A szerző az alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a T. K. kontra Asociaţia de Proprietari bloc M5A‑ScaraA-ügyben[1] született és a lakóépületek közös helységeibe telepített videomegfigyelő rendszerek és az adatkezelés kapcsolatának kérdéskörét vizsgálta.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának az Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság C‑122/18. sz. ügyben hozott ítéletét[1] veszi górcső alá.
A munkavállaló öregségi nyugdíjjogosultságára megállapított életkorról szól az A. T. kontra Pensionsversicherungsanstalt-ügyben született, az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet[1].
Bár a schengeni határellenőrzési kódex nem határozza meg a közrend fogalmát azonban (27) preambulumbekezdése kimondja, hogy „a közrend fogalma alapján előfeltétel, hogy a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és kellően súlyos veszélyről legyen szó”.
Az érintett hozzájárulása nem tekinthető érvényesnek abban az esetben, ha valamely internetes oldal felhasználója a végberendezésében mentett információk cookie‑k segítségével történő tárolását vagy az ott már tárolt információkhoz cookie‑k segítségével történő hozzáférést előre bejelölt négyzettel engedélyezi, és e bejelölést e felhasználónak a hozzájárulása megtagadásához törölnie kell.
A szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a társasházi ingatlanban található lakások tulajdonosait terhelő, a közös tulajdonú épületrészek fűtési költségeinek kérdését rendezi.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának a Zubair Haqbin és a Federaal Agentschap voor de opvang van asielzoekers-ügyben[1] született ítéletét elemzi, mely az afgán állampolgárságú, kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelméről szól.
A szerző alábbi cikkében a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételét elemzi a projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata kapcsán. Mindezt az Európai Unió Bíróságának az Alain Flausch és társai kontra Ypourgos Perivallontos kai Energeias és társai ügyében[1] született ítélete alapján.
Az alábbiakban a szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a W. B. által indított, Przemysława Bac közjegyző részvételével lefolytatott eljárásban[1] született.
Az alábbiakban a szerző az Európai Unió Bíróságának a Nationale Maatschappij der Belgische Spoorwegenkontra Mbutuku Kanyeba- (C‑349/18), a Larissa Nijs- (C‑350/18) és a Jean-Louis Anita Dedroog-féle (C‑351/18 számú) egyesített ügyekben hozott ítéletét[1] elemzi.
