Fővállalkozó munkavédelmi felelősségéről döntött a Kúria

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az összehangolási kötelezettség minden olyan esetre vonatkozik, amikor az azonos térben munkát végző munkavállalók tevékenysége vagy tevékenységének hatása a másik munkáltató munkavállalójának tevékenységét, annak biztonságát érintheti.

Az alapügy

A felperes fűtőmű gerincvezető közterületen történő kiváltási munkáit végezte alvállalkozók bevonásával. A megrendelő és a felperes, mint vállalkozó keretmegállapodást, majd eseti vállalkozási szerződést kötött, majd a felperes, mint megrendelő eseti vállalkozási szerződést kötött az I. Kft.-vel, mint vállalkozóval a távhővezetéki kivitelezések tárgyában és, mint bérbevevő gépbérleti szerződést kötött egy autódaru gépkezelővel együtt, határozatlan időre történő bérbe adása tárgyában II. Kft-vel.

A munkavégzést a felperes irányította, a csővezeték hegesztési munkáit a felperes munkavállalói végezték, a II. Kft. autódarut és darukezelőt biztosított a munkavégzéshez, az I. Kft. munkavállalói pedig kézi földmunkát végeztek az adott munkaterületen.

A perbeli nap reggelén az I. Kft. munkavállalója, a függőleges földfalú munkaárok dúcolatlan oldalán földmunka tevékenységet (árokásást) végzett. A munkaárok alján történő munka végzése közben a dúcolatlan földfal ráomlott a fölötte lévő beton és aszfaltréteggel együtt. A baleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett és elhunyt. A baleset bekövetkeztekor a dúcolatlan munkaárok függőleges fala mellett (szakadólapon belüli terheléssel) a II. Kft. munkavállalója (darukezelő) által letalpalt autódaru állt.

A hatóság a felperest, mint a szervezett munkavégzést megvalósító munkáltatót munkavédelmi bírsággal sújtotta, mert a felperesi Kft. fővállalkozóként nem tett eleget a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 40. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségének azzal, hogy nem akadályozta meg, hogy a dúcolatlan oldalú munkaárok melletti szakadólapot az autódaru megterhelje. Megsértette a munkahelyeken és az építési munkafolyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 10.1.2. pont, 10.1.5. pont előírásait.

A Kúria döntése

A Kúria annak vizsgálata során, hogy volt-e a felperesnek az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettsége és ha igen, akkor annak eleget tett-e, a következőket állapította meg:

Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell.

Az összehangolás megvalósításáért a Polgári Törvénykönyv szerinti fővállalkozó, ennek hiányában bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek az érdekében a munkavégzés folyik [Mvt. 40. § (2) bekezdés]. A Ptk. 401. §.-a semmiféle megkötést nem tartalmaz az egyes vállalkozók és a megrendelő kapcsolatáról, ehelyett azt írja elő, hogy a fővállalkozó kötelezettsége (egyebek mellett) a többi vállalkozóval/ alvállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni.

A felperes nem vitatta, hogy a keretmegállapodás tárgyát képező munkafolyamat fővállalkozója lett volna. A keretmegállapodás, az eseti- és a vállalkozási szerződések, valamint a tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy az Mvt. 40. § (2) bekezdés első mondatában megkövetelt feltételek teljesültek, így a munkavégzést össze kellett hangolni oly módon, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettség nemcsak az ugyanazon konkrét helyen egy adott időpontban egyszerre munkát végzők tevékenységére, hanem minden olyan esetre vonatkozik, amikor az azonos térben munkát végző munkavállalók tevékenysége, vagy tevékenységének hatása a másik munkáltató munkavállalójának tevékenységét – munkavédelmi szempontból annak biztonságát – érintheti. Így értelemszerűen ha egy munkáltató egy adott munkavégzési helyen veszélyforrást hoz létre, arról az összehangolásért felelős személynek az ott – akár a veszélyforrást létrehozók jelenlétében, akár azok távollétében – a munkát végeztető másik munkáltatónak tájékoztatást kell adnia (BH 2016.230.).

A tényállás szerint a darut az árok közelében letalpaló alvállalkozó tevékenysége kihatott a munkaárokban dolgozó, a másik alvállalkozók alkalmazásában álló munkavállalókra, így a sérültre is. Ebben a helyzetben a felperest terhelte volna a munka összehangolásának kötelezettsége. Mivel az Mvt. szabálya kógens, attól a felek nem térhetnek el. A fővállalkozó felelőssége az Mvt. szerinti összehangolási kötelezettség megvalósítása objektív, ezért az, hogy az adott helyzetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható vagy az, hogy a baleset kizárólag a balesetet szenvedett, az alvállalkozó munkavállalója elháríthatatlan magatartása okozta (vétkességi felelősség) nem játszhat szerepet; az Mvt. 40. § (2) bekezdésében előírt összehangolási kötelezettség elmulasztása alól nem mentesítheti.

(kuria-birosag.hu)

---