A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-III. rész

Cikkünk harmadik részéből megismerhetik a járadék megállapítására, az általános kártérítésre, a kártérítés módosítására és az elévülésre vonatkozó bírói gyakorlatot.

A járadék megállapítása

A joggyakorlat-elemző csoport elé került ítéltekből megállapítható, hogy a károsult részére általában keresetveszteségi járadék, illetve egyes költségek járadékként történő megállapítására, a hozzátartozók részére pedig tartástpótló járadékban való marasztalásra került sor.[1]

Ha a munkavállaló maga szüntette meg a munkaviszonyát, vizsgálni kell a keresetveszteségre vonatkozó járadék megalapozottságát, mivel a felmondás hiányában a táppénzes állomány lejártát követően a munkáltatónak kötelessége lett volna az egészségi állapot vizsgálata és esetlegesen más munkakör felajánlása, vagy a munkaviszony megszüntetése.[2]

A Kúria szerint a járadékot csökkenti a rehabilitációs költségeknél a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátás értéke. Elutasítási indok lehet, ha a károsult nem fogadja el változatlan bérezés mellett a munkáltató által felajánlott megfelelő (takarító) munkakört.[3]

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet, hogy a bíróságnak tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy a károsult bizonyítási terhe kiterjed arra, hogy milyen lényeges tények alapján kéri a járadék összegének meghatározását, pl. kiket jelöl meg összehasonlító munkavállalóként, mivel bizonyítja a külföldi pénznemben kapott munkabéréből képzett megtakarításait, milyen időtartamban indokolt a gondozó igénybevétele, stb. Ez a tájékoztatás azonban gyakran maradt el a vizsgált ítéltetekben.[4]

A Kúria szerint a járadék megállapításáról szóló döntéseknél is több esetben előfordul az összegszerűség indokolásának hiánya vagy hiányossága. Gyakran elmarad a megítélt összeg számításának levezetése, illetve az alkalmazott jogszabályokra való hivatkozás is.[5]

A bíróságnak a járadék megítélése során figyelembe kell vennie többek között azt a jövőbeli változást, amelynek bekövetkezésével számolni lehet, az újabb szolgálati idő megszerzését és azt, hogy ez valamely társadalombiztosítási ellátásra is kihat.[6]

A Kúria fenntartotta a korábbi gyakorlatot, amely szerint a járadékra való jogosultságot nem érinti az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, azonban a járadék összegének emelésére már kihat ez a körülmény.[7] Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően a járadékot csak akkor lehet emelni, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna.[8]

A Felek egyezsége esetén azt a bíróságnak megfelelően kell értékelnie. A körülmények lényeges változására tekintettel az egyezségben foglaltak is megváltoztathatók. A Kúria szerint a munkavállaó baleseti jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát, amely szerint nem kíván a munkáltatóval szemben kártérítési igényt érvényesíteni, nem lehet olyan lemondó nyilatkozatnak tekinteni, amely kizárja a későbbi igényérvényesítés lehetőségét, ha később bizonyosodik be, hogy a munkavállaló súlyosabb, maradandó sérülést szenvedett.[9]

A Kúria úgy foglalt állást, hogy a munkaviszony megszüntetésekor tett lemondó nyilatkozat nem terjed ki az olyan károkra, amelyek felmerülésére nyilvánvalóan nem lehetett számítani.[10]

A járadékigény visszamenőleges érvényesítésének korlátja, az Mt-ben foglalt általános elévülési idő, azaz 3 év. A joggyakorlat-elemző csoport helyesnek tartotta azt a gyakorlatot, amely szerint a balesettel összefüggő elmaradt jövedelem (járadék) igény akkor sem érvényesíthető három éven túl, ha a munkáltató értesítési kötelezettségét elmulasztotta.[11]

A Kúria fenntartott azt a gyakorlatot, hogy nem az összehasonlító munkavállalók részére ténylegesen kifizetett munkabéreket (azok összegét), hanem a náluk megvalósult bérfejlesztés mértékét (százalékban megállapítva) kell figyelembe venni a keresetveszteségi járadék összege módosításakor.[12]

A joggyakorlat-elemző csoport az MK. 111. és a PK. 48. számú állásfoglalások alapján kitért arra is, hogy a járadék felemelése csak olyan béremelkedés alapján igényelhető, amely a munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodás hiányában a károsultat is érintette volna.[13]

A járadék összegének emelésekor a gyakorlat nem ismeri el az inflációt, mint járadékemelési tényezőt, mivel az mindenkit érint.[14]

A balesetben meghalt szülő gyermekét megillető járadék összegénél a családi pótlékkal kapcsolatos jogszabályértelmezést a PK 47. számú állásfoglalás tartalmazza. Rögzíti, hogy a gyermek terhére nem lehet figyelembe venni azt, ha az őt eltartó másik szülő után családi pótlékra válik jogosulttá. A baleset következtében meghalt szülő által életében kapott családi pótlékot viszont a gyermek javára figyelembe kell venni, ha a gyermeket eltartó másik szülő családi pótlékra nem jogosult. A PK 34. számú állásfoglalás a tartásdíj, életjáradék és baleseti járadék, illetve annak túlfizetése esetén a visszakövetelés és a beszámítás tekintetében tartalmaz iránymutatásokat. A PK 46. számú állásfoglalás a baleset következtében meghalt személy által eltartottakat megillető járadék összegének meghatározásáról is szól.[15]

Az általános kártérítés

A joggyakorlat-elemző csoport szerint általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki.[16]

A Kúria helyes gyakorlatként idézte a BH2004.207. számú eseti döntésben lévő érvelést, amely szerint ha „ … bizonyossággal határos valószínűséggel megállapítható, hogy a felperes a súlyos rokkantságát eredményező baleset hiányában munkavégzés útján legalább a kötelező legkisebb munkabér összegét elérő rendszeres jövedelmet szerzett volna …” általános kártérítést lehet megállapítani.[17]

A kártérítés módosítása

A joggyakorlat elemző csoport szerint a módosítást számtalan körülmény előidézheti, pl. a munkáltatónál megvalósult bérfejlesztés, általános bércsökkentés, a károsult egészségi állapotában, egyéb körülményeiben bekövetkezett változások stb. A károsultat azonban az EBH2002.695. számú elvi határozat szerint – a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét megtartva – nem terheli a körülményei változatlanul hagyásának kötelezettsége.[18]

A joggyakorlat-elemző csoport az EBH.2000.314 számú döntésre hivatkozva fenntartotta azt a gyakorlatot, hogy a döntés meghozatalakor e kártérítés megállapításánál figyelembe vett körülmények változása eredményezheti a módosítást, egyéb körülmények azonban nem.[19]

Elévülés

Az elévülés kezdő időpontja az Mt. 177. § alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. § szerint a károsodás bekövetkezése.

Az MK 112. számú állásfoglalásra hivatkozással a Kúria megállapította, hogy a sérelem miatt új munkakörbe kerülő károsult elmaradt jövedelem megtérítésére vonatkozó járadékigénye elévülésének kezdő időpontja akkortól állapítható meg, amikor olyan mértékű keresetvesztesége keletkezett (figyelembe véve a megtérült kárát is), hogy a jövedelme nem éri el a sérelem bekövetkezése előttit.[20]

A Kúria fenntartotta a BH2005.104. számú határozatban foglaltakat, amely szerint: „Az elévülés nyugvásának megszűnése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsult mikor jutott teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába”.[21]

Az Mt. az elévülés során felhívja a Ptk. irányadó szabályozását, amely szigorúbb feltételeket állít az elévülés megszakadásának megállapításához. A kötelezett írásbeli felszólítása nem szakítja meg az elévülést, ahogyan a hatósági eljárás sem, ha azt nem viszik végig.[22]

[1]  Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 19. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 19. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 19. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 20. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 20. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 20. oldal

[7] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 20. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 25. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 21. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 21. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 21. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 21. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 22. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 22. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 22. oldal

[16] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 23. oldal

[17] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 23. oldal

[18] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 24. oldal

[19] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 24. oldal

[20] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 26. oldal

[21] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 27. oldal

[22] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 28. oldal

Kapcsolódó cikkek:


A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész
2018. szeptember 19.

A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.