Öngyilkosság jogszerű segédlettel

Ki dönthet a halálról? Mi a helyzet az öngyilkosságban történő professzionális segédkezéssel? Németország ismét az eutanáziáról vitatkozik.

A hatályos jog szerint Németországban az aktív eutanázia az emberölés privilegizált esete (§ 216 StGB). Az öngyilkossághoz nyújtott segítség viszont – a magyar joggal ellentétben – nem büntető törvénykönyvi tényállás. Ugyan a német jog sem engedi meg ezt kifejezetten, de a bűnsegédlet tényállásszerű, szándékos, jogellenes főcselekményt feltételez. Minthogy az öngyilkosság nem ilyen, az ahhoz adott segítség nem lehet bűnsegédlet. Ergo, megengedett.

A jogalkotó megijed

A 2010-es évek elején svájci mintára Németországban is szervezetek alakultak, amelyek professzionális segítséget kínáltak gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek, akik véget akartak vetni az életüknek. Heves társadalmi vita alakult ki. Sokan az öngyilkosságok számának elszaporodásától tartottak. A jogalkotó cselekvésre kényszerült.

A német törvényhozás, a Bundestag képviselőinek többsége 2015-ben frakciófegyelem nélküli, lelkiismereti szavazással a német büntető törvénykönyv, az StGB kiegészítése mellett döntött. Az öngyilkosság üzletszerű elősegítése büntetendő lett (§ 217 StGB). A rendelkezés nem vonatkozik a hozzátartozókra.

Fontos tudni, hogy a német jog szerint az üzletszerűséghez elegendő a tiltott tevékenység rendszeres folytatása. Haszonszerzési szándék nem szükséges. Az öngyilkossághoz rendszeresen segítséget nyújtó orvos tehát megvalósítja az új tényállást. Különösen, ha halált okozó készítményt ír fel, vagy felvilágosítás ad az öngyilkosság elkövetésének módjairól.

A halálukat kívánók kezükbe vennék a sorsukat

Ha a szigorítást elfogadó képviselők azt hitték, hogy az új szabályozással a társadalmi vita nem is szűnik meg, de legalább világos jogi helyzet áll elő, tévedtek.

Az egyértelmű, hogy az öngyilkosság továbbra is megengedett. Felmerül viszont a kérdés, hogy az ezt tervezők hogyan juthatnak a halált okozó készítményhez. Ha orvos ilyet ír fel, az új szabályozás értelmében bűncselekményt követ el.

Vényköteles terméket orvosi rendelvény nélkül az általános szabály szerint a bonni Szövetségi Gyógyszeripari Kutató- és Gyártásfelügyelő Intézet (Bfarm) engedélyével szerezhetnek be magánszemélyek. Az elmúlt három évben több mint 100 személy kérelmezte, hogy halált okozó szerhez juthasson. A bonni hatóság sokáig nem bírálta el ezeket. A kérelmezők az igazságszolgáltatáshoz fordultak.

A Szövetségi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (BVwerG) 2017-ben kimondta, hogy a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedőktől extrém végszükség esetén nem tagadható meg a halálos készítmény. A feltételek fennálltáról a Bfarm határoz.

Bonnban nem találták elég világosnak az ítéletet és annak indokolását. Ezért szakvéleményt rendeltek, amelynek elkészültéig nem akarták elbírálni a kérelmeket. Az ítélet egy volt alkotmánybíró, Udo di Fabio nevével fémjelzett értelmezése ’17 novemberében készült el.

Egy szakvélemény felülír egy ítéletet?!

Di Fabio álláspontja szerint a BVerwG ítélete alkotmányellenes. A személyiség szabad kibontakoztatásának (Art. 2 GG) része ugyan az öngyilkossághoz fűződő jog, de az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy az állam köteles lenne az öngyilkosságban segédkezni – foglalható össze di Fabio jogértelmezése.

A volt alkotmánybíró azzal indokolja álláspontját, hogy „az önrendelkezés nem abszolút jog, nem sértheti a társadalom demokratikusan meghozott szociális-etikai alapdöntéseit”. A szakvélemény szerint az aktív eutanázia tilalma a társadalom morális alapértékei közé tartozik. Ebből logikusan következik, hogy az ebben történő állami közreműködés szintén szembemenne a társadalmi akarattal.

A szakvélemény hatására az egészségügyi miniszter, Jens Spahn levélben fordult a Bfarm vezetéséhez a kérelmek elutasítása érdekében. Egy közigazgatási hivatal által hozott állami döntés nem vezethet senki halálához – indokolta a miniszter a kérését.

A bonni hivatal a két dokumentumra hivatkozva végül minden estben megtagadta az engedély kiadását. Öngyilkossági célból legálisan senki nem juthat halált okozó gyógyszeripari készítményhez.

Ezzel egy szövetségi hatóság egy szakvéleményre és egy miniszter levelére hivatkozva megtagadja egy legfelsőbb szövetségi bíróság jogerős ítéletének végrehajtását! Érthető, hogy nagy a jogi, politikai, társadalmi felháborodás.

Nem egyedi eset

A jogállamiságra sokat adó Németországban nem példa nélküli az eset. Vitatott, de bevett szokás szerint a pénzügyminiszter utasíthatja az adóhatóságot, hogy a Szövetségi Legfelsőbb Pénzügyi Bíróság (BFH) jogerős ítéletét csak a konkrét ügyben hajtsa végre. Viszont nem alkalmazza a többi, hasonló esetre. Így nyerve időt, ameddig a Bundestag a döntés jogalapját megszüntető törvénymódosítást fogad el.

Ki tegyen pontot a vita végére?

A társadalmi konszenzus kialakítása egy ilyen emocionális kérdésben illúzió. Abban viszont mindenki egyetért, hogy tiszta jogi helyzetet kellene teremteni. Ám hogy kinek lenne ez a feladata, arról megoszlanak a vélemények.

Több képviselő pártállástól függetlenül az újraszabályozás mellett érvel. A törvényhozástól várja a megoldást a nagy társadalmi és szakmai reputációval bíró, független szakértői testület, a Német Etikai Tanács, illetve annak elnöke, Peter Dabrock is. Ez egy államfő által kinevezett, 26 tagból álló grémium, amely orvosi és természettudományi kérdésekben ad ki morális, etikai szempontokat figyelembe vevő iránymutatásokat.

A Német Betegjogvédelmi Alapítvány a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) ítéletéttől várja a megoldást. Az öngyilkosság üzletszerű segítésének büntetendővé tétele után számos alapjogi panasz érkezett a BVerfG-hez. Az ügy azonban egyelőre nem szerepel a karlsruhei fórum 2019-es napirendjén. Gyors döntésre tehát nem lehet számítani.

Az egészségügyi miniszter, Jens Spahn nem akar várni. A kábító hatású anyagok forgalmáról szóló törvény (BtMG) módosítását tervezi. Teljes egészében kitiltaná a piacról a kegyes halálhoz vezető gyógyszeripari termékeket. Így akarja megakadályozni, hogy a Bfarm elutasító döntését megtámadók bírósági ítélettel juthassanak halált okozó szerekhez. Kifejezett jogszabályi tiltás esetén ez csak alkotmányjogi panasszal, illetve a BVerfG ennek helyt adó határozatával lenne elérhető.

Így vagy úgy, de szinte biztos, hogy a BVerfG fog pontot tenni a vita végére.

Ritka a jogalkotói engedékenység

Mindössze három európai ország és az USA egyik állama kezeli liberálisan az eutanáziát. Belgiumban és Hollandiában 2002 óta a fizikailag vagy mentálisan elviselhetetlenül szenvedők kérhetik életük kioltását, ha nincs kilátásuk a javulásra, és szabad akaratukból, gondos mérlegelés után egyértelmű nyilatkozatot tettek. A döntési szabadság Hollandiában kezdettől fogva megilleti a 14 és 18 év közöttieket is. Belgiumban – heves viták után – ’14-ben kapták meg a megfelelő belátási képességgel rendelkező 18 év alattiak az eutanázia választásának lehetőségét. A hollandoknál 2016 óta egy demens hölgy esete borzolja a kedélyeket. Az érintett korábban tett nyilatkozata szerint szellemi leépülése esetén eutanáziát kíván. Amikor ez tényleg bekövetkezett, értelemszerűen már nem tudta megismételni kívánságát. Kezelőorvosa ennek ellenére a túlvilágra segítette. A hágai ügyészség nyomozást indított ellene. Bírósági döntés még nincs.
Svájccal összefüggésben sokan már eutanáziaturizmusról beszélnek. Ezért meglepő, hogy az alpesi ország joga explicit nem engedélyezi a kegyes halát. Ugyanakkor a svájci büntető törvénykönyv sem az öngyilkosságot, sem az ahhoz történő segítségnyújtást nem rendeli büntetni. Ezért a töretlen joggyakorlat szerint – a Németországban jelenleg a vita középpontjában álló – az öngyilkosságban történő professzionális segédkezés megengedett. A jogi kiskaput kihasználva több ilyen szolgáltatást nyújtó szervezet is alakult. Legismertebb közülük a Dignitas. Az egyesületek évente átlagosan 700 svájcit és 200 külföldit, elsősorban németeket, franciákat és briteket segítenek a túlvilágra. Minthogy a szervezett formában segítséget nyújtók a jogi szabályozás hiányát használják ki, törvényi feltételekhez sem kell tartaniuk magukat. Ezt pótlandó a Svájci Orvosi Kamara irányelvet fogadott el. Ez inkább bővíti, mint korlátozza a közreműködési lehetőséget. A svájci orvosokra kötelező kamarai irányelv szerint nem csak a halálos betegségben szenvedők, de mindenki más is kaphat segítséget az öngyilkossághoz, ha egészségügyi problémái miatt kilátástalannak látja az életét. Ezzel összefüggésben nagy port kavart fel egy 104 éves, halálos betegségben nem szenvedő, de erősen legyengült, szinte vak ausztrál esete, akit kérésére a Dignitásnál segítettek át a másvilágra.
Az USA Oregon államában ’97 óta a lakcímmel rendelkező nagykorúakat jogosultak az eutanáziára, amennyiben két orvos is úgy nyilatkozik, hogy a megbetegedés 6 hónapon belül halálhoz vezetne. Az orvos azonban maga nem adhatja be, csak felírhatja a halálos készítményt. Tehát itt sem aktív eutanáziáról, hanem professzionális segítségnyújtásról van szó.
Fontos megjegyezni, hogy az öngyilkosságok száma a megengedő szabályozás elfogadása után egyetlen országban sem nőtt meg ugrásszerűen. Az eutanázia Belgiumban a halálesetek 2-4, Hollandiában kevesebb, mint 2, Svájcban 1, Oregonban pedig 0,2 százalékért felelős.

Kapcsolódó cikkek:


Magánügy-e a munkahelyi zaklatás?
2019. június 18.

Magánügy-e a munkahelyi zaklatás?

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kötelékébe tartozó kérelmező kéretlen emailekkel zaklatta kolléganőjét. A hölgy jelzésére a felettes tájékoztatta a kérelmezőt, hogy viselkedése elfogadhatatlan. A levelek ezt követően név nélkül érkeztek, a hölgy pedig végül feljelentést tett. A rendőrség a férfi telefonjáról származó inkrimináló fotókat átadta a munkáltatónak. A fegyelmi eljárás nyomán e bizonyítékok és a kérelmező által a fegyelmi bizottságnak átadott WhatsApp-üzenetek és emailek értékelését követően a kérelmezőt rendkívüli felmondással elbocsátották. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a magánélet és személyes levelezés védelme az ügyben nem illette meg a kérelmezőt.

Joghatóság egyedi munkaszerződések esetében
2019. június 18.

Joghatóság egyedi munkaszerződések esetében

A szerző a joghatóság kérdéseit elemzi az egyedi munkaszerződésekkel kapcsolatos esetek vonatkozásában, az EUB-nak a Peter Bosworth, Colin Hurley, valamint az Arcadia Petroleum Limited és társai-ügyben[1] született ítélete alapján.

Egyezménysértő jogszabállyal kizárni a már elbirtokolt földek tulajdonjogának bejegyzését
2019. június 7.

Egyezménysértő jogszabállyal kizárni a már elbirtokolt földek tulajdonjogának bejegyzését

A három török kérelmező egy törökországi természetvédelmi területen vásárolt az ingatlan-nyilvántartásban ekkor még nem szereplő földeket. Ezt követően egy kataszteri felülvizsgálat során az államkincstár bejegyeztette tulajdonjogát a földekre, amivel szemben a kérelmezők – a saját és és az eladók megszakítatlan használatán alapuló elbirtoklásra hivatkozva – pereket indítottak. A török parlament azonban ezután nyolc évvel, de még a perek jogerős lezárása előtt úgy módosította a természetvédelmi törvényt, hogy természetvédelmi területek ne legyenek elbirtokolhatóak, így a kereseteket a bíróság elutasította, kártalanítást pedig a kérelmezők nem kaptak. Az Emberi Jogok Európai Bírósága most megállapította, hogy az ügyben a török állam a három földvásárló tulajdonhoz való jogát és a bírósági jogvita ésszerű időben való elbírálásához való jogát is megsértette.