Munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága a közösségi médiában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adanai oktatási minisztérium elbocsátotta egyik alkalmazottját amiért a Facebookon különböző cikkeket „lájkolt”. A török hatóságok úgy ítélték meg, hogy a bejegyzések alkalmasak a munkahelyi béke és nyugalom megzavarására, mivel azokban szexuális erőszakról, valamint politikai vezetők és pártok elleni propagandáról lehetett olvasni. Az EJEB ugyanakkor megállapította, hogy a közösségi médiában a „tetszik” gomb használata a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása, annak egyik általános és népszerű online formája, ami lehetővé teszi az emberek számára, hogy kifejezzék érdeklődésüket egyes tartalmak iránt.

A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg.

Az alapügy

A kérelmező az események idején takarítóként dolgozott a török nemzeti oktatási minisztériumban, ahol 2016-ban fegyelmi eljárást indítottak ellene, amiért a Facebookon különböző bejegyzéseket „lájkolt”. A szóban forgó tartalmak többek között a hatósági elnyomás bírálatáról, az ellene irányuló tiltakozás és tüntetésre való felhívásról, az ügyvédi kamara elnökének meggyilkolása miatti felháborodásról, tanulók a hatóságok által ellenőrzött intézményekben történő bántalmazásáról, valamint egy jól ismert vallási szereplő szexista kijelentéseinek éles bírálatáról szóltak. A fegyelmi bizottság az eljárás során úgy ítélte meg, hogy a kérelmező a bejegyzések „lájkolásával” megsértette munkahelyén hatályban lévő kollektív szerződés rendelkezéseit, ezért az elbocsátás mellett döntött a bizottság.

A kérelmező a bíróságon kérte a munkaviszony helyreállítását. A bíróság azonban elutasította a keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a Facebook-bejegyzések, amelyeket a kérelmező „lájkolt”, nem tartoznak a véleménynyilvánítás szabadsága alá, és tartalmuk alkalmas arra, hogy megzavarja a munkahelyi békét és nyugalmat. A török bíróság külön felhívta a figyelmet arra, hogy a tanárok által állítólagosan elkövetett szexuális erőszakról szóló vádakat tartalmazó bejegyzéseket a tanulók és a szülők is láthatták, ami aggodalmat kelthetett bennük. Éppen ezért a török bíróság arra jutott, hogy a kérelmező munkaszerződésének megszüntetése a rá vonatkozó kollektív szerződés értelmében jogszerű volt. A kérelmező fellebbezései nem jártak sikerrel. Végül a török alkotmánybírósághoz fordult, ám kérelmét megalapozatlanság miatt elfogadhatatlannak nyilvánították, mivel a török alkotmánybíróság szerint nem került kellően alátámasztásra, hogy elbocsátása következtében hogyan sérült volna a véleménynyilvánítás szabadságához való joga.

Az EJEB döntése

A nemzeti bíróságok határozatát elemezve az EJEB megállapította, hogy a kifogásolt cselekmény megítélése során a bíróságok nem vizsgálták meg kellő alapossággal a vitatott bejegyzések tartalmát, hatását, illetve kontextusát. Az EJEB a Herbai-ügyre, valamint a Koudechkina-ügyre hivatkozva kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a munkahelyen is megilleti a munkavállalót, és a szóban forgó bejegyzések alapvetően és vitathatatlanul általános érdekű kérdésekkel foglalkoztak, így ebben az összefüggésben felhívta a figyelmet az Axel Springer-ügyben is kifejtett gyakorlatra, miszerint a politikai felszólalások és a közérdekű kérdések területén a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása csak csekély mértékben megengedett.

Az EJEB megjegyezte továbbá, hogy a nemzeti bíróságok teljes mértékben elmulasztották megvizsgálni a kérelmező magatartásának következményeit. Rámutatott, hogy a vitatott tartalmakat nem a kérelmező hozta létre és tette közzé a közösségi médiában, az ő tevékenysége csak az említett tartalom alatti „tetszik” gombra való kattintásra korlátozódott. Kiemelte, hogy a tartalom „lájkolása” nem tekinthető azonos súlyúnak a tartalom interneten történő megosztásával, mivel az előbbi cselekvés csupán a közzétett tartalom iránti szimpátiát fejezi ki, nem pedig a tartalom terjesztésére irányuló aktív szándékot.

Azt is megjegyezte az EJEB, hogy a vonatkozó bejegyzések némelyike csak körülbelül egy tucat „tetszést” és nagyon kevés hozzászólást kapott. Ezenfelül, tekintettel a pozíciója jellegére, a kérelmező csak korlátozott ismertséggel és reprezentatív státusszal rendelkezhetett a munkahelyén, így a Facebookon folytatott tevékenysége sem lehetett jelentős hatással a tanulókra, szülőkre, tanárokra, vagy más alkalmazottakra. Az EJEB a Karapetyan And Others-ügy kapcsán rámutatott továbbá arra is, hogy mivel a kérelmező nem köztisztviselő, hanem a munkajog hatálya alá tartozó szerződéses alkalmazott, így a közszolgálat tagjaitól megkövetelt különleges bizalmi és lojalitási kötelék sem fűzte feletteseihez.

Következésképpen az EJEB úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi bizottság és a nemzeti bíróságok nem vették figyelembe a jelen ügy körülményeihez kapcsolódó valamennyi releváns tényt és körülményt, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy a kérelmező vitatott cselekményei alkalmasak voltak a munkahelyi béke és nyugalom megzavarására. A nemzeti hatóságok nem törekedtek annak értékelésére, hogy a szóban forgó bejegyzések „lájkolása” alkalmas volt-e arra, hogy a kérelmező munkahelyén kedvezőtlen reakciót váltsanak ki, tekintettel a bejegyzések tartalmára, arra a szakmai és társadalmi környezetre amelyben azok elhangzottak, valamint azok lehetséges hatására. Az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy jelen ügyben a kérelmező elbocsátásának indokolása nem tekinthető sem relevánsnak sem elégségesnek, így nem is lehet azt állítani, hogy a nemzeti bíróságok az Egyezmény 10. cikkében foglalt eljárási elvekkel összhangban lévő normákat alkalmazták volna, vagy hogy határozataikat a releváns tények elfogadható értékelésére alapozták volna.

A kérelmezővel szemben alkalmazott szankció súlyosságát illetően az EJEB megjegyezte, hogy a fegyelmi bizottság – amelynek határozatát a nemzeti bíróságok jóváhagyták – a kollektív szerződésben előírt leghátrányosabb jogkövetkezményt alkalmazta, azaz a munkaszerződés azonnali hatályú, végkielégítésre nem jogosító megszüntetését. Az EJEB szerint ez rendkívül súlyos és aránytalan szankciónak számít, és úgy vélte, hogy nem állt fenn észszerű arányossági viszony a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való jogába való beavatkozás és az elérni kívánt jogos cél között. Mindezek fényében a bíróság megállapította az Egyezmény 10. cikkének megsértését, és 2000 euró nem vagyoni kár megtérítését ítélte meg a kérelmező javára.

(ejeb.atlatszo.hu)




Kapcsolódó cikkek

2024. július 9.

Olaszországban jogvita lett a strandolásból

Az olasz tengerpart elképzelhetetlenek strandfürdők nélkül. Az önkormányzatok évtizedekig átláthatatlanul adták ki az üzemeltetési jogokat, megsértve az uniós versenyjogot. A következőkben a szerző egy bizarr jogi és politikai vitát tár a Jogászvilág olvasói elé.

2024. június 24.

Mi köze a kékúszójú tonhalaknak a keresetek befogadhatóságához?

Cikkünkben az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés („EUMSz”) 263. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott közvetlen keresetek (megsemmisítési keresetek) egyes befogadhatósági feltételeit vizsgáljuk, elsődlegesen az Európai Unió Bírósága által kialakított esetjog alapján.