Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Dr. Cserny Ákos és Dr. Péteri Attila által írt Választójogi és népszavazási nagykommentárok című e-könyv az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (választójogi), az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény és a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény – anyagi és eljárási – szabályait értelmezi és magyarázza jogeseteken, példákon és jogtudományi kategóriákon keresztül, követve a fenti jogszabályok szerkezetét, összekapcsolva az anyagi és eljárásjogi normákat. Az alábbiakban a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény nagykommentárjának a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőségére vonatkozó választási eljárási alapelv kapcsán kiemelt legfontosabb megfontolásait olvashatják el.
a) Az „esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között” alapelv a választójog egyenlőségéből és a jogállamiságból fakadó követelmény, melynek érvényesülése a választott testületek legitimitásának alapfeltétele [60/2003. (XI. 26.) AB határozat]. A választójogi törvény szempontjából ez azt jelenti, hogy az állam – az állami, önkormányzati szerveken, a közszolgálati médián, valamint a közszolgáltatókon keresztül – azonos feltételeket köteles biztosítani azok számára, akik el kívánnak indulni a választásokon. A jelölő szervezetnek a választási kampányban nem feladata az esélyegyenlőség biztosítása.
b) Az esélyegyenlőség kérdése erőteljesen jelentkezik – a választás tisztaságának kérdéskörében is hivatkozott – azon esetekben, ha a jelölt a közhivatala betöltése folytán rendelkezésre álló állami, önkormányzati infrastruktúra felhasználásával vesz részt a választási kampányban, és ezzel indokolatlan előnyhöz jut a többi jelölttel szemben. Így például ha az önkormányzat vagy az Országgyűlés fejléces papírját és borítékját használja kampánylevelek kiküldéséhez, vagy hivatalos helyiségét használja kampányrendezvény céljából [6/1998. (III. 12.) OVB határozat, 23/1998. (IV. 6.) OVB határozat, 96/2002. (IV. 18.) OVB határozat; Pest Megyei Bíróság 2.Kpk.26.992/2002/2. számú végzés; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Pk.21.381/2001/2. számú végzés, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Pk.20.724/2002/2. számú végzés, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Kvk.20.711/2006/2. számú végzés].
c) Szintén felmerül az esélyegyenlőségi kérdés a tekintetben, hogy az állami és önkormányzati szervek miként kezelik a jelölteket, jelölő szervezeteket. A Kvk.IV.37.157/2006/6. számú LB végzés szerint például a közterület használatának ingyenessége önmagában semmilyen alapelvet nem sért. Az a tény ugyanis, hogy a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala a közterület-használatot egy jelölő szervezet részére ingyenesen lehetővé tette, a többi politikai párt esélyegyenlőségét nem érinti, csak akkor, ha más jelölő szervezeteknek ilyen irányú kérelmük ellenére nem biztosítana hasonló feltételeket.
d) Speciális a helyzet a jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlősége szempontjából a médiában való megjelenésük tekintetében.
A médiaszolgáltatók az esélyegyenlőségi elv mellett szerkesztett műsoraikban és tudósításaikban egy adott kampányesemény hírértékét is figyelembe veszik. Így például egy konkrét műsoron belül az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kötelezettség megsértése nem állapítható meg, ha egy jelölő szervezet többezres kampányrendezvényéről a médiaszolgáltató tudósít, míg a másik jelölő szervezet sokkal kevesebb résztvevőt vonzó kampányeseményéről nem. A választási bizottságok és a bíróságok következetes gyakorlata szerint az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kötelezettség betartása ugyanis csak a műsorfolyam egészének, de legalább átfogó részének ismeretében vizsgálható. Az alapelv sérelme akkor állapítható meg, ha a médiaszolgáltató valamennyi műsorszámát a választási eljárás időszakában, de legalább átfogó részében vizsgálva bizonyítható, hogy a jelölő szervezet indokolatlanul kevesebb megjelenési lehetőséget kap más, azonos jogi helyzetben lévő jelölő szervezetekkel szemben [89/2006. (III. 13.) OVB határozat, 177/2006. (IV. 10.) OVB határozat, 484/2006. (IX. 4.) OVB határozat, 183/2009. OVB határozat, 134/2010. OVB határozat; Kvk.III.37.201/2006/2. számú LB végzés, Kvk.IV.37.212/2006/2. számú LB végzés, Kvk.III.37.491/2009/2. számú LB végzés]. Időszaki kiadvány esetén az esélyegyenlőség érvényesülésének vizsgálatát legalább két egymást követő lapszám elemzése alapján lehet elvégezni.
Egészen eltérő a helyzet azonban abban az esetben, ha a médiaszolgáltató egy közvélemény-kutatási eredmény adataiból idéz, és következetesen egyetlen jelölő szervezetet nem említ a kutatásban nevesítettek közül. Ez esetben műsorszerkesztési szabadsággal sem magyarázható ez az indokolatlan mellőzés. Ez önmagában, a műsorszolgáltató más műsoraira tekintet nélkül megalapozza a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség sérelmét (196/2009. OVB határozat).
Sajátos a helyzet a politikai vitaműsorok tekintetében. Ha a médiaszolgáltató maga szervez politikai vitaműsort, az azonos helyzetben lévő jelölteket, jelölő szervezeteket azonos elbánásban kell részesítenie. Így például, ha az országgyűlési választásokon országos listát állított jelölő szervezetek egy részét politikai vitaműsorra hívja, akkor a többi, országos listát állított jelölő szervezet részére is biztosítania kell hasonló lehetőséget. Jogosan merülhet fel a médiaszolgáltató részéről itt az, hogy túl sok szervezet esetében a vitaműsor lényege, az érvek és ellenérvek ütköztetésének lehetősége szűnik meg a résztvevők nagy létszáma következtében. Nem kell azonban a médiaszolgáltatónak ugyanazon műsorban lehetőséget biztosítania minden jelölő szervezet számára. Az esélyegyenlőségi elv tiszteletben tartása mellett megteheti ezt úgy is, hogy a jelölő szervezetek egy részének másik időpontban rendez hasonló vitaműsort [41/1998. (V. 16.) OVB határozat, 509/2006. (IX. 28.) OVB határozat, 204/2009. OVB határozat].
A médiaszolgáltató műsorfolyamának vizsgálatakor azonban arra is tekintettel kell lenni, hogy például a hírműsorszámban való megjelenés nem egyenértékű a médiaszolgáltató által sugárzott azon műsorszámokkal, melyek keretében a nyilvántartásba vett jelölő szervezetek meghatározott időkeretben fejthetik ki véleményüket, ismertethetik politikai programjaikat (1094/2014. NVB határozat).
A kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye, az egyenlő esély elve a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölő szervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Megbomlik az esélyegyenlőség akkor, ha valamely jelölő szervezet vagy jelölt a kampány időszakában olyan támogatásban részesül, olyan segítséget kap, amely őt észszerű indok nélkül privilegizálja más szervezetekhez és jelöltekhez képest. A választási versengés során megkérdőjelezi az egyenlő esélyek elvének érvényesülését az a tény, avagy látszat, amikor az állami vagy helyi közhatalom a választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnik fel. Ezért a kampányidőszak alatt a jelöltek és a jelölő szervezetek esélyegyenlőségének érvényesítése érdekében az állami, illetve az önkormányzati szerveknek tartózkodniuk kell attól, hogy a pártok szabad versengésébe beavatkozzanak.
Az önkormányzati kiadványok, lapok esetében a lapalapító települési önkormányzat egyben a helyi közhatalmat testesíti meg. Ezért az egyes jelöltek, jelölő szervezetek választásokhoz kapcsolódó programjáról közölt tudósítás, illetve olyan üzenet, amelynek képi megjelenése, színvilága a választási kampány idején ugyanazon jelölő szervezetekhez köthető – még ha ezen cikkek és települési önkormányzati üzenetek önállóan nem minősíthetők is politikai hirdetésnek –, alkalmasak lehetnek arra, hogy helyi szinten megbontsák a jelölő szervezetek és jelöltek egyenlő esélyét a választói akarat kialakításában, formálásában.
e) Az esélyegyenlőség követelménye ugyanakkor nem kizárólag abban az esetben valósul meg, ha valamely jog gyakorlása, kötelezettség teljesítése minden érintett számára azonos módon biztosított, esetenként a meghatározott hátrányban lévőknek többletjogosultságot kell biztosítani az egyenlő esélyek elérése érdekében. Gondos mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy a hivatkozott hátrány megalapozza-e a többletjogosultság igényét, és ha igen, milyen módon, mértékben. Nem minden sérelem, rászorultság miatt indokolt ugyanis az általánostól eltérő, speciális rendelkezés biztosítása (Kúria III.37.799/2020/3.).
f) „Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata szerint a jelöltek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható. A Bíróság rámutatott, az értékítélet és a tényállítás közötti határvonal sok esetben nem egyértelmű, az elhatárolásnál a bizonyítás fokát kell vizsgálni. E vizsgálat során nem csak a szavak használatára, hanem arra is figyelemmel kell lenni, hogy az milyen összefüggésben jelenik meg, milyen az ügy egészével kapcsolatos vonatkozása” (Kúria Kvk.II.37.344/2015/3., Kúria Kvk.II.37.345/2015/3., Kúria Kvk.II.37.346/2015/3.).
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
