A közös tulajdonú ingatlan használati rendjének egysége


A Kúria a közös tulajdonú ingatlanon kialakult használati renddel kapcsolatban kimondta, hogy a kizárólagosan használt részek tekintetében a tulajdonostársakat megillető részjogosítványok egységet képeznek, amit maga a bíróság sem bonthat meg.

A Kúria a 2021. 79. számú döntésében foglalkozott a közös tulajdonú ingatlanon kialakult használati renddel és kimondta, hogy a kizárólagosan használt részek tekintetében a tulajdonostársakat megillető részjogosítványok (használat, hasznosítás, hasznok szedése stb.) egységet képeznek. A kizárólagos használatú részek tekintetében fennálló részjogosítványok egységét maga a bíróság sem bonthatja meg, ezért arra sincs lehetősége, hogy osztott használati rend mellett az ingatlan egészének hasznait a közös tulajdon általános szabálya szerint – a tulajdoni hányadok alapján – a tulajdonostársak között megossza.

A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az örökhagyó tulajdonát képezte egy ingatlan, amelyen 3 elkülönített helyiséget használtak kizárólagosan gazdálkodó szervezetek, különböző célokra.

Az örökhagyó végrendelete szerint a három helyiségből kettőt az egyik gyermekére – a per felperesére – hagyta, azzal, hogy a két helyiségből az egyiket a másik gyermek jogosult bérelni meghatározott éves bérleti díj ellenében, a másik helyiséget az örökhagyó másik gyermeke (alperes) örökölte. Annak érdekében, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető legyen a tulajdonváltozás, a felek között létrejött megállapodás szerint 52/100 részt a felperes, 48/100 részt alperes szerzett meg.

Felperes használatidíj-különbözet megtérítése érdekében indította meg a pert, mivel álláspontja szerint a bérleti díj nem felel meg a tulajdoni arányoknak. Álláspontja szerint az örökhagyó végrendelete szerinti használati megosztás nyilvánvalóan súlyosan sérti az érdekeit, a fennálló helyzet a jövőben tarthatatlanná vált. Állította, soha nem jött létre használati megállapodás közte és az alperesek között. Ha volt is használati megállapodás az ingatlanra, lehetőség van annak megváltoztatására, ha az egyik félnek jelentős érdeksérelmet okoz. Töretlen bírói gyakorlatként hivatkozott arra, hogy ha a felek között létre is jött megegyezés, a körülmények lényeges megváltozása miatt a sérelmet szenvedett fél a bíróságtól kérheti a használat módjának megváltoztatását.

Az első fok helyt adott, a másodfok elutasította a kereseti kérelmet.

Felülvizsgálati kérelmében a felperes abban határozta meg a jogszabálysértést, hogy a jogerős ítélet a közös tulajdon hasznainak szedésére vonatkozó, a tulajdoni hányadokat e tekintetben kiindulási alapnak tekintendő szabálya ellenére nem adott helyt a teljes perbeli ingatlanra bevételként jelentkező bérleti díjak tulajdoni hányad szerinti felosztása és ez alapján az alperesek marasztalása iránti kereseti kérelemnek. A felperes a Ptk. 5:74., 5:75. és 5:79. §-ára hivatkozott, arra utalva, hogy e jogszabályhelyek alkalmazását mellőzte a másodfokú bíróság, holott ezek alapján pernyertes lehetett volna. A keresetnek és a felülvizsgálati kérelemnek is az volt a ténybeli alapja, hogy a peres felek között nem jött létre megállapodás sem a használati rendről, sem a bérleti díjak felosztásáról. A felperesi álláspont ezért az volt, hogy nem kell újraszabályozást kérnie, hanem elég, ha a bevételekre a tulajdoni hányadok szerinti jogosultsága megállapítását kéri. Kizárólag a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozta, hogy ha a bíróság mégis úgy gondolná, hogy a végrendelet egyben egy használati megállapodás, akkor kéri az újraszabályozást úgy, hogy ez lényegében a bevételek elosztásának megváltoztatását jelenti. A felperes az első és másodfokú eljárásban tehát nem kérte a Ptk. 5:79. § (3) bekezdésre hivatkozással a használati rend újraszabályozását, ezért a jogerős ítélet e kérdéssel nem foglalkozhatott, s így meg sem sérthette az e körben felhívott jogszabályi rendelkezést. Felperes tehát alapvetően nem megfelelő kereseti kérelmet terjesztett elő.

A felperes által előadottakkal szemben viszont tényként volt megállapítható, hogy a végrendeletet a nevezett örökösök tudomásul vették, azt érvényesnek tekintették. A perbeli ingatlan vonatkozásában egymás között kialakítottak egy annak megfelelő használati rendet. A használati rend kialakítása önkéntes volt, ami konszenzust eredményezett a felek között, ezt rögzítette is a hagyatéki eljárásban felvett jegyzőkönyv. Ekkor a hagyatéki tárgyaláson nyilatkozott a felperes és a II. rendű alperes (az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként is) akként, hogy a használat ténylegesen a végrendelet szerint megosztott. Ebből következően a felek a végrendelet tiszteletben tartása folytán az abban meghatározott használati rendet maguk kialakították, abban megállapodtak, erre vonatkozó nyilatkozatukat a közjegyzői okirat rögzíti. A hagyatéki tárgyaláson, a közjegyző meghozta a hagyatékátadó végzést, amiben a felek által a hagyatéki eljárásban megkötött megállapodásra figyelemmel az abban meghatározott tulajdoni hányadok szerint adta át a per tárgyát képező ingatlant mint hagyatékot az örökösöknek. A peres felek ezen a hagyatéki tárgyaláson a használati rend tekintetében a korábbi előadásuktól eltérő nyilatkozatot nem tettek, ilyen a közjegyzői okiratban nem szerepel. Sőt ezen a tárgyaláson a felperes és az alperes egyezséget kötöttek az adott használati és hasznosítási viszonyokra tekintettel az ingatlan közös költségének viseléséről arra az időre, amíg a bérleti jog fennáll. Ebből pedig az következik, hogy az üzletek bevétele tekintetében is konszenzus volt, abban állapodtak meg, hogy azt illeti meg a bevétel, akinek a kizárólagos használatában van az adott üzlet. A feleknek tehát a tulajdoni arányukra a hagyatéki eljárásban létrejött megállapodása nem érintette az egyébként már korábban a végrendelet alapján, az örökhagyó által kifejezésre juttatott célokra figyelemmel kialakított használati rendet.

Tény, tehát hogy a felperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet a kialakult használati rend újraszabályozására. A keresettel érvényesített jog a közös tulajdonból az egész ingatlan tekintetében a tulajdoni hányada alapján őt megillető hasznok kiadása, a jövőre nézve ennek biztosítása volt. Kérelmét a Ptk. 5:74. és 5:75. §-ára alapította. E szabályok a közös tulajdon általános szabályai, amik főszabályként az osztatlan tulajdon és használat esetére vonatkoznak. Ezek az általános szabályok a kizárólagos használati jogosultságok mellett nem, vagy csak korlátozottan érvényesülnek. A perbeli esetben a használat megosztott volt, így a Ptk. 5:80. §-a irányadó, miszerint saját tulajdoni hányadával a tulajdonostárs jogosult rendelkezni. Ebből következően minden tulajdonostárs a saját kizárólagos használatába került ingatlanrészt használja, hasznosítja és szedi a hasznait. Ezek a tulajdonosi részjogosítványok nem választhatók el egymástól. A kizárólagos használatban álló részre a tulajdonostársak – így a peres felek – mindegyike maga élhet a tulajdonjogából eredő részjogosítványokkal.

A kereset ezzel szemben arra irányult, hogy a tulajdonosi részjogosítványok közül kizárólag a hasznok szedésének a jogát vonja a bíróság a közös tulajdonra vonatkozó általános szabályok hatálya alá, míg a használati rend változatlanul osztott maradna. Erre azonban nincsen mód, a bíróság nem bonthatja meg a tulajdonosi részjogosítványok egységét. A bíróságnak nincs lehetősége osztott használati rend mellett az egész ingatlan hasznainak az általános szabályok szerinti felosztására. Erre csak a felek ilyen tartalmú egyhangú megállapodása lenne alkalmas.

A cikk szerzője dr. Bihary Ákos senior partner ügyvéd és dr. Demény Zoltán ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 23.

Csak a Cégközlönyben jelenhet meg a cég közleménye?

A címben feltett kérdésre a jelen cikk szerzője, Dr. Zalavári György ügyvéd szerint a válasz egyszerű: „Nem, más online felületen is közzé tehető a gazdasági társaság hivatalos közleménye.” De miért is fontos ez?

2021. szeptember 22.

Iustitia a tervezőasztalnál

„A szoftvertervezésben évtizedek óta a felhasználó élmény az egyik legfontosabb szempont. De mi van a joggal? Itt is megjelent egy új kifejezés: a legal design. Olyan megoldásokat jelent a jogban, amelyek a felhasználót, a „felhasználói élményt” tartják a tervezéskor a legfontosabb szempontnak.