Ki pereskedhet ingyen munkaügyekben?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaügyi perek sajátos eljárásjogi intézménye az úgynevezett munkavállalói költségkedvezmény. Ez a munkavállalók széles köre számára elérhető, tehát nem csupán a legnehezebb anyagi helyzetben lévő alkalmazottak pereskedhetnek alacsony költségkockázat mellett.
A munkavállalói költségkedvezmény célja, hogy egyetlen munkavállaló se kényszerüljön lemondani munkajogi igényeinek peres úton történő érvényesítéséről csak azért, mert jövedelmi viszonyai mellett nem meri vállalni egy esetleges pervesztességgel járó költségek kockázatát. Ezért a polgári perekben általánosan érvényesíthető költségkedvezmények mellett a munkaügyi perekben – ideértve a közszolgálati pereket is – speciális kedvezmények érvényesülnek. De kinek jár ilyen kedvezmény, pontosan milyen költségek alól mentesít, és milyenek alól nem?
Ki jogosult munkavállalói költségkedvezményre?
A munkavállalói költségkedvezmény csak a polgári perrendtartás külön fejezete alapján munkaügyi pert folytató munkavállaló, továbbá a közigazgatási perrendtartás szabályai szerint közszolgálati perben álló foglalkoztatott lehet (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban együtt munkavállalóként hivatkozunk rájuk). A munkavállaló, akár felperesi, akár alperesi oldalon áll, igénybe veheti a munkavállalói költségkedvezményt, ha bizonyos jogosultsági feltételek fennállnak az esetében.
A jogosultság meghatározása az alábbi lépések szerint történik.
Elsőként meg kell határozni a jogosultsági feltételek szempontjából irányadó időpontot az következők szerint.
– Ha a munkaviszony a keresetlevél benyújtásakor még fennáll (ez a kevésbé gyakori eset), akkor a benyújtás időpontja az irányadó. Amennyiben a munkaügyi pert fizetési meghagyásos eljárás előzte meg, úgy a fizetési meghagyás iránti kérelem közjegyzőnek való benyújtásának időpontja számít.
– Ha a munkaviszony a keresetlevél benyújtásakor már nem áll fenn, akkor a megszűnés időpontját kell figyelembe venni.
– Az előző pont alól kivétel, hogy ha a munkaviszony ugyan már nem áll fent, de a pert éppen a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt indítják, akkor a munkáltató megszüntető jognyilatkozata közlésének időpontja (pl. a felmondás átadása) számít. Ekkor ugyanis a munkaviszony ténylegesen gyakran a megszüntető jognyilatkozatot követő időpontban ér véget, például felmondás esetén a felmondási idő lejártával.
Példa: a munkavállaló véleménye szerint jogellenesen mondták fel a munkaviszonyát 2018. december 15-én, melynek következtében a munkaviszony a felmondási idő leteltével, 2019. január 14-én ér véget. Keresetlevelet nyújt be az intézkedéssel szemben 2019. január 13-án. A fentiek alapján az irányadó időpont a c) pont szerint 2018. december 15. lesz.
– Meg kell határozni a munkavállalónak az irányadó időpontban érvényben volt havi (bruttó) távolléti díját. Ez az az összeg, amelyet a munkavállalónak például szabadsága idején számfejtenek. A legtöbb munkavállalónak egyedül a havi alapbérből áll a munkabére, ez esetben a távolléti díja természetesen ugyanez az összeg. Azonban bonyolultabb a helyzet, ha a munkavállalónak mindenféle más bérelemek is megilletik (pl. pótlékok, teljesítménybér, prémium stb.) A munka törvénykönyve részletesen meghatározza, hogy a munkavállaló egyes bérelemeinek figyelembe vételével (alapbér, pótlékok stb.) hogyan kell kiszámítani a munkavállaló távolléti díját, ennek kimutatása egy szabályos bérszámfejtési rendszert alkalmazó munkáltatónál jellemzően nem jelent problémát. (Az alábbiakban majd szó lesz arról is, hogy mi a teendő, ha a munkavállaló nem rendelkezik a távolléti díjára vonatkozó pontos adattal.) A fenti példabeli munkavállalónak tehát a 2018. december 15-én érvényben volt távolléti díját kell meghatároznia. Tegyük fel, hogy munkavállalónk esetében ez havi 500.000 forint volt
– Utána kell nézni az irányadó időpontot kettővel megelőző naptári évre vonatkozó, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett bruttó nemzetgazdasági átlagkeresetnek. Ezek az adatok az interneten egy egyszerű, kulcsszavas kereséssel a KSH által vezetett statisztikai táblákról könnyedén elérhetők.
– Ha a példánknál maradunk: a 2016-os, KSH által közzétett bruttó nemzetgazdasági átlagkereseti adatra lesz szükségünk, ami 263.171 forint volt.
– Az utolsó művelet pedig a 2) pont szerinti távolléti díj és a 3) pont szerinti átlagkereset kétszeresének összevetése. Ha a távolléti díj nem haladja meg az említett nemzetgazdasági átlagkereseti összeg kétszeresét, akkor a munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre jogosult. A példához visszatérve: a munkavállaló távolléti díja (500.000 Ft) kevesebb, mint az említett átlagkereset kétszerese (526.342 Ft), ezért a munkavállaló jogosult lesz a költségkedvezményre. E példa is jól szemlélteti, hogy a munkavállalói költségkedvezmény a munkavállalók széles köre számára elérhető, tehát nem csupán a legnehezebb anyagi helyzetben lévő alkalmazottak pereskedhetnek alacsony költségkockázat mellett.
Milyen költségek alól lehet mentesülni, és melyek alól nem?
A munkaügyi perek a per tárgya szerint úgynevezett költség- vagy illetékfeljegyzési jogos perek, ami – e fogalmak bővebb magyarázata nélkül – azt (is) jelenti, hogy a keresetlevél benyújtásakor nem kell leróni a peres illetéket. Mindez független attól, hogy a peres fél munkavállaló jogosult-e a munkavállalói költségkedvezményre. Ha ez utóbbira való jogosultság fennáll, a munkavállaló ezen kívül további kedvezményekre is jogosult. Nem kell előlegeznie a per során felmerülő költségeket (pl. szakértői díj, tanúknak járó költségtérítés stb.), hanem ezeket helyette az állam előlegezi. (Megjegyzendő, hogy ez a munkaügyi perek jelentős részében – tárgyi költségfeljegyzési jog esetén – munkavállalói költségkedvezmény nélkül is érvényes.) A munkavállalói költségkedvezménnyel járó legnagyobb előny, hogy ha a munkavállaló pervesztes (vagy részlegesen pervesztes), akkor nem kell megfizetnie a per elején meg nem fizetett illetéket, továbbá az állam által a per során előlegezett költséget (részleges pervesztesség esetén a pervesztesség arányában sem). Tehát ha például szakértői véleményre volt szükség a per során, de a munkavállaló nem lesz pernyertes, akkor a szakértői díj az állam terhén marad.
Fontos tudni azonban, hogy ha a munkavállalói költségkedvezménnyel rendelkező személy elveszíti a pert, az ellenfél saját perköltségeinek megtérítése alól nem mentesül! Tehát például ha a felperes munkavállaló veszít, és munkáltatója a perben ügyvédet fogadott, az ügyvédi díjat – illetve annak a bíróság által meghatározott részét – meg kell térítenie. (Részleges pervesztesség esetén a nyereség-veszteség arányában.) Tehát a munkavállaló pereskedésének valójában mindig van anyagi kockázata, hiszen az ellenfél költségeinek megtérítése alól semmilyen kedvezmény nem mentesíti.
Vannak olyan költségek továbbá, amelyek alól szintén nem mentesül, aki munkavállaló költségkedvezménnyel rendelkezik. Például ide tartozik a szükségtelen perbeli cselekmény meg nem fizetett illetéke és állam által előlegezett költsége.
Hogyan dönt a bíróság a munkavállalói költségkedvezményről?
A munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó adatokat a felperes munkavállalónak a keresetlevélben kell közölnie. Ha jogi képviselő nélkül jár el, az erre rendelt formanyomtatványon található erre külön rovat. Mellékelnie kell azokat a dokumentumokat is, amelyekkel a közölt kereseti adatokat alátámasztja (pl. munkaszerződés, bérpapírok, munkáltatói adóigazolás stb.).
Akkor sincs nagy probléma, ha a munkavállaló nem tudja pontosan a távolléti díját. A keresetlevélben kérheti, hogy a bíróság kötelezze a munkáltatót a vonatkozó adatok bejelentésére, okiratok csatolására (ezt – helyzettől függően – a formanyomtatvány többféle rovatában kérheti). Ilyenkor a bíróság szerzi be a munkáltatótól a távolléti díjra vonatkozó adatokat. Lehetséges persze az is, hogy a jogvitának éppen az a tárgya, hogy a munkavállalót mennyi bér is illette volna meg.
Ha a munkavállaló alperesi oldalon áll, akkor értelemszerűen az írásbeli ellenkérelmében kell a fenti teendőket elvégeznie.
A bíróság hivatalból vizsgálja a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságot a munkavállaló által közölt adatok alapján. Ha szükséges, hiánypótlásra is kötelezheti e tárgyban a munkavállalót.
A bíróság általában külön végzésben határoz a munkavállalói költségkedvezményről, így a munkavállaló már a per során megtudja, hogy meg fogja-e illetni a költségkedvezmény. Előfordulhat azonban, hogy a munkabér összege és összetétele a jogvita fő tárgya. Ilyenkor elképzelhető, hogy csak az ítéletből derül ki a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultság.
Ha a jogosultság fennáll, akkor az erről szóló végzés nem fellebbezhető, vagyis egyből jogerős. Ha viszont a bíróság úgy dönt, hogy a munkavállaló erre nem jogosult, akkor ezzel kapcsolatban fellebbezést lehet bejelenteni.
Az elsőfokú bíróság által megállapított munkavállalói költségkedvezmény kiterjed a per egész tartamára (tehát a másodfokú bíróság vagy a Kúria eljárására is), és a végrehajtási eljárásra is. Azonban a másodfokú bíróság, illetve a Kúria hivatalból is dönthet úgy, hogy megvonja a kedvezményt, ha arra a következtetésre jut, hogy annak feltételei nem állnak fent.
