Atipikus munkajogviszonyok
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Atipikus munkajogviszonyok című kötet részletesen bemutatja azokat az atipikus munkajogviszonyokat, amelyeket a Munka törvénykönyvében szabályozott a magyar jogalkotó, ebből a könyvből közlünk egy rövid részletet.
A bedolgozói munkajogviszony szabályozása az Mt.-ben
Az Mt. definíciója szerint bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg [Mt. 198. § (1) bekezdés]. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló által végzett tevékenységet, a munkavégzés helyét, a költségtérítés módját és mértékét [Mt. 198. § (2) bekezdés]. Munkahely a munkavállaló lakóhelye vagy a felek által meghatározott más hely [Mt. 198. § (3) bekezdés].
A munkáltató utasítási joga – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására terjed ki [Mt. 199. § (1) bekezdés]. A bedolgozói munkajogviszony egyik sajátossága, hogy a
munkavállaló – eltérő megállapodás hiányában – feladatát a saját
eszközeivel végzi [Mt. 199. § (2) bekezdés].
A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában – megállapítja az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és
megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet [Mt. 199. § (3) bekezdés]. A munkavállaló munkarendje – eltérő megállapodás hiányában – kötetlen [Mt. 199. § (4) bekezdés].
A munkavállaló részére meg kell téríteni az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült költségét, vagy ha a tényleges költség nem állapítható meg, átalányt kell a munkavállaló részére fizetni [Mt. 200. § (1) bekezdés].
Nem jár díjazás és költségtérítés, ha a teljesítés az előírt követelménynek a munkavállalónak felróható okból nem felel meg. Csökkentett díjazás és költségtérítés jár, ha a munkáltató a munka eredményét részben vagy egészben felhasználhatja [Mt. 200. § (2) bekezdés].
7.3. A távmunka és a bedolgozói munkajogviszony elhatárolása
Az Mt.-ben egymás mellett szereplő bedolgozói munkaviszony és távmunka keretében történő foglalkoztatás több hasonló vonásuk miatt felveti az elhatárolásuk kérdéskörét. Már a távmunka alkalmazásának kezdeti időszakában felmerült az új élethelyzetre az otthoni munkavégzésre kialakított szabályok alkalmazhatóságának kérdése, ami egyben felveti a távmunka és az otthoni munkavégzés 40 elhatárolási problémáját is. 41 A távmunka elhatárolását az otthoni munkavégzéstől éppen a távmunka során végezhető munkák sokfélesége teszi nehézzé. Az egyszerűbb off-line távmunka hasonló karakterisztikájú, mint a hagyományos otthoni munkavégzés.42 Ha a távmunka során mechanikus, munkanorma szerint meghatározott a munkavégzés (mint például adatbevitel, gépírás, szövegszerkesztés), akkor tulajdonképpen csak a munkavégzés eszköze tér el, a bedolgozói jogviszonnyal kapcsolatosan felmerülő problémák merülnek fel. A bedolgozói jogviszonyra vonatkozó szabályok alkalmazása tehát nagymértékben függ a távmunka jellegétől, különösen azt kell figyelembe venni, hogy a munkát on-line végzik (a direkt felügyelet lehetőségével) vagy off-line (mint például az otthoni szövegszerkesztés). 43 A távmunka végezhető otthon is, ez az a kapcsolódási pont, mellyel a távmunka a bedolgozáshoz kapcsolódik, valamint sok esetben a kétfajta munkavégzés hasonló jogi problémákat vet fel. 44 Nem jelent azonban megoldást az, ha kiterjesztjük a bedolgozókra vonatkozó szabályozást a távmunka által felvetett speciális problémákra is, főleg azért, mert a bedolgozókra vonatkozó szabályok a legtöbb tagállamban egyértelműen a manuális munkákra lettek kidolgozva, így gyakran időszerűtlenek is. Ami szükséges – a jogi környezettől függően – a speciális szabályok kialakítása vagy kollektív szerződéses, vagy jogszabályi szinten két irányban: a távmunkás ugyanolyan jogokban részesüljön, mint a munkavállalók, illetve szükség van a munkajogi szabályok adaptálására is e speciális jogviszony tekintetében. 45 A távmunka alapvetően különbözik a bedolgozói tevékenységtől: az előbbi ugyanis immateriális javakat hoz létre. E javak értéke nagyon különböző: az egyszerű adatrögzítéstől a bonyolult programok elkészítéséig terjedhet. Minél inkább alkotó jellegű feladatot végez a telemunkás, annál nehezebb tevékenységét a bedolgozóéval egy kategória alá szorítani. A bedolgozó tevékenysége ugyanis az általa előállított termékek megszámlálása útján mérhető, javadalmazása is ezen alapszik, ami értelemszerűen nem alkalmazható a telemunkás esetében.46 A távmunka keretében történő igen sokféle tevékenység miatt tehát csak differenciáltan adható válasz arra a kérdésre, hogy a korábban a bedolgozókra alkotott szabályok adekvátak lehetnek- e a távmunka keretében történő foglalkoztatásra. A fentiek alapján megállapítható, hogy amíg a mechanikus számítógéppel végzett tevékenységek esetében (adatbevitel, szövegszerkesztés) ez tulajdonképpen aggálytalanul elképzelhető, addig a nagyobb önállósággal párosuló feladatok, az on-line munkavégzés, a mobil munkavégzés stb. esetében már olyan különbségek vannak a hagyományos bedolgozói tevékenységhez képest, hogy az ezekre vonatkozó szabályok alkalmazása csak nehezen elképzelhető, és nem ad választ az eltérő élethelyzetre.
Tartalom
1. Bevezetés, az atipikus munkajogviszonyok
fogalmáról
2. A részmunkaidőre létrejött munkajogviszony
3. A határozott idejű munkajogviszony
4. A több munkáltató által létesített munkajogviszony
5. A munkaerő-kölcsönzés
6. A távmunka
7. A bedolgozói munkajogviszony
8. Az egyszerűsített foglalkoztatás
és az alkalmi munkavállalás
9. A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló
munkaviszony
10. A vezető állású munkavállaló
atipikus munkaviszonya
11. Cselekvőképtelen munkavállaló
12. Az iskolaszövetkezeti tag munkaviszonya
13. A szociális szövetkezetek tagjának munkaviszonya
14. A tranzit foglalkoztatás
munkajogi kérdései
15. A közfoglalkoztatás
16. Az ösztöndíjas
17. Egyéb atipikus foglalkoztatási
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2010. évi LXXV. törvény
az egyszerűsített foglalkoztatásról
2006. évi X. törvény a szövetkezetekről
2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról
és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó,
valamint egyéb törvények módosításáról
2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fi atalok,
az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek
gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát
keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá
az ösztöndíjas foglalkoztatásról
|
40 Tartalmilag a probléma a magyar bedolgozói jogviszony elhatárolását
jelenti a távmunkavégzéstől. A továbbiakban a bedolgozó (bedolgozói jogviszony)
és az otthon munkát végző (otthoni munkavégzés) szinonimaként kerül
használatra.
41 A legtöbb országban a speciális védelmi rendelkezések azon otthon dolgozókra
vonatkoznak, akik manuális munkát végeznek, így ezek általában nem
alkalmazhatóak a távmunkát végzőkre, Di Martino–Wirth 1990, 544. o.; a német
munkaügyi bíróság a Heimarbeitsgesetz alkalmazhatóságát mondta ki otthonukban
szövegszerkesztést végzőkre 1984-ben, lásd Wedde, P.: Bringt Telearbeit
die neue Rechtlosigkeit? Überlegungern zur rechlichen Einordnung einer neuen
Arbeitsform. In Telearbeit: Elektronische Einsiedelei oder neue Form der
persönlichen Entfaltung? Hamburg, Deutscher Gewerkschaftsbund, 1988.
42 Di Martino–Wirth 1990, i. m. 544. o.
43 Wedde i. m. 1988.
44 New Forms of Work: Labour Law and Social Security Aspects in the European
Community. Dublin, 1994, European Foundation for the Impovement of
Living and Working Conditions.
45 New Forms 1986, 86. o.
46 Nacsa B.: Az atipikus munkaviszonyok szabályozása Nyugat-Európa egyes
országaiban. In Laky T. – Borbély Sz. – Nacsa B. – Frey M. – Lakatos J. – Nádas
M. – Simonyi Á. – Lindner S. – Plank F. – Gere I.: Atipikus foglalkoztatási Formák.
Budapest, Integrációs Stratégiai Munkacsoport, 1997.