Sorozatunk kilencedik részében Miczán Péter írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2017. évi 7-8. számában jelent meg.
Az üzleti élet nyári szezonja idén a bizalmi vagyonkezelések alapításáról szólt. Aki tudta, az még a szeptember 11-éig nyitva álló határidőbe belesűrítette a családi vagyonkezelés létrehozatalát. Ezzel együtt nem kevés – legtöbbször tárgyilagos, de olykor cinikus – sajtóvisszhang vette körül a jelenséget. Most, a folyamat végén a Jalsovszky Ügyvédi Iroda segítségével felmérjük, hogy hova is jutottunk.
Tegnap a Parlament megszavazta azt a „salátatörvényt”, amely, többek között, szeptembertől csorbítja a bizalmi vagyonkezelés legnagyobb adóelőnyét: az adómentes felértékelés lehetőségét. Bár a végső szabályozás puhábbra sikeredett, mint az eredeti javaslat, de így is igaz: aki most kimarad, az várhatóan lemarad. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda gyorselemzése.
Nem is olyan könnyű, mint gondolnánk, de ma már a magyar jog is számos lehetőséget kínál.
Egyértelműen javultak az állampolgárok jogi ismeretei és tudatosabban is járnak el jogi ügyeikben, mint egy évtizeddel ezelőtt, de továbbra is sok a jogi tévhit. Lényegesen többen készítenek végintézkedést, többszörösére emelkedett a különféle vagyonjogi szerződések száma, és egyre többen fordulnak közjegyzőhöz vagy ügyvédhez például lakásbérlet vagy magánkölcsönök kapcsán. – hangzott el azon a háttérbeszélgetésen, amit a polgári közjegyzőség visszaállításának harmincadik évfordulójához és a 2022. november 18-19. között megrendezésre kerülő 33. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumhoz kapcsolódóan szervezett a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK). A beszélgetés résztvevői voltak: Dr. Tóth Ádám, a MOKK elnöke, Dr. Parti Tamás, a MOKK elnökhelyettese és Dr. Gyimóthy Eszter, a MOKK ügyvezetője.
A tanulmány a társaságbeli tagi jogállás bizalmi vagyonkezelésével kapcsolatban bemutatja ennek tipikus felhasználási céljait, dogmatikai górcső alá veszi különösen a szerződési pozíció kezelt vagyonba kerülésének lehetőségét, a bizalmi vagyonkezelő taggá válásának főbb magánjogi eseteit, a társasági tagsági jogállás sajátos keletkezését, létrejöttét, emiatt részben önálló vagyontárgyi minőségét, a társasági tagságból fakadóan a tagot terhelő kötelezettségeket és az őt illető jogokat kezelésük könnyebb fogalmi megragadása érdekében, az erre vonatkozó Ctv.-beli rendelkezéseket, a tagkizárás esetleges megkerülhetőségét, a tagsági jogok bizalmi személyek általi gyakorlásának egyéb eseteit, a vagyonrendelő lehetséges mögöttes felelősségét a tagi jogállást betöltő bizalmi vagyonkezelő eljárásáért, a tag bizalmi vagyonkezelői minősége esetleges leplezésének lehetőségét, az egyes társasági formákbeli ilyen jogcímen való részesedésszerzés sajátos korlátjait, végül ilyen konstrukcióban a vagyonkezelői jogok és kötelezettségek sajátosságait. Végkövetkeztetése, hogy e konstrukció a társasági, pénzmosási, tőkepiaci jogpolitikai célok akár részleges meghiúsítására is vezethet, és vitathatóságát elismerve amellett foglal állást, hogy további részletszabályozásra volna szükség az ilyen jogpolitikai célokkal ellentétes felhasználási esetek korlátozása érdekében, mert a vizsgált konstrukció alkalmazásával nagyobb az esélye más köztes, bizalmi személyek alkalmazásával kialakított konstrukciókhoz viszonyítva a társadalmi, gazdaságilag szinten is érezhetően hátrányos felhasználásnak.
A tanulmány a társaságbeli tagi jogállás bizalmi vagyonkezelésével kapcsolatban bemutatja ennek tipikus felhasználási céljait, dogmatikai górcső alá veszi különösen a szerződési pozíció kezelt vagyonba kerülésének lehetőségét, a bizalmi vagyonkezelő taggá válásának főbb magánjogi eseteit, a társasági tagsági jogállás sajátos keletkezését, létrejöttét, emiatt részben önálló vagyontárgyi minőségét, a társasági tagságból fakadóan a tagot terhelő kötelezettségeket és az őt illető jogokat kezelésük könnyebb fogalmi megragadása érdekében, az erre vonatkozó Ctv.-beli rendelkezéseket, a tagkizárás esetleges megkerülhetőségét, a tagsági jogok bizalmi személyek általi gyakorlásának egyéb eseteit, a vagyonrendelő lehetséges mögöttes felelősségét a tagi jogállást betöltő bizalmi vagyonkezelő eljárásáért, a tag bizalmi vagyonkezelői minősége esetleges leplezésének lehetőségét, az egyes társasági formákbeli ilyen jogcímen való részesedésszerzés sajátos korlátjait, végül ilyen konstrukcióban a vagyonkezelői jogok és kötelezettségek sajátosságait. Végkövetkeztetése, hogy e konstrukció a társasági, pénzmosási, tőkepiaci jogpolitikai célok akár részleges meghiúsítására is vezethet, és vitathatóságát elismerve amellett foglal állást, hogy további részletszabályozásra volna szükség az ilyen jogpolitikai célokkal ellentétes felhasználási esetek korlátozása érdekében, mert a vizsgált konstrukció alkalmazásával nagyobb az esélye más köztes, bizalmi személyek alkalmazásával kialakított konstrukciókhoz viszonyítva a társadalmi, gazdaságilag szinten is érezhetően hátrányos felhasználásnak.
Nem mindegy, hogy a vagyonrendelő mely eszközöket helyez el a bizalmi vagyonkezelésben (bvk), mert egy rossz megoldás könnyen alááshatja a kedvező adójogi megítélést – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda elemzéséből.
2022. február 1-én megnyílt a pénzmosás elleni törvény által ügyfél-átvilágításra kötelezett szolgáltatók hozzáférése a magyar tényleges tulajdonosi nyilvántartáshoz, ez év július 1-től pedig – jelen állás szerint – a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé válik az adatbázis. A fentiek apropóján írásomban összefoglalom a vonatkozó uniós irányelv-beli szabályok történeti alakulását, különös tekintettel arra a küzdelemre, amely egyfelől a transzparencia másfelől a tényleges tulajdonosi privátszféra- és adatvédelem szempontjai között zajlott és részben még zajlik ma is. Ezzel párhuzamosan bemutatom a központi adatbázis létrehozására irányuló hazai jogalkotási folyamat főbb lépéseit, azok időbeliségét uniós kontextusba helyezve. A korábban megjelent első rész a negyedik pénzmosás elleni irányelvtől az Afad-törvény elfogadásáig terjedő időszakot ölelte fel. Az alábbi második rész az Afad-törvény elfogadásától napjainkig terjedő időszakot, a magyar központi adatbázis főbb jellemzőit, és a jelen nyitott kérdéseit tárgyalja.
A bizalmi vagyonkezelésnek, a vagyonkezelő alapítványnak és a magántőkealapnak nem volt jelentős hagyománya Magyarországon, ezért az üzleti életben még most is a kezdeti bizalmatlanság és szkepticizmus övezi az említett jogintézményeket. Jelen cikk célja, hogy a vonatkozó szabályokat röviden bemutassa és az aggályokat leépítse.
