Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az írásban közölt munkáltatói felmondásból annak okának világosan ki kell tűnnie.
Az alapügy
A felperes 1993. augusztus 2-től állt az alperes alkalmazásában. Az alperes május 6-án felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Indokolása szerint a felmondásra okot adó magatartás a felperes részéről a munkáltatóval több szerződést kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, amely több esetben veszélyeztette az alperes érdekeit.
A felperes H. I. Kft-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett teljes bizalomvesztéshez vezetett. A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek végkielégítést és kártérítést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára irányult. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felmondásból annak oka világosan ki kell, hogy tűnjön. Az MK 95. számú állásfoglalással kialakított ítélkezési gyakorlat szerint nem világos az indokolás, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozottak ellenőrzésére, sem a védekezésre.
A felmondás indokolása a törvénynek akkor felel meg, ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította (BH2001.395; Mfv.I.10.287/2015/6.). Nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indokolásának kereteit (MDII.143.). A munkáltatói intézkedés világos indokolása követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni (BH2017.348.I.).
Ezek alapján tehát arról kellett állást foglalni, hogy a felmondás megfelel-e a világosság, valóság és okszerűség jogszabályi követelményeinek. A felmondás az igen nagyszámú szerződés közül nem jelölte meg, hogy melyek azok konkrétan, amelyek az alperesnél érdeksérelmet okoztak, vagy amellyel összefüggésben a felperes nem az előírásszerű magatartást tanúsította. Az eljárás során csak egy projekttel összefüggésben terjesztette elő bizonyítékait és adta elő érveit.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bíróságok által – tévesen – vizsgálat alá vont szerződéseket, illetve azok módosítását a felek több évvel korábban kötötték, és a felperesen kívül azoknak aláírói voltak az alperes vezető állású munkavállalói is. A felmondásból nem derül ki az sem, hogy a felperes melyik magatartása, mennyiben és miért „nem volt megfelelő”, különösen arra figyelemmel, hogy a szerződések megkötése és módosítása során nem egyedül járt el. Az alperes olyan belső vizsgálatot folytatott, amely a felperes magatartását vizsgálta. Az alperes ezzel összefüggésben csupán azt közölte a felperessel, hogy ”Önnel szemben kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt eljárás van folyamatban”.
A felperes a belső ellenőrzés vizsgálati köréről nem szerzett tudomást, ítéleti bizonyossággal nem cáfoltan annak eredményéről is csak a bírósági eljárás során értesült. Így az sem állapítható meg, hogy bár az indokolás nem volt konkrét, a felperes ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy a munkáltató mely szerződések megkötésének, módosításának előkészítése során nem találta megfelelőnek az eljárását, amivel „veszélyeztette az I. D. Zrt. érdekeit”. A felperes munkájával a felmondást megelőzően bizonyítottan nem merült fel probléma, és az alperes felperessel közösen olyan konkrét okot sem jelölt meg, amely a belső ellenőri vizsgálat elrendelésének alapjául szolgálhatott volna a felperes magatartásával összefüggésben.
Megállapítható volt tehát, hogy a felmondás indoka nem felel meg a világosság követelményének. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
