Mikor pótolható a jognyilatkozat bírósági ítélettel és mikor nem?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Ptk. változatlan feltételekkel továbbra is lehetőséget biztosít a jogszabály által előírt és visszaélés-szerűen megtagadott jognyilatkozat bírósági ítélettel való pótlására.
A – már nem is annyira új – polgári törvénykönyv (Ptk.) fenntartotta azt az elvi lehetőséget, hogy a bíróság ítélettel pótolhassa a jogszabály által megkívánt és visszaélés-szerűen megtagadott jognyilatkozatot, és nem változtatott annak feltételein sem (Ptk. 1:5. §). Ilyen esetben a joggal való visszaélés mulasztás formájában valósul meg, és változatlanul kiinduló feltétel, hogy jogszabály (és nem szerződés) által megkívánt jognyilatkozatról legyen szó (Kúria Pfv. 21.793/2017/6., BH1985. 56., BH2012. 219.).
Szerződésben vállalt jognyilatkozat megtagadása a Ptk. szerint is szerződésszegés (Ptk. 6:184. §), ugyanúgy, mint az 1959-es Ptk. 295. §-a szerint, ezért a jognyilatkozat a Ptk. 1:5. §-ának (2) bekezdés alapján nem pótolható (Kúria Pfv. 21.312/2016/3., PJD2016. 23., BH2013. 70., BH1985. 56., BDT2012. 2702.). E szabállyal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy egy jognyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlása erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Ptk. ezért csak végső lehetőségként tartja fenn a bíróságnak ezt a jogát, éppen úgy, mint ahogy a bírósági szerződésmódosítást is. (Ptk. 6:192. §).
Csak nyomós közérdek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek sérelme esetén, és akkor kerülhet sor a jognyilatkozat pótlására, ha a sérelem másképpen nem hárítható el. A közérdek figyelembevétele mai viszonyok között is szempont lehet a magánjogi jogalanyok egymás közötti érdekhelyzetének a megítélésénél, de e tekintetben is indokolt a kivételesség hangsúlyozása.
A piacgazdaság viszonyai között az 1990-es évek bírói gyakorlata tudatában volt a beavatkozási lehetőség kivételes voltának, és ezért gyökeresen változtatott a korábbi – érdekmérlegelésre és méltányosságra épülő – felfogásán. A bíróságnak mérlegelési jogot ad ugyan a Ptk., de az érintett jogalanyok érdekeinek mérlegelése önmagában nem megfelelő bírói eljárás. A konfliktus helyes megítélése a jogosult érdekhelyzetéből, azaz az alanyi jogból történő kiindulást kívánja meg.
Árnyaltan fejti ki a mérlegelendő szempontokat a Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete, a következők szerint. „A tulajdonostársak egyhangú határozatához kötött építési tevékenységnél elvileg pótolható a tulajdonostársi jognyilatkozat. Erre azonban a törvényi feltételek fennállása esetén is csak akkor kerülhet sor, ha a saját előnyére építkező tulajdonostárs magára vállalja a kiadásokat, és ha az átalakítás folytán nem módosul a közös tulajdon tárgya” (BH2006. 246.).
Fontos ítéleti megállapítás a következő is: „A tulajdonostárs építkezéséhez történő jognyilatkozat pótlása nem vezethet a használat egyoldalú megváltoztatásához, és nem róhat aránytalan terhet a tulajdonostársakra. Nem járhat a tényleges használati viszony és a jogi állapot közötti egyensúlyi helyzet további romlásával” (BH2010. 212., hasonló: EBH2003. 847.).
A Ptk. alapján elfogadható a következő ítéleti tézis: az a törvényi rendelkezés, amely a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz a tulajdonostársak egyhangú szavazatát követeli meg, nem zárja ki a jognyilatkozat pótlásának lehetőségét joggal való visszaélés esetén (EBH2006. 1501.).
Az itt tárgyalt törvényhely alkalmazásának kivételességét egyébként már az a tény is támogathatná, hogy jelentősen csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek jognyilatkozat adását kívánják meg.
A joggal való visszaéléses ügyek száma az 1990-es évekhez képest mégis szignifikáns emelkedést mutatott, és a vizsgált esetek között „súlyosan túlreprezentáltak” a jognyilatkozat pótlására irányuló keresetek. A bírósági gyakorlat pedig az eleve aránytalanul nagy számú ügycsoportban, a rendes gazdálkodás körét meghaladó munkákkal (beruházásokkal) kapcsolatos tulajdonosi/tulajdonostársi hozzájárulás bíróság általi pótlására indult ügyekben ismét az érdekösszevetés/érdekmérlegelés módszeréhez látszik visszatérni.
Az érdekösszemérés során „az építkezést (mindenfajta építkezést) feltétlenül támogatandó” és a – hozzájárulás törvényadta alanyi jogával támogatott – tulajdonostársak, szomszédok érdekei elé helyezendő érdekként hajlandó elfogadni (lásd például: EBH2006. 1501., EBH2005. 1300., EBH2003. 847., BDT2003. 746.). „A lakhatásra, […] a fennálló épületnek az építési szabályokkal, illetve a jogosulti engedéllyel történő összhangba hozatalával, megváltoztatásával (azaz adott esetben lebontásával, részleges visszabontásával) járó költségeket, azok nagysága miatt, szintén gyakorlatilag automatikusan túlnyomó érdekként fogadja el.”
Vannak azért ellenpéldák is szép számmal.
A jognyilatkozat-pótlási perek kapcsán kialakult bírói gyakorlat (BDT2003. 746., EBH2005. 1300) az alpereseket (a társasház és a többi tulajdonostárs) illető alanyi jog védelme oldaláról közelíti meg a kérdést: ha az bármilyen kis mértékben sérülne a jognyilatkozat pótlásával, akkor sem kerülhet sor a keresetnek helyt adó ítélet hozatalára, ha a felperes igazolta a különös méltánylást érdemlő magánérdeke sérelmét. A perbeli esetben azonban e kiindulás alapján sem volt megállapítható alperesi jogsérelem, ellenben a felperes bizonyította az őt ért, a jognyilatkozat megtagadása miatt bekövetkező jogsérelmet (Pfv. 21.376/2018/8.).
Nem minősül a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában megvalósuló joggal való visszaélésnek, ha a bérlőkiválasztási joggal rendelkező alperes nem adja meg a bérlakás elidegenítéséhez a hozzájárulását, mert ezáltal az őt megillető bérlőkiválasztási jogban megnyilvánuló érdek sérülne, az adott célra szolgáló bérlakások száma csökkenne (BH2017. 400.).
A tulajdonostárs építkezéséhez történő jognyilatkozat pótlása nem vezethet a használat egyoldalú megváltoztatásához sem, vagyis nem róhat aránytalan terhet a tulajdonostársakra, és nem járhat a tényleges használati viszony és a jogi állapot közötti egyensúlyi helyzet további romlásával (BH2010. 212.).
A tulajdonostársak egyhangú határozatához kötött építési tevékenységnél a bíróság joggal való visszaélés esetén elvileg pótolhatja a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatát, ha ennek valamennyi törvényi feltétele adott. Erre azonban a törvényi feltételek fennállása esetén is csak akkor van mód, ha a saját előnyére építkező tulajdonostárs magára vállalja a kiadásokat, és ha az átalakítás folytán nem módosul a közös tulajdon tárgya (BH2006. 246.).
Vannak ugyanakkor olyan jogviszonyok, amelyekben jognyilatkozat megtagadásának formájában a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Ez állapítható meg mindenekelőtt az illető jogalany diszkrecionális jogkörébe tartozó jognyilatkozatok megtagadásával kapcsolatban.
Ilyen jognyilatkozatok például a szerződéskötés vagy a szerződésmódosítás (BH2013. 70), ideértve a társaságalapító vagy társasági szerződést módosító jognyilatkozatokat is (BH2017. 268., BH1994. 610.). Ezek mind olyan, az illető személy autonóm döntési jogkörébe tartozó nyilatkozatok, amelyeknek megtételéről vagy megtagadásáról való személyes elhatározást mindenkinek el kell fogadnia. Az ilyen jognyilatkozatok nem „jogszabály által megkívánt nyilatkozatok”, és meg nem tételük már csak ezért sem valósíthat meg joggal való visszaélést, így nem pótolhatja őket a bíróság joggal való visszaélés címén.
Helytállóan állapította meg a Kúria, hogy a Ptk. 1:5. §-a alapján szerződéskötési jognyilatkozat pótlására nem kerülhet sor (Pfv. 21.205/2018/9.). Hasonló elvi megfontolásból (tehát a jognyilatkozat diszkrecionális jogkörbe tartozása miatt) mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy társasház alapítására vagy alapító okirat módosítására senkit nem lehet kötelezni, és ezért nem áll fenn jognyilatkozat adására irányuló kötelezettség.
A közös tulajdonban levő területen történő toldaléképítkezéshez való hozzájárulás az alapító okirat módosítását eredményezi; e szerződéses nyilatkozatnak a bíróság általi pótlására nincs lehetőség. A felépítmény belső átalakítására vonatkozó fennmaradási engedély kiadásához szükséges jognyilatkozatot viszont a bíróság ítéletével pótolhatja (BH2011. 100., BH2000. 535.).
Meghatározott tulajdonosi jognyilatkozatok, például a telekalakítást ellenző tulajdonos jognyilatkozata szintén nem pótolható a bíróság ítéletével (BH2007. 333.).
Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges nyilatkozat, amely a gyermekkel való családi kapcsolat alapvető megváltozását eredményezi, a szülő legszemélyesebb joga, és ezért e nyilatkozat megtagadása nem tekinthető joggal való visszaélésnek (BH1992. 28.).
Vitatható ugyanakkor az az ítélőtáblai döntés, amely nem pótolta joggal való visszaélés címén a betéti társaság kültagjának a társasági szerződés módosításához szükséges jognyilatkozatát (tehát elvben egy szerződéses nyilatkozatot) abban az esetben, amikor a módosítást (és így az illető tag nyilatkozatát) a társaságnak a Ptk. jogi rendje alá helyezése céljából jogszabály (a Ptké. 12. §-a) kívánta meg, és a kültag a módosításhoz hozzájáruló nyilatkozatát a társasági szerződés – számára előnyösebb tartalmú – átalakításától tette függővé (BDT2016. 3515.). Nem látta megállapíthatónak a bíróság a jognyilatkozat pótlásához szükséges törvényi feltételeket, többek között azért sem, mert a kifogásolt sérelem másként is elhárítható lett volna (BH2017. 268., PJD2016. 23.).
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor Ecovis társult ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
