A Munka Törvénykönyve szerint a bíróság a munkavállalót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Cikkünkből megtudhatja, hogy mit vizsgál ilyenkor a bíróság.
Joggal való visszaélésnek minősítette a Kúria a munkáltató felmondását a nyugdíjasnak minősülő felperessel szemben, akit egy petíció miatt ért retorzió.
A felmondás közlésének jogszerűségét az arra hivatkozó félne kell bizonyítania.
Ha a munkáltató kötelezettségszegése jogellenes állapot fenntartásában, folyamatos vagy tartós kötelezettségszegésben, illetve mulasztásban nyilvánul meg, a másik fél mindaddig határidőben gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát, amíg a jogellenes állapot vagy mulasztás fennáll.
A törvény indokolása szerint a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló a beosztása szerint e napon egyébként végez-e munkát vagy sem. Az így kieső munkaidőre járó díjazást ellensúlyozza az Mt. 146. § (3) bekezdés d) pontja, amikor előírja, hogy erre az időre a munkavállalót távolléti díj illeti meg.
A munkaviszony megszüntetését és az elszámolást követően a felek általában nem hallanak többet a másik felől. Akkor viszont, ha a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, bírósághoz fordulás esetén még hosszú ideig jelentenek problémát a másiknak.
Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából – igazoltan – munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe.
A munkavállalót a felmondási idő azon tartalmára, amely időtartamra a munkáltató az Mt. 70. § (1) bekezdése alapján mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság illeti meg.
Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ez, ha a munkavállalónak felróható okból történik, az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető.
A Kúria megállapította, hogy csak a bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon.
