Az EUB elé két olyan francia ügy is került, amelyben arról kellett dönteni, hogy az ügyészség jogosult-e az európai elfogatóparancs kibocsátására. Az EUB az ügyeket egyesítve arra jutott, hogy az ügyészség is kibocsáthat európai elfogatóparancsot, ha a végrehajtó hatalomtól független, nem utasítható a kibocsátás körében és a kibocsátó határozat ellen megfelelő jogorvoslattal lehet élni.
A magyar kezdeményezések közül több az uniós jog fejlődésének is lendületet adott, elsősorban a fogyasztóvédelmi magánjog, a letelepedés szabadsága, a hozzáadott-érték adó és a versenyjog területén.
Alábbi írásában a szerző az Európai Unió Bíróságának a PI és a Landespolizeidirektion Tirol-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi.
A Fővárosi Törvényszék ítélete azt eredményezi, hogy a jövőben kartelltől kell majd tartani, ha a közös alvállalkozó korábbról ismeri a fővállalkozókat és a pályázat megengedi, hogy az alvállalkozó biztosítsa a referenciát, illetve, hogy sem a közbeszerzési, sem a versenyjogi szabályok nem tiltják azt, hogy egy vállalkozás, esélyeit maximalizálva, több fővállalkozó alvállalkozójaként is rész vegyen az eljárásban és – korábbi referenciamunkái során szerzett ismereteire támaszkodva – nekik egyenként segítséget nyújtson a pályázati adatlap kitöltésében, mégis megállapítható a kartell létrejötte.
A Fővárosi Törvényszéknek a GVH kartelltilalom megsértését megállapító határozatát jogerősen felülvizsgáló ítélete azt a kérdés veti fel, vajon mikor minősülhet a versenyjogba, illetve a közbeszerzési jogba ütközőnek, ha a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatás megvalósításában ténylegesen részt nem vevő, arra nem képes fővállalkozók többen ugyanazon szolgáltatást ténylegesen és döntő részében megvalósító alvállalkozó igénybevételével és az ő erőforrásaira, referenciájára támaszkodva vesznek részt ajánlattevőként az eljárásban. Ennek kapcsán pedig felmerül, hogy egy magatartás versenyjogi megfelelőségének, illetve a közbeszerzési jog verseny tisztaságára vonatkozó alapelvével való összhangjának megítélése nem feltétlenül vezet minden esetben azonos eredményre, és hogy bizonyos kérdésekben a két jogterület között nyugtalanító (mert a magatartás objektív körülményei alapján nem egyértelműen feloldható) feszültség áll fenn.
Egy német fogyasztó azért fordult bírósághoz, mert a számára leszállított party sátrat az eladó nem akarta a lakóhelyén megjavítani, hanem követelte annak székhelyére való visszaküldését.
Egy magyar cég azért kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, mert állítása szerint a DAF Trucks NV több másik teherautó-gyártó céggel együtt az EUMSZ 101. cikkébe és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkébe ütköző árkartellt alakított ki, amelynek következtében a céget kár érte.
Az EUB szerint a Bizottság tévesen értelmezte az EUMSZ 107. cikkét, amikor megállapította, hogy a magyar reklámadó szelektív előnyöket nyújt a kisvállalkozások számára és ez ellentétes az EUMSZ rendelkezéseivel.
A kereskedelmi jog fejlődése a versenyszabályok szorításában új értékesítési módokat alakított ki, a termékforgalmazás (disztribúció) és a franchise már a közeli múlt részének tekinthető.
Sérti-e az emberi jogokat az EUB előzetes döntéshozatala kezdeményezésének elutasítása?
