Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az azonnali hatályú felmondás indoklása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. A több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteletlen magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, az általános iskolában pedagógus munkakörben dolgozó felperes és munkahelyi vezetői között több alkalommal nézeteltérés alakult ki a hiányzásai és kommunikációjának hangneme miatt. A felperest a munkáltató több esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítette. 2018-ban nem jelentette be előre hiányzásait, késedelmes megjelenéseit és a felettesével szemben felelősségre vonó, kioktató hangnemet használta. Egy másik alkalommal a késései, a tanórán való meg nem jelenése, iskolai programon való részvételének hiánya és a tűzriadó gyakorlat során tanúsított magatartása miatt. 2019-ben a figyelmeztetés alapja az volt, hogy nem látta el az előzetes kiírás szerint a tanulócsoportok étkezési felügyeletét, az étkezdében nem jelent meg, azt megelőzően a kitűzött határidőig szakmai feladatát nem teljesítette és felettesei felhívásait figyelmen kívül hagyta. Szintén egy 2019-es alkalommal probléma volt, hogy az előzetesen kértek ellenére nem felügyelte 14 a gyerekeket a tanulószobán, ezt követően egyedül küldte át őket az iskolai gálaműsor helyszínére, továbbá a műsor alatt nem látták őt, hazament annak ellenére, hogy minden pedagógus és gyermek számára kötelező volt a részvétel. Ezért az igazgatóhelyettes e-mailben számon kérte. A felperes a válasz-e-mailben határozottan állította, hogy végig jelen volt a műsor alatt. A levél bevezető mondata szerint „szomorúan veszem tudomásul, hogy egy középszerű matektanár, egy volt igazgatóhelyettes ossza az észt…” és örömét fejezte ki, hogy „még jó, hogy a székek visszapakolására nem engem osztottál be szaktanérként”.
Az alperes ezt követően azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Indokolásként arra hivatkozott, hogy a felperes korábban több ízben írásbeli figyelmeztetésben részesült, mivel sorozatos kötelezettségszegő magatartást tanúsított, a feletteseivel szemben több alkalommal elfogadhatatlan módon kommunikált, hangneme kioktató volt és az igazgatóhelyettes személyét érintő megnyilatkozása elfogadhatatlan. A felügyeletére bízott tanulókat magára hagyta a tanulószobán, az igazgatóhelyettes ezzel összefüggésben hozzá intézett kérdésére nem megfelelő stílusú és tartalmú levélben válaszolt. Pedagógus végzettségű férfi létére nem adta meg a női vezetőinek kijáró kötelező tiszteletet, magatartásában sorozatban megfigyelhető a női vezetőkkel szembeni tiszteletlen kommunikáció, amely elfogadhatatlan és megalázó. A felperessel mint munkavállalóval szemben a munkáltató a bizalmát elvesztette, ez olyan helyzetet teremtett, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt végkielégítés és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Úgy vélte, a felmondás indokai nem valósak és okszerűek, ha követett is el munkaviszonyra vonatkozó szabálysértést, az nem olyan súlyú, amely arányban állna az azonnali hatályú munkáltatói felmondással. Érvelése szerint a munkáltatói írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált korábbi magatartásai pedig nem szolgálhatnak a felmondás indokául a kétszeres értékelés tilalmából következően.
Az első- és másodfokú eljárás
A törvényszék az azonnali hatályú munkáltatói felmondást jogszerűnek ítélte, mivel a többszöri írásbeli munkáltatói figyelmeztetést követően a felperes továbbra is a vezetői tekintélyt romboló módon, kioktató hangnemben kommunikált vezetőjével. Kiemelte, hogy „a középszerű” és „osztja az észt” kifejezések semmiképpen nem engedhetők meg sem kollégával, sem vezetővel szemben, különösen hogy az igazgatóhelyettes munkaköri feladatának tett eleget, amikor a felperes mulasztását, illetve annak okát kívánta vizsgálni. A válaszlevél személyeskedő hangneme a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Az ellenőrzési jog gyakorlása, a tájékoztatás kérése és a szükséges intézkedés megtétele a munkáltató joga és kötelezettsége. A felperes nem az adott helyzetben elvárható módon, jóhiszeműen, tájékoztatási kötelezettségének megfelelően járt el. A munkáltatói figyelmeztetés ellenére ismétlődő kötelezettségszegések alapul szolgálhattak az azonnali hatályú felmondásnak [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A bíróság kiemelte, hogy valóban, az egyszer már szankcionált munkavállalói magatartások nem képezhetik a felmondás indokát, azonban azok igazolhatják az ismétlődő előfordulás tényét. A felmondás jogszerűségét a nem megfelelő hangnem már önmagában megalapozta.
Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megállapította, hogy a tiszteletlen hangnem önmagában nem elegendő az elsőfokú bíróság által vizsgált, az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti (a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi) azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megalapozásához. A kötelezettségszegés jelentős mértékét csökkentette, hogy a perbeli esetet megelőzően mindössze egy esetben alkalmazott írásbeli figyelmeztetést a munkáltató ilyen jellegű magatartása miatt. Az egyéves objektív határidő eltelte, illetve a kétszeres értékelés tilalma miatt ez nem képezhette a későbbi jogviszony-megszüntetés indokát, de alátámaszthatta egy újabb kötelezettségszegés súlyát. A következetes bírói gyakorlatra hivatkozva azonban megállapította, hogy több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, illetve tiszteleten magatartás elvezethet a bizalomvesztésig. Ez az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumai a figyelmeztetésekkel alátámasztva jól nyomon követhetőek voltak. A felperesben alappal vesztette el a bizalmát a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondást a bizalomvesztésre tekintettel a másodfokú bíróság jogszerűnek ítélte.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes kifogásolta, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondásában kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára foglaltakra alapította a felmondását és a másodfokú bíróságnak nem volt joga kiegészíteni az elsőfokú bíróság ítélete indokolását. A felperes kiemelte, hogy az Mt. szerint a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie, e követelménynek azonban az alperes intézkedése nem felelt meg, hiszen még az elsőfokú bíróság számára sem volt egyértelmű, hogy az azonnali hatályú felmondást a munkáltató konkrétan mire alapította. Az alperes az azonnali hatályú felmondását konkrét kötelezettségszegésre hivatkozva bocsátotta ki, s az előzményeket a magatartás súlyának megítélésénél vette figyelembe. Ehhez képest az ítélőtábla a korábbi figyelmeztetéseket, mint a bizalomvesztéshez vezető okokat értékelte a felmondás indokai körében. Ezzel szemben a munkáltató az előzményi figyelmeztetéseket a felmondásban felhozott konkrét kötelezettségszegésekkel összefüggésben a magatartás súlyának értékelésénél vehette volna figyelembe, és nem a bizalomvesztéshez vezető okként bírálhatta volna el azt. A bizalomvesztés körében bizonyítási eljárás sem került lefolytatásra.
Az alperes érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás indokolásában megállapításra került, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt nem tartható fenn a jogviszony, azaz a munkáltató elveszítette a bizalmát a munkavállalóban. A bíróság a megszüntető nyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti a jognyilatkozatban közölt indokok alapján.
A Kúria megállapításai
A Kúria megállapította, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában a jogviszony megszüntetése alátámasztásául szolgáló jogszabályhelyként az Mt. 78. § (1) bekezdésének mind az a), mind a b) pontját megjelölte. A felmondás indokolásában rögzítette, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt a munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, így a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn. Nem annak van jelentősége, hogy a rendkívüli (azonnali hatályú) felmondás a törvény a) vagy b) pontját jelöli meg, vagy mindkettőre hivatkozik, mert a bíróság a megszüntető jognyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti, a jognyilatkozatban közölt indokok alapján. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében felhozott magatartás megfelel-e a törvény rendelkezésének.
Az alperes a peres eljárás során folyamatosan hivatkozott arra, hogy a munkáltató a felperes által tanúsított magatartás miatt elveszítette bizalmát munkavállalójában. A Kúria szerint a bizalomvesztés egy erkölcsi, etikai jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, amely az érintettek közötti szubjektív érzéseken túli körülmény kell legyen. E körben a munkáltató jogszerűen értékelte a munkavállaló korábbi magatartását, illetve az általa korábban elkövetett kötelezettségszegéseket, mivel a munkaviszony tartós, bizalmi jellegű jogviszony. A több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteleten magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez. Helytállónak találta a másodfokú érvelését, hogy a bizalomvesztés az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumaiként értékelhetőek a korábbi figyelmeztetések, és ezek jogszerűen vezettek a munkáltatónak a bizalomvesztésen alapuló munkaviszony megszüntetéséhez is. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.X.10.040/2021.) a Kúriai Döntések 2021/9. számában 267. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 78. § (1) bekezdés b) pont.
