Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR) közzétette 2020-as jelentéseit az Európai Szociális Chartának a foglalkoztatás és a képzés terén érvényesülő esélyegyenlőségre vonatkozóan.
A jelentéstételi eljárás keretében a bizottság 349 megállapítást fogadott el 33 állam vonatkozásában, amelyek közül 152 volt elmarasztaló és 97 esetben állapították meg a Charta megfelelő alkalmazását. 100 esetben a bizottság információhiány („halasztások”) miatt nem tudta értékelni a helyzetet.
Az ECSR összesen 33 országot vizsgált tavaly, köztük Magyarországot is.
Forrás (www.coe.int)
Az ECSR kiemelte, hogy a fogyatékkal élők körében tapasztalható a szegénységi ráta fontos mutatója annak, hogy mennyire sikeresek a függetlenséghez, a társadalmi integrációhoz és a közösség életében való részvételhez való jogok biztosítása érdekében tett az állami erőfeszítések.
Az államok azon kötelessége, hogy intézkedéseket hozzanak a fogyatékossággal élő személyek teljes társadalmi beilleszkedésének és a közösség életében való részvételének előmozdítása érdekében, szorosan kapcsolódik a körükben tapasztalható szegénység enyhítésére és felszámolására irányuló intézkedésekhez. Az ECSR számos visszatérő hiányosságot azonosított az egyes országok arra irányuló erőfeszítéseiben is, hogy mindenki számára biztosítsák az egyenlő feltételekkel való hozzáférést a munkához.
Rávilágított olyan problémákra, mint a foglalkoztatási diszkriminációval szembeni elégtelen védelem és egyes államok képtelenek garantálni a férfiak és a nők egyenlőségét, különösen az egyenlő munkáért egyenlő bér elvére.
Az ECSR azt is jelezte, hogy hiányzik a nemek közötti béren alapuló megkülönböztetés eseteiben a bizonyítási teher eltolódását előíró jogszabály. A bizottság olyan eseteket is feltárt, amikor az államok nem tettek meg mindent a kényszermunka és a kizsákmányolás megakadályozására, az áldozatok védelméért, az elkövetett bűncselekmények hatékony kivizsgálásáért és a kényszermunkával kapcsolatos bűncselekményekért felelős személyek megbüntetésére vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében.
Egy másik, a jelenlegi járványhelyzetben különösen releváns kérdés az volt, hogy egyes országokban nem voltak különleges intézkedések a tartósan munkanélküliek átképzésére és a társadalomba való visszailleszkedésük biztosítására. Egyes esetekben a munkanélküliség leküzdésére és a munkahelyteremtés ösztönzésére irányuló erőfeszítések tartósan nem megfelelőek. Ezenkívül a bizottság nyilvánosságra hozta Belgium, Bulgária, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország és Portugália tekintetében a határozatok nyomon követésével kapcsolatos 2020-as megállapításokat.
Az ECSR megállapítása szerint az országon nem nyújtottak megfelelő védelmet a nemi, szexuális orientáció alapú vagy etnikai származás alapú megkülönböztetés ellen a foglalkoztatásban. Ezenkívül a külföldi állampolgárok munkavállalását korlátozták. Az államok nem tettek megfelelő intézkedéseket a nemek közötti bérszakadék csökkentéséért, valamint a munkanélküliség leküzdésére és a munkahelyteremtés előmozdítására, illetve a jogellenes elbocsátás anyagi kompenzálása terén.
Az ECSR pozitívumként értékelte, hogy egyes országokban, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvével kapcsolatban diszkriminációellenes jogszabályokat fogtak el. Több helyen a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó pozitív jogszabályokat fogadtak el és intézkedéseket vezettek be. Egyes országokban pedig olyan szabályozást vezettek be, amely a diszkrimináció esetén a diszkriminációval vádolt félre hárítja a bizonyítási terhet.
(coe.int)
