Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Google és az Oracle közötti jogvitában az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az API nem részesülhet szerzői jogi védelemben, ezért a Google jogszerűen használt fel az Oracle elődje által létrehozott 11.500 sor kódot.
Az USA Legfelsőbb Bírósága nem döntött a Google ügyében, amelyben az volt a kérdés, hogy a Sun Microsystems-től másolt Java API-k (Az alkalmazásprogramozási interfész egy program vagy rendszerprogram azon eljárásainak (szolgáltatásainak) és azok használatának dokumentációja, amelyet más programok felhasználhatnak. – szerk.) szerzői jogi védelem alatt állnak-e.
A 6-2 arányban meghozott döntés, nem juttatta nyugvópontra a 11 éve folyó szerzői jogi vitát a Sun utódja, az Oracle és a Google között.
A Legfelőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Google 11.500 sornyi leíró kódot másolt, amelyeket az Android operációs rendszerének felépítésére és működtetésére használt. A kódot a Google 37 csomagba rendezve használta, amely tulajdonképpen egy rövidítést biztosít a már létező könyvtárok eléréséhez. Az licensztárgyalások megszakadása után a Google lemásolta ezt a kódot, hogy a programozók a megszokott Java programnyelvet felhasználva saját alkalmazásokat fejleszthessenek az Android rendszerben. A Google megírta saját implementációs kódját (Az implementáció a számítástechnikában egy technikai specifikáció vagy algoritmus program, program komponens vagy más módon történő megvalósulása. – szerk.). Az Oracle elődje, a Sun Microsystems soha nem fejlesztett ki sikeres saját okostelefon-platformot a Java használatával, de engedélyezte a Java használatát másoknak a mobileszközeik fejlesztéséhez.
„Kiváló döntés a méltányos felhasználásáról” – jelentette ki Michael Barclay, a Google-t hosszú ideje támogató az Electronic Frontier Alapítvány képviselője. „Sok mindent tisztáz a szoftverek használatával kapcsolatban, amelyek eddig bizontalanok voltak.” „A Legfelsőbb Bíróság a mai napon történelmi szerzői jogi döntését hozott” – nyilatkozta a J. Michael Keyes ügyvéd.
Felbecsülhetetlen jelentőségű döntés született, mert a Legfelsőbb Bíróság több mint egy évtizede nem hozott döntést semmilyen méltányos felhasználási ügyben. A Google kétszer nyert az elsőfokú bíróságon, de a döntést ellen az Oracle fellebbezett a Szövetségi Bírósághoz, ahol a Google minden esetben veszített.
A Legfelsőbb Bíróság döntése „súlyos hatással lesz a szoftveriparra”.
Az Oracle azzal érvelt, hogy az szoftverpiac virágzott a szövetségi bírósági döntések nyomán. A Google viszont bitorlást követett el azzal, hogy „hatalmas mennyiségű szoftverkódot másolt le, és azt tulajdonképpen ugyanarra a célra, de máshogy használta fel”.
A 2016-ban tartott tárgyaláson bemutatott bizonyítékok szerint az Android több mint 42 milliárd dollár reklámbevételt termelt a Google számára. Az Egyesült Államok.
A Szövetségi Körzeti Fellebbviteli Bíróság úgy döntött, hogy a szerzői jogi törvény 107. §-a alapján a méltányos felhasználásra vonatkozó négy törvényi nem volt megállapítható a Google esetében. A Legfelsőbb Bíróság azonban máshogy döntött, amikor megállapította, hogy mind a négy tényezőnek megfelelt a Google.
„Mind a négy méltányos felhasználási tényező teljesült” – nyilatkozta Michael Barclay.
Stephen Breyer a többségi véleményt képviselő legfelsőbb bírósági bíró álláspontja szerint a szerzői jog elsődleges célja nem a szerzők munkájának jutalmazása, hanem „a tudomány és a hasznos művészetek fejlődésének elősegítése”, amellyel a többség egyetértett.
„Amennyiben a Google a Sun Java API egyes részeit felhasználva létrehozott egy új platformot, amelyet a programozók könnyen használhattak, annak használata összhangban volt azzal a kreatív” haladással „, amely maga a szerzői jog alapvető alkotmányos célja” – fogalmazott Breyer.
Keyes elmondta, hogy a bíróság elfogadta az elemzésben a transzformatív felhasználási tényezőt és kijelentette: „A bíróság arra a tényre összpontosított, hogy a Google egy másik platformot hozott létre, és a programozók kollektív tapasztalatait használta ennek az eredménynek az eléréséhez”. „Úgy tűnik, ez új kérdést vet fel a„ transzformatív felhasználásáról”: Mégpedig azt, hogy „Mennyire törekedett a felhasználó a mű átalakítására? Minél több idő, pénz és erőfeszítés szükséges egy mű átalakításához, annál valószínűbb, hogy azt transzformatív felhasználásának kell tekinteni, amely mostantól alapvető szempont lesz.” „Azért van egy kis irónia a döntésben” – jegyezte meg Keyes. „Az izzadtságszagú” szerzői jogi védelem elméletét – vagyis a szerzői jogi védelme attól való függővé tételét, hogy a szerző mennyit pénzt, időt energiát ölt egy mű létrehozásába – a bíróság évtizedekkel ezelőtt elutasította. Most úgy tűnik, hogy ez a koncepció újraéledt, és figyelembe kell a transzformatív felhasználás értékelésekor. ”- mondta Keyes.
A bíróság tisztázta a „piaci kár” tényezőjét a számítógépes programokkal kapcsolatban. „A bíróság nem az általános értelemben vett kárfogalmat vette alapul, hanem azt vizsgálta, hogy később született mű” az előbb született mű piaci helyettesítőjeként működik-e” – értékelte Keyes. „Úgy tűnik, hogy ezt most szigorúbban értékelte a Legfelsőbb Bíróság, mint az eddigi bírósági gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy egyensúlyt kell teremteni a szerzői jogtulajdonosnak okozott „kár” és a társadalom számára jelentkező előnyök között.
” William Frankel, a Brinks Gilson & Lione Ügyvédi Iroda szerzői jogi csoportjának vezetője szerint a döntésnek messzemenő következményei vannak a tartalomszolgáltatókra. „A Legfelsőbb Bíróság méltányos felhasználási döntése visszavezethető a Google-lel szembeni másodfokú döntésekre, amelyek átalakította a szerzői jog által védett tartalmak méltányos felhasználását és megengedték a könyvek digitalizálását a szélesebb körű hozzáférés biztosítása, mint közérdek érdekében”.
„A releváns tényezők közötti mérlegeléstől függetlenül kétségtelenül riasztja a tartalomszolgáltatókat, ha azt látják, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szó szerinti másolás újabb esetét minősíti ” méltányos felhasználásnak ” a szerzői jogi törvény szerint.
” Clarence Thomas bíró különvéleményében úgy foglalt állást, hogy nem szabad különbséget tenni az alapján, hogy a fejlesztők mennyi időt és erőfeszítést fordítottak egy programozási nyelv megtanulására.
„Egy Broadway darabhoz színészekre és énekesekre van szükség, akiknek időt kell fordítaniuk a darab megtanulására és a próbákra” – írta. De a színház nem másolhatja le valaki más forgatókönyvét „pusztán azért, mert magához akarja csábítani a színészeket, és mert a forgatókönyv másolása hatékonyabb, mint a színészektől elvárni, hogy újat tanuljanak”.
Samuel Alito bíró csatlakozott Thomas bíró véleményéhez. Amy Coney Barrett bíró nem vett részt a döntésben, mert csak a meghallgatások után csatlakozott a bírósághoz.
Az októberi meghallgatások során úgy tűnt, mintha a bírák egyetértettek volna az Oracle-lel abban, hogy az API-k szerzői jogi védelem alatt állnak, bár a méltányos használat kérdésében a Google felé hajlottak. Thomas bíró különvéleményében úgy értéktel, hogy a többségi döntésre az vezetett, hogy a Kongresszus elutasította a szerzői jogi kódex és a végrehajtási kódex közötti különbségtételt, ezért a kettőt együtt kell figyelembe venni a méltányos használat értékelésekor.
