Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét
Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezésről szóló iratban a felek erre vonatkozó közös szándékát egyértelműen kifejezésre kell juttatni. Ha a megállapodás nem tartalmazza a felperes ilyen nyilatkozatát és az erre irányuló szándéka a „megállapodás” körülményeiből sem vezethető le, a megszüntetés jogellenes, mert közös megegyezés létrejötte nem állapítható meg – így szól a Kúria egyedi döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperessel 2012. február 14-én szóbeli megbeszélést folytatott az alperes ügyvezetője munkaviszonya megszüntetéséről, aki másnap e-mailben érdeklődött felettesétől, hogy a szóban jelzett rendes felmondásról mikor kapja meg a hivatalos értesítést. Az ügyvezető 2012. február 17-én közös megegyezés megnevezésű iratot nyújtott át a felperesnek. Az okirat szerint a felek rögzítették, hogy mivel a munkáltató a gazdasági változások következtében az üzemeltetési tevékenységet leépíti, a munkavállalóval meglévő munkaviszonyt 2012. február 17-ikével megszünteti. Nyilatkoztak továbbá arról is, hogy egymással szemben igényük vagy követelésük nincs, a munkaviszonnyal, illetve annak megszüntetésével kapcsolatban bírósághoz nem fordulnak. A nagyjából 30 perc hosszúságú tárgyalás nyugodt hangvételben zajlott, az aláírás után az ügyvezető utalta a felperes járandóságait és átadta az igazolásait. A felperes még aznap délután a jogi képviselője útján felszólította az alperest a 30 nap felmentési időre járó átlagkereset és 9 havi átlagbér megfizetésére, ezt azonban az alperes nem teljesítette.
Az első- és másodfokú eljárás
A felperes szerint a megállapodás elnevezésű okirat valójában nem közös megegyezés, hanem munkáltatói felmondás volt. Annak indoka nem volt valós, sem okszerű, a joglemondó kikötés pedig semmis, mivel a jogorvoslati jogáról érvényesen nem lehet lemondani. Sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének, valamint – álláspontja szerint – az alperes kényszert, illetve jogellenes fenyegetést alkalmazott, mivel a munkáltatói igazolások átadását ugyanis a megállapodás aláírásától tette függővé. Mindezek alapján a megállapodás tartalmát és joghatását tekintve a felek kölcsönösen tévedésben voltak.
Az elsőfokú bíróság szerint a megállapodás a joglemondó kikötés kivételével érvényes volt, az érvénytelen résztől azonban nem válik a teljes okiratot semmissé. A bíróság úgy értékelte, hogy nem meríti ki a kényszer, illetve a jogellenes fenyegetés fogalmát a munkáltatói igazolások kiadásának a munkaviszony megszüntetésétől való függővé tétele, hiszen az igazolások kiadására a munkaviszony megszüntetése előtt nincs is törvényes lehetőség. Arra pedig nem utalt semmi, hogy az ügyvezető a munkaviszony-megszüntetési formától tette volna függővé az igazolások kiadását. Felhívta továbbá a figyelmet a megbeszélés körülményeinek nyugodtságára, illetve arra, hogy a szöveget a felek átolvasták és a felperes kérésének megfelelően átjavították. Az okirat tartalmát a bíróság közös megegyezésnek minősítette.
A másodfokon eljáró törvényszék szerint viszont az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes ügyvezető igazgatójának szóbeli közlése a felmondást vetítette előre (azt, hogy az alperes ezt várta, felettesének küldött e-mailben is kifejezésre juttatta). A felettes viszont arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperesnél a közös megegyezés a gyakorlat. Az ügyvezető igazgató a találkozóra a közös megegyezés szándékával és tudatában is készült, ennek megfelelően az összes iratot ezzel a tartalommal készítették elő. A felperes hiába közölte vele, hogy rendes felmondást szeretne, ő erre úgy reagált, hogy nem így készült, a rendelkezésre álló tervezet közös megegyezésre irányul. A felperes az okiratot azért írta alá, mert e nélkül az ügyvezető nem adta volna át a munkáltatói igazolásokat, és csak azok átolvasása után észlelte, hogy felmondási időre járó munkabért az alperes nem fizeteti meg, ezért fordult jogi képviselőhöz és támadta meg a megállapodást.
Elbocsátás után. A közös megegyezésnek valóban közösnek kell lennie
A törvényszék hangsúlyozta, hogy a közös megegyezés fogalma szerint az a felek írásba foglalt, egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánítása. Az erre vonatkozó megállapodásban a Legfelsőbb Bíróság által kialakított következetes ítélkezési gyakorlat szerint egyértelműen kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot. A vonatkozó ügyben azonban az okirat nem tartalmaz a felperes részéről a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot, csak a munkáltató egyoldalú akarata tűnik ki.
Mindezek alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felperes a megállapodás tartalmával kapcsolatban tévedésben volt (tévesen feltételezte, hogy az irat rendes felmondásnak minősül, és hitte, hogy megilleti a felmondási bér, hiszen a munkáltató az aláírást megelőzően nem adott módot az igazolásokban szereplő járandóságok áttekintésére, és nem került sor a kifizetendő összegekről való megállapodásra), a megállapodás érvénytelennek tekinthető. Érvényes megállapodás hiányában pedig a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a megállapodás aláírásának előzményei, a felek magatartása és nyilatkozataik alapján egyértelműen megállapítható, hogy szándékuk a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányult, így a másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett a közös megegyezés létrejöttét illetően.
A Kúria megállapításai
A másodfokú bírósághoz hasonlóan a Kúria is kiemelte, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel a felek írásba foglalt egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánításával szüntethető csak meg, abban a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot egyértelműen kifejezésre kell juttatni. A megállapodás megszövegezéséből azonban nem a felek közös szándéka, hanem a munkáltató egyoldalú akarata tűnt ki, mivel az okirat nem tartalmazott a felperes részéről a munkaviszonya megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot. A felperes már a megbeszélést megelőzően is a rendes felmondást kérte, ezt felettese vallomása és a neki küldött e-mail is igazolta. Mivel a megállapodás nem foglalt magában a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló felperesi jognyilatkozatot, az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a közös megegyezés szándékával ennek megfelelő nyilatkozatot tett. Erre nem került sor, így megállapítható, hogy a felperes szándéka nem irányult a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felek között nem jött létre közös megegyezés, az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.594/2013.) a Kúriai Döntések 2014/9. számában 263. szám alatt jelent meg.
Ami a tényállást illeti, a felperessel 2012. február 14-én szóbeli megbeszélést folytatott az alperes ügyvezetője munkaviszonya megszüntetéséről, aki másnap e-mailben érdeklődött felettesétől, hogy a szóban jelzett rendes felmondásról mikor kapja meg a hivatalos értesítést. Az ügyvezető 2012. február 17-én közös megegyezés megnevezésű iratot nyújtott át a felperesnek. Az okirat szerint a felek rögzítették, hogy mivel a munkáltató a gazdasági változások következtében az üzemeltetési tevékenységet leépíti, a munkavállalóval meglévő munkaviszonyt 2012. február 17-ikével megszünteti. Nyilatkoztak továbbá arról is, hogy egymással szemben igényük vagy követelésük nincs, a munkaviszonnyal, illetve annak megszüntetésével kapcsolatban bírósághoz nem fordulnak. A nagyjából 30 perc hosszúságú tárgyalás nyugodt hangvételben zajlott, az aláírás után az ügyvezető utalta a felperes járandóságait és átadta az igazolásait. A felperes még aznap délután a jogi képviselője útján felszólította az alperest a 30 nap felmentési időre járó átlagkereset és 9 havi átlagbér megfizetésére, ezt azonban az alperes nem teljesítette.
Az első- és másodfokú eljárás
A felperes szerint a megállapodás elnevezésű okirat valójában nem közös megegyezés, hanem munkáltatói felmondás volt. Annak indoka nem volt valós, sem okszerű, a joglemondó kikötés pedig semmis, mivel a jogorvoslati jogáról érvényesen nem lehet lemondani. Sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének, valamint – álláspontja szerint – az alperes kényszert, illetve jogellenes fenyegetést alkalmazott, mivel a munkáltatói igazolások átadását ugyanis a megállapodás aláírásától tette függővé. Mindezek alapján a megállapodás tartalmát és joghatását tekintve a felek kölcsönösen tévedésben voltak.
Az elsőfokú bíróság szerint a megállapodás a joglemondó kikötés kivételével érvényes volt, az érvénytelen résztől azonban nem válik a teljes okiratot semmissé. A bíróság úgy értékelte, hogy nem meríti ki a kényszer, illetve a jogellenes fenyegetés fogalmát a munkáltatói igazolások kiadásának a munkaviszony megszüntetésétől való függővé tétele, hiszen az igazolások kiadására a munkaviszony megszüntetése előtt nincs is törvényes lehetőség. Arra pedig nem utalt semmi, hogy az ügyvezető a munkaviszony-megszüntetési formától tette volna függővé az igazolások kiadását. Felhívta továbbá a figyelmet a megbeszélés körülményeinek nyugodtságára, illetve arra, hogy a szöveget a felek átolvasták és a felperes kérésének megfelelően átjavították. Az okirat tartalmát a bíróság közös megegyezésnek minősítette.
A másodfokon eljáró törvényszék szerint viszont az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes ügyvezető igazgatójának szóbeli közlése a felmondást vetítette előre (azt, hogy az alperes ezt várta, felettesének küldött e-mailben is kifejezésre juttatta). A felettes viszont arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperesnél a közös megegyezés a gyakorlat. Az ügyvezető igazgató a találkozóra a közös megegyezés szándékával és tudatában is készült, ennek megfelelően az összes iratot ezzel a tartalommal készítették elő. A felperes hiába közölte vele, hogy rendes felmondást szeretne, ő erre úgy reagált, hogy nem így készült, a rendelkezésre álló tervezet közös megegyezésre irányul. A felperes az okiratot azért írta alá, mert e nélkül az ügyvezető nem adta volna át a munkáltatói igazolásokat, és csak azok átolvasása után észlelte, hogy felmondási időre járó munkabért az alperes nem fizeteti meg, ezért fordult jogi képviselőhöz és támadta meg a megállapodást.
Elbocsátás után. A közös megegyezésnek valóban közösnek kell lennie
A törvényszék hangsúlyozta, hogy a közös megegyezés fogalma szerint az a felek írásba foglalt, egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánítása. Az erre vonatkozó megállapodásban a Legfelsőbb Bíróság által kialakított következetes ítélkezési gyakorlat szerint egyértelműen kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot. A vonatkozó ügyben azonban az okirat nem tartalmaz a felperes részéről a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatot, csak a munkáltató egyoldalú akarata tűnik ki.
Mindezek alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felperes a megállapodás tartalmával kapcsolatban tévedésben volt (tévesen feltételezte, hogy az irat rendes felmondásnak minősül, és hitte, hogy megilleti a felmondási bér, hiszen a munkáltató az aláírást megelőzően nem adott módot az igazolásokban szereplő járandóságok áttekintésére, és nem került sor a kifizetendő összegekről való megállapodásra), a megállapodás érvénytelennek tekinthető. Érvényes megállapodás hiányában pedig a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a megállapodás aláírásának előzményei, a felek magatartása és nyilatkozataik alapján egyértelműen megállapítható, hogy szándékuk a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányult, így a másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett a közös megegyezés létrejöttét illetően.
A Kúria megállapításai
A másodfokú bírósághoz hasonlóan a Kúria is kiemelte, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel a felek írásba foglalt egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánításával szüntethető csak meg, abban a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot egyértelműen kifejezésre kell juttatni. A megállapodás megszövegezéséből azonban nem a felek közös szándéka, hanem a munkáltató egyoldalú akarata tűnt ki, mivel az okirat nem tartalmazott a felperes részéről a munkaviszonya megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot. A felperes már a megbeszélést megelőzően is a rendes felmondást kérte, ezt felettese vallomása és a neki küldött e-mail is igazolta. Mivel a megállapodás nem foglalt magában a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló felperesi jognyilatkozatot, az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a közös megegyezés szándékával ennek megfelelő nyilatkozatot tett. Erre nem került sor, így megállapítható, hogy a felperes szándéka nem irányult a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felek között nem jött létre közös megegyezés, az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.594/2013.) a Kúriai Döntések 2014/9. számában 263. szám alatt jelent meg.
Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.
Az idei év rendhagyó az önkormányzati választások szempontjából, hiszen most kivételesen nem ősszel, hanem az európai parlamenti választásokkal egy napon, júniusban kerül sor a választásra, ráadásul a 2019-eshez képest jelentősen módosultak a szabályok is, különösen a fővárosi közgyűlés vonatkozásában.
Vasárnap az önkormányzati választásokkal egy időben került sor az európai parlamenti választásra is. Cikkünkben bemutatjuk, kik, hol és mire is szavazhatnak az EP választáson.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!