az érintett tengerészek a schengeni térségből abban az időpontban lépnek ki, amikor a hajó, amelyen szolgálatot teljesítenek, a tengerészekkel a fedélzetén ténylegesen elhagyja az érintett tengeri kikötőt. Hangsúlyozzák, hogy az e térségből történő kilépéshez az szükséges, hogy az érintett tengerészek átlépjék a schengeni térség külső földrajzi határát, amelyet nem a Schengeni határellenőrzési kódex, hanem az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye rögzít, és amely főszabály szerint ezt a határt az érintett tagállamoknak az egyezmény szerint megállapított partvonalától számított 12 tengeri mérföldben határozza meg.
A holland kormány és a Bizottság szerint e kódex által előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot tehát az érintett tengerészek úti okmányain észszerű határidőn belül, illetve az érintett hajó indulását közvetlenül megelőző időpontban kell elhelyezni.
A német kormány észrevételei szerint, ezt a bélyegzőt a schengeni térségből történő kilépés napján kell elhelyezni abban az esetben, ha e hajó indulásának időpontja ismert.
Az EUB szerint e kérdés kapcsán először azt kell megvizsgálni, hogy mely időpontra vonatkozóan kell úgy tekinteni, hogy ez a tengerész kilépett a schengeni térségből, ahhoz hogy egy második lépésben meghatározható legyen, hogy e kilépés időpontja függvényében, mely időpontban kell az illetékes nemzeti hatóságoknak az e rendelkezésben előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot elhelyezniük[14].
Az EUB a schengeni térségből való kilépés időpontjának meghatározását illetően emlékeztetett arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből következik, hogy mivel a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése nem utal a nemzeti jogra, az e rendelkezésben szereplő „kilépés” fogalmat az uniós jog olyan önálló fogalmának kell tekinteni, amelynek jelentését és hatályát tekintve azonosnak kell lennie valamennyi tagállamban, ezért feladata az, hogy az uniós jogrendben e kifejezésnek egységes értelmezést adjon. A kódex e joghelyének szövegét illetően – mivel sem ez a rendelkezés, sem pedig a kódex valamely más rendelkezése, nem definiálja a schengeni térségből való „kilépés” fogalmát –, e fogalom jelentését és hatályát az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint kell meghatározni[15], és úgy kell érteni, hogy az valamely személynek a schengeni térség részét képező helyről az e térségnek részét nem képező helyre történő mozgásának fizikai cselekményét takarja[16]
Önmagában az a körülmény, hogy valamely személy átlépi a kódex értelmében vett azon „határátkelőhelyet”, ahol a külső határok, kódex által előírt ellenőrzése folyik, nem jelenti azt, hogy ez a személy elhagyta volna a schengeni térséget, ha továbbra is az e térség részét képező állam területének egy részén tartózkodik. Ebből következően nem lehet úgy tekinteni, hogy kilépett volna a schengeni térségből az a tengerész, aki – miután a schengeni térséghez tartozó államban található nemzetközi repülőtéren át a schengeni térségbe lépett – egy olyan hajó fedélzetén tartózkodik, amely ezen állam valamely tengeri kikötőjében vesztegel abban az időszakban, amelynek során a munkáját a fedélzeten elvégzi[17].
Az EUB ítéletében foglalt megállapításai szerint kétségtelen, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex akként határozza meg a schengeni térség „külső határainak” fogalmát, hogy az egyrészt a tagállamok szárazföldi és tengeri határait, másrészt pedig többek között a repülőtereiket és tengeri kikötőiket magában foglalja, amennyiben nem belső határokról van szó. Ez a rendelkezés azonban kizárólag arra irányul, hogy a schengeni térségbe tartozó államok bizonyos repülőtereit és kikötőit a schengeni térség külső határához kapcsolja azért, hogy a schengeni térség külső határait átlépő személyek ellenőrzésének tényleges elvégzését megkönnyítse[18].
A tagállamok tengeri határain történő ellenőrzés azonban ettől eltérően a kódexben szereplő határátkelőhelyeken kívül is elvégezhető, mivel a hajók ellenőrzése az érkezési vagy az indulási kikötőben, vagy az e célra kijelölt, a hajó közvetlen közelében lévő területen, illetve az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye által meghatározottak szerinti parti tengeren a hajók fedélzetén, akár menet közben is elvégezhető, vagy – ilyen értelmű megállapodás esetén – amikor a hajó eléri, illetve elhagyja egy harmadik ország területét[19]. A térség külső határain történő ellenőrzéseket főszabály szerint, a tagállamok által a külső határok átlépése „céljára” engedélyezett határátkelőhelyeken kell elvégezni, és azt „kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék, vagy az átlépés esetén” végzik el[20].
Az az eset azonban, ha valamely személy a schengeni térség részét képező állam valamelyik tengeri kikötőjében található határátkelőhelyen megjelenik, önmagában nem tekinthető azonosnak azzal, hogy a schengeni térséget elhagyja, hanem legfeljebb az e térség rövid időn belüli elhagyására irányuló szándékot tükrözi.
Az ügy tényállása szerint azonban nem volt vitatott, hogy az – ilyen tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén történő munkavégzés céljából – alkalmazott tengerészek nem szándékoztak rövid időn belül elhagyni e tagállam területét, ezáltal a schengeni térséget, abban az időpontban, amikor a hajón való szolgálatra jelentkezésük érdekében az érintett tengeri kikötő határátkelőhelyén megjelentek.
A kódex (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést[21]. Ebben az összefüggésben a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések a Schengeni határellenőrzési kódex értelmében annak megállapítására irányulnak, hogy a személyek beléptethetők-e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják-e azt.
A schengeni térség területén, a harmadik országok állampolgárai bármely 180 napos időszakban csak 90 napot meg nem haladóan tartózkodhatnak. A kódex pontosítja, hogy az engedélyezett tartózkodás e maximális időtartama tiszteletben tartásának számítása során a „beutazás napja” és a „kiutazás napja” a „tagállamok területén való tartózkodás első napjának”, illetve a „tagállamok területén való tartózkodás utolsó napjának” felel meg. Ezért írja elő a határellenőrzési kódex azt az elvet, amely szerint a beléptető és kiléptető bélyegzőket a harmadik országok állampolgárainak úti okmányain rendszeresen el kell helyezni annak érdekében, hogy bizonyossággal megállapítható legyen, a külső határ átlépésének időpontja és helye. A kódex rendelkezései szerint az érintett harmadik országbeli állampolgár úti okmányában szereplő beléptető‑ és kiléptetőbélyegző-lenyomatok megvizsgálása annak ellenőrzésére irányul, hogy az érintett személy nem lépte‑e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát[22].
A jogellenes határátlépések elleni küzdelem céljából a be- és kiléptetőbélyegző-lenyomatok szorosan kapcsolódnak az illetékes nemzeti hatóságoknak a schengeni térségben különösen a rövid távú tartózkodások ellenőrzésével kapcsolatos feladatuk gyakorlásához[23]. Ezért nem tekinthető úgy, hogy:
Ezt a megállapítást nem tehetik kétségessé a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex meghatározott, a tengeri kikötőben kikötő hajón szolgálatot teljesítő tengerészek szárazföldi tartózkodására vonatkozóan eltérést engedő rendelkezések[24], mivel a tengeri kikötőben hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén dolgozó tengerészekre e rendelkezések nem alkalmazhatók.
Azonos okokból a Vízumkódexben illetve annak mellékletében meghatározott, a külső határokon kiadott vízumokra és az átutazó vízumokra vonatkozó rendelkezések[25] sem érinthetik e megállapítást, mivel vitán felül állt, hogy ilyen vízumokkal nem voltak az érintett tengerészek nem rendelkeztek.
A bélyegzőlenyomat úti okmányokon történő elhelyezésének időpontját illetően az EUB emlékeztetett arra, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikke (1) bekezdésének szövege szerint ennek a schengeni térségből való „kilépéskor” kell megtörténnie. Ebből következik, hogy az ilyen bélyegzőlenyomatot a kilépéskor kell elhelyezni, mivel ez felel meg a schengeni térség külső határa átlépésének.
Márpedig amennyiben megállapítást nyer, hogy az érintett személyek valamely határátkelőhelyen történő ellenőrzését nem követi rövid időn belül a schengeni térség külső határának átlépése, fontos, hogy a kiléptetőbélyegző-lenyomatot az illetékes nemzeti hatóságok az úti okmányokon a határátlépéshez közeli időpontban helyezzék el annak biztosítása érdekében, hogy a Schengeni határellenőrzési kódexnek megfelelően e hatóságok a schengeni térségben való rövid távú tartózkodás korlátainak tényleges tiszteletben tartását ellenőrizhessék[26].
A tárgyi ügyben nem volt vitatott, hogy a schengeni térséghez tartozó állam valamely tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén munkavégzés céljából szolgálatba lépő tengerész a szolgálatra jelentkezés időpontjában nem szándékozik rövid időn belül elhagyni e térséget. Ennél fogva az ilyen tengerész nem jogosult arra, hogy a szolgálatra jelentkezés időpontjában a kiléptetőbélyegző-lenyomat úti okmányokon való elhelyezését kérje[27]. A bélyegzőlenyomatot csak abban az esetben kell elhelyezni az úti okmányokon, ha a hajónak a schengeni térségen kívüli hely felé történő indulása hamarosan bekövetkezik.
E tekintetben a Schengeni határellenőrzési kódex vonatkozó rendelkezéséből[28] kitűnik, hogy a hajóparancsnok „időben” és az érintett kikötőben hatályos szabályokkal összhangban köteles értesíteni az illetékes hatóságot a hajó indulásáról. Ebből következik, hogy az előírt kiléptetőbélyegző-lenyomatot a schengeni térséghez tartozó állam valamely kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerész úti okmányain akkor kell elhelyezni, amikor az érintett hajó parancsnoka értesíti az illetékes nemzeti hatóságokat e hajó hamarosan bekövetkező indulásáról.
Az EUB szerint, e rendelkezés bármely más értelmezése megkönnyíthetné a schengeni térségben való rövid távú tartózkodásra vonatkozó uniós jog által megállapított szabályok megsértését és megkerülését, lehetővé téve a harmadik országbeli állampolgár tengerészek számára, hogy a schengeni térséghez tartozó állam területén elhelyezkedő tengeri kikötőben időkorlátozás nélkül tartózkodjanak[29].
Az előterjesztett kérdésre az EUB azt a választ adta, hogy a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni: amennyiben valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező tengerész a schengeni térség részét képező állam tengeri kikötőjében hosszú időn át veszteglő hajón szolgálatra jelentkezik, hogy a fedélzeten – mielőtt e hajó fedélzetén elhagyná a kikötőt – munkát végezzen, e tengerész úti okmányain kiléptetőbélyegző-lenyomatot kell elhelyezni, ha a bélyegzőlenyomat elhelyezését e kódex előírja, azonban nem a szolgálatra jelentkezés időpontjában, hanem akkor, amikor az érintett hajó parancsnoka az illetékes nemzeti hatóságokat e hajó hamarosan bekövetkező indulásáról értesíti.
Lábjegyzetek:
[1] 2020. február 5-ei C‑341/18. sz. ügy Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai, ítélet ECLI:EU:C:2020:76 (Ítélet)
[2] A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 2016. március 9. (Schengeni határellenőrzési kódex)
[3] Eleanor Sharpston főtanácsnok indítványa a C‑341/18. sz. ügy Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben (Indítvány) 2. pont
[4] eur-lex.europa.eu > legal-content< LSU
[5] A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK rendelet
[6] Vízumkódex 35. cikk (1) bekezdésében, továbbá, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában foglalt feltételeknek
[7] A IX. melléklet meghatározza a vízumkötelezettség alá eső átutazó tengerészek részére a határon történő vízumkiadásra vonatkozó szabályokat.
[8] Ítélet 19-27. pont, Indítvány 23-32. pont
[9] A hosszú időn át veszteglés a tengeri hajózási ágazatban alkalmazott olyan gyakorlat, amelynek keretében a hajók akár több hónapra is kiterjedő időszakban a kikötőben kikötve vagy lehorgonyozva vesztegelnek, és az e hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek a fedélzeten történő munkavégzéssel töltött szolgálati idő egészében vagy annak egy részében a kikötőben tartózkodnak.(Ítélet 29. pont.)
[10] 2012. június 14-ei Association nationale d’assistance aux frontières pour les étrangers-ítélet, C‑606/10, EU:C:2012:348, 23. pont
[11] A Schengeni határellenőrzési kódex 5. cikkének (1) bekezdése és 2. cikkének 8. pontja szerint
[12] A Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése szerint
[13] 2017. július 26-ai Jafari-ítélet, C‑646/16, EU:C:2017:586, 52. pont
[14] Ítélet 39. pont
[15] 2017. július 26-ai Jafari-ítélet, C‑646/16, EU:C:2017:586, 73. pont; 2019. július 29-ei Spiegel Online-ítélet, C‑516/17, EU:C:2019:625, 65. pont
[16] 2017. május 4-ei El Dakkak és Intercontinental-ítélet, C‑17/16, EU:C:2017:341, 19–21. pont; 2018. május 31-ei Zheng-ítélet, C‑190/17, EU:C:2018:357, 30. pont
[17] Ítélet 46. pont
[18] Ítélet 47-48. pont
[19] A Schengeni határellenőrzési kódex VI. mellékletével összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 19. cikkében foglaltaktól eltérően a kódex 2. cikkének 8. pontjában szereplő határátkelőhelyeken kívül is e melléklet 3.1.1. pontjában foglalt pontosítás szerint
[20] a Schengeni határellenőrzési kódex 2. cikkének 8. és 10. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdése
[21] 2012. június 14-ei Association nationale d’assistance aux frontières pour les étrangers-ítélet, C‑606/10, EU:C:2012:348, 24. pont
[22] A Schengeni határellenőrzési kódex 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának iii alpontja és h) pontjának ii. alpontja alapján
[23] 2014. szeptember 4-ei Air Baltic Corporation-ítélet, C‑575/12, EU:C:2014:2155, 50. és 51. pont
[24] A Schengeni határellenőrzési kódex VII. melléklete 3. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, 11. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja
[25] A Vízumkódex 35. és 36. cikkében és IX. mellékletében meghatározott rendelkezések
[26] Ítélet 70.pont
[27] Ítélet 71. pont
[28] Schengeni határellenőrzési kódex r VI. melléklete 3.1.5. pontja
[29] Ítélet 75. pont
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!