Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyíték „kirekesztésének” nem feltétele, hogy arról más hatóság megállapítsa, jogellenesen állították elő; a hatóság a tényállás tisztázására alkalmas bizonyítékokat főszabály szerint szabadon használja fel – állapította meg a Kúria.
Az alapügy
Az alperes 2018. szeptember 10-én a felperesi foglalkoztatónál munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a 2019. január 4-én kelt határozatában – egyebek mellett – kötelezte a felperest, hogy L.G. munkavállaló 2012. szeptember 13. és szeptember 16. közötti foglalkoztatása vonatkozásában tegyen eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés a) pontjában írt, a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének, és a felperest e mulasztás miatt 200.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a határozatot a felperes által támadott, a határozat rendelkező rész 1. pontja szerinti jogsértésre és az ahhoz kapcsolódó munkaügyi bírságra vonatkozó részeiben megsemmisítette. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria döntése
A Kúria a bíróság ítéletét – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (2) bekezdése és a Pp. 263. § (1)-(2) bekezdése megsértése miatt, a következő indokok alapján – hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A bíróság a Pp. rendelkezéseivel ellentétesen állapította meg, hogy a felperes által utoljára csatolt okiratot (a 2012. szeptember 13-án kelt munkaszerződés módosítást) és az ellenőrzéssel érintett munkavállaló korábbi tanúvallomását módosító írásbeli nyilatkozatát a tényállás megállapítása során azért nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mert a közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyíték „kirekesztésének” az a feltétele, hogy a bizonyítékról egy másik hatóság megállapítsa, hogy azt jogellenesen állították elő.
Olyan jogszabályt, amely a közigazgatási eljárásokban benyújtott bizonyítékok jogszerűségének elbírálására külön hatóságot jelöl ki, a bíróság sem jelölt meg; a hatósági eljárásban beszerzett bizonyítékok felhasználásának ilyen korlátozását az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 62. §-ának a tényállás megállapítását, a bizonyítékok felhasználását, értékelését szabályozó rendelkezései sem tartalmazzák és azt az Ákr. máshol sem írja elő.
A munkaügyi bíróság tévesen rögzítette, hogy az alperes a felperes által utóbb csatolt okirati bizonyítékokat nem értékelte és indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta. Az alperes ezeket a bizonyítékokat a többi bizonyítékkal egybevetve értékelte, a tényállás megállapítása során azonban a korábban csatolt munkaszerződést, illetve módosításokat, valamint a tanú vallomását fogadta el, amelynek okairól részletesen számot adott.
Az alperes mérlegelési tevékenysége jogszerűsége kapcsán a Kúria kiemelte, hogy a felperes a közte és az érintett munkavállaló között fennálló munkaviszony létrehozása tárgyában összesen öt okiratot csatolt, arra nézve, hogy a felek a munkaviszony kezdetét és a munkába lépés napját eltérő időpontban határozták volna meg, az első négy okiratban utalás sem szerepel. Erre vonatkozó tényelőadást a munkavállaló a tanúkénti meghallgatása során nem tett és azt sem említette, hogy a munkaszerződést már az aláírás napján módosították volna, vagy hogy két okiratban szerződtek volna.
Az alperes jogszabálysértés nélkül minősítette életszerűtlennek, hogy a munkaviszonyt létesítő felek a munkaszerződés megkötésével azonos napon egy kizárólag a jelen, munkaügyi ellenőrzéssel érintett eljárásban releváns tényt, a munkaviszony kezdő időpontját tartalmazó módosításról szóló külön okiratot írjanak alá, amelyre vonatkozó adat az eljárás korábbi szakaszaiban fel sem merült.
Az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontja megszegésével kapcsolatos szabálytalanság megítélése szempontjából a felperes által csatolt, az érintett munkavállaló tényleges munkavégzése, bérfizetése tárgyában csatolt okiratoknak nem lehetett jelentőséget tulajdonítani, mert a bejelentési kötelezettséget a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni, a biztosítás pedig a törvény erejénél fogva, a munkaviszony létesítésével jön létre.
A perbeli munkavállaló munkaviszonyának kezdete – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 48. §-a alapján – a munkaszerződés megkötését követő nap volt, ezért az alperes jogszabálysértés nélkül alkalmazott a felperessel szemben a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt szankciót.
