Újabb deviza ügyben hozott döntést az EuB

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A deviza szerződések tisztességtelen jellegét vizsgálhatják a nemzeti bíróságok, az EuB legfrissebb döntésének értelmében.

2018. szeptember 20. napján az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) ismét döntést hozott magyar deviza ügyben. Mint ismeretes legutóbbi döntését 2018. május 31. napján hozta a Sziebert ügyben, ahol az elfogadott elszámolási jogszabályokra vonatkozó szabályozást tekintette át, azonban magát a kérdés eldöntését visszautalta a magyar bíróságok hatáskörébe, csupán annak keretét határozta meg, hogy a jogszabályok mikor ellentétesek az uniós joggal.

Jelen ügyben a felperesek 2008. február 15‑én az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt.‑vel, az OTP Bank jogelődjével svájci frankban nyilvántartott, de forintban folyósított és törlesztett kölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek. A kölcsönszerződést, amelyet önálló zálogjog biztosított, az akkor irányadó árfolyam alapján vették devizában nyilvántartásba. Azonban a szóban forgó kölcsönszerződés része volt, hogy a kölcsön folyósítására és annak törlesztésére alkalmazandó árfolyamot eltérően határozták meg, vagyis az eladási és vételi árfolyam között (a továbbiakban: árfolyamrés) eltérés mutatkozott. Másrészt pedig olyan egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítottak a bank számára, amely lehetővé tette számára a kamatok, díjak és költségek emelését (a továbbiakban: egyoldalú szerződésmódosítási jog).

A felperesek 2013. május 16‑án a fenti kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresettel fordultak a Fővárosi Törvényszékhez, hivatkozással arra, hogy a szóban forgó szerződési feltétel megfogalmazása nem volt világos és közérthető, ennek következtében nem tudták megfelelően felmérni az árfolyamkockázat mértékét sem. Ezzel egyidejűleg, 2013. július 22. napján az OTP felmondta a kölcsönszerződést, tekintettel arra, hogy a felperesek nem teljesítették a szerződésben meghatározott feltételeket.

A Fővárosi Törvényszék 2016. március 11‑ei határozatában helyt adott a kölcsönfelvevők keresetének. Megállapította, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötése a szerződéskötés időpontjában a forintban nyilvántartott szerződéshez képest kedvezőbb és olcsóbb volt, illetve, hogy az OTP Banknak a lappangó pénzügyi válságra tekintettel tudnia kellett volna, hogy a svájci frank mint menekülő deviza árfolyam jelentős kockázatokkal jár, azonban az erről való megfelelő tájékoztatást elmulasztotta a kölcsönfelvevők részére. Ugyanis alapvetően az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel megfogalmazása nem volt világos és érthető. Így a Fővárosi Törvényszék úgy határozott, hogy a kölcsönfelvevők fennmaradó tartozását forintra váltja át, mintha a szóban forgó kölcsönszerződést ebben a pénznemben kötötték volna meg.

Az OTP Bank a döntést megfellebbezte a Fővárosi Ítélőtábla előtt azon az alapon, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azokat a magyar jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a kölcsönfelvevők keresetének benyújtását követően léptek hatályba. A kölcsönfelvevők ezzel szemben a Fővárosi Törvényszék határozatának helybenhagyását kérték, ugyanis a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény tisztességtelennek minősít minden olyan feltételt, amely akár árfolyamrést, akár egyoldalú szerződésmódosítási jogot tartalmaz:

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.
4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés – az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg:”

A Fővárosi Ítélőtábla értékelése szerint a fogyasztói kölcsönszerződésben semmis az árfolyamrésre vonatkozó egyedileg meg nem tárgyalt feltétel, illetve a törvény azt is előírja, hogy az ilyen feltétel helyébe visszaható hatállyal a Magyar Nemzeti Bank által az érintett deviza vonatkozásában meghatározott hivatalos árfolyam lép. Továbbá megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a magyar jogalkotó arra kötelezte a hitelintézeteket, hogy elszámolás útján rendezzék a tisztességtelen feltételek alapján jogosulatlanul beszedett összegeket, illetve, hogy az érintett kölcsönöket a meghatározott árfolyam szerint véglegesen forintra váltsák át annak érdekében, hogy kiküszöböljék a jövőbeli változásokból eredő kockázatokat.

Ennek következtében a magyar jogalkotó a tömegesen előforduló, devizában nyilvántartott kölcsönszerződések megkötéséből eredő problémát próbálta orvosolni, azáltal, hogy megszünteti az árfolyamrést, és a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyam alkalmazását írja elő. Ugyanakkor, ha ez utóbbi árfolyam a fogyasztóra nézve kedvezőbb is, a kölcsönszerződésben meghatározotthoz képest, ez nem változtat azon, hogy továbbra is a kölcsönfelvevő viseli annak kockázatát, ha a devizának a törlesztés pénzneméhez viszonyított árfolyama a deviza erősödése vagy a nemzeti fizetőeszköz leértékelődése esetén ingadozik. Azaz a magyar jogalkotó jóváhagyta az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevőre való terhelését.

A Fővárosi Törvényszék azonban elbizonytalanodott, hogy ha a szerződési feltételeknek a nemzeti jogszabályokban előírt rendelkezésekkel történő ilyen fajta helyettesítése megtörténik, akkor továbbra is a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik e? Hiszen az irányelv kizárja a hatálya alól a törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket. Emiatt pedig az EuB-hez fordult előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdésekkel:

1. Az irányelv hatálya alá tartozik-e, ha a magyar jogalkotó törvényben szabályozta az árfolyamrést és árfolyamkockázat viselésének a kötelezettségét, ezáltal utólag módosítva a szerződéseket?

2. A kizáró szabály alkalmazási körébe vonható‑e az olyan szerződési feltétel, amely a szerződéskötést követően vált ex tunc hatállyal a szerződés részévé? Azaz az irányelv hatálya kiterjed a kötelező érvényű olyan nemzeti jogszabályi rendelkezések útján módosított feltételekre, amelyeket a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően fogadtak el, és amelyek arra irányulnak, hogy más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe, a kölcsön fennmaradó összegének számítása szempontjából előírva a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamot, ezzel együtt pedig a fogyasztónál hagyva az abban az esetben fennálló árfolyamkockázatot, ha a nemzeti fizetőeszköz leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték.

1. Amennyiben igen az első két kérdésre a válasz, akkor a szerződési feltételek világosan és érthetően megfogalmazása, magában foglalja, hogy a hitelintézet olyan részletes tájékoztatással szolgáljon az árfolyamkockázatról, amelyben szerepel az azon gazdasági következményekkel kapcsolatos kockázatok elemzése is, amelyek abból származhatnak, ha a nemzeti fizetőeszköz leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyilvántartásba vették.
2.  Az egyértelműség és átláthatóság követelményének szempontjából, van‑e jelentősége annak, hogy a szerződéskötéskor a szerződésben utólag, évekkel később tisztességtelennek bizonyult egyoldalú módosítási jogra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétellel együtt szerepeltek, amelyek kumulatív hatásaként a fogyasztó ténylegesen egyáltalán nem láthatta előre fizetési kötelezettségei mikénti alakulását, és változásának mechanizmusát? Vagy az utólag már tisztességtelennek kimondott szerződési feltételeket az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni?
3.  Amennyiben a nemzeti bíróság az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítja, a jogkövetkezmény nemzeti jog szabályai szerinti levonása során köteles‑e hivatalból, a felek kontradiktórius eljárásban való megvitatási jogának tiszteletben tartása mellett figyelembe venni olyan további szerződési feltételek tisztességtelenségét is, amelyekre a felperesek keresetükben nem hivatkoztak?

Az első kérdés értékelése során az EuB kifejtette, hogy valamely szerződési feltétel egyedileg meg nem tárgyaltnak tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni. Az alapügyben is a vizsgált feltételeket a nemzeti jogalkotó írta elő, nyilvánvaló, hogy azt a szerződésben részes felek azokat egyedileg nem tárgyalták meg.

A második kérdés kapcsán az EuB megállapította, hogy azt a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések megkötését követően fogadták el, mivel a nemzeti jogalkotó tisztességtelennek ítélte az árfolyamrésről szóló azon feltételt, amelyet az ilyen szerződések általában tartalmaztak, ezzel összefüggésben pedig úgy határozott, hogy a szerződéses árfolyam helyébe a nemzeti bank által meghatározott árfolyam lépjen. Itt emlékeztet a korábbi bírósági gyakorlatára az EuB, mely szerint, bizonyos körülmények között a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése megfelel az irányelvnek. Ennek pedig az az indoka, hogy ha a nemzeti bíróság nem lenne jogosult arra, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse az olyan tisztességtelen feltételt, amelynek kihagyásával az érintett szerződés nem lenne teljesíthető, a bíróság kénytelen lenne a szerződést teljes egészében semmisnek nyilvánítani. Ez különösen hátrányos következményeknek tehetné ki a fogyasztót, mivel az ilyen semmissé nyilvánításnak főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami jobban büntetné a fogyasztót, mint a hitelezőt.

Azonban az irányelv hatálya nem terjed ki a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe. Ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól.

A harmadik kérdés esetében az EuB emlékeztet arra, hogy a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, ez azonban nem korlátozható azok kizárólag alaki és nyelvtani szempontból való érthetőségére. A külföldi pénznemben meghatározott kölcsönök kapcsán a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. A tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Azaz a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották.

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre az EuB kimondja, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, hogy fel tudja mérni annak gazdasági következményeit is.

A negyedik kérdés kapcsán az EuB kifejti, hogy az irányelv megköveteli a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

Az ötödik kérdést az EuB szerint akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

Így az EuB összességében azt mondta ki, hogy a hatályos törvénnyel nem érintett szerződési feltétel, azaz az árfolyamkockázat fogyasztóra való terhelése, nincs kizárva tisztességes fogyasztói szerződésekről szóló európai irányelv hatálya alól. Így ezen feltétel tisztességtelen jellegét a nemzeti bíróságok vizsgálhatják.

Ennek következtében megnyílhat az út a deviza szerződések ilyen irányú felülvizsgálatának.

Forrás:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-09/cp180137hu.pdf

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=205931&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2097959