Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az európai uniós jog mára már megkerülhetetlenné vált, akármelyik jogágat is nézzük. Az újonnan induló folyóirat tartalmáról, az uniós jog egyes részkérdéseiről, intézményeiről beszélgettünk Dr. Gombos Katalinnal.
Új, negyedévente megjelenő szakmai folyóiratot indít EU Jog online néven a Wolters Kluwer Hungary. A folyóirat főszerkesztőjével, Dr. Gombos Katalinnal beszélgettünk a rovatokról, az első duplaszám tartalmáról, uniós kihívásokról, illetve uniós igazságügyi együttműködésről és még sok minden másról.
Rögtön duplaszámmal indul az EU Jog online szakfolyóirat, ami hamarosan elérhető lesz az olvasók számára. Kik a szerkesztőbizottsági tagjai, mit lehet róluk tudni?
Dr. Gombos Katalin
Nagy örömömre szolgál az, hogy egy olyan európai uniós folyóiratnak lehetünk a gazdái, amelyik azt gondolom, hiánypótló lesz a piacon, hiszen egy rendkívül gyorsan, frissen megjelenő, információkban gazdag online felületű, magyar nyelvű folyóiratról van szó. Mivel ez egy nagyon fiatalos folyóirat, ennek megfelelően a szerkesztőgárdája is egy fiatalos, lendületes csapatból áll: Dr. Orbán Endre az egyik szerkesztő, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) egyetemi adjunktusként tevékenykedik, PhD fokozattal rendelkezik. Eddig az Alkotmánybíróságon Dr. Sulyok Tamás elnök úr kabinetjében dolgozott, most pedig a versenyszférában próbálja ki magát, emellett oktatóként továbbra is aktív. A másik szerkesztő Dr. Simon Károly László, aki bíróként dolgozik főállásban, emellett szintén az NKE-n egyetemi adjunktus, és ő is rendelkezik PhD fokozattal. Mindkét fiatal kolléga velem egyetemben az NKE Európai Köz- és Magánjogi Tanszékén dolgozik. Itt egy nagyon inspiráló alkotóműhely jött létre, és ennek a szellemiségét is megpróbáljuk majd belevinni a közös munkába.
Amit magamról érdemes még elmondani, hogy a Kúrián dolgozom jelenleg tanácselnökként, mellette több évtizede az egyetemi szférában tevékenykedek – hosszú éveket töltöttem a Szegedi Tudományegyetemen, és amióta a bírói munkám Budapestre szólított, azóta főként az NKE-n dolgozom – a tanszék vezetője vagyok docensként. A jogi oktatásból sem vontam ki magam teljesen, jelenleg is együttműködöm különböző jogi karokkal graduális és posztgraduális képzésekben.
A folyóirat hasonlóan épül fel, mint a Wolters Kluwer Hungary eddigi szakfolyóiratai: van benne Tanulmány, Jogesetelemzés, Döntvény, Fórum rovat. Az EU Jog esetében mi az elképzelésük, miket szeretnének bemutatni a lapban ebben a rovatstruktúrában?
Elsősorban természetesen mindegyik rovatnál a magas szakmai színvonalra törekszünk, tehát az az elsődleges célunk, hogy bármilyen tartalmat is közlünk, az egy megbízható, jó forrás legyen egy biztos tudás megszerzéséhez. A Tanulmányok körében az európai jog legfrissebb történéseiről, legújabb problémáiról történő tudósításokat, elsősorban elemző szemléletű írásokat szeretnénk megjelentetni. A tanulmányok tipikusan mélyebben néznek egy-egy probléma mögé, ezek a szakirodalmi háttér bőséges feldolgozásával készülő írások. Ebben a rovatban elsősorban neves szerzőktől származó írások fognak megjelenni, de célunk az is, hogy fiatal tehetségeknek is biztosítsunk bemutatkozási lehetőséget.
A második rovat – a Jogesetelemzés – azért különösen jelentős, mert rendkívül nagy szerepe van az Európai Bíróság jogértelmező gyakorlatának, hiszen az európai uniós jog nem lenne teljes a Bíróság értelmező gyakorlata nélkül. Az uniós jogforrások gyakran hézagosak, nehezen értelmezhetők önmagukban, mindezek miatt igen nagy jelentősége van az Európai Bírósági ítéleteknek. A rovatban olyan fontos döntéseket szeretnénk elemezni, amelyek kifejezetten segítik a szakembereket az uniós jog helyes megértésében és gyakorlásában.
A Döntvény rovatban vegyesen szerepelnek magyar, illetve nemzetközi szintű bírósági döntések, és általában inkább a bemutatás a fő cél, nem pedig a problémának a részletes ismertetése és az abban való elmélyülés.
A Fórum rovatban olyan írások lesznek, amelyek európai jogi témakörrel foglalkoznak, aktualitásokról számolnak be, vagy valamilyen eseményről tudósítanak.
A Fórum rovatba bekerült az összes, magyar bírók által kezdeményezett (és azóta lezárt), közel 140 darab előzetes döntéshozatali eljárás összegzése. Miért tartották fontosnak, hogy az első lapszámban ezek mind bemutatásra kerüljenek?
Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy az első számnál mondjak néhány eltérést, hiszen a legelső lapszámunk egy dupla lapszám lesz. Azért döntöttünk úgy, hogy egy összevont tartalmat jelentetünk meg, mert egy „nullapontot” szerettünk volna elhelyezni a folyóirat életében, egy olyan kiindulópontot, ahonnan fölfelé fogunk építkezni. Ez az első szám be fogja mutatni azokat a történéseket, amelyek az EU-hoz való csatlakozásunkat követően az uniós jog terén a bírósági gyakorlatban történtek. Ennek megfelelően a nyitó számban a leghangsúlyosabb a visszatekintés lesz. A Fórum rovatban helyeztünk el egy írást, amely a kérdésben említett (magyar) előzetes döntéshozatali eljárásokról készült összegzés: ez röviden bemutatja azokat az érdemi ügyeket, amelyek a 2004-es csatlakozás óta az Európai Unió Bírósága előtt megfordultak. A mostani dupla lapszámban található még egy közelmúltban született Európai Bíróság által hozott ítélet elemzése, továbbá a Döntvény rovatban egy nemrégen hozott kúriai döntés ismertetését találják meg. A Tanulmány rovat cikkéből – az időutazás végén megérkezve napjainkhoz – a jelenkor egy fontos uniós jogi problémájának elemző bemutatásához érkezünk.
Ön régóta foglalkozik ezzel a területtel oktatóként is – Magyarország még nem is volt EU tag, amikor Ön már megszerezte az Európa-jogi szakjogászi végzettséget. Mi vonzotta erre a területre?
Én annak a jogász generációnak a tagja vagyok, akik még nem az alapképzés keretében szerezték meg az európai jogi ismereteiket, hanem mi maréknyian voltunk az elsők – és erre büszke vagyok –, akik Európai-jogi szakjogászként végeztünk. A közösségi jog és az Unióhoz való közeledés a ’90-es évek második felétől kezdődően egy olyan inspiráló erő volt, ami engem arra sarkallt, hogy ezekkel a kérdésekkel mélyebben kezdjek el foglalkozni.
Az Európai Unió mint értékközösség mindig is vonzott, az a szellemiség, amit az EU képvisel számomra mindig is sokat jelentett. Ez volt az a fő ok, amiért közelebbről is szerettem volna ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. A másik, ami miatt ezt egy nagyon jó területnek gondolom, az az, hogy rendkívül színes. Mondhatnám azt is, hogy amíg a magyar jogon belül az ember elkezd foglalkozni egy problémával, akkor az bizonyos értelemben leláncolja őt ahhoz a jogághoz amin belül a probléma elhelyezkedik, addig az uniós jogon belül nagyon összetett módon, színesen, együtt jelentkeznek sok jogágnak a problémái. Ha az ember ezzel foglalkozik, akkor amellett, hogy európai léptékben gondolkodik kérdésekről, egyszerre foglalkozik alapjogokkal, munkajogi kérdésekkel, büntetőjoggal, civilisztikával, eljárásjoggal és még sorolhatnám. Folyamatosan ösztönzi az embert arra, hogy naprakész legyen, járjon utána a legfrissebb történéseknek, hiszen ha itt valamire azt mondjuk, hogy 2-3 évvel ezelőtti, az olyan, mintha már az őskor lenne.
Mi napjainkban – egy szűkebb, 5 éves időintervallumot nézve – az uniós jog legfőbb kihívásai?
Vannak olyan örökzöld, elsősorban politikai, politológiai, és nem jogi kérdések, amik régóta napirenden vannak és előbb utóbb el kell őket dönteni. Ebbe a kategóriába tartozik a nemzetek Európája, vagy a közös európai nemzet, a tagállami érdekek vagy szupranacionalitás előtérbe helyezésének problematikája.
Emellett azonban úgy gondolom, hogy vannak jelentős jogi kérdések is, közöttük a tág értelemben vett igazságügyi együttműködés kihívásai. Ebben a tagállami bíróságok és az EUB közötti együttműködés legpregnánsabb kifejeződése az előzetes döntéshozatali eljárások sikeres működése.
Természetesen az igazságügyi együttműködés nemcsak az előzetes döntéshozatali eljárás keretében történő együttműködésként valósul meg, hanem általában is egy hallatlanul nagy sikertörténet. Ha visszagondolunk egy 5 évvel ezelőtti és egy mai Európára, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon látványos a fejlődés. A kölcsönös bizalom, elismerés elve mára jelen van a mindennapjainkban, nem puszta frázis. Ennek a fajta bizalomerősödésnek az eredményeképp számos olyan jogforrás születik az EU-ban, ami kifejezetten segíti az uniós polgárok igényérvényesítését, például a joghatóság (nemzetközi ügyelosztás) szabályozásával, vagy válaszokat ad arra, hogy milyen jogot alkalmazzunk egy konkrét határon átnyúló elemet tartalmazó jogvitában.
Az ajánlóban is olvasható, hogy mindegy, ki milyen jogi területen dolgozik, előbb vagy utóbb találkoznia kell az uniós joggal. Bíróként mit tapasztalt, a gyakorló jogászok mennyire voltak tisztában a releváns európai uniós joggal?
Úgy látom, hogy ezen a területen is egy folyamatos fejlődésnek lehetünk a tanúi. A csatlakozás környékén azért voltak még bizonytalanságok az EU-s joghoz való viszonyulást illetően, de mára a jogásztársadalom dicséretes módon felnőtt a feladathoz. Magyarországon nagyon sok jó szakember van, akit megérint az európai jog, legyen az akár egy ügy kapcsán, akár pedig úgy, hogy erre tette fel az egész karrierjét. Természetesen minden tudást lehet tovább csiszolni, például egy ilyen folyóirat kifejezetten alkalmas arra, hogy ismereteket bővíthessünk.
„A bírói függetlenség értelmezése körüli legújabb dilemmák az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában” címmel jelenik meg egy igen részletes tanulmány az első számban az egyik szerző tollából. Mit gondol, mennyire tekinthető az Európai Unió Bírósága a tagállami bírói függetlenség őrének?
Egy nagyon érdekes folyamat indult el ennek kapcsán. Az Alapjogi Charta azóta, amióta a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően végre a helyére került, és most már az elsődleges jogforrások erejével felruházva tudja védeni az uniós polgárok jogait, napról napra hódít tért magának. Azok az alapértékek, amelyek egyrészt megjelennek az EUSz.-ben, másrészt a Chartában, egy irányba mutatnak: arra a kétezer éves közös európai múltunkra, ami ezt a közösséget összetartja.
Ebben az értékközösségben egy nagyon fontos érték a jogállamiság, ennek megtartása, és a különböző részelemeinek a védelme. Ha ebből a szemszögből közelítjük a kérdést, akkor nagyon szoros kapcsolódási pont, jogállamisági kritérium, hogy a bírók és az önálló hatalmi ágként szereplő bíróságok ténylegesen függetlenek legyen az ítélkezési tevékenység során. Ez egy nagyon fontos védendő érték, és mindenki számára egy fontos garanciális szempont is. Ma az EU-ban e téren számos vitakérdés van, és az utóbbi időben az Európai Bíróság előtt is több olyan előzetes döntéshozatali előterjesztés volt, ami a bírói függetlenség kérdését érintette. Ezekben az ügyekben a Bíróság nagyon sok fontos dolgot mondott ki. Úgy is mondhatnánk, hogy ezek a sarokpontjai azoknak a kérdéseknek, amit a bírói függetlenségről tudnunk kell. A tanulmány körbejárja ennek a kérdésnek több oldalát is.
Szintén az első lapszámban kapott helyet „A közintézmények határon átnyúló tartási követelésének joghatósági dilemmái” című jogesetelemzés. A joghatóság kérdése, és a határon átnyúló ügyek már önmagukban kellő kihívást adnak. Mi mondható el a határon átnyúló elemeket tartalmazó jogvitákról általánosságban?
Az Európai Unió sokféle jogot biztosít közvetlenül a polgárai számára. Az egységes belső piac arra épül, hogy hozzájuthatunk más tagállam termékeihez, az Unión belül szabadon mozoghatunk, vállalhatunk munkát más tagállamban, a diákok széles körben kapnak lehetőséget tanulmányaik más tagállamban történő folytatására. A szakképesítések, diplomák kölcsönös elismerése hozzásegíti a munkavállalókat és vállalkozókat, az európai mobilitáshoz. A vállalkozások más tagállamban is nyújthatnak szolgáltatásokat, ott szabadon letelepedhetnek, és a határon átnyúló tőkemozgások útjában álló akadályok is lebontásra kerülnek. A vállalkozások és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartja és védi a gazdasági verseny tisztességes feltételeit rendező szabályozás. E területeken számos jogvita adódik, ezért előbb-utóbb mindenki találkozik egy olyan üggyel, amiben valamilyen külföldi elem szerepel, és kifejezetten sok ezen a területen az uniós jogforrás. Az ilyen ügyek esetén talán a legklasszikusabb a joghatóság és az alkalmazandó jog problémája, amivel több uniós jogforrás is foglalkozik, de nagyon sok családjogi témájú ügy is van, hiszen a családjognak ma már szinte az összes szelete le van fedve uniós jogforrásokkal.
A jogesetelemzés egy ilyen családjogi tárgyú, tartással kapcsolatos ügyben született ítéletet elemez.
Ma a mesterséges intelligencia átszövi az életünket, még ha nem is feltétlen minden technológia éri el az MI szintjét. Milyen alapjogi nehézségekkel kell szembenézni akkor, amikor ezt a technológiát a jogalkalmazás területén kezdik el használni?
Az MI önmagában egy nagy összefoglaló kategória, ha abból a szempontból közelítem meg, hogy az igazságszolgáltatás vagy jogalkalmazás munkáját hogyan szolgálja ki, akkor nagyon sokféle eszközt be lehet sorolni ebbe a kategóriába. A modern jogszolgáltatás használja az elektronikus felületek adta lehetőséget, hiszen pusztán a joganyag mennyisége óriásira duzzadt.
Az egyszerű ismeretszerzéshez, és a jogszabályok pontos és hatályos szöveg megtalálásához fontos segítség minden elektronikus jogszabálykereső felület. Vegyük hozzá még azt is, hogy nemcsak magát a jogszabályokat keressük, hanem a korlátozott precedensrendszer magyarországi bevezetését követően kiugróan nagy jelentőségűvé válik a magyar joggyakorlatban is a döntvénykeresés.
Az alapjogokkal az MI kérdését úgy lehet kapcsolatba hozni, hogy nagy segítség akár a bírói, akár az ügyvédi, jogtanácsosi munka tekintetében, hogy egy ítélet, fellebbezés összeállításához használni tudunk online keresőfelületeket, de számos adatvédelmi kérdésre figyelemmel kell lennünk. Az utóbbi éveknek az egyik slágertémája a GDPR és minden, ami kapcsolódik hozzá – emiatt nagyon sok információt óvatosan kell kezelni. A jogalkalmazói munkához rendelkezésre álló nyilvános adatokból olyan bőség van, amiben való tájékozódáshoz valószínűleg ma már a számítógépek, adatbázisok segítsége nélkül nem igazán tudnánk jól dolgozni. Alapjogi kérdésként merül fel a profilalkotás lehetősége, és a különböző döntéstámogató MI rendszerek akár ún. jóslásokra, döntésprognosztizációra adnak lehetőséget. Alapjogi kérdés, hogy a prediktív analitika és a sokszori előfordulásból valószínűségszámítással levont számszerű következtetések segítségével hozott jogalkalmazói döntések helyesek, méltányosak és igazságosak-e.
Vannak ázsiai országok, ahol használják akár már a robotbíró intézményét, és az EU-n belül is vannak tagállamok, ahol kísérleteket folytatnak az igazságszolgáltatás bizonyos szegmenseinek automatizálására, az automatikus döntéshozatalra. Ilyen pl. az észt modell, vagy vannak Hollandiában is ezzel kapcsolatos törekvések. Európában az MI-t minden modellben csak azokra az ügyekre használják automatizmusként, ahol adatok puszta kitöltése és feldolgozása szükséges, ebben nagyon jó. De ahol összetett jogvitákról kell dönteni, ott nem igazán mellőzhető az emberi tényező. Én azt vallom, hogy ha a pro és contra érveket egy-egy serpenyőbe rakom, akkor odáig nem szabad eljutnunk (éppen az alapjogok védelme érdekében), hogy teljesen automatizált és az ember-bíró rendszerből történő kivételével szülessenek meg döntések. Nem véletlenül használjuk ugyanis az emberi tényezőt az igazságszolgáltatásra, ami mellé jó, ha van minél magasabb szintű, a döntés optimalizálásához használt MI alapú eszköz, de csak úgy, hogy ott van mellette a bírói garancia – a jogaink védelmében és a méltányos döntés érdekében.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
