Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés. A jogszabályok közül természetesen a Munka Törvénykönyve a leglényegesebb. Sajnos nem segít átlátni a munkavállalói kötelezettségek rendszerét, hogy e törvénykönyv a legkülönfélébb helyeken, elszórtan tartalmaz a munkavállalókra kötelezettségeket rovó rendelkezéseket.
Jó néhány kiemelten fontos munkajogi jogintézmény központi kategóriája a munkavállalói kötelezettségszegés. Munkavállalói kötelezettségszegések lehetnek az alapjai a munkavállalói magatartásra alapított munkáltatói felmondásnak, a szankciós jellegű azonnali hatályú felmondásnak (korábbi szóhasználattal: „rendes” vagy „rendkívüli” felmondásnak). A munkavállaló kártérítési felelősségre vonásához, fegyelmi típusú hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásához, de akár egy egyszerű írásbeli illetve szóbeli figyelmeztetéshez is azonosítani kell valamilyen munkavállalói kötelezettségszegést. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: honnan tudhatják a felek, hogy a munkavállaló egy adott ténykedésével munkavállalói kötelezettségét szegte meg, vagy másképpen – mi a munkavállalói kötelezettségek forrása?
Sajnos a Munka Törvénykönyvében nem találunk egy jól átlátható, egyetlen rendelkezéscsoportban összefoglalt katalógust arról, hogy melyek a munkavállaló kötelezettségei. Ahhoz, hogy feltérképezhessük e kötelezettségeket, a törvényben elszórtan elhelyezkedő rendelkezéseket kell együtt látnunk. Cikkünkben erről adunk egy rövid összefoglalást.
1. Munkavállalói kötelezettségeket fogalmazhatnak meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, így különösen a munkaviszonyt szabályozó jogszabályok valamint a munkavállalókra irányadó kollektív szerződés. A jogszabályok közül természetesen a Munka Törvénykönyve a leglényegesebb. Sajnos nem segít átlátni a munkavállalói kötelezettségek rendszerét, hogy e törvénykönyv a legkülönfélébb helyeken, elszórtan tartalmaz a munkavállalókra kötelezettségeket rovó rendelkezéseket.
E rendelkezések legfontosabb csoportjai a következő:
A munkaügyi bírói gyakorlat nagy hangsúlyt fektet ezeknek az alapelvi jellegű kötelezettségeknek a betartatására: adott esetben hiába felel meg a munkavállaló magatartása az Mt. további szabályaiban tételesen meghatározott rendelkezéseknek, az alapvető magatartási követelmények megszegése önmagában kötelezettségszegő magatartásnak számít, és a renitens munkavállalónak annak minden szankciójával számolnia kell.
Ennek iskolapéldája következő: hiába rendelkezik úgy a törvény, hogy a beteg (keresőképtelen) munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, amennyiben betegségét haladéktalanul nem jelzi munkahelyi vezetőjének, úgy az – alapelvi szabályok között szereplő – együttműködési kötelezettség megszegéséért felelősségre vonható.
E részben önálló fejezetet kap a „Munkaviszony teljesítése” című rendelkezéscsoport, amely külön-külön tartalmaz egy listát a munkáltató és a munkavállaló alapvető kötelezettségeiről a munkaviszony során. Itt szerepel például, hogy a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni; munkaideje alatt munkára képes állapotban munkavégzés céljára rendelkezésre állni; a munkáltató utasításai teljesíteni; a munkatársaival együttműködni.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ez a lista korántsem teljes: a Második rész egyes részletszabályai számos további kötelezettséget fogalmaznak meg a munkavállaló számára. A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések adják meg például a munkavállaló fenti rendelkezésre állásának időbeli kereteit, amelyek egyben a munkaidővel kapcsolatos munkáltatói utasítások jogszerűségének keretei is. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan szabályok előírják a munkavállaló részére, hogy hogyan kell eljárnia a munkaviszony befejezésekor (pl. munkakör átadására, felmondási idő letöltésére való kötelezettség). És így tovább.
2. A munkaviszonyra vonatkozó szabályokon kívül a munkavállaló és a munkáltató megállapodásai, így elsősorban a munkaszerződés is keletkeztethet kötelezettségeket a munkavállalóra nézve. A munkaszerződés fogja például tartalmazni a munkavállaló munkakörét, amely a munkavégzés céljából való rendelkezésre állás tartalmi kereteit rögzíti.
A munkaszerződés – az Mt.-ben meghatározott keretek között – egy sereg, a munkavállaló kötelezettségeit érintő kérdést szabályozhat: meghatározhatja napi munka megkezdésének és befejezésének időpontját, a munkavégzés helyét, a titokvédelemre vonatkozó részletes szabályokat, munkaviszony megszüntetése esetén a munkakör átadásának részletes szabályait, tartalmazhatja munkaköri leírást is mint a munkaköri feladatok részletezését, a munkavállaló által megszerzendő kompetenciák, képesítések elsajátításának kereteit.
3. A munkavállaló egyoldalúan is vállalhat kötelezettséget. Ennek érvényességéhez az sem szükséges, hogy a munkáltató ehhez hozzájáruljon, vagy ezt elfogadja. Garanciális jellegű korlátozás azonban, hogy a munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet ilyen kötelezettségvállalást.
4. A munkáltatói kötelezettségek egyik leggyakoribb forrása a munkáltatói utasítás. Az Mt. – mint fent láthattuk – keret jellegel rögzíti, hogy a munkavállaló engedelmeskedni tartozik a munkáltató munkára vonatkozó utasításainak. A munkaviszony „lelke” a munkáltatói utasításadási jog, hiszen a munkaviszony fontos jellegadó sajátossága, hogy a munkavállalótól elvárt szolgáltatás a munkaszerződésben tartalmi értelemben csak keretjelleggel – egy tágan megfogalmazott munkakör meghatározásával – rögzül. Annak mindennapi aprópénzre váltása alapvetően a munkáltató feladata, aki utasításai révén konkretizálja, hogy a munkavállalónak hogyan kell teljesítenie. Az utasítás végrehajtása tehát igen fontos munkavállalói kötelezettség. Az utasítás csak ritka – a törvényben meghatározott – esetekben tagadható meg, olykor a megtagadása kifejezetten kötelező (pl. ha az utasítás teljesítése más egészségét fenyegetné).
5. Külön figyelmet érdemel az azon fordulata, mely szerint a munkavállalónak a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és szokások szerint kell dolgoznia. Egy adott szakma írott vagy íratlan szabályainak megtartása ennélfogva szintén munkavállalói kötelezettséggé válnak, és munkajogi kötelezettségszegések különféle szankciói társíthatók ezek megsértéséhez.
