Csapatépítés közösségi kertben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Semmi sem fogható a valódi földben nőtt, napon megérett, frissen szedett paradicsom ízéhez – sokunk válasza erre, hogy de hát még erkélyem sincs, honnan lenne friss paradicsomom… Néhány éve már ez sem lehet akadály, hála a közösségi kerteknek. Lassan itt a kertészkedési szezon, ha szeretnénk kertet, érdemes előre gondolkodni!

A közösségi kertek lényege, hogy hosszabb-rövidebb ideig kihasználatlan telkeket a környékbeliek javára hasznosítanak. A módszer néhány éve nyugatról hozzánk is megérkezett, a főváros mellett ma már vidéken is több közösségi kert működik – kis túlzással azt mondhatjuk, csak egy-két lelkes, kitartó emberen múlik, hogy a közelünkben is nyíljon egy újabb.
 

Fotók: Serfőző Melinda
 

Ha találtunk egy megfelelő (nem árt, ha körbekerített, vagy körbekeríthető), néhány évig még biztosan üres telket, első körben meg kell találni a tulajdonost, és meg kell egyezni vele, hogy a beépítésig adja használatba a területet közösségi kert céljára. Fontos persze, hogy felmérjük, megfelelő-e a termőföld (ha nem, hozatni kell), hogy lehet-e kutat fúrni, mert ezek nélkül nem élvezhetjük a kertészkedést. Aztán már csak néhány lelkes kertészre van szükségünk, abból viszont biztos, hogy nem lesz hiány: a jelenlegi budapesti kertekre például szép hosszú a várólista. De nem feltétlenül kell az időt telekkereséssel, egyezkedéssel tölteni, hiszen például több olyan budapesti kerület is van, ahol telkeket ugyan már felajánlottak, csak épp lelkes, aktív kertészekre várnak – az ezzel kapcsolatos információk  megtalálhatóak a www.kozossegikertek.hu-n, ahol a vállalkozó kedvűek segítséget is kapnak a már több kertet üzemeltető Kortárs Építészeti Központtól a kezdő lépések megtételéhez.
 

Akár sikerül egy már meglévő kert közösségéhez csatlakozni, akár egy új csapatot sikerül szervezni, számos élményt kapunk kis parcellánkkal. Különösen, ha korábban nem ültettünk még soha semmit, felejthetetlen pillanat lesz, amikor leszüreteljük az első saját magunk nevelte terméseket, hát még az, amikor elkészítjük az első, ezekből készült ételt és rájövünk, hogy soha többé nem szeretnénk bolti zöldséget enni… Nagyon könnyen meg fogjuk szokni a „Megyek a kertbe szedni egy kis…”, „Bográcsozunk a kertben…”, „Hoztam neked a kertből…” kezdetű mondatokat. Felkerül a választható szabadidős programjaink közé az ücsörgés a könyvvel a kertben, játék a gyerekkel a kertben, a jógaóra a kertben (ha olyan szerencsések vagyunk, hogy egyik kertésztársunk jógaoktató), a filmvetítés/irodalmi est/kertészeti előadás a kertben. Ha pedig például a munkahelyünk közelében, a kollégákkal közösen sikerül közösségi kertet indítani, egyúttal megoldottuk a csapatépítés kérdését is.
 

Néhány dolgot azonban mindenképpen meg kell fontolni a kertészkedés megkezdése előtt. Bár nagy valószínűséggel egy alig 7-8 négyzetméteres parcellát fogunk kapni, ezzel is lesz munka: nagy melegben akár naponta kell locsolni, és nem szabad elfelejteni, hogy a közös kertrészeket is gondozni kell (tűzrakó hely, rézsűk, gyerekek homokozója vagy amit épp építettünk magunknak). Ha nincs semmilyen kertészeti tapasztalatunk, időbe telik, amíg megtanuljuk például a biokertészkedés szabályait, a közösségi kertek ugyanis általában vegyszermentesek. Nem biztos, hogy elsőre zökkenőmentesen működik a közösség kialakulása, a szabályok betartatása (például, hogy a közös szerszámokat illik úgy kezelni, mintha saját lenne, hogy a közös területeket közösen kell gondozni és még számos más probléma adódhat), így nem árt egy-két konfliktuskezelésben jártas vezető.  Némi költséggel is számolni kell, különösen az induláskor (kútfúrás, szerszámok vásárlása stb.), utána viszont általában szolid, évi néhány ezer forintos bérleti díjért lehet miénk a parcella.

---