Szerződés lehetetlenülése koronavírus idején

A brit tapasztalatok szerint a légitársaságok és a szállásadók igyekeznek késleltetni az utazók által megfizetett díjak visszatérítését.


Az elmúlt hetekben több cikk is megjelent a turizmus és különösen a légitársaságok által bejelentett intézkedésekről, amelyekkel visszautasították a koronavírus miatt lemondott utazások árának visszatérítését.

A brit Guradian például leközölt egy olvasói levelet, amelyben egy skót szigeten található szálloda nem akarta visszatéríteni a szállás díját, úgy, hogy a sziget csak komppal közelíthető meg, amelyre viszont csak a helyi lakosok szállhattak fel.

Jelenleg sok esetben éri kellemetlenség a feleket a koronavírus következtében, de a brit jog egyértelműen szabályozza a helyzetet. Ha a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, akkor a szerződés megszűnik, azaz egyik felet sem köti, és az esetlegesen megfizetett előlegeket vissza kell téríteni.

A lehetetlenülés magában foglalja azt az esetet is, amikor a teljesítés jogszerűtlenné válik. Ezt 1917-ben iktatták be a brit jogba, amikor egy víztározó építését a kormány háborús rendeletei miatt le kellett állítani. Talán nem meglepő, hogy az építőket nem terhelte felelősség a teljesítés elmaradásáért.

A rendkívüli eljárásban elfogadott koronavírus-törvény értelmében az utazás megtiltása azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságban a szálláshely szolgáltatások túlnyomó többsége nem teljesíthető jogszerűen, még akkor sem, ha a szállás fizikailag rendelkezésre áll. A kompok vagy repülőjáratok törlése bizonyos esetekben még tisztábbá teszi a helyzetet.

Ilyen rendkívüli körülmények között a légitársaságok nem kötelesek az eu-s jog alapján kártérítést fizetni vagy az utasokat más módon kompenzálni – ám nem tarthatják meg az utasok által megfizetett viteldíjat a törölt járatok után, illetve nem kötelezhetik az utasokat az útjaik átfoglalására. Néhány légitársaság mégis ezt a legegyszerűbb megoldást választja. Az EasyJet, bár nem vitatta a visszatérítési kötelezettségét, azt írta elő az utasoknak, hogy a visszatérítés érdekében telefonon keressék a gyakorlatban szinte elérhetetlen ügyfélszolgálatukat, vagy használják a légitársaság honlapján jól elrejtett és csak nemrégiben feltöltött űrlapot, amely az ügyfeleknek arra ösztönzi, hogy várják meg a „nyári időszakot”, miközben akik át akarják foglalni a jegyüket, ezt sokkal egyszerűbben megtehetik.

A lehetetlenülés azonban nem csak a jogellenesség miatt következhet be. A néhány hónapon belüli rendezvények, például az augusztusi Edinburgh-i fesztivál törlése ellenére, a hoteltulajdonosok reménykedhetnek abban, hogy a rendezvényhelyszínekre való utazás már nem lesz ellentétes a törvényekkel, így megtagadhatják a foglalások lemondását.

A VII. Edward 1902-es királlyá koronázásának elhalasztásával kapcsolatos ügyek miatt azonban a brit szállásadók ekkor is kötelesek lennének az előlegek visszatérítésére. Henry úr, aki szobákat foglalt a koronázásra visszakapta a pénzét, noha a szobák rendelkezésre álltak. Mindaddig, amíg egyértelmű a szerződéskötés célja, az esemény megszüntetése lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését a tervek szerint, amint ez valószínűleg akkor is így lesz, ha a szállodák újra kinyithatnak és egy adott esemény időpontjára csak emelt áron lehet majd szállást foglalni.

Ha a szállás külföldön található, ahogy a Guardian egyik olvasója esetében, akinek a szállásdíj visszatérítését annak ellenére tagadta meg egy spanyol szálloda, hogy azt teljesen bezárták, a szerződésre külföldi jog vonatkozhat. Az EU egészében érvényes fogyasztóvédelmi irányelv szerint jár a visszatérítés  az utazóknak. Az Egyesült Államokban, az egységes polgári törvénykönyv (Uniform Commercial Code) 2. cikkére érdemes hivatkozni, amely a legtöbb angol nyelvű országgal azonosan szabályozza a lehetetlenülés kérdését.

Egyes szerződésekben rendelkeznek a vis maiorról. Ezt a brit jog nem szabályozza, de a holland KLM légitársaság utazási feltételei szerint egy „rendkívüli és előre nem látható körülményt jelent, amely az arra hivatkozó fél érdekkörén kívül esik és amelyet kellő gondosság tanúsítása esetén sem lehetett elkerülni”. A brit légitársaságok általában nem alkalmaznak ilyen feltételt.

Egyes légitársaságok bőven a koronavírus járvány miatti lezárások után fizettek rekord mértékű osztalékot a részvényeseknek, noha ekkor már tisztában kellett lenniük azzal, hogy a koronavírus járvány súlyos gazdasági következményekkel jár a szektorban.

(theguardian.com)



Kapcsolódó cikkek:


Sérti az EJEE-t a rendszeres zárkaellenőrzés
2020. október 23.

Sérti az EJEE-t a rendszeres zárkaellenőrzés

Az EJEE nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte Németországot, mert megsértette a az embertelen bánásmód tilalmát és a kérelmező hatékony jogorvoslathoz való jogát.

Nem diszkrimináció, ha a magyaroknak nehezebb az érettségi
2020. október 22.

Nem diszkrimináció, ha a magyaroknak nehezebb az érettségi

A vizsgaidőpontok tíz hónapra előre való meghirdetése pedig elegendő időt biztosított a diákoknak arra, hogy lélekben és tudásban is felkészülhessenek a vizsgákra. Az, hogy az írásbeli vizsgák között a kérelmezőknek nem volt pihenőnapja, az EJEB szerint nem jelentett az Egyezménysértés megállapításához szükséges súlyú sérelmet.

A harapós utas és a légi utasok kártalanítása
2020. október 21.

A harapós utas és a légi utasok kártalanítása

A szerző az Európai Unió Bíróságának az L. E. kontra Transportes Aéreos Portugueses SA-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi, mely a légi járat – egyik utas erőszakos magatartása miatti – késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról rendelkezik.