Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy azonnali hatályú felmondás esetén egyetlen valós és okszerű indok is elég arra, hogy a munkáltatói intézkedés jogszerű legyen.
Az alapügy
A felperes 2007. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában. 2015-ben a hibás munkavégzés miatt írásbeli figyelmeztetésben részesül, mellyel szemben a bírósághoz fordult. 2016-ban az alperes megrovásban részesítette a felperest. A felperes nem tett eleget a vezetői utasításoknak sem, ezért az alperes 2016. szeptember 5-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresetében az írásbeli figyelmeztetés hátrányos jogkövetkezmény hatályon kívül helyezését, valamint a munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenességére alapítottan jövedelempótló kártérítést, valamint végkielégítés megfizetését kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a perköltség megállapítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2015. szeptember 23-án kelt írásbeli figyelmeztetése jogellenes. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az Mt. 54. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A (2) bekezdés szerint a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A perbeli esetben az utasítás megtagadásának fenti feltételei nem álltak fenn. Egészséget, környezetet veszélyeztető körülményre, jogszabálysértésre felperes sem hivatkozott. Helytállóan fejtette ki a törvényszék, hogy a munkáltató utasításainak betartása a felperes munkaviszonyból származó lényeges kötelezettsége. Ezen kötelezettség szándékos megszegése adott esetben jelentős mértékű volt, mert veszélyeztette a gyártási folyamatot, így ez megalapozta a munkáltató azonnali hatályú felmondását. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy azonnali hatályú felmondás esetén egyetlen valós és okszerű indok is elég arra, hogy a munkáltatói intézkedés jogszerű legyen (EBH2018.M.18.). Az a körülmény, hogy a 2015. szeptember 23-ai írásbeli figyelmeztetés nem jogszerű, nem érinti a 2016. július 18-án kelt megrovás alapját, amelyet a felperes sem vitatott. A munkáltató jogszerűen mérlegelhette, hogy a megrovást követően rövid időn belül a felperes ismételt munkamegtagadása súlyosító körülmény. Ez alapján nem megalapozott a felperes Mt. 56. § (1) bekezdésére – a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezmény megállapítása – mint jogszabálysértésre való hivatkozás. A felperes jogszabálysértésként megjelölte felülvizsgálati kérelmében az Mt. 6. § (3) bekezdését, mely rendelkezés az Mt. általános magatartási követelményei között szerepel, és a felek jogviszonyában a munkaszerződés teljesítésére vonatkozik, nem pedig az azonnali hatályú felmondás körébe tartozó mérlegelési körülményekre. Az aránytalan sérelem okozásának tilalma a munkáltatónak a munkaviszony teljesítésére irányuló egyoldalú intézkedésekor veendő figyelembe, a munkaviszony megszüntetése viszont nyilvánvalóan nem a munkaviszony teljesítésére irányul. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az azonnali hatályú felmondásra vonatkozóan hatályában fenntartotta, míg egyebekben (írásbeli figyelmeztetés) nem érintette.
