Rend, fegyelem a munkahelyen – a munkáltatói fegyelmezés eszköztára

A munkáltatónak nemcsak a saját érdekeinek előmozdítása végett élhet a fegyelmezés lehetőségével, hanem kötelezettségei teljesítésének is szükséges eszköze a fegyelmezési jog.

Minden munkaszervezet működése megköveteli, hogy a munkavállalók munkajogi kötelezettségeiket teljesítsék, és egy alapvető szervezeti kultúrát megtartó magatartást tanúsítsanak. Nincs eredményesen működő munkáltató munkahelyi fegyelem nélkül. Ezért, bár a „fegyelmezés” kifejezés kissé furán hat egy felnőtt emberek közötti kapcsolatrendszer által alkotott munkaszervezet viszonylatában, a munkajognak szükségképpen rendelkeznie kell a munkáltató fegyelmezési jogáról.

A munkáltatónak nemcsak a saját érdekeinek előmozdítása végett élhet a fegyelmezés lehetőségével, hanem kötelezettségei teljesítésének is szükséges eszköze a fegyelmezési jog. A jogszerű fegyelmezés eszközei nélkül ugyanis nem tudná visszatartani a munkavállalókat olyan magatartástól, amelyért adott esetben harmadik személyek – ideértve más munkavállalókat is – vagy éppen maga a helytelen magatartású munkavállaló irányába a munkáltató felel (pl. munkavédelmi szabályok betartatása, munkatársak zaklató magatartásának megfékezése, közteherviseléshez szükséges munkavállalói adatok bekérése).

Klasszikus „fegyelmi eljárásról” és „fegyelmi szankciókról” a versenyszféra munkajogáról rendelkező munka törvénykönyve nem szól. Ilyeneket ma már csak a közszféra munkajogát meghatározó egyes jogállási törvények intézményesítenek. Azonban a munka törvénykönyve és az ennek alapján kialakított bírói gyakorlat is a fegyelmezési lehetőségek széles skáláját bocsátja a versenyszférában tevékeny munkáltató rendelkezésére annak érdekében, hogy a megfelelőt kiválasztva hatékonyan léphessen fel a renitens munkavállalóval szemben. A „fegyelmezési skála” teljes spektrumának ismerete azért fontos, mert a munkáltatóval szemben nemcsak az a követelmény, hogy a fegyelmi szankciókat formailag helyesen alkalmazza, és tartalmilag is megfeleljenek a jogszabály által előírt vagy a bírói gyakorlat által kialakított követelményeknek, hanem az is lényeges, hogy a fegyelemsértés súlyával mindig arányban legyenek az alkalmazott szankciók. A fegyelmi típusú szankciók alkalmazásával szemben minden esetben munkaügyben eljáró bírósághoz lehet fordulni, és a jogellenes fegyelmezésnek a munkáltatóra hátrányos következményei is lehetnek. (Az írásbeli szankciókat ennek megfelelően mindig el kell látni a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó tájékoztatással is.)

Az alábbi fegyelmi jogkövetkezményeket alkalmazhatja tehát a munkáltató.

  • Írásbeli vagy szóbeli figyelmeztetés

A figyelmeztetési jogról mint a munkahelyi fegyelmezés legenyhébb fokozatáról a munka törvénykönyve egyáltalán nem szól. Mivel azonban a munkavállaló figyelmeztetése a szervezeti rendfenntartás igen elterjedt, alapvető fontosságú, a csekély fegyelemsértésekkel kapcsolatban gyakran hatékony eszköze, a bírói gyakorlat már kialakította a munkáltatói figyelmeztetéssel kapcsolatos főbb szabályossági követelményeket is. A Kúria több eseti döntésében úgy határozta meg az írásbeli figyelmeztetés fogalmát, hogy az a munkáltató ellenőrzési és utasítási jogából eredő olyan munkafegyelmet biztosító eszköz, amellyel felhívja a munkavállalója figyelmét az általa helytelenített magatartástól való tartózkodásra, illetve a szabályszegést a rosszallása kifejezésével szankcionálja.

A figyelmeztetéssel illetett munkavállalói magatartások igen sokfélék lehetnek: a bírói ítéletekben visszaköszönnek a munkavállalók más munkatársakkal vagy a munkáltatóval való együttműködésének hiánya, egyes munkafeladatainak elmulasztása, veszélyjelzési kötelezettség elmulasztása, a munkahelyen való megjelenési kötelezettség elmulasztása stb. okán történt jogszerű írásbeli figyelmeztetések.

Joghatását tekintve nincs különbség az írásbeli és a szóbeli figyelmeztetés között. Tehát nem számít „erősebb” szankciónak az írásbeli figyelmeztetés, és nincs olyan szabály sem, hogy az írásbeli figyelmeztetést feltétlenül meg kell előznie a szóbelinek. Abban a kérdésben, hogy az adott helyzetben írásbeli vagy szóbeli figyelmeztetéssel érdemes-e élni, leginkább azt a szempontot célszerű megfontolni, hogy vajon szükség lehet-e a későbbiekben a figyelmeztetés tényének bizonyítására. Ha igen, praktikus írásba foglalni a figyelmeztetést, és azt szabályszerűen közölni a munkavállalóval.

Figyelmeztetésnek csak az a munkáltatói intézkedés tekinthető, amely egyéb hátrányt a munkavállalónak nem okoz, csupán szembesíti őt a magatartási problémájával és a munkáltató ezzel kapcsolatos negatív értékítéletével. Azonban a munkáltatói figyelmeztetések korántsem tekinthetők súlytalan intézkedésnek munkajogi szempontból. Ha sorozatos fegyelemsértésről van szó (pl. az recepciós munkavállaló rendszeresen pökhendi módon beszél a vendégekkel), néhány ilyen figyelmeztetés tanúsíthatja, hogy a munkáltató már többször fellépett az adott magatartási problémával szemben. Ezzel a munkáltató később adott esetben jól alá tudja támasztani egy súlyosabb szankció alkalmazását, például egy, a munkavállaló magatartására alapított felmondást. Másrészt: a munkáltató dokumentált figyelmeztetései útján igazolhatja, hogy valójában nem volt elnéző egy sorozatos munkavállalói szabálytalansággal (pl. rendszeres késés, magáncélú internethasználat munkaidőben stb.), ezért a munkáltatói „hallgatólagosan jóváhagyó gyakorlatra” alapítva később nem mentheti ki magát a munkavállaló a fegyelemsértés súlyosabb jogkövetkezményei alól.

Ha a munkáltató írásbeli figyelmeztetést ad, ezt indokolással kell ellátnia. Az indokolásnak valósnak és okszerűnek kell lennie. A valóság követelménye azt jelenti, hogy az ott leírt magatartási problémának tényleg fent kellett állnia (pl. a konyhai kisegítő által elmosogatott tányérok tényleg piszkosak maradtak), az okszerűség pedig azt jelenti, hogy a szóban forgó munkavállalói magatartáshoz jellegénél és súlyánál fogva indokoltan fűzhető a figyelmeztetés jogkövetkezménye. Okszerűtlen például a figyelmeztetés, ha a munkavállalót a szabadsága alatt felgyűlt munkahátralékért figyelmeztetik, hiszen a szabadsága alatt nem volt köteles a munkavégzésre.

  • Hátrányos jogkövetkezmény

Ha a puszta figyelmeztetés nem tűnik elegendőnek, de a munkáltató a munkavállalótól azért nem akarna megválni, ún. „hátrányos jogkövetkezmény” alkalmazására is van lehetőség. Lényegüket tekintve ezek lennének a klasszikus „fegyelmi büntetések”, amelyekkel a közszféra dolgozói ma is találkozhatnak, azonban a munka törvénykönyve kicsit eufemisztikusabb megnevezéssel él, és sokkal lazább szabályozási kereteket ad. Fontos megjegyezni, hogy nem minden munkáltató alkalmazhat fegyelmi típusú hátrányos jogkövetkezményt. Erre csak akkor van lehetőség, ha kollektív szerződés hatálya alatt álló munkáltató esetén a kollektív szerződés, vagy a kollektív szerződés hatálya alatt nem álló munkáltató esetén a munkaszerződés rögzíti a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét. A kollektív szerződés hatálya alatt nem álló munkáltatónál tehát munkaszerződésbe lehet foglalni hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét. Ez első látásra talán riasztó lehet a belépni készülő, a munkaszerződés aláírását fontolgató munkavállalónak, azonban valójában az érdekét szolgálja. Hiszen egy később kötelezettségszegés, magatartási probléma kapcsán a munkáltató nem csupán a figyelmeztetés és – amint később látni fogjuk – a munkaviszony megszüntetése között választhat, hanem a fokozatosság, arányosság elve szerint e két megoldás közé eső hátrányokat is alkalmazhat. Ha tehát a figyelmeztetés már nem elég, jó eséllyel még nem a munkaviszony megszüntetése lesz a következő lépés. A hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának a legfontosabb szabályai a következők.

  • Munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetén alkalmazható.
  • A szankció típusait a fentiek szerint az irányadó kollektív szerződésben vagy munkaszerződésben kell meghatározni.
  • Hátrányos jogkövetkezményként csak olyan, a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyiségi jogát és emberi méltóságát nem sérti. A vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbére összegét.
  • A hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása határidőhöz kötött: jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés időpontjának, ha a hátrányos jogkövetkezményt testület (pl. igazgatóság, elnökség, kuratórium stb.) jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor a fegyelmezés okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.
  • Hátrányos jogkövetkezmény nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl.
  • A hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedést írásba kell foglalni és indokolni kell. Az indokolásért bíróság előtti jogvita esetén a munkáltatónak kell tudnia helyt állni: az indokolásban leírt vétkes kötelezettségszegésnek valósnak kell lennie, továbbá kellő súlyúnak ahhoz, hogy abból okszerűen következhessen az adott hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása.
  • A munkavállaló magatartására alapított munkáltatói felmondás

Ha a figyelmeztetés már nem elegendő, és fegyelmi típusú hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására nincs az adott munkáltatónál lehetőség, vagy az sem tűnik elégséges fegyelmezési eszköznek, a munkáltatónak lehetősége van a munkavállaló magatartásával összefüggő okból felmondással élni. A felmondást is természetesen írásban indokolni kell legalább összefoglaló jelleggel: a munkavállaló számára egyértelműen, világosan beazonosítható módon jelezni kell, hogy milyen kötelezettségszegés vagy egyéb magatartási probléma vezetett a felmondáshoz. Az indokolásnak ez esetben is valós tényeken kell alapulnia, ezt a munkáltatónak kell tudnia bizonyítani egy munkaügyi perben. Továbbá azt is alá kell tudnia támasztani, hogy a munkavállalónak felrótt magatartási problémából – annak jellegét, súlyát tekintve – okszerűen következett, hogy munkaviszonyát tovább nem lehetett fenntartani.

A munkavállaló magatartására alapított felmondás esetén felmondási idővel történik a megszüntetés, amelynek minimum felére – távolléti díj fizetése mellett – fel kell menteni a munkavállalót a munkavégzés alól. Ha a munkáltató nem tekinti kívánatosnak a rossz magatartást tanúsító munkavállaló felmondási idő alatti jelenlétét, akkor az egész felmondási időre felmentheti, szintén távolléti díj fizetése mellett. Végkielégítés azonban ilyen esetben akkor sem jár munkavállalónak, ha a munkaviszony hossza erre alapot adna.

A munkavállalói magatartáson alapuló felmondásnak szigorúbb szabályai érvényesülnek egyes védett munkavállalói csoportok esetében. Ha a munkavállaló „védett korú”, vagyis nyugdíjasnak még nem minősül, de a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül van, munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak olyan okból szüntethető meg, amely azonnali hatályú felmondásra is alapot adhatna (ld. alább). Ugyanez a helyzet az anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa munkaviszonyának magatartási alapú felmondással történő megszüntetése esetén a gyermek hároméves koráig, ha a munkavállaló szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot nem vesz igénybe.

A fentiektől eltérően a határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló jogviszonya a magatartásával összefüggő okra alapított felmondással nem szüntethető meg. Mit tehet olyankor a munkáltató, ha egy ilyen munkavállalót szeretne a magatartása miatt meneszteni? A munkaviszony megszüntetésének valamely más formáját kell választania. Ha a magatartás kellőképpen súlyos, az azonnali hatályú felmondást is közölhet az alábbiakban foglaltak szerint. Vagy a határozott időből hátra lévő időre – de legfeljebb egy évig – járó távolléti díj kifizetése mellett indokolás nélkül, azonnali hatállyal is meg válhat a munkavállalótól.

  • Minősített kötelezettségszegésre alapított azonnali hatályú felmondás

A legsúlyosabb magatartási problémák esetén a munkavállalóval szemben azonnali hatályú felmondást is lehet alkalmazni. Erre azonban csak igen súlyos, ún. minősített kötelezettségszegések adnak lehetőséget. A munkáltatónak az azonnali hatályú felmondás indokolásában olyan – valós – tényekre kell hivatkoznia, melyek alapján megállapítható, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az indokolásban foglaltakat a munkáltatónak a perben szintén kell tudnia bizonyítani. Az azonnali hatályú felmondás jogát a hátrányos jogkövetkezménynél írt időbeli keretek között lehet gyakorolni. Ilyenkor sem felmondási idő, sem végkielégítés nem jár a munkavállalónak.

Nincs olyan szabály a munkajogban, hogy súlyosabb fegyelmezési eszköz mindenképpen csak azt követően alkalmazható, ha már az enyhébbeket korábban alkalmazta a munkáltató. A fokozatosság, arányosság követelményére kell minden esetben figyelemmel lenni, és ennek tükrében bölcsen, higgadtan választani a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Lehetséges, hogy egy notóriusan fennálló, de egymagában nem olyan súlyos magatartási probléma kapcsán célszerű végigmenni a fegyelmezési skála grádicsain. Azonban előfordulhat, hogy egyetlen, súlyosabb fegyelemsértés (pl. a munkatársak késsel való fenyegetése) rögtön jogszerűen vonja maga után a munkaviszony-megszüntetés valamelyik esetét. Fontos odafigyelni az ún. kétszeres értékelés tilalmára is.

A kétszeres értékelés tilalma azt jelenti, hogy egyazon munkavállalói kötelezettségszegést két különböző szankcióval nem lehet sújtani. A munkáltatónak egy súlyosabb, akár a munkaviszony megszüntetésére is alapot adó magatartási szabályszegés esetén mérlegelési lehetősége van a szankció megválasztása terén, tehát például egy, a cég ügyfelét indulatában felpofozó munkavállalóval szemben is élhet pusztán figyelmeztetéssel, még ha adott esetben akár azonnali hatályú felmondással is szankcionálhatná a tettet. Ha azonban a konkrét jogsértést már valamilyen szankcióval elbírálta, ugyanezzel az incidenssel kapcsolatban már nem alkalmazhat még egy második szankciót. Tehát ha a verekedő munkavállalót csupán figyelmeztette (vagy vele szemben hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott), akkor másnap nem dönthet úgy, hogy inkább mégis azonnali hatállyal felmond neki, bármennyire is indokolt lenne a munkaviszony megszüntetése.

Ha azonban a pofozkodó munkavállaló később ismét elfogadhatatlanul viselkedik az ügyfelekkel, akkor ezt már elbírálhatja egy újabb szankcióval. Sőt adott esetben, mint fent arra utaltam, a későbbi kötelezettségszegéshez fűzött szankció súlyát alátámaszthatja, hogy már azonos típusú magatartási probléma miatt a munkavállaló figyelmeztetést kapott.

Kapcsolódó cikkek:


Műtárgykereskedők a Pmt. hatálya alatt
2020. július 9.

Műtárgykereskedők a Pmt. hatálya alatt

Feltehetően a COVID-19 járvány következtében kisebb figyelmet kapott, de az érintett kör számára mégis jelentős fejlemény: 2020. január 10-étől immáron a kulturális javak kereskedelmével foglalkozó szolgáltatókra is kiterjed a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény személyi hatálya.

Hatályba lépett az Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartásról szóló MvM rendelet
2020. július 6.

A július 4-én hatályba lépett rendelet a 2020. január 1. óta fennálló (és elektronikusan 2021. január 1-jétől használható) Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartás működését szabályozza. A rendelet részleteiről és azok jelentőségéről dr. Fenyőház András, a CERHAHEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda Construction csoportját vezető partner ad tájékoztatást.