Szabadság kiadása egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén

Egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén a Munka törvénykönyv 124. §-a választási lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban, avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámba adja ki.

Az alapügy

Az I. és II. rendű felperes 2013. január 1-jétől vízműgépész munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, amely jogviszonyt megelőzően a munkáltatói jogelőd alkalmazásában álltak. Az alperes üzemegységénél vízműgépész munkakörben 2014. december 1-jéig 10 fő, ezt követően 9 fő állt munkaviszonyban, azonos munkaidő beosztás mellett. A 9 munkavállalóból 7 fő – köztük a felperesek is – 2014. szeptember 1-jén szakszervezeti tagok voltak.

2013. január 1-től az I. rendű felperes órabére 767.- forint, II. rendű felperes órabére 753.- forint volt, míg a felperesekkel azonos munkakörben dolgozó többi munkavállaló órabére ennél alacsonyabb összegű volt.

2014. július 11-én az I. rendű felperes, a szakszervezet vezetői, valamint a szakszervezet jogsegélyszolgálatának ügyvédje a túlórák elszámolásával és a szabadság kiadásával kapcsolatos kifogásaik ügyében egyeztetni kívántak az alperesi igazgatóság elnökével, aki azonban a résztvevőkkel minősíthetetlen hangnemben kiabált.

2014. szeptember 1-től az alperes a felperesekkel azonos munkakörben dolgozó 5 fő munkabérét megemelte, ugyanakkor a felperesek, valamint további 2 munkavállaló munkabérét nem módosította.

A szakszervezet 2014. október 6-án fordult panasszal az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amelyben az alperes 2014. augusztus 1-jétől megvont „folyamatos műszak” címén folyósított pótlék megszüntetését sérelmezték. Az Egyenlő Bánásmód Hatósága a szakszervezet vezetőjének címzett válaszlevelében kifejtette, hogy az előadott panasz kapcsán védett tulajdonság, illetve diszkriminációs panasz nem állapítható meg.

2014. december 1-jétől a felek munkaszerződés módosítást kötöttek, amellyel szemben azonban továbbra is egy havi munkaidőkeret alkalmazása mellett, megszakítás nélküli munkarendben, váltott műszakban látták el a feladataikat akként, hogy az egyik napon 7 órától 19 óráig, a következő napon 19 órától 7 óráig dolgoztak, amely munkavégzést 2 szabadnap követett.

A kereset tartalma

A felperesek a keresetükben elmaradt munkabér, műszakpótlék-különbözet, továbbá túlórapótlék-különbözet, valamint szabadság idejére járó távolléti díj-különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint a munkáltató 2014. szeptember 1-től megtorlásként nem részesítette őket órabér emelésben, amellyel megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Védett tulajdonságként szakszervezeti tagságukra hivatkoztak. Érvelésük szerint az alperesnek a szabadság idejére járó távolléti díjat a napi 12 óra figyelembevételével kellett volna elszámolni, tekintettel arra, hogy a beosztás szerint nappali és az éjszakai munkavégzésük is 12 órás napi munkaidőnek minősült.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, amely döntést a felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék jogerős ítéletével helybenhagyott.

A Kúria döntése

A felperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alábbi elvi kérdésekben döntött.
A perbeli időszakban a munkáltató megállapítása hiányában az alperesnek az egyenlőtlen munkaidő beosztás ellenére is lehetősége volt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 87. § (1) bekezdésében foglalt munkanap naptári napban történő meghatározására, ezért a felperesek számára valamennyi olyan nap munkanapnak minősült, amikor részükről munkavégzés történt.

Az alperes döntésének hiányában a munkanap nem határozható meg a felperesek által előadott 7-7 vagy 19-19 óráig tartó időtartamban akkor sem, ha erre a jogszabályi rendelkezés korábban is lehetőséget nyújtott. Az Mt. 87. § (1) bekezdésében foglaltaknak ezért az Mt. 124. §-ában foglaltak alkalmazására, annak (2) és (3) bekezdésének munkáltató részére biztosított választási lehetőségére kihatása nincs.

Az Mt. 124. §-a határozza meg a szabadság kiadásának módját, egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén választási lehetőséget biztosítva a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban, avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámba adja ki. (Mt. 124. § (2)-(4) bekezdés).
Az Mt. 124. § (3) bekezdésének rendszertani és nyelvtani értelmezése alapján megállapítható, hogy a rendelkezés alkalmazása a munkáltató számára nem kötelezettség, csupán egy lehetőség.

A megtorlás megállapításához mindig szükséges egy alap diszkriminációs tényállás, vagyis egy olyan, az egyenlő bánásmód megsértését kifogásoló előzetes eljárás, amelyre tekintettel az érintett utóbb jogsérelmet szenved. A jogszabálysértő magatartás körében a védett tulajdonságot nem a végső jogsérelem jelentkezésekor, hanem az előzetes kifogás vagy panasz előterjesztésekor kell valószínűsíteni.

Ha a munkavállaló az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozik, a munkáltatónak a kimentést megelőzően lehetősége van a valószínűsített védett tulajdonság és a hátrány közötti okozati összefüggés hiányának bizonyítására, amely nem azonos a kimentésben foglalt feltételek (Ebktv. 7. §, 22. §) bizonyításával.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


A GVH 4 milliárd jóvátételre kötelezte az eMAG-ot
2021. május 12.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 200 millió forintos bírságot szabott ki, és mintegy 4 milliárd forint összegű jóvátételre kötelezte az eMAG online áruház üzemeltetőit; az eMAG elfogadta a döntést.

Az EU igazságügyi biztosával egyeztetett Varga Judit igazságügyi miniszter
2021. május 12.

Az EU igazságügyi biztosával egyeztetett Varga Judit igazságügyi miniszter

Konstruktív és őszinte légkörben zajlott Varga Judit és Didier Reynders kedd reggeli brüsszeli megbeszélése – erről az EU igazságügyi biztos számolt be követőinek. A tárgyalás részleteit ismerő uniós források szerint Reynders azt is kérte, hogy Magyarország gondolja újra az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kérdését.