Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.

Az alapügy

A kérelmező, Marc Glaisen az ügy indulásakor negyven éves kerekesszékes pszichológus volt, aki 2008 októberében egyedül szeretett volna megnézni egy filmet a genfi Pathé Rialto moziban. A kérelmező magát szenvedélyes mozilátogatónak tartja és ezt a filmet az egész városban csak itt vetítették, viszont a Pathé Rialto mozi kerekesszékes vendégeket nem tudott fogadni. A kérelmezőnek nem biztosították a lehetőséget arra sem, hogy megkérdezze a nézőket vagy másokat, hogy valaki tudna-e neki segíteni, hogy bejusson a moziterembe.

2009-ben indított pert a mozi ellen 5000 svájci frank (1,5 millió forint) kártérítést és kamatait kérve. Az eljárás részeként bizonyítási kísérletet végeztek, ennek során kiderült, hogy a 80 kilós kérelmezőt és a körülbelül 15 kilós kerekesszéket két ember be tudja juttatni a moziterembe a lépcsőn, aki a vészkijáraton keresztül tud távozni.

A kérelmet első és másodfokon is elutasították a svájci bíróságok, majd végül a Szövetségi Bíróság is. A svájci bíróság szerint a fogyatékkal élőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló svájci törvény építési rendelkezései nem vonatkoztak a mozira, mert azt a törvény 2004-es hatályba lépése előtt építették és újították fel, és a törvény a magánkézben lévő intézmények személyzetét sem kötelezi arra, hogy mindenképpen nyújtsanak segítséget kerekesszékes vendégeknek. A kérelmező azt is sérelmezte, hogy a mozi be sem engedte, noha lehet, hogy lett volna olyan néző, aki segít volna neki eljutni a moziterembe. A bíróság ebben a körben elfogadta a mozi védekezését, hogy egy esetleges tűz vagy más katasztrófa esetén nem tudták volna garantálni a férfi testi épségét.

A svájci bíróság érvelése szerint a a hátrányos megkülönböztetés tilalmából nem következik olyan kötelezettség, hogy magánkézben lévő szervezeteknek külön intézkedésekkel kellene segíteniük a fogyatékkal élőket. A törvény csak a fogyatékkal élők szegregációját, bizonyos tevékenységekből való kizárását kívánja megakadályozni. Ebben az ügyben viszont nem történt hasonló, a mozi üzemeltetője nem kívánta elkülöníteni a kerekesszékeseket, hiszen más, általa üzemeltetett mozikat (ahol az épület alkalmas erre) ingyenesen látogathatnak. A svájci bíróság szerint a jelen esetben a mozi biztonsági okokra hivatkozva tagadta meg a belépést, ami elfogadható indok volt. A svájci bíróság a kérelmezőnek a svájci alkotmányra hivatkozó érvét is elutasította, amiben a diszkrimináció tilalmának horizontális (nem állami szereplők egymás közti viszonyában) érvényére hivatkozott. A Szövetségi Bíróság az Egyezményt és az EJEB gyakorlatát is vizsgálta, de ezeknek a sérelmét sem állapította meg.

Az EJEB döntése

A kérelmező a 8. (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog), 10. (véleménynyilvánítás szabadsága) és 14. (megkülönböztetés tilalma) cikkre hivatkozva fordult a Bírósághoz.

Az EJEB mindenekelőtt rögzítette, hogy a 14. cikkben foglalt megkülönböztetés tilalma nem önállóan értelmezendő, hanem az Egyezmény által védett többi jog egyenlő érvényesülését biztosítja. Nem szükséges ugyanakkor a 14. cikk sérelmének megállapításához az, hogy egy másik Egyezményben védett jog is sérüljön, de a megkülönböztetésnek egy másik jog által védett területen kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a 14. cikk sérüljön. Abban az esetben viszont, ha a hivatkozott jogsérelem nem esik egyetlen más védett jog alá sem, a 14 cikk sérelmét sem lehet megállapítani.

A 8. cikk kapcsán az EJEB rögzítette, hogy a magánélet tág fogalom, aminek nincs lehatárolt fogalma és gyakorlata szerint ebbe beletartozhatnak a kérelmezők bizonyos fizikai jellemzőivel kapcsolatos jellegzetességek. A magánélet szintén magába foglalja a személyes fejlődés és az emberi kapcsolatokat is, valamint a személyes autonómiát is.

Az EJEB a jelen ügyre vonatkozóan rögzítette, hogy a 2006-os fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény egyik alapelve, hogy a fogyatékkal élők teljes és hatékony társadalmi integrációját elő kell segíteni, de az Egyezmény 8. cikke csak súlyos esetekben alkalmazható, olyan különleges esetekben, amikor valamely helyre való eljutás megakadályozza a kérelmező személyes fejlődését, vagy azt, hogy másokkal kapcsolatot teremtsen és tartson fenn.

A svájci kormány és az EJEB sem kérdőjelezte meg, hogy a kérelmező szenvedélyes mozilátogató, és számára a moziba járás a személyes kapcsolatok létesítésének és fenntartásának helye is, hiszen van sok más olyan hobbi, amit a fogyatékossága miatt nem tud űzni. Az EJEB szerint viszont a 8. cikkből nem következik egy konkrét mozi meglátogatásának és egy konkrét film megnézésének joga. A kérelmező sok más moziba el tud látogatni, a Pathé Rialtót üzemeltető társaság más mozijaiban is képesek kerekesszékes vendégek fogadására. Az EJEB szerint ezért az, hogy a kérelmező ezt a konkrét filmet ebben a konkrét moziban nem tudta megnézni nem akadályozta meg őt a személyes fejlődésében és a más emberekkel való kapcsolatépítésben olyan szinten, hogy az a 8. cikkbe ütközzön.

Az EJEB érvelése szerint az államok széles mérlegelési szabadságot (broad margin of appreciation) élveznek a magánérdekek és a közérdek közti egyensúly megtalálásában, de a nemzeti bíróságoknak kellően részletesen meg kell indokolniuk a döntéseiket. Az EJEB szerint a svájci Szövetségi Bíróság kellően részletesen indokolt ítéletet hozott, ezért a kérelmező 8. cikkben biztosított jogai nem sérültek.

Az EJEB lényegében egyetértett a svájci bíróságokkal abban, hogy az Egyezményből sem következik a diszkrimináció tilalmának horizontális hatása, valamint a svájci bíróságok kellően alaposan megindokolták, hogy a kérelmezőt ért hátrány miért nem éri el a diszkrimináció szintjét. Az Egyezményből nem következik, hogy a jelen ügyhöz hasonló helyzeteket a tagállamoknak meg kell akadályozniuk.

A 10. cikk tekintetében az EJEB egyetértett a svájci kormány állításával, hogy a jelen ügyben ez a cikk nem alkalmazandó, mert nincs olyan jelentése, ami a 8. cikk védelmi körén túlmenően alkalmazandó lenne és a véleménynyilvánítás szabadsága sem biztosítja a jogot egy konkrét film megnézéséhez.

Az EJEB hét bíróból álló harmadik szekciója mindezek alapján többségi döntéssel elfogadhatatlannak minősítette a kérelmet.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.