Közigazgatási eljárás: továbbra is a kérelmező az ügy ura?

Közigazgatási jogi tanulmányaink során azt tanulhattuk, hogy a kérelemre indult eljárások során az ügy „ura” az ügyfél, a kérelmező, aki az eljárásjogi keretek között rendelkezhet kérelme tartalmáról, jogi sorsáról.

Ezt a képet jelentősen árnyalja az új általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) ama előírása, amely a szünetelési kérelem benyújtása esetén megköveteli, hogy ha az eljárásban több ügyfél szerepel, akkor a szünetelést együttesen kell kérniük.

Ez különösen azokban az eljárásokban jelenthet problémát a kérelmezői pozícióban lévő ügyfeleknek, amely eljárásokban a további ügyfelek gyakorlatilag ellenérdekű félként vesznek részt.

A szünetelés új jogintézmény a közigazgatási eljárásokban. Az Ákr., mint a jogintézményt bevezető jogszabály is abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a kérelmező az ügy ura, akinek az érdekeit messzemenően figyelembe kell venni: nevezetesen a kérelmet előterjesztheti, módosíthatja és visszavonhatja, és adott esetben azt is biztosítani kell számára, hogy a kérelmének elbírálására vonatkozó eljárást függő helyzetbe hozza.

Sajnos a jogalkotó nem törekedett részletes szabályokkal pótolni a jogintézmény újdonsága miatti természetszerű gyakorlati és jogalkalmazási tapasztalati hiányosságokat.

A kérelemre indult eljárásokban a kérelmezőnek főszabály szerint joga van ahhoz, hogy egyoldalú nyilatkozattal kérje az általa kezdeményezett eljárás szünetelést.

Álláspontunk szerint ezt erősíti az Ákr. 7. § (2) bekezdése is, amikor úgy rendelkezik, hogy ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.

Nyilvánvaló ezek alapján, hogy egy kérelemre induló eljárásban a hatóság döntése kizárólag a kérelmezőre fog jogot és/vagy kötelezettséget megállapítani, az eljárásba ügyfélként bejelentkezett egyéb személyekre nem (vagy csak ritkán, ezekben az esetekben azonban véleményünk szerint természetes, hogy az érintett ügyfeleknek szélesebb körű eljárásjogi jogosítványuk kell, hogy legyen).

Gyakori eset ugyanis, hogy egy eljárásban részt vesznek olyan, eljárásjogi státusz szempontjából nem, de ténylegesen ellenérdekű ügyfelek, akik kifejezetten a kérelmező kérelmének az elutasítását kérik, vagy ebben érdekeltek. Tipikusan ilyen ügyek a környezetvédelmi engedélyezési eljárások, melyekben a környezet védelméről szóló törvény alapján a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott, a hatásterületen működő egyesületeket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg.

Az Ákr. jelenleg hatályos előírása szerint eme ügyféli jogállással rendelkező szervezeteknek jelentős eljárásjogi jogalakító lehetőségük van az egyes eljárásokban, melyekben a kérelmező valamely okból az eljárást szüneteltetni akarja.

Véleményünk szerint azonban életszerűtlen, és az Ákr. alapelveivel – elsősorban a jóhiszeműség elvével – lehet ellentétes az, hogy a jogalkotó előírja az eleve ellenérdekűként az eljárásba bejelentkező ügyfél ilyen szintű együttműködésének az elérését a kérelmező számára.

Ugyancsak életszerűtlen, és adott esetben a származtatott ügyféli jogállás indokolatlan kiterjesztése, valamint a kérelmező ügyféli jogállása indokolatlan szűkítése az, hogy a kérelmező jogait és kötelezettségeit érintő eljárásban nem jogosult önállóan, egyoldalú nyilatkozattal az eljárás szünetelését kezdeményezni, ami egyébként – csakúgy, mint a leendő érdemi döntés – az eljárásban szereplő ellenérdekű ügyfelek jogát semmilyen módon nem érinti, különösen nem csorbítja, figyelemmel arra, hogy a kérelem elutasítása iránti indítványt az ellenérdekű ügyfél minden további nélkül előterjesztheti, ráadásul a szünetelésnek az is lehet az eredménye, hogy az eljárás megszűnik.

Az Ákr. új, az ügyfelek eljárásjogi státusza között nem differenciáló szabályozása azt eredményezheti, hogy a nem kérelmező pozícióban lévő ügyfeleknek hasonlóan erős jogaik és jogalakítási lehetőségeik lesznek a nem általuk indított eljárásokban – amelyekben jellemzően a kérelmező kérelmének az elutasítását kérik –, mint magának a kérelmező ügyfélnek, aki nem mellesleg és elméletileg az ügy ura.

Nem figyelmen kívül hagyható körülmény az sem, hogy a szünetelés jelenlegi szabályozása ellentmondásban lehet az Ákr.-nek a kérelemre vonatkozó előírásaival is.

Az Ákr. 35. § (1) bekezdése szerint ugyanis a kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében. Az Ákr. 35. § (3) bekezdése szerint az ügyfél kérelmével a kérelem tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.

A jogszabály tehát – nézetünk szerint – e helyütt is megkülönbözteti a kérelmet előterjesztő ügyfelet az eljárásban részt vevő egyéb ügyfelektől, és egyértelműen rögzíti, hogy a kérelmet előterjesztő ügyfél rendelkezhet a kérelmével, mégpedig a kérelem tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig.

Márpedig a rendelkezési jog körébe tartozik az eljárás szünetelése iránti kérelem is, mellyel a kérelmező ügyfél nyilvánvalóan azt is kockáztatja, hogy ha hat hónapon belül nem kéri az eljárás folytatását, az eljárás megszűnik.

Abban az esetben azonban, ha a kérelmező az általa indított eljárás során kizárólag akkor kérheti az eljárás szünetelést, amennyiben ahhoz az összes többi, az eljárásban ügyfélként, ráadásul bizonyos esetekben ellenérdekű ügyfélként részt vevő szervezet hozzájárul – amint ezt a jelenleg hatályos szabályozás előírja –, az véleményünk szerint jelentősen korlátozza a kérelmező eljárási jogait.

Vélhetően a bírói gyakorlatra vár az a feladat, amely az új eljárásjogi intézmény alkalmazási kereteit meghatározza azokban az esetekben, amikor az eljárásban több ügyfél vesz részt. Ennek időbelisége azonban jelenleg nem megjósolható, így ha a kérelmezők az eljárás szünetelését szeretnék kezdeményezni, vélhetően ki lesznek téve az eljárásba bejelentkezett többi ügyfél jóindulatának.

ecovis-banner

A cikk szerzője dr. Bihary Ákos partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

Kapcsolódó cikkek:


Elektronikus hírközlő eszközök a cégek életében
2019. december 12.

Elektronikus hírközlő eszközök a cégek életében

A társasági jog nyitott az információs társadalom vívmányainak befogadására, ám a jogszabályi kereteket az érintetteknek kell megtölteniük tartalommal, az ő érdekük, hogy az ezekben rejlő lehetőségeket kihasználják.

Mi ellen véd a betegség? – avagy a keresőképtelen elbocsátása
2019. december 4.

Mi ellen véd a betegség? – avagy a keresőképtelen elbocsátása

Jóllehet évek óta nincs hatályban az a szabály, hogy a munkavállalónak nem lehet felmondani keresőképtelensége idején, ma is számos bizonytalanság látszik a gyakorlatban azzal, hogy a munkaviszony megszüntethetőségét hogyan befolyásolja a munkavállaló betegsége. Cikkünkben igyekszünk pontos iránymutatást adni e kérdésben, kitérve arra is, milyen esetben kerülhet veszélybe a megromlott egészségi állapotú dolgozó munkaviszonya.